Ez a rész kissé darkosra sikeredett, lehet, hogy a korhatárnál túloztam, de a brutális vége miatt muszáj volt... Lily eldöntötte, mit szeretne, és cselekszik is... Hermione furcsán viselkedik, Ron mindenkit az őrületbe kerget... Harry pedig...Nemsokára beindul az ígért Draco/Hermi szál is!

Hideg, viharos szél tépázta a roxforti birtok növényeit. A máskor méltóságteljesen, sziklaszilárdan kitartó fúriafűz is megadóan lengette terebélyes koronáját. A hatalmas, mágikus fák meg sem próbálták felvenni a harcot a náluk százszorta erősebb viharos lökésekkel. A szemlélődő ember természetesen először ezeket a növényeket keresi fel tekintetével, hiszen messze kimagasodnak a tájból. De ha valaki alaposabban körülnéz, talán észreveszi a kökénybokor mellett egyedül árválkodó nefelejcset, mely köszönhetően talán a bokor anyáskodó ölelésének, kitartóan állta a sarat. Törékeny teremtés, vékony szála a szél akarata szerint hajladozik, azonban apró virágja mit sem törődik a paranccsal. Megvetően mered az ég felé, melyet hirtelen hatalmas villám szel ketté.
Lily a Griffendél-toronyból követte az eseményeket. Kora délután, mikor nincs jobb dolga az embernek, ráadásul még a vihar is kegyetlenül tombol, szívesen figyeli a természetet. Legalább is, a lány most így gondolta. Tekintetével körbejárta a Roxfort hatalmas udvarát, sajnálkozva nézte a fákat. A váratlan villámlástól azonban összerezzent, majd hirtelen elhatározásból, elfordult az ablaktól és leszaladt a lépcsőn. Futott, ahogy a lába bírta, majd néhány perc után megérkezett a földszinti nagy "erkélyhez". Magában így nevezte a kis teraszféleséget, amely gyakran adott otthont a diákok délutáni elfoglaltságának.
Lesétált az "erkélyről", majd elindult arra, amerre a lába vitte... ment egyenesen előre, majd hirtelen irányt változtatott és egy bokor felé vette az irányt. Nem is gondolt arra, hogy bármelyik pillanatban eltalálhatja egy villám, meg is halhat... nem, ő nem hiányozna senkinek. Mikor odaért a kis kökénybokorhoz, azonnal észrevette a nefelejcset... nefelejcs november közepén? A mugli világban biztos nem találna ilyet az ember, de a Roxfortban... végül is, miért ne?
Ruhája már teljesen elázott, hajából folyt a víz. Egész testében remegve letérdelt a virág mellé... a törékeny szár, de a magabiztos virág... saját magát látta benne. Lassan már három hónapja a Roxfort az otthona, de nem tudta megszokni az itteni környezetet. Sok bartája volt, de valahogy mégis mindenkit idegennek érzett maga körül. Ron már két teljes hónapja üldözi reménytelen szerelmével, néhány napja az is kiderült, miért. Weasleyék legkisebb fia ugyanis tavaly reménytelenül beleesett Hermionéba, aki persze az egészről nem tudott semmit. Ron a lány viselkedését visszautasításként értelmezte, ezért fájó szívvel, de letett Hermionéról. Amikor azonban meglátta Lilyt... volt szerelme kiköpött mása állt előtte, és lehetősége nyílt arra, hogy talán mégis megvalósítsa álmát. Igaz, nem vette figyelembe, hogy Lily nem Hermione...
Hermionéban eleinte igazán jó barátnőt talált, minden titkukat megosztották egymással. Együtt lógtak minen szünetben, együtt tanultak, közösen szívatták Harryékat. Azonban Hermione egyik napról a másikra megváltozott... a mai napig nem tudni, hogy miért. Elutasítóvá, rosszkedvűvé, letörtté vált, mindenkit csak bántani, sértegetni tudott. Tanulmányi eredménye is romlott. Senki sem tudja, miért...
Nos, és itt van Harry... Harry, aki még mindig nem jött rá, hogy van egy "titkos hódolója". Lily azóta is reménytelenül szerelmes belé, és most már bizonyos, hogy esélye sincs a fiúnál. Egyik nap épp a könyvtárban üldögélt és a házi dolgozatát írta Pitonnak, amikor valaki megfogta a vállát. A kellemes érintéstől összerázkódott.
- Szia Lily!- köszöntötte egy vidám hang. Nemsokára az arcát is látta a másiknak, Harry ült le vele szembe.
- Oh, szia Harry. Mi újság?
- Semmi különös. Vagyis... mégis van valami. Tanácsért szeretnék hozzád fordulni. Őszintén szólva te vagy a legjobb barátom.
Tessék... legjobb barát... Lily fülében fájdalmasan csengtek vissza a szavak.
- Tudod, Ron olyan szétszórt mostanában, hogy egy ép mondatot sem tud kinyögni. Hermione pedig... na, róla inkább ne is beszéljünk. Szóval, nem tudom, hogy említettem-e... öhm... hogy tetszik nekem egy lány. Cho Chang, ötödéves, hollóhátas. Biztosan ismered. Tehát, szeretnék valahogy a közelébe férkőzni. Segítenél? Te lány vagy, jobban ismered a fura szokásaikat.
Lilyben meghalt a remény utolsó szikrája is... megint csak egy tárgy, egy eszköz, amit különböző emberek különböző célokra használnak...
- Persze, Harry...