Ez egy interjú, amit Jason Price készített Villével, aki hosszan beszél az életéről, összezúzza a szólókarrierjéról való találgatásokat, és végül felfedezi, minden út a Black Sabbathoz vezet.

Mi a legnagyobb félreértés veletek kapcsolatban?

Az, hogy mi nyomorult fattyúk vagyunk. Sok ember azt gondolja, igazán búskomor zenét játszunk és nagyon nyomrultak vagyunk. Voltaképpen tudod azt gondolom, ez egy nagyon carthatic dolog. Beviszed a szarodat a zenébe és nagyon boldognak tudsz látszani kívülről, jégkrémet eszel és hallgatod a madarak dalolását! (nevet) És Jim Carrey filmeket nézel.

Te nagy Jim Carrey rajongó vagy?

Nem, utálom őt. Nem, utálom a vígjátékokat! (nevet)

Hogyan érzékeled a banda fejlődését?

Nehéz megmondani, hogyan fejlődtünk, mert ismerem a basszert és a gitárost 9 éves korom óta.  Tehát együtt nőttünk föl és külömböző bandákban játszottunk. Amikor útnak indultunk, gyerekek voltunk, most középkorúak vagyunk és már lassan jön a kapuzárási-pánik is! (nevet) Tudod, minél többet teszel, annál jobb lesz, remélhetőleg!

A Heartagram-lógó, ami annyira kapcsolatban van a bandával, hogyan keletkezett?

Nézd. 30 leszek és örültem, amikor kilenc év és hét hónappal ezelőtt húsz lettem. Mindig dolgokat rajzolok, úgyhogy rajzoltam és vártam a többi srácra, hogy sörrel és borral menjek be a lakásomba és kezdjem ünnepelni magam, miközben olyan közel van az, hogy emberré válok és épp akkor alkottam meg ezt.. Mindig szerettem a Led Zeppelint és a negyedik albumukon lévő szimbólumok és Rob Zombie meg White Zombie anyaga nagyon tetszett. Mindig készíteni akartam egy szimbólumot a bandánknak és végül ez lett belőle.

Neked volt egy lassú stílusod az Egyesült Államokban. Az elmúlt néhány évben beutaztad az USA-t, ez megváltoztatott téged?

Nos, hogy brutálisan őszinte legyek, az államokban utazni eléggé kínlódás, mert az utazás nagyon-nagyon nehéz, különösen a mostani. Éppen megérkeztünk Seattléből, holnap utazunk New Orleans-be úgyhogy ez olyan mint zig-zag, zig-zag, zig-zag. A távolságokat annyira régóta hasonlítják Európához. Európa sokkal könnyebb. Egy éjjel olyan, mint talán 200 mérföld. Egy kicsit többet időzöl el, alszol meg ilyesmi. Ez viszont végig nehéz, szolgálati utazás. A Dark Light közben az első albumunk volt itt, egy kicsit jobban bekerültünk a médiába, és ezt a rádiókban is játsszák most, hál’ istennek. Természetesen ez megváltoztatta a hangulatot. Most sokkal több ember tudja, kik vagyunk.

Mi volt a legnagyobb kihívás a Dark Light elkészítésében?

Az album készítése közben mindig voltak apróbb kihívások. A Dark Light-ban szerintem a legnagyobb kihívás a visszhangzó-vokálok éneklése volt, amég egy videót vettek fel a Playboynak ugyanott, ahol mi vettük fel az anyagunkat. Ez igazán kemény volt, mert minden, amit láthattunk meztelen nők futása volt, úgyhogy igazán nehéz volt összpontosítani.

Ez érthető! Milyen hosszú idő volt megírni a dalokat az albumra?

Folyamatosan írtam, két hónap volt ezeknek a rögzítése és egy hónap összekeverni őket. Végig írtam, lehet hogy négy évig. Általában sok anyagot írok, ami nem szükségszerűen kész, és általában késöbb kezdünk el dolgozni ezeken. Mi nem vagyunk egy az olyan bandák közül, akik belemennek abba, hogy árúcikkek legyenek és megírják nekik a dalokat. Sok amerikai banda teszi például azt.

Mi a tipikus eljárás egy HIM-szám készítéséhez?Szoktál írni amég utazol?

Másnaposan beülök az ágyamba, elkezdek játszani a gitáromon, és azt színlelem, én vagyok Neil Young. Ezután bekapcsoljuk a tozítókat, és megerőszakoljuk a dalt. Ez az, amit mi csinálunk!

Hány dalt írsz egy album előkészületében általában?

Csak pár jót. Utálom azokat a dalszerzőket, akik írnak 100 dalt egy albumért, és akkor felkerül rá 10, ez kurvára időpocsékolás. Írjuk az anyagot, elpróbáljuk, ami pedig igazán jónak tűnik, azt vesszük fel. Ha 12 szám van az albumon, lehet 14 van összesen.

A HIM hallgatása után, mit szeretnél, hogy az emberek nyerjenek?

Nyerjenek könnyűszerrel megértést, hogy minden út a Black Sabbathoz vezet a rock’n’roll birodalmában.

Azoknak akik nem látták a HIM-et soha életükben, hogyan írnád le magatokat?

Uhumm… Olyanok vagyunk, mint a Backstreet Boys nagyon nyomorult verziója.

Használtál Backstreet Boys feldolgozást.

Visszagondolva rá, igen. Néhány fesztiválon eljátszottuk a Larger Than Life-ot. Beszarás volt látni néhány goth rajongót. A fickók mint egy kórus énekeltek és táncoltak…

Milyen kedvenc számaidat játszod élőben?

Nos, ez azzal kapcsolatban jó dolog, hogy ebben a bandában van. Minden nap külömbözik, mert néhány helyen az emberek jobban szeretnek pár dalt, és amikor élőben játszol, feltételezed, hogy egyfajta kölcsönhatás fog történni a banda és az emberek között. Úgyhogy ez naponta változik. Az egyetlen amire figyelünk, hogy ne legyen unalmas.

Abból tudsz energiát meríteni, hogy kis klubbokban játszol nagyobb helyszínekkel szemben?

Nos, hál’ istennek sok villanó és nehéz fényt használunk, amúgy is rosszul látok, úgyhogy ez igazán nem számít. Csak az első három sort látom.

A zenéd akusztikusan is nagyon jól hangzik. Lehetséges, hogy a jövőben lesz akusztikus anyagra vonatkozó terved?

Ne, nos, nem. Uhm. Kibaszott pokol, nem. Azt gondolom, sok jó cuccból nagyszerű akusztikus verziót lehet készíteni most, de szerencsénkre ezt nem muszály megcsinálni. Talán egy kicsit jobban össze fogunk olvadni a zenénk akusztikai részénél, de ne, ez unalmas volna. Mindig utáltam az „Unplugged” sorozatot.

Elkezdted a munkát a következő albumodon?

Igen. Van nyolc dalunk, amin néha dolgozunk.

Soktál írni útközben?

Igen, a gitáromat magammal hordom, próbálok írni mindig amikor lehetséges.

Mit tartogat a jövő a HIM-nek? Hallotam, hogy szeretnél egy kis szólómunkát…

Nos, nem, nem nem. Van még néhány Pink Floyd-os dolgom amit írtam a múltban, de valószínűleg ezt bele fogjuk a forgatni a HIM-be zenei téren. Mert a nap végén amikor elkezdesz írni egy dalt, midig, végül mindig felkerül az albumra.

Mit gondolsz a rockzene mostani állapotáról?

Szerintem a rockzene mostani helyzete nagyon jó. Azt gondolom, sok jó banda van aki örömmel túrnézik, szeretek egy Seattle-i bandát az Aident, aki velünk együtt turnézott, és nagyon jó volt. A Kill Hannah albuma is nagyon jó. A Strokes albuma is tetszik, a legújabb. Azt gondolom, sok jó dolog történt, de az emberek szerint a rock halott. De ilyen sose lesz.

A srácaid most úton voltak, és könyörtelenül utaztak. Az élet az úton hatott rád és a zenédre?

Az több hogy utazol, több dolog szabadul fel benned. Már nem gondolsz a dolog technikai szempontjára. Csak szórakozol. Ez egy kicsit lazább, és a másnaposságok a legrosszabbak.

Ez az, ami hat rád! (nevet)

Van néhány történeted az utazással eltöltött időből, amit megakarsz osztani?

Sok, de a legtöbbje nem felnőtteknek való (nevet) Tudod, normális dolog nézni a Spinal Tap-et, és minden történt már mindenkivel, aki egy rockbandában játszik és utazik.

Voltak valaha ilyen "Spinal Tap" pillanataid a színpadon?

Tudod, mindig elhagyom magam. Soha nem teszek hangpróbának, úgyhogy sose tudom, merre van a színpad, mindig megmaradok, és elcseszem az egészet. Mindig elsétálok a rossz irányba. Nekünk egy csomó ilyenünk van. Nálunk sose voltak burkok, a basszerünk sose tudott kitörni és sose volt Stonehenge-ünk. A többi nagyon közel van (nevet)

Mi volt az első album, amit megvettél?

Az Animalize a Kiss-től. Közbe nagyon izgatott voltam.

Mi volt a legutóbbi album, amit megvettél?

A She Wants Revenge album.

Ezeket kivéve még mit hallgatsz?

A Killing Joke-ot a Killing Hannah-t és mindent, ami killel kezdődik. Nem hallgatok sok zenét. Szerintem a zene manapság a legjobb könyv. Sok Chuck Palahniukot olvasok. Szerintem ez sokkal jobban megihlet, mint ilyesmi rock vagy pop bandákat hallgatni. És Damian Marley-t.

És végül, szerinted mikor fogják a Chinese Democracy-t kiadni?

Remélem soha. Nem hallottam azokat a dalokat, amik kiszivárogtak a netre, de valaki azt mondta, hogy szarok. Szerintem őket újra kéne alakítani, vagy egy másik napon hívni.

Van bármi más, amit még mondani szeretnél?

Uhmmm… Nem! (nevet)

Translation by: Scharlett

Credit by: ValoDaily ( http:community.livejournal.com/valo_daily/ )