|
12 fejezet- Malfoy
Sziasztok! Megint itt vagyok, végre van idõm az én drága kis ficieimre. ^^ Remélem örültök az új fejezetnek, amivel boldogítalak titeket, és remélem tetszeni is fog. De ha nem, akkor is írjatok kritikát, mert minél több kritika érkezik, annál hamarabb fogom folytatni. Na jó, ez egy kicsit túlzás, mert ha 100 kritikát is kapok, nem fogok fél kettõkor felkelni, hogy folytassam, de egy két kritikának nagyon örülnék. Köszike. ^^ [Lehet, hogy egy kicsit rövidke lett, ezért elõre is bocsika :)]
- Öhm… - köszörülte meg a torkát a háttérben, mire a párocska szétröppent. – Nem akarok zavarni, csak tudjátok jó lenne, ha mihamarabb a végére járnánk ennek a rejtvénynek, és megsemmisítenénk ezt a papírt, mivel Sipor mindig el akarja venni tõlem, amikor épp nem figyelek oda. Megkérhetnélek rá titeket, hogy rakjátok félre magatokat késõbbre?
- Persze Remus… - ment oda Rose Lupinhoz. – Már mondom is. Szóval, a vers azt mondja, hogy „fakalitkában van egy kismadár”… Jó, de ki tart fakalitkában madarat, mivel tudniillik, hogy a fa egy idõ után elkorhad, meg ilyesmi, vagy pedig a madár kivájja a csõrével, mindkettõ megfelel… És hogy madár. Az milyen madár lehet? Mert, sokféle létezik. És akkor villant be, hogy a szekrény Remus! A fiókos szekrény, és benne a madár, az egy galamb. Angolul a galamb, az Pidgeot, tehát a nõ a madár. Valahol az egyik levélben lesz benne a megoldás. Úgy szól a vers, hogy „nyisd ki a kalitkát”, másnéven húzd ki a fiókot, ”hogy elmondhassa” vagyis leírhassa...
- Tényleg… - gondolkozott el a dolgon Remus is. – Igazad van. Nem jöttem volna rá.
- Dehogynem, csak… - ekkor azonban Sirius szólt közbe.
- Valaki elmondaná, hogy mirõl van szó? Mert én nem ismerek egyetlen Pidgeot nevû embert sem. Megmagyaráznátok? – nézett kérdõn hol Remusra, hogy pedig Rose-ra.
- Hát, rendben. – adta be a derekát Rose. Odalépett Blackhez, lenyomta az egyik fotelba, majd szépen tövirõl hegyire elmondta a dolgot. Néha azért Remus is beleszólt néhány szót, és pár mondat erejéig mindig átvette a beszéd irányítását, de végül is, nagy nehezen elmondták Siriusnak, aki ezek után lelkileg megrokkantan ült a fotelban.
- Tehát, akkor nem is vagyok aranyvérû?
- Hát, végül is az vagy, csak nem a szokásos értelemben. Ennyi.
- És… Az anyám… Õ hogy nézett ki?
- Nem tudjuk. – válaszolt Rose helyett Remus.
Sirius még pár percig maga elé meredt, majd hírtelen megszólalt.
- Ne lazsáljunk akkor itt! Menjünk, és keressük meg azt a levelet, amiben a kulcsszó van! – azzal felpattant, és indult is az ajtó felé. Mindannyian felmentek az emeletre, kihúzták a fiókot, és elkezdtek benne keresgélni. Kivették az összes levelet, háromfelé osztották, és már kezdték is olvasni. Már vagy egy órája keresgéltek, amikor Remus halkan megszólalt.
- Asszem megvan… - Rose és Sirius is eldobott mindent és a levél fölé meredtek. – Itt azt írja, hogy „Én? Hát, te tudod Grus. Az a fontos, hogy a fiúnk rájöjjön majd…”
- Szóval, akkor a nõ neve lesz az? Lana Eagle?
- Bizony. – bólogatott Lupin. – Akkor, irány a Minisztérium!
Hamar összekapták magukat, és már úton is voltak a Minisztérium felé. Az egyik útkeresztezõdésnél vártak, hogy átmehessenek, amikor Rose észrevett valamit az egyik oszlopon.
Látták ezt a szökevényt? Megszökött a szigorúan õrzött Azkabanból, és túsza is van. Rose Cleins, aki megfigyelés céljából tartózkodott a varázslók börtönében, a furfangos Sirius Black csapdájába esett. Nem tudjuk, hogy Black hova megy, hogy miért megy oda, és hogy mit akar kezdeni Rose Cleinssel. Kérjük a tisztes lakosokat, hogy aki látta valahol a szökött rabot, vagy a nõt, kérjük azonnal jelentse azt a Minisztériumnak. Köszönjük.
( Alatta pedig Sirius és Rose képe )
- De kedves. Szóval most már nekem is bujdosnom kell? Mindjárt jövök. – azzal berohant a legközelebbi sikátorba, és onnan már csak átváltozott alakban, sólyomként röppent ki, egyenesen Remus vállára.
Ez után a dolog után hamar beértek a Minisztériumba, ahol Remust megrohamozták az újságírók, hogy riportot készítsenek vele, mivel mindenki tudomása szerint õ látta legutoljára Roset. Így tehát Siriusnak és Rose-nak meg kellett válniuk Lupintól, és egyedül kellett felmenniük a hatodik emeletre, ahol Malfoy szobája volt. Amikor odaértek, és senki sem jött, visszaváltoztak, és beléptek az ajtón. Lucius háttal volt nekik, éppen varázsigékkel próbálta kinyitni a ládát. Annyira el volt foglalva a dologgal, hogy Rosékat észre sem vette.
- Az úgy nem fog menni… - szólalt meg a szokásosnál keményebb hangon Sirius. Lucius szélsebesen megpördült a tengelye körül, és csodálkozva vette észre, hogy kik állnak elõtte.
- Nocsak, kikkel találkozik manapság az ember… - próbálta elrejteni mélyen lappangó félelmét, de nem igazán sikerült neki.
- Ugyan, Lucius, ne is próbálkozz ezzel, inkább add ide a ládát.
- Már miért adnám?
- Mert engem illet…
- És? Te Black, vagy olyan kedves, és nekem adod a felét jó? Ebben úgyis olyan sok pénz van, hogy megosztozhatunk rajta. – vigyorodott el a szokásos idióta módjára.
- Honnét veszed, hogy pénz van benne?
- Tudod… - odament a ládához, megfogta az egyik fülét, majd felemelte, mire abból pénzcsörgésszerû hang jött ki. – Na innen gondolom… Na, megegyezünk fele-fele arányban?
- Hm… Legyen… - ment bele Sirius. Rose közbe akart szólni, de a férfi leintette azzal, hogy tudja, hogy mit csinál. Lassan odalépett a ládához, letérdelt elé, majd kimondta a jelszót.
- Lana Eagle… - a lakat hangos kattanással kinyílt, majd eltûnt. Malfoy szinte rávetette magát a ládára, felnyitotta a fedelét, és mit talált benne? Egy halom téglát, amiknek a tetején volt egy cédula, mellette pedig egy mugli kacat. Lucius megrökönyödve állt a láda mellett, kézbe vette a mugli szerkentyût, mire az a pénz csörgésének hangját kezdte utánozni. Malfoy mérgében a földhöz csapta az kis bigyuszt, majd vöröslõ fejjel felkapta a papírt. Miután elolvasta az üzenetet, mérgesen Blackhez fordult.
- Tudhattam volna, hogy csak átverés! – azzal nagy sebbel-lobbal elindult az ajtó felé, de ott még visszafordult. – Na tessék, itt van az apád hagyatéka Black. – egy idióta vigyort festett az arcára. Sirius mérgében felpattant, természetesen nem azon volt felháborodva, hogy nem volt semmi a ládában, hanem azon, hogy Lucius hogyan beszél vele, de azonnal megtorpant, amikor valaki kinyitotta az ajtót, még Lucius elõtt.
- Jesszusom!! – sikított valószínüleg Malfoy titkárnõje. Miniszoknya volt rajta, olyan, hogyha lehajol, kilátszik a fehérnemûje, és mélyen kivágott felsõ póló. Tele volt ékszerekkel, amiket valószínüleg Lucius vásárolt neki. – Lucius, te mit keresel ennek a szökevénynek a társaságában? – rántott pálcát a kiscsaj szélsebesen. – Segítség!! Kérem, jöjjenek!! Itt van Sirius Black!!
Malfoy vigyora még szélesebbre húzódott. Megfordult, és õ is pálcát szegezett Rose és Sirius párosának…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
