Nagyjából egy óra elteltével, Remus felment Rose szobájába, hogy bocsánatot kérjen. Illendõen bekopogott, majd szépen lassan benyitott. A szoba üres volt, legalábbis annak tûnt. A mosdó felé az ajtó résnyire volt nyitva, a villany föl volt kapcsolva.
- Rose? – nézett körül Lupin a szobában. Ahhoz képest, hogy milyen kicsike, aránylag rendezett szoba volt. A nõt azonban nem találta. Félénken benézett a mosdóba, nehogy Rose mondjuk épp fürdik, és nem hallja õt, mert az eléggé kellemetlen lenne mindkettõjüknek. De Rose ott sem volt. Lupin épp gondolataiba merülve fordult meg, hogy vajon hol lehet Rose, amikor hírtelen szembe találta magát a keresett személlyel. - Jaj… - riadt meg Remus.
- Nocsak, szia. Rossz a lelkiismeretünk? – mosolygott elbûvölõen Rose.
- Dehogyis. – vágta rá Lupin, de közben nyelt egy nagyot. – Hol voltál?
- Én? Itt, a szobában. Gondolom annyira el voltál foglalva, hogy észre sem vettél… - Rose elindult az asztal felé, hogy helyet foglaljon.
- De hát, én jól körülnéztem. – nézett a nõ után Lupin. Amint Rose leült, Remusnak a szemébe ötlött, hogy nyitva van az ablak, ami idáig zárva volt. Bejött volna az ablakon? Ezen az ötleten jót nevetett magában, majd õ is helyet foglalt az asztalnál, a nõvel szemben. – Szeretnék beszélni veled.
- Mondjad csak. Hallgatlak.
- Tehát. Elõször is, bocsánatot szeretnék kérni az utóbbi viselkedésemért, neked volt igazad.
- Semmi gond.
- Másodszor is. Gondolom hallottál már a Black örökösödési dologról.
- Igen, hallottam. De ez most hogyan kötõdik Siriushoz és a lecsukatásához?
- Várj, mindjárt elmagyarázom. Tehát, Sirius lecsukatási oka az volt, hogy Halálfaló meg minden, és a Halálfalós dolgot azzal támasztották alá, hogy az apja is, és az anyjának a szülei is a Sötét Nagyúr szolgálatában álltak. És hogy Sirius apja, Grus, szívtelen és kegyetlen gyilkos volt. Na, ezt meg tudom cáfolni. Úgyhogy, kezdõdhet a nyomozás, mert én ezt meg tudom cáfolni.
- Van papírod? – keltette fel az érdeklõdését Rose-nak a dolog. – Mert te is tudod, hogy csak azzal lehet bizonyítani azt..
- Persze, hogy van… Nálam van az örökösödési papír. Tessék… - nyújtott át a nõnek egy nem túl nagy papírkát. – Kezd olvasni, és megnézem, hogy neked mi a fura benne. – Rose neki is állt olvasni a papírt, de a vége felé megállt.
- Félvér fiam? – húzta össze a szemöldökét a nõ. – Grusnak félvér fia van? Én úgy tudtam, hogy… hogy õ aranyvérû volt… Nem így van?
- Dehogy nem. Grus de még mennyire, hogy aranyvérû volt.
- De Orion is… A felesége nem volt aranyvérû?
- Olvasd el még egyszer. Hangosan.
- Minden értékemet, az én egyetlen félvér fiamra hagyok. – idézte Rose a szöveget.
- Igen. Pontosan.
- De hát, Siriusnak testvére is volt, Regulus. Tehát õk nem lehetnek az örökösök, egyikük sem… - értetlenkedett Rose.
- Szóval. Mindenki úgy tudja, hogy Sirius és Regulus testvérek. A valóságban csak féltestvérek. Apjuk azonos, anyjuk különbözõ. – Rose-nak tágra nyíltak a szemei. – Grus ugyanis barátnõt tartott, amit nem nehéz elképzelni, mivel Orion nem volt éppen az a típus, aki kedves, családszeretõ, és megértõ, pedig Grus igenis szeretetre vágyott. A nõ neve Lanah Pidgeon volt. Kutattam, és kiderítettem, hogy Lanah egy évvel volt fiatalabb Grusnál, és a Hollóhátba járt. Mugliszármazású, barna haj és barna szem, akárcsak te.
- De mond csak. Honnét szeded azt, hogy barátnõje volt?
- Elárulom, hogy én Siriussal kapcsolatban nagyon rég õrzök egy titkot. Amikor még olyan 14 évesek lehettünk, az egyik szünetben, asszem téli szünetben, Sirius tartott egy ottalvós bulit a nagy Black kúriában. Az apja akkor már halott volt, anyja pedig Regulussal kimentek valami nyaralóba, mert utálták a hangzavart, és mi, hogy is mondjam, eléggé hangosak voltunk. Tehát, csak én, Sirius, James, Lily és a barátnõje, Jane voltunk ott. Sirius a saját szobájában, James Reguluséban, Lily Orionéban, Jane asszem a vendégszobában, én pedig Grus szobájában aludtam. Rémálmom volt, tisztán emlékszem, és alvás közben lefordultam az ágyról, belekapaszkodtam az egyik fiókos szekrény fogantyújába, és amint leestem, húztam azt is magammal. Nem csaptam szerencsére nagy zajt, de minden kiborult belõle. Tele volt papírokkal, és ahogyan jobban szemügyre vettem õket, rájöttem, hogy azok levelek. Lanah Pidgeon-tõl kapta õket valaki, és ahogy beleolvastam, mert én ilyen kíváncsi ember vagyok, és minden bizonnyal a Grutuskám, gondolom csakis Grus lesz az. Elolvasgattam a leveleket, és eléggé kedvesnek találtam a nõt. Ám nem csak leveleket találtam a fiókban. Hanem egy naplót is. Gondolhatod, hogy kié. Már nagyon furdalt a kíváncsiság, ezért beleolvastam. Nem tudom elképzelni, hogy mit olvastam. Azt, hogy Grus ugye nem épp boldogan vette el Oriont, de el kellett neki. De ugyanekkor, Lanaht szerette igazából. Lanah, amint végzett a suliban, simán belement hogy Orion mellett szeretõ legyen. Volt egy tervük Grussal. Az, hogy megpróbálnak összehozni egy gyereket mihamarabb, és ha sikerül, akkor Grusnak ott kell hagynia Oriont, és feleségül kell vennie Lanaht, amit szerintem soha nem utasított volna vissza… Tehát próbálkoztak, csak tudod, Orionnak meg az volt a ’feladata’ hogy utódot szüljön a Black család számára, és ezt minél hamarabb be akarta teljesíteni. Így hát, elég sokszor próbálkoztak, mire az jött ki, hogy Orion is, és Lanah is teherbe esett, nagyjából ugyanabban az idõben, így nem lehetett eldönteni, hogy melyik lett elõbb várandós. Csak egy dolgot tehettek, vártak. Lanah elõbb került be a szülészetre, és elõbb is született meg a gyermeke, több mint egy órával! Grusnak szerencséje volt, vagy, hogy is mondjam, nem is..
Lanah belehat a szülésbe, Orionnak viszont halott gyermeke született, de errõl nem kapott tudósítást. Grus elintézte, hogy Orionhoz vigyék be Lanah fiacskáját, akit egy csillagról neveztek el, Siriust. Sirius tehát félvér, és nem is Orion gyermeke. Grus mindent elsimított, akit imádott igaz nem lehetett vele egész életében, de Siriusban tovább él az a kedvesség, figyelmesség és szeretet, ami Lanahban is megvolt. Grus ezért is védte mindig feleségétõl legkedvesebb fiát, ha a nõ már túlságosan olyan határra lépett, hogy ’mert az anyád vagyok’, ilyenkor mindig közbeszólt.
- Húha. Ez nagy. Tehát Sirius is úgy tudja, hogy Orion fia, miközben pedig egy nagyon kedves nõnek a gyermeke. Szóval Sirius félvér. Mik derülnek ki.
- Bizony, félvér akárcsak én vagy te. Orion mindig arra tanította, hogy úgy viselkedjen, ahogyan az elvárható tõle, mint aranyvérûtõl, de Siriusnak nem nagyon fûlött hozzá a foga, nem is viselkedett úgy, ahogyan parancsolták. Eléggé engedetlen kis gyerek volt.
- Akkor mégis csak Sirius az örökös.
- Bizony, de neki el ne mond! Maradjon ez csak a mi titkunk. Neki nem kell megtudni, végül is, minek. Ez Grus legféltettebb titka, ne terjesszük el. Egyébként is, õ azt akarta, hogy Sirius soha nem tudja meg ezt a dolgot, éljen csak úgy, abban a tudatban, hogy aranyvérû. Grus számára a vér, nem volt minden. Õ Lanaht is aranyvérûnek tekintette, belsõ értékei egy aranyvérûvel szemben hatalmasak voltak, és õ ezt nézte csak. Tehát Sirius, ha úgy nézzük, aranyvérû. Két, lelkileg tiszta ember fia, jó talán Grusnak a kötelességeinél fogva, volt néhány piszkos ügye, de ez csak a lelkiismeretén múlott.
- Értem. Szóval, Sirius aranyvérû, csak nem a családi dolgokra kell érteni, hanem a lelki tisztaságra.
- Pontosan. De errõl csitt.
- Naná, lakat a számra. De most menjünk, mert megígértem neki, hogy ma meglátogatom, és még nem volt idõm leugrani hozzá…
- Oh… Szóval ti találkozgattok? – vigyorodott el Lupin.
- Hülye!! – ütött rá Remus fejére egy barackot. – Nem az esetem.
- Jah, persze. Még higgyem is el? – húzta tovább a férfi.
- Ha így folytatod, téged is lecsukatlak, lelki nyomorodottság miatt… - nyújtotta ki a nyelvét Rose, majd kirohanta az ajtón, és le a lépcsõn, nyomában Remussal, akár csak a gyerekek.

Folyt. köv.