Bruce parancsol� tekintettel fordult fel�m.

- Sam, te maradj itt! Siet�nk vissza.

Megsemmis�lten fordultam vissza, a templom belseje fel�, nem tudtam mit kezdjek magammal. Hallottam t�rsaim t�volod� l�pteit, melyeket a csarnok visszavert.

�szrevettem, hogy a pap szemben �ll velem, �s engem n�z. Val�sz�n�leg esz�be jutott, hogy nem is olyan r�g, milyen �rz�seket v�ltottam ki bel�le… K�jesen elmosolyodtam, volt egy olyan �rz�sem, hogy most sem fogok unatkozni… Ugyanakkor nagyon agg�dtam Gebriel�k�rt.

Vajon Juliannal mi lehet? –�pp ezen j�rt az eszem, mikor a pap megsz�lalt.

- Nincs sz�ks�ge valamire?

- Igyunk egy te�t! –javasoltam. B�lintott. �tv�gtunk a szob�n, ahonnan kij�tt, v�gigment�nk egy hossz� folyos�n, majd bel�pt�nk a konyh�ba, �s kezdet�t vette a teaf�z�s.

B�gr�vel a kezemben �cs�r�gtem az egyik s�t�t sarokban.

M�r reggel volt. Szerencs�re a nap nem s�t�tt r�m, �gy biztons�gban voltam.

De vajon Bruce�kkal mi lehet? Mi�ta elmentek, ezen r�g�dtam. M�r nappal volt, �s �k nem t�rtek vissza! Lehet, hogy megh�zt�k valami pinc�ben magukat? Vagy lehet, hogy m�r nem �lnek?

A k�zeled� tompa l�ptek zaj�ra visszaz�kkentem a val�s�gba, a hang ir�ny�ba kaptam tekintetem. Csak a pap j�tt.

Sz�tlanul rogyott mell�m, felszisszent, ahogy h�ta a falnak d�lt.

- F�j valamid? – k�rdeztem.

- A f�jdalmamat �ldozom az �rnak.

- Ezt meg hogy �rtsem? Hagy n�zzem meg! –k�rtem.

- Ne foglalkozz velem!

- Mi�rt mondod ezt? T�n megb�ntottalak?

- Nem, ne �rts f�lre, l�nyom, csup�n azt szerettem volna mondani, hogy nem kell, foglalkozz a f�jdalmaimmal. Nem �rten�d, mi�rt… - elakadt a szava. Tal�n azon gondolkozott, hogy fogalmazzon.
- K�rlek! Hagy n�zzem meg a sebeid! H�tha tudok seg�teni!

- Nagyon kedves vagy, de nem szeretn�m, hogy meggy�gy�ts, se te, se m�s. Ezeket a sebeket �n ejtettem magamon, mert b�nh�dn�m kell.

- Korb�csolod magad? Azt hittem ez m�r kiment „a divatb�l”!

Nem v�laszolt, a b�gr�j�be meredt.

- Miattam tetted?

- Nem. Magam miatt. Mert gyenge voltam. Az, az este volt �letem legcsod�sabb, �s legsz�rny�bb �lm�nye. Tudom, hogy az �r a n�t, �s a f�rfit egym�snak teremtette. De �n nem ezt az utat v�lasztottam, most �t szolg�lom, felesk�dtem a nev�re, a Vatik�n felszentelt papja vagyok. Ugyanakkor f�rfi is vagyok! N�ha eszembe jut, milyen �letem lenne, ha nem lenn�k pap… Valaha m�g �gy gondoltam, hogy egy nagy csal�di h�zban fogok �lni a feles�gemmel, �s a gyerekeimmel. De m�shogyan alakult a sorsom.

- Megb�ntad?

- Nem, szeretem a hivat�som, ezt az �letform�t, azt hittem m�r hozz�szoktam a szigor� szab�lyokhoz, eg�szen addig, m�g nem tal�lkoztunk.

- Nagyon sajn�lom, ami t�rt�nt. – mondtam halkan.

- Tudom. �n is. Az�ta mindig k�s�rt�sben vagyok.

Szeg�ny –gondoltam – egy �jszaka alatt elbalt�ztam az �let�t!

Letettem a b�gr�met, majd kiss� b�tortalanul megsimogattam a karj�t. �rint�semre �sszerezzent, majd szel�den, �rtatlanul elmosolyodott.

- Nem vagy �hes? –k�rdezte.

- De, most viszont nem mehet ki.

- Mikor sz�vt�l v�rt utolj�ra?

- Azt hiszem h�rom napja. –v�laszoltam bizonytalanul.

- Nem �rzed magad gyeng�nek?

- Kicsit, de szerintem csak az aggodalomt�l van.

Felt�rte karj�n a reverenda ujj�t, �s el�m tette v�kony, csupasz, feh�r karj�t. Csak n�zett r�m, k�k szemeivel, v�rta, hogy mi lesz a reakci�m.

Nagyot nyeltem, mert tudtam, milyen k�vetkezm�nyekkel j�r, ha megharapom.

- Ez nem b�n�s dolog? V�mp�rt t�pl�lni?

- Nem. �letment�s.

- De �n… Nem szorulok r�. –suttogtam.

- Gyeng�lsz. Fogadd el, k�rlek!

Felpillantottam r�. Engem n�zett. V�gigsim�tottam alkarja bels� r�sz�n. Lassan, nagyon lassan hajoltam hozz� k�zel. Meleg leheletem m�r a b�r�t cir�gatta, mikor feln�ztem r�.

- Biztosan ezt akarod? –k�rdeztem, mert tudtam, ezzel megint csak nem v�rt gy�ny�r�ket fogok okozni neki.

- Igen. Tedd meg!

Pr�b�ltam gyeng�d lenni. Egy apr� puszival ind�tottam, majd hallottam ahogy m�ly, rezel�s s�haj hagyta el ajkait.

�n �pp annyira izgatott voltam, mint �. Nem v�rattam tov�bb.
V�re �zletes volt, ezt haland�knak neh�z lenne magyar�znom, az �rz�st csak akkor lehetne felfogni, ha megtapasztaln�k.
Nem lassan csordog�lt, hanem egyenesen belezubogott a sz�mba, nem gy�ztem nyelni.

Mikor j�llaktam, nyelvemmel v�gignyaltam a sebet, kis k�r�ket rajzoltam r�. Teste megfesz�lt a mozdulataimt�l.

Mikor �jra a karj�ra n�ztem, m�r nyoma sem volt a sebnek. Egy pici heg sem maradt.

A Pap zih�lt, felt�telezem, ugyan azt az orgazmus k�zeli �llapotba ker�lt, mint �n.

- �gyes vagy. K�sz�n�m, hogy elt�ntetted a sebet. –mondta, majd egy nagyot nyelt. Kisz�radt a sz�ja az �lm�nyt�l.

- Nincs mit. Nem b�ntad meg?

- Nem. Csod�s volt. –jelentette ki.

- Tudom. Nem akartalak ezzel is k�s�rt�sbe vinni.

- M�r �gyis abban vagyok… Ez nem sz�m�t par�zn�lkod�snak, �gyhogy gond egy sz�l se!

Egyszerre voltam friss, �s j�llakott, �s f�radt. Elkortyoltam a te�m marad�k�t, majd visszah�z�dtam a sarokba.

- M�ltkor m�g nem voltak tetov�l�said, sem test�kszereid. –�llap�totta meg.

- Az�ta csin�ltattam �ket. V�rjunk csak! A tetov�l�sokr�l honnan tudsz?

- L�ttam a nyakadon �s a… combodon. – most m�g nagyobbat nyelt.

A l�bamra n�ztem, a fekete szokny�m annyira fel volt t�r�dve, csoda hogy nem l�tszott ki a bugyim. Gyorsan megigaz�tottam h�t.
Ezut�n percekig n�m�n n�zt�nk magunk el�, m�g mindig a harap�som hat�sa alatt voltunk.

K�s�bb � sz�lalt meg els�k�nt.

- Azt hiszem b�lcsebb lesz, ha ma nem nyitom ki a templomot.
B�lintottam, majd fel�llt, �s elindult a szob�ja fel�.

- Itt hagysz?

- Dehogy, mindj�rt visszaj�v�k. –nyugtatott meg.

�s t�nyleg. Mikor �jra felbukkant, egy nagy fekete lepel volt a kez�ben.

- Gyere. Nem lenne j�, ha eg�sz nap itt �cs�r�gn�l.

R�m ter�tette a leped�szer� anyagdarabot, �gy hogy semmim sem l�tszott ki bel�le, majd elindultunk a szob�ja fel�.
Hallottam, ahogy becsukta m�g�ttem az ajt�t, majd finoman leh�zta r�lam a leplet. A szob�ja k�zep�n �lltunk. Els�t�t�tett minden ablakot, �gy f�lhom�ly volt.

- Szerintem pihenj egy kicsit!

Igaza volt. Eg�sz �jjel fent voltam. A falon l�g� �r�ra n�ztem. Reggel kilenc �ra volt. Elindultam az �gy fel�, majd abban a pillanatban a fekv�hely f�l�tt l�g� kereszt leemelkedett a sz�gr�l, �s lassan megfordult a tengelye k�r�l, m�gnem m�r fejjel lefel� l�gott. Aki semmit sem tud a szimb�lumokr�l, m�g az is tiszt�ban van vele, hogy a ford�tott kereszt semmi j�t sem jelent. Kir�zott a hideg. Agyamban egym�st kergett�k a gondolatok.

Ford�tott kereszt �ltal�ban a s�t�nt jelk�pezi, f�leg a pentagram t�ras�g�ban. Sok elk�pzel�s l�tezik a ford�tott keresztr�l, az egyik legismertebb az, hogy ha az embert egy fejjel lefel� k�t�k fel, vagy fesz�tik keresztre, akkor az valahogy �sszef�gg a pokollal, �s a S�t�nnal. M�g r�gebben olvastam Gebriel k�nyvei egyik�ben. Mindenesetre az biztos, hogy a gonosz k�sz�l�dik…
A pap hal�lra v�lt arccal meredt r�m, szinte megk�v�lt f�lelm�ben.

- Ugye nem hiszed azt, hogy ezt �n tettem? –k�rdeztem.

- Ezt nem tehetted te. M�g nincs ekkora er�d. A gonosz itt van k�zt�nk, tal�n ebben a szob�ban.

Ahogy ezt kimondta, elh�z�dtak a f�gg�ny�k a nap sugarai egyenesen r�m vet�dtek. Felsikoltottam, mikre a pap megragadta a kezem, �s kir�ntott az ajt�n. Meg�lltunk az ablakok n�lk�li, s�t�t folyos�n, nekem minden porcik�m f�jt, a b�r�m �rintetlen volt, a f�jdalom bel�lr�l fakad, mivel szerencs�mre csak egy pillanatig �rt a perzsel� napf�ny.

Lihegve d�ltem a hideg k�falnak, ami kicsit enyh�tette a szenved�sem.

- Ilyet m�g sosem l�ttam. –a pap eg�sz test�ben remegett.

- Higgyed el, Aty�m ilyet m�g �n se…