Potter sehol. Dolores elt�nt. Granger �gyszint�n. Malfoy, Crak, Monstro, Warrington �s Bulstrode eszm�letlen�l hever a padl�n. Mi a fene t�rt�nt itt? Jobbnak l�tom, ha ezt ink�bb a jelenl�v�kt�l k�rdezem –�gyhogy meg k�ne vizsg�lnom Drac�t, mint az egyetlen olyan di�kot a helyis�gben, aki meg�ti egy igazi slytherin IQ-szintj�t. K�bult, a v�gtagjai b�gyadtak, a pulzusa szinte elnyomhat� -meglehet�sen rosszul n�z ki. Az �sszhat�st az a t�ny sem jav�tja, hogy az arc�t ellept�k a r�mdenev�rek. Feloldom a ront�st, majd Stimul�t k�ld�k a szerencs�tlen k�ly�kre. Nem �rtana egy er�s�t� b�jital sem –de arra most nincs id�. - Hol az igazgat�n�? –r�zom meg Drac�t, amint felnyitja a szem�t. Halkan ny�sz�r�g, �s r�m�lten n�z fel r�m –val�sz�n�leg nem t�l kellemes �rz�s sz�m�ra az �n �breszt�semre eszm�lni, f�leg, hogy arcomon nem sok egy�tt�rz�s �l. - A fegyver… -ny�gi, mire megt�masztom a h�t�t, �s gyeng�den fel�ltetem. - Mif�le fegyver? –k�rdem rezzen�stelen arccal. - Dumbledore fegyvere a miniszt�rium ellen. Potter�k elmentek �rte. Potter, Granger �s az igazgat�n�. Megpr�b�lva figyelmen k�v�l hagyni azt az apr�cska t�nyt, hogy eleddig semmif�le tudom�som nem volt ehhez hasonl� fegyverr�l, mindent �rt� k�pet v�gok, �s halkan megk�rdezem: - Merre mentek? Malfoy fels�hajt. - H�t igen, tal�n ha nem azt n�ztem volna az ablakban, hogy merre tartanak, Weasley nem tudott volna meg�tkozni… A Rengeteg fel� mentek, tan�r �r! –teszi hozz� gyorsan, l�tva t�relmetlen pillant�somat. - Helyes. Kapard �ssze a t�rsaidat, �s vidd fel �ket a gyeng�lked�re. �n visszahozom, ami Potterb�l maradt –mosolyodok el balj�san, �s egy gyors mozdulattal felr�ntom a fi�t a f�ldr�l. - Igenis, tan�r �r –mondja roppant szalonk�pesen, mik�zben t�tova l�p�sekkel elindul a Crak �s Monstro alkotta alaktalan halom fel�. Nos, ez megvan, hogyan tov�bb? Itt �llok a Rengeteg el�tt, s v�rom, hogy jelentkezzenek a t�l�l�k. Vagy kellene esetleg valami akt�vabb seg�ts�get is ny�jtanom? K�tve hiszem. Potter nem �s nem j�tt vissza. Visszat�rek a kast�lyba, s ellen�rz�m szeg�ny slytherinjeim �llapot�t. N�h�ny k�k-z�ld foltt�l eltekintve mind j�l vannak; Malfoy �gy gubbaszt mellett�k, mintha most vesztette volna el az �vsz�zad csat�j�t. A perc nem alkalmas arra, hogy ingyen pszichol�giai tan�csad�st ny�jtsak –sz� n�lk�l intek a fi�nak, hogy j�jj�n velem. A folyos�n azt�n k�zl�m vele a feladat�t (Menj a Rengeteg sz�l�re, rejt�zz el, �s �rtes�ts, ha Potter visszat�r a kast�lyba. Vagy k�ldj oda magad helyett valakit.), majd fak�pn�l hagyom, �s visszat�rek lakr�szembe. Ah, aludni, aludni, mily �des, mi sz�p!* Ha fesz�lt vagyok, nem vagyok k�pes r�; de jelen esetben ugyan mi�rt is lenn�k fesz�lt? Nem sokat pihenhetek; alig n�h�ny �ra telhetett el, s egy meglehet�sen viharvert Malfoy fi� kopogtat az ajt�mon. T�j�koztat�sa jobb�ra abb�l �ll, hogy sem Potter, sem m�s nem t�rt vissza a Rengetegb�l –ezek szerint rendelhetj�k a h�rom csinos s�rk�vet-, s Crak t�l f�radt m�r ahhoz, hogy �rk�dj�n. - J�l van, Draco –suttogom elismer�en, nem kev�ss� m�lt�nyolva ama b�lcsess�get, hogy m�ssal v�geztette el a piszkos munk�t. –Menj aludni, neh�z napod volt. Elny�jtott �s�t�s hallatszik h�l�szob�m f�lig nyitott ajtaja fel�l. Draco csod�lkozva kapja arra a fej�t; majd visszan�z r�m, �s arc�ra hatalmas, cinkos vigyor �l ki. Magam is megeresztek egy halv�ny mosolyt, majd intek, hogy eredjen dolg�ra. Malfoy, m�g mindig meglehet�sen der�sen, kih�tr�l a szob�mb�l, �s lass� l�ptekkel a Slytherin-klubhelyis�g fel� veszi az ir�nyt. �tk�zben m�g egyszer visszan�z, hitetlenkedve, vid�man –nem veszem a f�rads�got, hogy titoktart�s�t k�rjem a dologgal kapcsolatban: k�t slytherin k�z�tt ez evidens, hacsak �rdekeik nem �tk�znek a j�v�ben… Potter stagn�lt elt�n�se el�g aggaszt� h�rnek sz�m�t ahhoz, hogy az eorumon kereszt�l �rtes�tsem Dumbledore-t, majd halad�ktalanul felkeressem a f�hadisz�ll�st. Futva indulok a birtok hat�ra fel�; onnan hoppan�l�ssal jutok el Londonba. A Grimmauld t�ren �llva meg�llok egy pillanatra, kif�jom magam –nem kell az eg�sz vil�gnak megtudnia, hogy m�g �n is rohang�lva k�zlekedek, ha baj van. K�nytelen vagyok sietni –enyh�n sz�lva elveszten�m Dumbledore j�indulat�t, ha sz� n�lk�l hagyn�m a Potter k�lyk�t elpusztulni. Be�rve k�sz t�megsz�ll�son tal�lom magam. Black mellett az asztal k�r�l ott �l Mordon, Lupin, Tonks �s Shacklebolt.; pont ebben a sorrendben nem v�gyom a t�rsas�gukra. El�bbi m�r villog� szemmel pattan is f�l, amint megl�t, s van egy olyan sejt�sem, hogy nekem esik, ha nem vigy�zok. Kiz�rtnak tartom, hogy esz�be jut valami igaz�n hat�sos kis �rt�s, val�sz�n�leg griffend�les m�dra az �kl�t fogja haszn�lni, vagy be�ri egy Suvickusszal –aminek mellesleg nagyon rossz �ze tud lenni. Kiss� igazs�gtalannak tartom, hogy most nekem kell felelnem az�rt, hogy Nemesis �gy felhergelte ezt a szerencs�tlen idi�t�t. - �llj meg, Black! –ki�ltok r�, miel�tt t�nyleg nekem ugrana. - Most legyen nagy a pof�d! –�v�lti, �s elkapja a nyakamon a tal�rt. - Potter! –sziszegem halkan, �s lassan leh�mozom magamr�l a mocskos kez�t. - M�r ezt is elfelejtetted? A nevem Black, Snivellus! –morogja g�nyosan, �s ut�lkozva mered r�m. - Potter bajban van, �, intelligenciatesztek mestere –mondom h�v�sen, �s a t�bbi rendtagra pillantok. –Dolores Umbridge fel�gyelete alatt �r�kkal ezel�tt a Tiltott Rengetegbe ment, de az�ta sem t�rt vissza. Val�sz�n�leg a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyra ment. Abban a hitben leledzik, hogy a S�t�t Nagy�r foglyul ejtette ott Blacket. Halad�ktalanul a keres�s�re kell indulni. Magam a Rengeteg alapos �tkutat�s�t v�llalom. Alak�tsanak csapatot �s induljanak –v�zolom fel a teend�ket a lehet� legr�videbben. - Nem hiszem, hogy sz�ks�g lesz tagtoborz�sra. Mindannyian megy�nk, igaz? –hadarja lelkesen Tonks, �s biztat� tekintettel k�r�ln�z. - �n megyek –jelenti ki Lupin komoran. - �n is –�n is –hallatszik mindenhonnan. - Mondtam –von v�llat a n� a ricsaj k�zepette. - �lljon meg a menet. Valakinek itt is kell maradnia, hogy �rtes�tse az ide�rkez� igazgat�t az esem�nyekr�l –v�gok k�zbe h�v�sen. –Neked aj�nlom ezt a posztot, Black; semmittev�sben eddig te volt�l a legjobb. - Nekem te ne parancsolgass, denev�r! Nem fogok itt �lni a bab�rjaimon, am�g Harry ki tudja hol m�szk�l! - Akkor m�gis ki fogja el�rulni az ide�rkez� Dumbledore-nak, hogy hov� ment�nk, Black? Hagysz neki egy cetlit a sz�nyeg alatt? - Majd Sipor elmondja! �gyse veszem soha semmi haszn�t! Induljunk! –fordul a t�bbiek fel� t�relmetlen�l. - Ostoba vagy… mint mindig –vonok v�llat. –H�ziman�ra b�zni egy exped�ci� adatait… Nekem mindegy, nem sz�lok bele. - Ne is sz�lj! Veled majd k�s�bb sz�molunk! Indul�s! –toporog Black idegesen az ajt� el�tt. Micsoda neuropata. M�g egyp�r ilyen akci�, �s a kifejez�sm�dja val�ban egy kutya szintj�re fog s�llyedni, ha nem ott �ll m�ris. Az els�k k�z�tt vonulok ki, gondosan �gyelve r�, hogy a t�leked�s minden egyes perc�ben legyen valaki k�ztem �s Black k�z�tt. Nem �rt�keln�m t�ls�gosan a h�zam elveivel kapcsolatos hirtelen t�madt szimp�ti�j�t, ha h�tba �tkozna. ____________________________________________________________________________________________________ Az erd�be tett kir�ndul�som t�k�letesen sikertelen volt –nem tal�ltam meg Harry Pottert �s nagybecs� k�s�ret�t, se �lve, se halva. Nyugodt lelkiismerettel t�rek h�t meg otthonomba –Nemesis, akarom mondani, Susan, bizony�ra v�r m�r. El�bb-ut�bb r� kell szoknom erre a n�vre, hiszen Nemesis Crash nyilv�ntartott sz�lei hal�lfal�k; mikor �gy d�nt�ttek, ,,l�nyuk” k�teles letenni err�l a n�vr�l, s beiratt�k Roxfortba, az �ssze�lt Rend hallgat�lagosan megfogadta, hogy szemet huny az �gyesked�s felett. Hagyjuk egy ideig a hamis biztons�g tav�n ringat�zni McCinson�kat –azut�n ir�ny Azkaban. Nem k�r �rt�k –az asszony gyenge jellem� �s tehets�gtelen, a f�rfi meg egy k�z�ns�ges, elhaszn�l�dott agy� alkoholista. Nincs sz�ks�g r�juk t�bb�. Val�j�ban, �gy hiszem, nem ker�l majd sor az aurorok beavatkoz�s�ra –a Nagy�r fogja megb�ntetni a h�zasp�rt, azon szemtelens�g miatt, hogy a parancs�t figyelmen k�v�l hagyva parlagon hagyta a l�ny k�pess�geit, �s mugli iskol�ba j�ratta a b�ke id�iben. Pillanatnyilag is csup�n az tartja vissza urunkat, hogy �gy hiszi, Nemesis mit sem tud igazi sz�rmaz�s�r�l –lehets�ges, hogy ki akarja v�rni, m�g Miss Wallace kij�rja Roxfortot, s be�ll k�z�nk. Akkor m�r a l�nynak nem lesz sz�ks�ge biztos sz�l�i h�tt�rre. De bizony�ra az a nem �ppen mell�kes t�ny is szerepet j�tszik a Nagy�r kiv�r� szerepre �p�t� taktik�j�ban, hogy jelenleg sokkal fontosabb dolga is van –a J�slat megszerz�se. Vissza�rve Susant val�ban �bren tal�lom. Nyitott szemmel fekszik az oldal�n, �s a semmibe mered. - M�g mindig Black miatt nyomasztod magad? –s�hajtom egykedv�en, �s m�lt�s�gteljesen helyet foglalok mellette, holott legsz�vesebben egyszer�en belezuhann�k az �gyba. - Igen –hangzik a szenvtelen v�lasz. Olyasfajta �rz�sem t�madt, mintha nem mondana el mindent nekem. De hisz kinek lenne t�bb joga Susan titkaihoz, mint Severus Snape-nek? �gysz�lv�n egy v�rb�l v�tett�nk, egym�shoz igazodva kell elviseln�nk azt, amit m�sok �letnek h�vnak; de mi nem hajlunk erre az ir�ni�ra. Nem �let ez, hanem egy �ri�si mocs�r, mely egy eg�sz emberis�g k�z�s otthona, s kinek-kinek szabad v�laszt�sa, mennyi id�t �hajt elt�lteni benne, b�zben �s mocsokban dagony�zva. - Ne tedd –k�zl�m a plafonnal, �s �lmosan ny�jt�zom egyet. Elfordulok a l�nyt�l, �s aludni k�sz�l�k. - Tudod, mi jutott eszembe? –suttogja r�mt�rt�netbe ill�en borzongat� hangon. –Hogy nem az � hib�ja volt. V�llat vonn�k, ha nem v�zszintes poz�ci�ban �lvezn�m az �letet –�gy azonban csak felmordulok, �s k�s�rletet teszek Susan figyelmen k�v�l hagy�s�ra. - Sev… hallasz engem, vagy megint elaludt�l? Meglehet�sen bosszant�, ha az ember �ssze van z�rva egy olyan feln�tt n�vel, akinek habitusa egy tin�dzser�t k�veti –ez sem k�pes pihenni, mikor az lenne a leghasznosabb, amit tehet. - Elaludtam –sziszegem vissza, �s rem�nykedem, hogy nem �hajtja tov�bb taglalni a t�m�t. Ma m�r t�ls�gosan sok d�zist kaptam Potterb�l, nem hi�nyzik, hogy m�g Susan ostobas�gait is el kelljen viselnem! A l�ny szaggatott mozdulatokkal fel�ll mell�lem –szinte a b�r�m�n �rzem ruh�j�nak suhog�s�t-, s kisv�rtatva m�r megb�v�lt ablakom p�rk�ny�n �l, �s a csillagos eget b�mulja. Meglep�, hogy a m�gi�ja ezt a l�tv�nyt hozta ki a ny�l�sb�l –nekem �ltal�ban azt mutatja, amit az ember val�j�ban l�that bel�le: egy nagy r�teg f�ldet, az odafent, nem sokkal a fej�nk feletti magass�gban n�tt f�vet �s mellette a k�vel kirakott gyalogutat, mely beh�l�zza a kast�ly k�r�l sz�tter�l� udvart, keresztbe-kasul �gazik az �vegh�zak k�zt, �s elvezet a kviddicsp�ly�ig. Nos, csillagos �g vagy sem: a f�ld alatt vagyunk. A hat�r a csillagos �g, nem igaz? Milyen k�r, hogy sz�munkra ez is a talaj szintj�t jelenti. Az alagsor nagy rejt�lye: merj �s tudj nagy lenni, mik�zben minden, minden feletted helyezkedik el. Susan m�g mindig mozdulatlanul b�mulja a csillagokat. Nem megyek oda hozz�; �gy v�lem, ez az � csat�ja –csat�ja, �nn�n idegeivel, ostoba b�ntudat�val �s apav�gy�val, az eg�sz gyermek-sz�rnyeteggel, mely a lelke m�ly�n lappang. - Tudod... –sz�lal meg hirtelen- kezdem azt hinni, m�ltatlanul b�ntam vele. Persze egy szem�t �llat –semmi sem mentes�ti a veled val� b�n�sm�dja al�l… de lehet, hogy engem az�rt k�pes lett volna szeretni. Szerinted? Elmerengek Black v�gtelen �nim�dat�n, v�giggondolom kiss� tal�n szubjekt�v benyom�som, mely szerint sz�m�ra minden t�rgy szent, amit csak meg�rint vagy p�r napig birtokol –�s nem neh�z arra a k�vetkeztet�sre jutnom, hogy l�ny�val is �gy b�nt volna. Mint egy fontos Black-tartoz�kkal. �gy hiszem, Susan �lvezte volna a helyzetet; azt, hogy �rt�kk�nt kezelik. Nos, mindegy, nem minden embernek adatik meg a felh�tlen gyermekkor –n�h�nyunknak bele kell buknunk, hogy a t�bbiek l�ss�k, nekik milyen j� hozz�nk k�pest. Minket ez�rt tartanak. Csod�s viszony�t�si alap vagyunk. Felr�zom magam egyre borong�sabb gondolataim gy�r�j�b�l, �s az ablakban �ld�g�l� l�ny hom�lyos sziluettj�re pillantok. - K�pes szeretni. �nmag�t –jelentem ki h�v�sen. -�s bizony�ra Pottert is szerette, �gy h�t… ha szerepet v�llalt�l volna a kisded j�tszm�iban, �s m�lt� lett�l volna a neve mocsk�hoz, bizony�ra j� l�ny�nak tartott volna. - Sz�val �gy gondolod, ha megtagadlak t�ged? –f�l l�ba lecs�szik a p�rk�nyr�l; l�g�zza egy kicsit, majd mozdulatlann� dermedve v�rja v�laszom. - Igen. K�l�n�sen akkor, ha megtagadsz engem. - Ilyen �ron nem kell. Szeresse h�t a keresztfi�t –morogja durc�san. –Ahh, micsoda �letem lett volna, ha… De azt elvette t�lem a Sors. Ma kib�k�lhettem volna ap�m �rny�k�val –s ezt is elszalasztottam. Hi�ba: t�l fiatal vagyok ahhoz, hogy �rtelmes dolgokat cselekedjek. T�ged v�lasztalak �jfent, �s rem�lem, alaposan meglakolok majd �rte. - Melodramatikus vagy –sz�gezem le t�rgyilagosan. –�s hagyd abba ezt a hat�svad�sz csillagb�mul�st, k�l�nben megitatlak Boldogs�g-elix�rrel. Att�l azt�n garant�ltan nem leszel �nmagad. - Pr�b�ltad m�r? Magadon, pr�b�ltad m�r? –k�rdi izgatottan. No persze, egy k�v�l�ll� sz�m�ra ugyanolyan szenvtelen�l hangzana a hangja, mint m�skor –�n viszont m�r meg tudom k�l�nb�ztetni finom hangulatrezd�l�seit. - Igen –s�hajtom megad�an. –�rdekes hat�ssal volt r�m. Kirohantam a birtokra csal�nt szedni, �s elkezdtem kaktuszokat �s k�kr�zs�kat �ltetni mindenfel�, mik�zben a gy�szmis�t d�doltam. Susan felkuncog; sz�m�tottam erre a reakci�ra, �gy csak csendesen elmosolyodom a f�lhom�lyban, meg�rz�sem pontoss�g�n der�lve. - Csak ne nevess! –figyelmeztetem. –K�t napig sajgott a tenyerem a sok csal�ncs�p�st�l. Elkacagja mag�t, �s vad mozdulattal mell�m vet�dik. Egym�sra mered�nk a f�lhom�lyban; szem�nk feh�rje szinte vil�g�t a holdvil�g balj�s f�ny�n�l. - M�rt nem gy�gy�tottad meg? –k�rdi fej�t ingatva. - Nem tehettem. A csal�n m�rge sok olyan anyagot tartalmaz, ami hasznos a szervezetnek. - Jaj, Severus! Te a f�jdalom dac�ra magadon hagytad a sebeket, mert az j�t is tesz? –s�hajt fel b�szk�n �s dorg�l�an egyszerre. - Valahogy �gy –vonom meg a v�llam. Egy pillanatra m�g belekapaszkodom Susan tekintet�be, majd h�trahanyatlok az �gyon. –�s most m�r aludj. *Az eredeti id�zet: ,,Ah, �lni, �lni; mily �des, mi sz�p". R�szlet Az ember trag�di�j�b�l.