Eg�szen furcsa �rz�s volt, hogy megint tan�r �rnak sz�l�tott. Megszoktam, hogy nem mutat ir�nyomban ilyesfajta tiszteletet –olyb� t�nt, ezer �ve tegez m�r, ajkain azzal a len�z�en g�nyos f�lmosollyal. De mivel a pall�rozott elme nem nyilatkozik �vezredekben, csup�n azt mondhatom, igen r�vid id� alatt tompult el bennem a szok�sos tan�r-di�k viszony �rzete. Miut�n kell� m�rt�kben �dv�z�ltem Nemesist (kapott egy les�jt� pillant�st a Weasley l�nnyal val� �rul�s�rt), �s sikeresen kiszabadultam unszol� karjai k�z�l, irod�mba vettem az utat. Van egyn�h�ny befejezetlen kutat�som, melyek nem t�rnek halaszt�st. T�bbek k�z�tt j� lenne tudom�st szerezni v�gre arr�l a szerr�l is, mely oly v�gzetesen hozz�m l�ncolta �t. Siettem, hisz az id� tud�s; k�nyveimet lapozgatva r�j�ttem, milyen sok id�t vesztegettem el a vizsg�ztat�s ostoba megpr�b�ltat�saira. S ahogy itt �l�k, egyre ink�bb arra kell k�vetkeztetnem, hogy k�r az elvesztett percek�rt. Akit �rdekel a b�jitaltan, �gyis tanulm�nyozza maga; akit meg nem (l�sd a vizsg�z�k n�gy�t�de), az m�r eleve rem�nytelen eset. Term�szetesen nem ugyanez a helyzet a tehets�ggel kapcsolatban. Akinek megadatott, �r�lj�n neki; de akinek nem, szorgalommal feltorn�zhatja mag�t a jobb jegy rem�ny�ben –csak tisztelni tudom �rte szeg�ny ostob�t. Kopogtatnak. Mi az oka annak, hogy valah�nyszor elmer�l az ember filoz�fiai jelleg� gondolataiban, valaki mindig elkezdi p�f�lni a legk�zelebbi ajt�t? M�g abban az esetben is, ha az elm�lked�s a f�rd�k�dban folyik… - Mr. Malfoy? –kapom fel a fejemet enyhe csod�lkoz�ssal. K�sz szerencse, hogy �vek kitart� munk�j�val el�rtem, hogy az ilyesmi ne �lj�n ki az arcomra, b�rmily �szt�n�s is. - Az igazgat�n� hivatja, professzor �r –mondja halk, tiszteletteljes hangon; mintha m�r org�num�val �rz�keltetni szeretn�, mily nagy horderej� �s �nnep�lyes esem�nyr�l van sz�. Azonnal fel�llok, �s k�vetem a fi�t. Elv�gre val�sz�n�leg Potter �jabb pomp�s kih�g�s�r�l van sz�. Mivel nincs itt Albus, feltehet�en v�gre b�n�hez m�lt� b�ntet�st kaphat. Benyitok. Az ,,igazgat�i irod�nak” bec�zett helyis�g gyerekekkel van tele. Di�kokkal. Mind itt van, aki ak�r egy csepp bajt keverhet. Pottert�l elkezdve a hisztis Granger-�n �t eg�szen Robbant�s Longbottomig. Mellesleg a csoport majd’ fele Weasley. Mindig mondtam, hogy steriliz�lni k�ne azt a bolond r�pafej� gyerekiparost, de ugyeb�r r�m senki sem hallgat, f�leg, ha magamban besz�lek… �s csak rem�nykedhetem benne, hogy t�l�lem a mai napot. - H�vatott, igazgat�n�? -k�rdem szenvtelen�l, s tekintetem egykedv�en v�gighordozom az itt egybegy�lt, hal�lt hoz� seregen. A kedvesem �ltal nemes egyszer�s�ggel csak A Varangy-nak nevezett n�szem�ly kih�v�an elmosolyodik; �rzem, ahogy a l�tv�nyt�l g�rcsbe r�ndul a k�l�nf�le undor�t�nak tartott hozz�val�k l�tv�ny�n bej�ratott gyomrom. - �, professzor Snape… Nos, igen, az�rt k�rettem, mert s�rg�sen sz�ks�gem lenne egy �jabb adag Veritaserumra. Higgadt k�r�rvend�ssel n�zek r�; hihetetlen, nem, egyszer�en nem is lehets�ges, hogy valaki ennyire ostoba legyen. �, hogy tudtam, sejtettem, igen, tudtam el�re! A b�rgy� kont�rok, akik azt hiszik, hat�sosabb a b�jital, ha t�ladagolj�k! K�zl�m vele a megv�ltoztathatatlant: utols� �vegemet adtam neki, mikor ki akarta hallgatni a Fi�t, Aki Nem K�pes Igazat Mondani. Na persze –ak�r t�klevet is itathatott volna a helyett a hamis sz�rum helyett a fi�val. - Csak nem haszn�lta fel az eg�szet? Mondtam, hogy p�r csepp b�ven el�g bel�le –teszem hozz� egykedv�en. Ha m�r vallunk a k�lyk�k el�tt, valljunk be mindent. S egy�ttal persze vil�g�tsunk r� a t�nyre, miszerint itt �n vagyok a szaktekint�ly, mik�zben ,,igazgat�nk” annyit sem �rt a feladatk�r�hez –�s m�shoz sem-, mint �n a kar�csonyi dekor�l�shoz. - Biztosan tud m�g k�sz�teni nekem. –affekt�lja. J�lesik, hogy egyesek ennyire b�znak a k�pess�geimben –persze, term�szetesen fel tudom gyors�tani az id�t, �s meg tudok �rlelni egy egyh�napos f�zetet f�l �ra alatt! Vihar k�sz�l�dik, m�r tudom. �ll�som k�sz vagyok elveszteni; fejemre ig�nyt tartok. Itt �llok egy n�vel szemben, aki feleannyira sem tehets�ges, mint �n, akire f�l pillanat alatt kimondhatn�m az Adav�t, aki folyton Neme’ ideges�t�s�vel bajl�dik; aki p�ros l�bbal t�ncol az idegeimen minden egyes ruhadarabja sz�n�vel, aki �gy haszn�lja az �n slytherinjeimet, mintha hitv�ny bes�g�k voln�nak… S al� vagyok rendelve, ostob�n �s nyilv�nval� m�don al� vagyok rendelve, holott… s ezek mind azt hiszik, hogy ez igaz; egyetlen suhint�ssal pokolra k�ldhetn�m… De nem akarom, hogy r�gi ismer�seim k�z�tt tal�lja mag�t, �gy nem teszem. A gondolatra majdnem elmosolyodom; vissza kell fognom magam, elv�gre Potter k�ts�gbe esne �s mag�t�l vallana, ha rettegett b�jitaltan�ra boldogan r�vigyorogna erre a b�k�ra. - A sz�rum egy teljes holdciklus alatt �rik meg, �gyhogy k�r�lbel�l egy h�nap m�lva tudom a rendelkez�s�re bocs�tani –jelentem ki k�szs�gesen, hangomban finoman csomagolt g�nnyal. Felk�sz�l�k a mennyd�rg�sre; hamarosan j�nnek a vill�mok is. Hi�ba, aki egy miniszt�riumival h�z ujjat, sz�moljon az elemi csap�sokkal. Umbridge sop�nkod�s�ra csak f�l f�llel figyelek. Val�j�ban a gondolatait pr�b�lom �szrev�tlen�l kikutatni; sajnos ebben az �vatos form�ban legink�bb csak az �rz�seir�l inform�l�dhatok. Kap�ra j�n kihegyezett tekintete, mellyel arcomat kutatja; hozz�kapcsolom szemem, �s elmer�l�k a felsz�n�n. Lassan egyre m�lyebbre hatolok, �s fesz�lten figyelek. D�h… k�ts�gbees�s… k�v�ncsis�g… k�jv�gy… Inger�lten, akaratosan v�gign�z rajtam… Abbahagyom a f�rk�sz�st. Ink�bb Potter, mint ez a sz�rnyeteg. M�rmint �gy �rtem, megfigyel�si c�lokra. A fi� meglehet�sen halv�r�; foglalkoz�saink sor�n aggaszt�an kev�s szexu�lis jelleg� �lm�nyt tal�ltam elm�j�ben, ezzel szemben s�relmeit folyton d�delgeti. Meglehet�sen ismer�s ez a viselked�s. -… amint egy ismeretlen szem�llyel vagy szem�lyekkel l�pett kapcsolatba! –fejezi be mond�k�j�t igazgat�n�nk. Elterelem imm�r Nemesis k�jv�gy�ra ir�nyul� meglehet�sen vizu�lis jelleg� gondolataimat, �s �rdekl�dve a fi�ra n�zek. –Val�ban? –v�gre valami �rdekes t�rt�n�s a helyis�gben. Potter r�m b�mul; arca k�ts�gbeesett. Bizony�ra azt v�rja, hogy mentsem ki szorult helyzet�b�l. H�t nem tettem meg �pp el�gszer? Mi�rt kell folyton pr�b�ra tennie? M�rt nem k�pes �lni az �let�t, mint minden norm�lis (ha van egy�ltal�n olyan) tin�dzser, an�lk�l, hogy azon az �tkozott Blacken vagy a Renden t�n�dne? - KI AKAROM HALLGATNI POTTERT! –ism�tli makacsul igazgat�n�nk. Nem ismerte m�g fel, hogy neki ma nem osztottak lapot. R�emelem tekintetem –ne mondhassa, hogy nem figyelek r�. Ha m�r m�s r� ir�nyul� cselekv�st nem v�gzek, legal�bb ennyit meg�rdemel, nem igaz? Megint Nemesisre gondolok. Szerintem beletett valamit a te�mba. - Adjon nekem olyan b�jitalt, amivel ki tudom szedni bel�le az igazs�got!! Az igazs�g az, kedves Dolores, hogy mag�n�l naiabb l�nyhez m�g nem volt szerencs�m. Hitetlen�l hisz abban, hogy mindig van egy utols� es�ly… Hidegen n�zek r�; a legudvariasabb st�lusomat veszem el�, ezzel is jelezve, hogy az �n t�relmem is v�ges. - Ism�tlem… elfogyott a Veritaserumom. –mondom lassan, �rthet�en, mintha egy �t�ves mugli gyermekhez besz�ln�k. Tal�n abb�l �rt ez a tavi sz�kev�ny. –Nem tudok seg�teni �nnek… hacsak nem akarja megm�rgezni Pottert, amit egy�bk�nt t�k�letesen meg�rten�k –teszem hozz� hirtelen j�tt emp�ti�val. Egy r�pke pillanatra elmerengek a sz�p k�pen. –A m�rgeim viszont olyan gyorsan hatnak, hogy a delikvens elhal�lozik, miel�tt vallom�st tehetne. N�h�ny m�sodperc erej�ig elmer�l�k f�zeteim b�vk�r�nek pomp�s gondolatk�r�ben, majd visszat�rek az itt egybegy�ltekhez; utaz�somb�l ezek persze nem vesznek �szre semmit. Ism�t Potterre emelem tekintetem; van egy olyan �rz�sem, hogy sugallni akar valamit. Val�sz�n�leg azt, hogy D�G�LJ MEG, SNAPE, D�G�LJ MEG!! De lehet, hogy rosszul l�tom. A tan�r�k sor�n m�r annyiszor volt szerencs�m ehhez az �zenethez, hogy m�r akkor is ezt l�tom a szem�ben, ha �pp egy csokis f�nkr�l fant�zi�l. - Pr�baid�re teszem! –z�kkent ki a nem �ppen k�zkincs� teend� org�num hirtelen j�tt intenzit�ssal. R�n�zek Umbridge-re, nehogy hirtelen r�m t�madjon. Nem szabadna hagyni, hogy egy bizonyos kellemetlens�gi faktor f�l�tti emberek szabadon j�rjanak-keljenek. - Maga sz�nd�kosan szabot�lja a munk�mat! Nem ezt v�rtam azok ut�n, ahogy Lucius Malfoy nyilatkozott mag�r�l! Hordja el mag�t innen! Nemesisnek igaza van, butykorny�lban k�ne megfojtani. Kellemes borzong�s t�lt el a gondolatra, hogy bossz�t �llhatn�k ezek�rt a szavak�rt, kegyetlen, k�ny�rtelen bossz�t, s a szob�ban jelenlev� di�kok mind �lvezn�k. Isteni �rz�s, hogy van olyan l�ny, aki k�pes jobban megut�ltatni mag�t a k�z�ss�ggel, mint j�magam. Igaz, tal�n irigykednem k�ne az els� helyre. Az ajt�hoz l�pek, min�l hamarabb magam m�g�tt akarom hagyni ezt a borzalmat. A sok ellenszenves k�ly�k �s ez a fonnyadt miniszt�riump�rti egy szob�ba zs�folva! Term�szetesen nem r�ghat ki; nem telik bele sok id�, �s az �reg meggy�zi a var�zsvil�got, hogy a Nagy�r visszat�rt –akkor pedig maga az �reg is visszat�rhet Roxfortba, �gy �ll�sveszt�sre val� �t�ltet�sem �rv�ny�t veszti. - Elfogta Tapmancsot! –hangzik m�g�ttem a k�ts�gbeesett ki�lt�s. –Elfogta Tapmancsot ott, ahol azt �rzik! Megtorpanok. Visszan�zek Potter ostoba, rem�nyked� k�p�re, �s kis h�j�n elfintorodom. - Tapmancsot? –csap le a sz�m�ra idegen –�, mily szerencs�s ember!- kifejez�sre Umbridge. B�rmit megadn�k az�rt, hogy magam se ismerjem ezt a gy�l�lt nevet. Az igazgat�n� f�rk�sz�en n�z r�m, majd a fi�ra –legsz�vesebben elmondan�m neki, ami oly nagyon �rdekli. De m�g sz�vesebben hagyn�m itt ezt a visszatasz�t� t�rsas�got, elhitetve magammal, hogy Potter nem mondott semmit. Minek toporz�kolsz itt nekem? Tudhatn�d, hogy nem mondok neked semmit –vagy nem is tudok semmit, vagy megtartok magamnak minden hasznos inform�ci�t, de egy biztos: h�en �nmagamhoz, csak akkor hagyn� el a sz�mat b�rmely fontos adat, ha jelent�s el�ny�m sz�rmazna a dologb�l. Ez pedig jelen esetben kiz�rt –semmik�pp nem hajthatn�m saj�t malmomra a vizet ebben a helyzetben. Tov�bb k�rdez�sk�dsz; faggat�z�sod imm�r egy�rtelm�en fel�m ir�nyul, hisz Potter arca el�rulta, k�sz a v�gs�kig v�delmezni azt a keveset, amit tud. Megjegyzem, ez a mennyis�g kor�ntsem m�lt� ily vehemens v�delemre. - Fogalmam sincs –vetem oda v�g�l az �lc�j�t levedlett n�szem�lynek. Le kell csapnom a fi� �ltal feldobott labd�t, min�l kisebb visszhanggal, nehogy Umbridge megsejtse, sokkal t�bbet tudok az �gyr�l, mint amennyit mutatok –nagyj�b�l mindent, amire sz�ks�gem van. –Ha halandzs�z�st akarok hallani valakit�l, fecseg�sf�zetet adok neki, Potter –ezzel a dolog el van int�zve. Induln�k. Miel�tt kil�pek, m�g egyszer ellen�rz�m a szob�ban uralkod� fel�ll�st –griffend�lesek fogs�gban, slytherinek fogvatart�k�nt, Longbottom fuldoklik –t�k�letes. - Te meg, Crak, ne szor�tsd annyira Longbottom nyak�t, mert ha megfullad, nekem kell vesz�dni a pap�rmunk�val, �s a jellemz�sedbe is k�nytelen leszek be�rni a dolgot –teszem m�g hozz�; b�rmennyire is k�jes el��rzettel t�lt az a t�ny, hogy a fi� mindj�rt kollab�l, s ezzel is az �j igazgat�s�g h�rnev�n esne sz�gyenfolt, m�gse hagyhatom, hogy id�ig fajuljanak az esem�nyek. Dumbledore val�sz�n�leg rajtam k�rn� sz�mon kedvenc balf�c�njai egyik�nek ostoba hal�l�t. Ha nem �gy lenne, sz�ves-�r�mest v�llaln�m az erk�lcsi ball�p�st. Otthagyom a d�szes t�rsas�got, imm�r v�glegesen. Ahogy ujjaim nesztelen�l v�gigsiklanak a r�zkilincsen, s p�r pillanaton bel�l a folyos�n tal�lom magam, fell�legzek –j� ideje nem kaptam ilyen meglep� h�rt. Potternek �jabb v�zi�ja volt –nagyon �gy n�z ki, hogy Blacket elkapt�k.