,,B�r volna �r�k �lom �letem! S ne keln�k fel, csak majd, ha reggelem Az �r�kl�tnek hozza egy sug�ra. S�t! Ha e hossz� �lom k�nra v�lna, Az is jobb volna, mint e l�t rideg, �ber vil�ga, annak, akinek Sz�ve ez �des f�ld�n csupa m�ly �rz�s k�osza volt s lesz, m�g csak �l.”* A k�nyvek feltornyozva �gyam mellett. Egyed�l vagyok. Eg�szen a sarokba h�z�dva �cs�rg�k, megb�jva, mint egy darab cs�nd*, a tud�sb�l �p�tett torony l�gk�r�nek v�delme al� simulva. Egyetlen k�tet pihen �lemben imm�r: Paul Verlaine versei lapulnak benne. Mit lapulnak… b�szk�n, emelt f�vel hirdetik a sz�ps�get, m�g �n sunyi m�don �sszeh�zom magam. Kicsit �sszezavarodtunk. �n �s a lelkem. Nos, megpr�b�lok mindent elmagyar�zni: ap�m esk�dt ellens�g�t szeretem, s kedvesem �let�nek egyik f� megkeser�t�je a tulajdon ap�m. Nem besz�lve arr�l, hogy ap�m �s kedvesem egyid�sek. Csoda, hogy a sok kontraszt a sz�vembe markol? Ambivalens �rz�sek keringenek bennem, de a r�ci� fog gy�zni: gy�l�lni fogom ap�mat, ahogy McCinsont is gy�l�ltem eg�sz �letemben, f�leg mikor nemz�mnek hittem. Pokolba az �sszes hitt �s val�s felmen�vel! - Ugyanaz a Sirius Black, aki… -k�rdeztem akkor bizonytalanul. Tal�n m�g hebegtem is kiss�. ,,Nem sz�lt, nem is n�zett �nr�m.”* Csak b�lintott, komoran, keser�en. - Uhh. –s�hajtottam, mikor r�d�bbentem, mit is jelent ez, legal�bbis mit jelentene norm�lis esetben. Kapcsolatom Severus-szal semmik�ppen nem lehetne hossz�t�v�: ah�nyszor r�mn�z, ugyanakkor ap�mat is l�tja, a rohadt, szem�t griffend�lest, aki t�nkretette a di�kkor�t. De ez nem norm�lis eset: az �v� vagyok, �gy h�t � az eny�m: nem dobhat el mag�t�l. Az �v� vagyok, �s a Slytherin�, mindazok ellen�re, amit j�aty�m valaha is tett �s okozott. Nem vagyok �s nem is leszek soha griffend�les, ezt bizton tudom. Teh�t f�lre a lelkiz�ssel, ez az � szok�suk! S el� az �ltet� logik�val! - Haragszol? –k�rdeztem szomork�san, az �gyt�ml�t k�mlelve. R�vid, g�nyos nevet�st hallatott �s nem v�laszolt. - Severus! –emeltem fel a hangom, elfelejtve, hogy elvileg most � a p�tyolgatnival� s�rtett f�l. - Mit mondhatn�k? –n�zett fel r�m t�n�dve, s�t�t szem�ben m�ly gonddal. –Azt akarod, hogy hazudjak? –k�rdezte fintorogva. - Ezt �gy �rtsem, hogy… - Igen. –merev h�ttart�s�val, �sszeh�zott, m�reget� tekintet� szemeivel igaz�n balj�s jelens�g volt. - Remek. –f�jtattam. –R�m is, igaz? Olykor engem is egy Black-nek tekintesz, mondd csak meg nyugodtan. - �gy van. –felelte egykedv�en. –Mikor a hajadat t�pem. –s ajk�ra halv�ny mosoly �szott, enyhe g�nnyal �tv�zve. �n is elvigyorodtam, ahogy visszaeml�keztem, mikor �s hogyan kapaszkodtak finom ujjai a szenved�ly hev�ben hajamba, �s markolt�k meg er�sen a hossz� tincseket. �s az eml�kek v�gigp�rget�se ut�n m�r biztos voltam benne, hogy tr�f�lt az im�nt. Ugye tr�f�lt? Tal�n amolyan f�rfidolog ez. Kellemes dolog k�r�rvend�en az ellens�gedre gondolni, mik�zben a l�ny�t d�ngeted. �gy lenne? Meg kellett volna k�rdeznem –de akkor ink�bb nem szerettem volna tudni a v�laszt. - �s mi lesz ezut�n? –k�rdeztem vontatottan. - Mi lenne? –k�rdezte �; a besz�lget�s �ta el�sz�r csillant meglepet�s szem�ben. - �n is ezt k�rdem. –tulajdonk�ppen nem tudtam, mire akarok kilyukadni, a f�, hogy besz�ljek r�la. - Ny�ron tal�lkozol vele. –mondta �gy, mintha cruciatusszal k�nyszer�tettem volna ki bel�le a szavakat. - Ezt is Dumbledore akarta �gy? –�rdekl�dtem fanyalogva. - Kett�t tal�lhatsz. –felelte cinikusan, �s nemt�r�d�ms�get sz�nlelve megvonta a v�ll�t. - Tud r�lam egy�ltal�n? –suttogtam k�ts�gbeesve, hiszen ki akar tal�lkozni azzal a Sirius Blackkel, aki �gy besz�l az emberrel, akit el�sz�r l�t �let�ben, mint egy hitv�ny szargomb�ccal? - K�tszeresen is. –susogta Snape. –Tudta, hogy van egy gyermeke, mikor a feles�g�t elrabolt�k veled egy�tt… p�r napos lehett�l… a kis kiv�lasztott, hm? –mosolyodott el keser�en. –�s j�p�r hete tud r�lad, mint elrontott k�lyk�r�l, akit egy Snape-nek rendelt a Sors. Min� gusztustalans�g, igaz? –tette hozz� cinikusan. - Az. De ha megengeded, �n az�rt megpr�b�lom �lvezni a helyzetet. –sim�tottam v�gig arc�n, tr�f�s hangnememmel ellent�tben l�gyan �s �vatosan. - Azt hiszem, egyik�nk sem tehet okosabbat, mint hogy �lvezi a helyzetet. Elv�gre j�hetne m�g rosszabb is. –morogta komolyan. Igen, hat�rozottan az optimizmusa a szexepilje. Nem b�rtam tov�bb; szomor�an odab�jtam hozz�, �s a derek�t �t�lelve mellkas�ra hajtottam fejem, hogy egy kis vigasztal� �lel�st kapjak. Lassan elfek�dt�nk az �gyon, s egym�s karjaiban, arcunkon hat�rozott vil�gundorral meredt�nk a f�lhom�lyba eg�szen addig, m�g r� nem j�ttem, hogy m�r j�p�r perce b�b�jtanom van… H�t itt tartunk most. Hetek teltek el, s �n �jra �s �jra v�gigp�rgetem eml�kezetemben azt a napot. S �jra �s �jra meg�llap�tom magamban: k�b� annyi es�lyem van arra, hogy t�l�ljem a tal�lkoz�st az ap�mmal, mint arra, hogy Umbridge seg�dje legyek. Persze, a k�t alternat�va k�z�tt az a k�l�nbs�g, hogy m�g az el�bbi igen hasznos lenne, az ut�bbi megval�s�t�s�ra nemigen v�gyom. Sokat �ltem a szob�mban ezekben a napokban. Snape se igen j�tt fel hozz�m –tudta, hogy egyed�l akarok lenni, hogy megem�sszem a dolgokat. H�t, ez nem siker�lt, viszont ma r�j�ttem a megold�sra: nem kell megem�sztenem semmit, m�g csak elfogadni sem: egyszer�en csak �lnem kell az �letemet tov�bb, �s k�sz. Hamis �g�ret, ostoba �m�t�s, hogy b�rmif�le traum�t el lehet fogadni –dehogy lehet. Egyszer�en csak l�tezni kell tov�bb, �s ki-be l�legezni eg�sz nap.* Ezen elhat�roz�somnak megfelel�en, most lemegyek a nagyterembe, �s eszem valamit, l�v�n vacsoraid�. M�r el�g k�s� van, nem hiszem, hogy sok di�k m�szk�lna arrafel�. Lassan, megfontoltan l�pkedek a r�gi k�l�pcs�k�n –s eszembe �tlik, hogy az effajta �hs�g csillap�t�s�n�l ezerszer jobb, ha felkeresem Severust az �rz�kek birodalm�ban. �lmos mozdulattal ir�nyt v�ltok h�t, �s a nagyterem fel� vezet� balkanyar helyett jobbra fordulok: a pinc�k vil�ga fel�. Ahogy le�rek a l�pcs�alj v�g�re, s kezdem felfedezni az er�sen f�lhom�lyban lapul� alagsor titkait, hirtelen r�g�st �rzek a l�bamon, �s a k�vetkez� pillanatban �gy hanyatlok a f�ldre, mint egy bowlinggoly�val elg�zolt b�bu. - Jesszus! Bocs�ss meg! –hallom valahonnan fentr�l a k�ts�gbeesett hangot. Be�t�ttem a fejem, s �rzem, ahogy l�ktet kopony�mban a f�jdalom. Istenem, add, hogy ne agyr�zk�d�s legyen… - J�l vagy? A f�ld�n fekve lassan kinyitom szemem –�s beleb�mulok a s�t�ts�gbe, amit furcsa, lila �s z�ld p�tty�k tark�tanak, hogy m�g izgalmasabb legyen. - He? –ny�g�m ki az els� sz�t, ami eszembe jut. - Uhhh… a gyeng�lked� t�l messze van… Bevigyelek professzor Snape-hez? Mid f�j? �risten, bocsi! V�letlen mentem neked, esk�sz�m! - Te… -er�lk�dve pr�b�lok besz�lni -…nagyon vall�sos nevel�st kapt�l, ugye? Ha l�tn�k is valamit az arc�b�l, azt mondan�m, hogy elvigyorodott. Lassan, de biztosan kezdem visszanyerni a l�t�som –a p�tty�k elt�nedeznek, �s k�rvonalaz�dik el�ttem egy d�s hajzattal keretezett arc �s egy hozz� tartoz� fels�test. B�r m�g hull�mzik a k�p, de szinte m�r kezd minden rendben lenni –val�sz�n�leg az este magamhoz vett nyugtat� f�zet gyeng�tett le annyira, hogy egy es�s ekkora megr�zk�dtat�s legyen. - Mi a neved? –s�hajtom a f�l�m hajol� k�ts�gbeesett l�nynak. Sz�nd�kosan �gy besz�lek, mint egy haldokl�, �s �lvezettel n�zem a rajta eluralkod� egyre er�sebb p�nikot. - Vigyelek oda hozz�? Belebegtetlek! Vagy nem szabad most hirtelen felemelni? Mi f�j? –hadarja. - Mi… a… neved. –folytatom a kegyetlen hadj�ratot. - Ginevra. Beviszlek a profhoz, k�sz�lj. –azzal m�r emeli is a p�lc�t. - �llj! V�rj egy kicsit. –m�g p�r pillanatig fekszem, majd nagyokat s�hajtva felegyenesedek �lt�mben, �s megt�maszkodom magam m�g� h�zott karjaimon. - Te… te vagy az! –konstat�lja Miss Ginevra meglep�dve. - Nem… az AZ egy k�nyvc�m. Stephen King reg�nye. Volt szerencs�d olvasni? –k�rdem rosszull�tet sz�nlel� arccal. - ���… nem. Na, mi legyen? Jobban vagy m�r? - �gy is mondhatjuk. –pillantok �rdekl�dve griffend�les embl�m�j�ra, �s ravasz mosolyra h�zom sz�m. - Te viszont nagyon hasonl�tasz valakire. –jegyzem meg elm�lkedve. -Hm… arra a v�r�s haj� langal�ta fi�ra, akit az el�bb l�ttam az el�csarnokban. N�h�ny slytherin j�tszott vele… Gondoltam is, hogy valaki seg�thetne neki, de ugyeb�r �n gyenge l�ny vagyok… Van testv�red? - �gyes pr�b�lkoz�s. Ront nemr�g l�ttam fent a klubhelyis�gben, �s azt mondta, hogy elmegy aludni. Sz�val, ha nem te vagy az, akkor ki vagy? –k�rdi vigyorogva, �s kez�t ny�jtva fel akar seg�teni. �n viszont �gy �t�lem, j� nekem itt a f�ld�n –legal�bb pihenek egy kicsit. Egyszer�en, de ann�l zseni�lisabban reag�l erre –� is le�l a hideg k�re. - Ha m�r az �gyess�gn�l tartunk, pomp�s r�g�s volt. Hol tanultad? –�rdekl�d�m f�lmosollyal, �s k�zben irigykedve szeml�lem v�r�s hajkoron�j�t. - Ha az embernek van egy rak�s b�tyja… Am�gy bocsi, t�nyleg v�letlen volt, sajn�lom. - Mit? Azt, hogy v�letlen volt? –k�rdem felvont szem�ld�kkel, t�ncra h�v� tekintettel. - Legink�bb azt, hogy olyan hat�sos volt. Jobban esett volna, ha nem esel el. - Att�l f�gg, kinek. �n p�ld�ul j�t estem, de hogy ez kinek esett j�l… - Nekem biztos nem… - ����…. - H�nyszor k�rjek m�g bocs�natot? –k�rdezi f�lig mosolyogva, f�lig b�ntudatos arckifejez�ssel –rejt�ly, hogy hozta �ssze ezt a kett�t. - Moment�n nincs a rakt�ron, �gyhogy sajnos ezzel nem szolg�lhatok. Esetleg egy k�l�t? –vonom meg a v�llam flegm�n, �s figyelem a v�r�ske v�lasz�t. - H�t, ha megmondod, mi az, elfogadom. -Fekete, gyan�s �sszet�tel� l�tty, amit�l nem tudsz elaludni, �s a kalciumot is kisz�vja a szervezetedb�l. –felelem k�r�rvend�en, �s �lvezettel zsebelem be a megh�kkent pillant�st. - Mif�le b�jital ez? - Rendk�v�l hat�sos. Hossz� t�von m�rgez�. De ha esetleg megk�v�nn�d, sz�lj; nagyon finom. - K�sz, ink�bb kihagyn�m. –fintorog mosolyogva. - Hidd el, fogod te m�g k�v�nni, ha be�rullak Snape-nek, hogy �jnek idej�n felrugdosod a v�denceit a folyos�n. –adom fel a labd�t, k�z�nyt er�ltetve arcomra. R�vid, j�kedv� kacajt hallat, majd fel�ll �s ism�t a kez�t ny�jtja. Ez�ttal elfogadom. Nem veszi fel az ironikus megjegyz�seimet, �s �rti a bl�ff�t –Griffend�l ide vagy oda, nem is rossz! - Felk�s�rjelek a… hol is laksz te? Nem vagy besorolva, igaz? –k�rdi k�v�ncsian. - Megvan a magam h�za. –felelem h�v�sen. –�n viszont sz�vesen felk�s�rlek –k�rlek, mondd el a jelszavatokat is, ennyivel tartozol egy ekkora �t�s ut�n. - Haha. H�t, ha akarod, �s nem �lsz vissza vele, ak�r… Fel�lem… Meglepve pislogok egyet –ez nemhogy nem vette s�rt�snek a sz�rakoz�sb�l tett megjegyz�semet, de m�g igent is mondott r�! Micsoda v�ltoz�sok Roxfortban. - Mit kerest�l odalenn? –k�rdem egykedv�en, mikor m�r az �reg k�l�pcs�k�n menetel�nk felfel� a torony ir�ny�ba. - Ezt �n is k�rdezhetn�m t�led. –feleli cinkosan, �s megvonja v�ll�t. - �zleti �t. Na �s neked? –v�gom r� n�mileg der�sebben. - Hasonl�k�pp. �rdekl�dve k�mlelem profilj�t, �s magamban el�gedetten konstat�lom, hogy m�gsem minden griffend�les h�lye. - �szint�n sz�lva nekem �r�m lett volna, de v�g�l is m�r mindegy. –s�hajtok sz�npadiasan, �s pr�b�lom �szrev�tlen�l lelass�tani l�pteimet. - Mi? Viccelsz?! Ell�gni Snape �r�j�r�l? Ha att�l a t�nyt�l eltekint�nk, hogy val�sz�n�leg leveszi a fejed, m�g mindig ott van a lehet�s�g, hogy bef�zi szobad�sznek! - K�sz�n�m, hogy ennyire sz�pnek tartasz. R�szemr�l a szerencse, hogy ilyen adotts�gokkal �ldott meg a Sors… - Meg am�gy is, m�rt ilyenkor van �r�d? –k�rdezi izgatottan. - Mag�n�ra. –felelem t�rgyilagosan, �s el�gedetten hallgatom, ahogy hangos koppan�ssal leesik neki a tantusz. - H�t az klafa. Snape, �jszaka, alagsor… a legszebb szavak, amiket valaha is egy mondatba tettek. –ny�g fel r�szv�tteljesen; majdnem elnevetem magam. Nos, a plusz bens� po�n az, hogy �n t�nyleg sz�pnek tartom ezeket a szavakat… - �s te? Mit kerest�l odalenn? –k�rdem egy inkviz�tor kitart�s�val. - B�ntet�munka. –s�hajt. - Az is sz�p sz�. –mosolygok g�nyosan. - Legal�bb olyan sz�p, mint a Snape, mi? –feleli fanyalogva, �s felgyors�tja l�pteit. - Itt is vagyunk. –torpan meg egy brut�lis dromed�r festm�ny�n�l, amin els� r�n�z�sre is t�bb a r�zsasz�n, mint amennyit �p eszt�tikai �rz�kkel meg�ldott ember el k�pes viselni. - Te hol alszol? –n�z r�m �rdekl�dve, mik�zben nekit�maszkodik a k�p mellett a falnak. - Az els�n. –felelem, �s ezzel egyid�ben hatalmas d�bbeneten esem �t: mif�le ind�ttat�sb�l fecsegtem el neki? - �s m�r teljesen j�l vagy? Biztosan? Mert ha gondolod… - Roppant �sszer� lenne, ha, miut�n �n felk�s�rtelek t�ged, te lek�s�rn�l engem. –sz�r�m fogaim k�z�l a szavakat dallamosan. - H�t ja… van benne valami. –vigyorog, mint a mellette �bredez� festm�nysz�rny. - Sz�val… mi is a teljes neved? –k�rdem fecseg� hangnemben, �s �n is megt�masztom mellette a falat. Felh�zott szem�ld�kkel, enyhe csod�lkoz�ssal n�z r�m. - Nem foglak lenyomozni �s �sszerugdostatni n�gy izompacsirta slytherinnel puszt�n bossz�b�l. Nem �rn� meg a f�rads�got. –legyintek �lmosan. - �, vagy �gy. Ez esetben Virginia Weasley, �rvendek. –ny�jtja fel�m vid�man a kez�t. - Susan Wallace. –sziszegem kelletlen�l az �j nevemet. Igaz, j�l bej�rattuk m�r Severusszal –mindig k�rem, hogy ezt a nevet mondja, m�g akkor is, ha esetleg nem a j�zan esze domin�l, �s csak annyit tud s�hajtani, hogy Neme’… - Ginevra? Hogy b�rod ezt elviselni? Ugye megtiltottad mindenkinek, aki �l �s mozog, hogy �gy h�vjon? –k�rdem fanyalogva. - Honnan tudtad? –fintorog � is. –Ginny vagyok mindenkinek. - H�t, ha elk�pzelem Snape-et, amint t�ged leginnyz… - J�l van na! �lmos vagyok m�r, nem tudom, mit besz�lek… Holnap… vagy majd… na egyszer tal�n m�g tal�lkozunk. –feleli, �s t�nyleg r�j�n az �s�thatn�k. - Ez esetben j� �jt. Az elk�vetkez�k m�r rosszabbak lesznek. –felelem, biztat�an utalva szer�ny szem�lyemre, majd biccentek, �s egykedv�en elindulok szob�m fel�. Persze el�bb figyelmesen megv�rom, m�g elmondja a jelsz�t –meglepet�semre nem suttogva, hanem eg�szen �rthet� hangon. M�r nem vagyok �hes –�s eg�szen j� tervek keringnek az agyamban ezzel a Ginnyvel kapcsolatban. *Edgar Allan Poe: �lmok *,,mint egy darab csend”: J�zsef Attila -versr�szlet *,,Nem sz�lt, nem is n�zett �nr�m”: szint�n. *�s azt�n ki-be l�legzem eg�sz nap… Tom Hanks: A szerelem hull�mhossz�n (a feles�ge hal�l�nak t�l�l�s�r�l)