Mit mondjak, �g� f�llel hagytam el a helysz�nt, �s nagyon-nagyon hossz� id� �ta el�sz�r b�ntudatom van. Akkor, abban a p�r m�sodpercben, mikor az idegen cs�kolt, b�szke voltam magamra -a b�tors�gomra; arra, hogy v�gre olyannak t�n�k, mint egy norm�lis l�ny, h�bortok �s komplexusok n�lk�l. Arra, hogy ki tudtam kapcsolni az �rint�sundort; arra, hogy nem menek�ltem el; arra, hogy… mire is? Mostanra az eg�szb�l semmi sem maradt. Csak az illat, amit meg�riztem eml�kezetemben. Severus tette t�nkre, egyed�l �! M�gsem haragszom r�. Tal�n magam is r�j�ttem volna id�vel, hogy nem a b�tors�g, hanem az ostobas�g uralkodott el rajtam. Elv�gre �n soha nem lehetek olyan, mint a t�bbi l�ny. Minek �m�tsam magam? Nem lehetek �tlagos, b�rmennyire is szeretn�k olykor az lenni. M�g a var�zsvil�gban is k�l�ncnek sz�m�tok. M�gis, �gy �rzem, egy�tt tudn�k �lni ezzel a sorssal. K�pes leszek b�szk�n viselni a b�lyeget. F�lreh�z�dtam a szob�mba a gondolataimmal –p�r percre olyan egyszer�nek t�nt minden, s most m�gis oly bonyolult, mint azel�tt. De egy apr� hasznom m�gis sz�rmazott a t�rt�n�sekb�l –Istenem, magamban itt h�zogatom a rovatk�kat, mi mire j� �s mire nem… micsoda sz�m�t�, micsoda al�val� dolog, micsoda slytherin! �m megfogadtam, hogy legal�bb �nmagam el�tt nem leplezem j�tszm�imat –igenis megn�zem a hasznos oldal�t a mai napnak: Severus ki�llt �rtem. Hiszen mi sz�ks�g volt arra, hogy kij�jj�n a szob�j�b�l a hangokat hallva? S mi �rtelme volt felel�ss�gre vonni azt a Malfoyt? Ugyan… Severus r�sz�r�l ez nem egy racion�lis l�p�s volt, nem egy terv r�sze –egyszer�en csak kellek neki. S noha ezt eddig is tudtam, a gondolat most bizony�t�st nyert. Kellek neki. Furcsa ez a tudat, elv�gre kinek kellettem �n valaha is? N�ha arra kell k�vetkeztetnem, hogy kapcsolatunk csak egy volt slytherinhez m�lt� j�tszma, amiben �n alak�tom a j�t�kszert –mert m�sk�ppen mi �rtelme lenne az eg�sznek? Minek kellen�k �n b�rkinek is? De be kell l�tnom �jra �s �jra, hogy mik�pp a vil�gnak �nr�m nincs sz�ks�ge, nincsen �r� sem. Ez az, ami�rt kell�nk egym�snak. Nevets�ges. Sosem szerettem a k�nyszermegold�sokat. B�r, l�ssuk be, az sem megvetend� szempont, hogy odavagyok Sev�rt. �r�k �ta �cs�rg�k itt. V�rom, hogy v�get �rjen az a nyamvadt tan�t�s –s elkezd�dhessen az eny�m. Tudom, hogy amint kil�p az utols� slytherines di�k a szob�j�b�l, � el fog j�nni hozz�m –minden val�sz�n�s�g szerint sz�pen lehord majd. M�g nem tudom, h�v�sen vagy d�ht�l felajzva, de ink�bb az el�bbire tippeln�k. Severust soha nem hagyja el a hidegv�re. Vagy �ppens�ggel � nem k�pes elhagyni a Hidegv�r�t. Lapozgatom az Amerikai trag�di�t. Ezt bitorolta el, mikor el�sz�r tal�lkoztunk. A r�gi, kiss� m�r s�rg�sfeh�r lapok lassan peregnek kezemben. Az vicces volt… igaz, szerettem volna kit�pni a kez�b�l, hisz ez a k�nyv az eny�m �s csakis az eny�m, mind�r�kk�n �r�kk�, �men. De az�rt kellemes volt, hogy �rdekl�d�tt az �zl�sem ir�nt. Ez az jelenti, hogy m�gsem olyan sz�rny� az. Vagy pedig azt, hogy Severus is olyan sz�rny�, mint az �zl�sem. Szeretn�m felgyors�tani az id� m�l�s�t, de az ilyesmivel �ltal�ban ennek ellent�t�t szoktam el�rni, �gy nyugton maradok. A kopogtat�s fel�breszt az �lomvil�gb�l, amire az �lemben nyugv� k�nyvben leltem. Nem valami j� �rz�s kisz�llni bel�le, �gy h�t el�g melankolikusan kezdek el v�nszorogni az ajt� fel�. Severus meglehet�sen h�v�s arckifejez�ssel �lldog�l a folyos�n, s hangulat�n az a kellemes t�ny sem jav�t, hogy elh�r�tottam el�le a ny�l�sz�r� okozta akad�lyt. Bel�p; minden porcik�j�val porig s�jtotts�g�t pr�b�lja sugallni fel�m, mik�zben elfoglalja egyetlen fotelem. Neh�z meccs lesz. Le�l�k vele szemben az �gyra; �tsuhan agyamon a k�sza gondolat, miszerint l�g�znom k�ne a l�bam, h�tha kisebb lesz a b�ntet�sem, ha aranyos vagyok… De r�pillantva szobormerev arc�ra, r� kell j�nn�m, hogy ez bizony rem�nytelen. A harag legkisebb jel�t sem �rz�kelem von�sain. Imm�r a s�rtetts�get sem. Semmit nem lehet kiolvasni szemeib�l, �s hallgatag, egykedv� �ld�g�l�s�b�l. Ami azt jelenti: nagyobb bajban vagyok, mint hittem. - Rem�lem, tudod –sz�lal meg lassan, szinte suttogva-, hogy borzalmasat csal�dtam benned. - Szeg�ny kis lelkivil�god. –ny�g�m, �s elv�g�dom az �gyon. Sosem volt er�ss�gem a lelkiz�s, �s most is szeretn�m elbliccelni, ha lehet; m�g ha tudom is, hogy ez a t�rekv�s rem�nytelen. - Mi�rt csin�ltad? Most el�sz�r, nem �rtelek. –emeli r�m komoly tekintet�t. - Mit kell ezen �rteni? Csak olyan akarok lenni, mint b�rki m�s! –mordulok fel. - Milyen? K�z�ns�ges �s k�nnyen kaphat�? –�rdekl�dik g�nyosan. V�gre egy �rzelmi megnyilv�nul�s. - Ha m�r ragaszkodsz a –k bet�s jelz�kh�z, igen, mondhatjuk �gy is. B�r �n nem erre gondoltam. Minden figyelmemet a plafon csod�inak szentelem. Be�ll a csend. J� fog�s; megv�rja, m�g meg nem unom. � nem fogja megunni, azt j�l tudom, �gy h�t ink�bb m�r most feladom; nem vagyok harcos kedvemben. - �gysem fogod meg�rteni. �s nem akarom elmondani. - Mi�rt ne mondan�d el? Nekem b�rmit elmondhatsz. Elv�gre rajtam k�v�l senkit sem �rdekelsz. –k�zli t�rgyilagosan. - Ez egy b�k volt? –emelem fel a fejem. –Tudod, a legvonz�bb benned az a csod�s term�szeted… hogy b�rmit is mondasz, az mindenk�ppen s�rt�. Ebb�l �gazik ki a t�bbi tartalma a mondaniva… - Wallace! –emeli fel kiss� a hangj�t. –Nincs sz�ks�gem szem�lyis�gelemz�sre. Azt akarom hallani, mif�le ind�ttat�sb�l cs�kol�zt�l egy di�kommal a folyos�n! - M�r mondtam: nem fogod meg�rteni. - Az�rt megpr�b�ln�m. �s ne feledd: �n tudok v�rni. –ezzel k�nyelmesen h�trad�l, �s szikr�z� szemekkel mered r�m, �ll�t dacosan felszegi. Elfintorodom. - Mi�rt baj az, ha norm�lis akartam lenni? - Ez a norm�lis? –k�rdi olyan hangs�llyal, hogy ak�r el is sz�gyelln�m magam, ha nem tartottam volna m�r meg p�r �r�ja az esem�ny ut�ni b�nb�natot. - Igenis, ez a norm�lis! –felelem �led� d�hvel. –Hogy k�pes legyek arra, hogy m�s is meg�rintsen, hogy ne legyek �rz�ketlen �s j�ghideg, �s hogy VELEM EGYKOR�AKKAL cs�kol�zzak! N�m�n, merev arcvon�sokkal mered r�m. Halkan fels�hajt, s ez a s�haj mintha egyszerre lenne d�h�s �s keser�. Tudom, hogy megb�ntottam. Ha m�s nem is, a r�nkzuhan� t�bb perces cs�nd gy�ny�r�en demonstr�lja ezt. - T�nyleg ezt akarod, Wallace? –k�rdi v�g�l hidegen. �jfent elfintorodom. Mit sz�m�t az, mit akarok! Nem felelek. Elgondolkozva n�zem az izz� fekete szemeket. A f�lelem legkisebb jele n�lk�l fel�l�k, s ism�t lel�gatom a l�bam az �gy sz�l�r�l. M�g �n sem tudom, mi az igazs�g; honnan tudhatn� �? - �gysem leszek k�pes r�. –s�hajtom v�g�l. Hozz� vagyok k�tve egy emberhez, aki az ap�m lehetne –de nem az, �s ez a l�nyeg. Nem tudn�k elszakadni t�le, f�leg nem egy sz�ke taknyos kedv��rt. - T�nyleg nem. –mondja keser�en mosolyogva. - Honnan tudod? –k�rd�sem jogos �s v�dl�. - Ismerlek. –vonja meg a v�ll�t, s mell�m telepszik. Kiss� idegenkedve �tkarol, s most, hossz� id� �ta el�sz�r mindketten �rezz�k a m�sikkal szembeni val� er�s t�vols�gtart�st. De az �rz�s, ahogy j�tt, el is megy, s n�h�ny hontalan m�sodperc m�lva m�r el tudom fogadni az �rint�s�t. - Nem vagy idegen. –mosolygok eg�szen k�zelr�l az arc�ba, mely gesztus val�sz�n�leg nem lehet t�l eszt�tikus jelen esetben. - Tudom. –n�z r�m szem�ld�kr�ncolva, de nem tud �tverni: meg�rtette, mire gondoltam, ez eg�szen egy�rtelm� sz�momra. - Abbahagyod az ostoba l�zadoz�saidat? –�rdekl�dik egy v�rbeli tan�r arckifejez�s�vel. A mosoly leolvad az arcomr�l. - Musz�j piszk�lnod? �n sem sz�lok bele, hogy… hogy… kettesben maradt�l odabent Umbridge-dzsel! - Pfff. –f�jja ki a leveg�t undorodva. –Miel�tt megv�doln�l valamivel, sz�lok, hogy ma m�r ettem… - Ajjajj, akkor ink�bb visszasz�vom. –vigyorgok. - M�g mit nem! �n ettem meg, nem te! –n�z r�m felh�borodottan, s tudom, hogy csak fel akar kaparni b�ntudatos hamvaimb�l a borzaszt� vicceivel. - Ha abbahagytuk az undorkelt�st, ak�r lapozhatn�nk is. –jelentem ki fintorogva. - Jut eszembe: nem �rtana, ha forgatn�d egy kicsit a tank�nyveidet. A d�lut�ni els� �r�d ugyan elmarad, Mcgalagony m�g nem v�gzett a griffend�leseivel –viszont a lyukas�r��rt cser�be sajnos dolgozatot fogsz �rni b�jitaltanb�l, ismeretlen elk�vet�k b�n�b�l. - Ismeretlen Elk�vet�… �rdekes becen�v, mondhatom, de ha lehet, maradn�k a Sevin�l. - Severus. –v�gja r� grimaszolva. - Sev. - Hagyd abba. - Sevi-bevi. - Wallace, ha nem vigy�zol… - Severinke… - RENDBEN! Plusz k�t feladat a dolgozatodban. - Mag�n�letet nem aj�nlott a katedr�ra vinni, nem tudta, tan�r �r? –�rdekl�d�m pimaszul. - El�tkozott pergament sem, de ha nem fogod be a sz�d, megj�rhatod! - Tekintsem ezt fenyeget�snek? - Ak�r �zleti aj�nlatnak is tekintheted, nekem mindegy. Ami sz�momra l�nyeges, az az, hogy ne figur�zd ki a nevemet. Komolytalan �s id�tlen vagy. - Nem sok tan�r mondta m�g. �s tudod, m�rt nem? –feleselek tov�bb rend�letlen�l. –Mert mindenki m�ssal szemben hallgatag �s rideg vagyok. Te vagy az egyetlen a vil�gon, aki a vegytiszta �nemet �lvezheti. - Hig�tsd fel gyorsan, mert megfulladok. –morogja �sszesz�k�lt szemekkel. - Your poison run into my vains… Ugye te is ezt a dalt akartad id�zni a gonoszkod�s helyett, csak valaki Imperiot k�ld�tt r�d? - Rem�nykedj, Wallace, rem�nykedj. - Ne Wallace-ozz, ut�lom. Olyankor haszn�lod, ha lekezelsz. - Helyesen l�tod a helyzetet. –konstat�lja g�nyosan. - Egyezs�g. Nuku Wallace, nuku Sevike. –mondom kelletlen�l. - Hogy mondtad? –�rdekl�dik csod�lkozva. –Ne tolvajnyelven besz�lj, ha egy m�d van r�. - A nuku azt jelenti, hogy nem l�tezik, rendben? Nem Sevik�zlek, ha cser�be te sem gy�ny�rk�dteted a vil�got a vezet�knevem ism�telget�s�vel. - Mi�rt �rzem azt, hogy ez egy ultim�tum? –elm�lkedik, minden val�sz�n�s�g szerint elismer�ssel ad�zva betet�z�d� zsenialit�somnak. V�llat vonok, �s v�rakoz�an n�zek r�. - Akkor hogy sz�l�tsalak? –n�z r�m ravaszk�san. A tekintet�ben bujk�l valami, amit nem tudok azonos�tani. - Susan, term�szetesen. –felelem naivan, mik�zben �rzem, hogy terve van ezzel. - Esetleg Nemesis? –suttogja t�n�dve. Meg�t�dve n�zek r�. A gondolataim term�szete jelenleg egy nagy halom k�rd�jelhez hasonlatos.