A m�snap el�g hamar bek�sz�nt�tt, �gy l�tszik. Legal�bbis erre k�vetkeztettem abb�l, hogy odakinn mindenf�le logik�tlan ajt�csapkod�s indult meg, annak ellen�re, hogy nevezett l�rm�ra a vil�gon semmi sz�ks�g nincs. Ahogy kinyitom szemem, �s kinyomott szemû b�kak�nt k�r�ln�zek, olyb� tûnik, hogy kezd vil�gosodni… egy apr� f�nycs�knak siker�lt bejutnia a s�t�t�tõf�gg�ny v�szna mellett. A reggel �rzelgõs le�r�sa ezen a ponton le is �ll szeg�ny, t�lerõltetett agyamban. Mellesleg �gy �rzem, ut�bbi szervemet valami tr�f�s kedvû l�ny holmi j�val p�pesebb dologra cser�lte az �jszaka folyam�n, mint az eredeti tartoz�k. Tudhattam volna, hogy borzaszt�an fogom �rezni magam �bred�s ut�n, ha -Snape-pel vagy an�lk�l, jelenleg mell�kes- t�l k�sõn fekszem le… Mi�rt, mi�rt tettem ezt magammal?! Eldum�ltuk az idõt, semmi eml�kk�nyvbe jegyezhetõt vagy unok�nak mes�lhetõt nem mûvelt�nk, �s r�ad�sul… nem, az nem. Nem hagyott itt. Mellettem fekszik, m�lyen megb�jva a paplan rejtek�ben, �s õt is legal�bb annyira sokkolja a napf�nyes reggel �s a nyilv�nos reggeliz�s gondolata, mint engem. M�g j�, hogy sok k�z�s van benn�nk. Egyenlõ m�rt�kben vagyunk mosott szarok… Hirtelen megvil�gosodom. Ez sz�momra mindig f�jdalmas folyamat, elv�gre a s�t�ts�gbõl v�ratlanul kipottyanni a f�nyre el�g kellemetlen. Elõsz�r kimeresztem a szemem a meglepõ inform�ci�t�l, mely eszembe villant –azt�n vill�mgyorsan fel�l�k, �s el�v�lt�m magam: - Bassssszus!!! Severus is felpattan mellettem, �s �lmosan n�zeget fel�m. - Probl�m�d van, Wallace? –�s�tja reggeli akcentussal. - Basszus, bassszus, baaaasszus! –im�gyen felelek n�ki, fondorlatos m�don el nem �rulva, mi a fene bajom van az elmezavaron k�v�l. - Ha lehiggadt�l, �s elrendezted a nyelv�j�t�si technik�idat, sz�lj. –jelenti ki, �s visszaroskad im�nti fekvõ helyzet�be. - Nekem… -suttogom rem�nyvesztetten-…ma… �r�im vannak. Ricsaj. Teh�t…t�z. Umbridge. Õ is felkotorja mag�t az �gyb�l, vagyis n�mileg f�ggõlegesebb helyzetbe torn�ssza test�t, �s mindentud� tekintettel vizslat engem. - Ez esetben azt aj�nlom, menj. –hangja hol az a kellemesen m�ly, amit megszoktam, hol megbicsaklik, �s n�mileg magasabb (�s kev�sb� �s�t�smentes) lesz. - M�r k�sõ. Lek�stem az elsõ valah�ny �r�mat. Ments ki, l�cci, l�cci, l����… -eg�szen felvillanyoz�dom a megtal�lt �j lehetõs�gtõl, �s a hatalmas felfedez�stõl kimer�lten visszahanyatlom fekvõ poz�ci�ba. �gyis az a kedvencem. - M�g mit nem! Nem leszek senki j�s�gos megmentõje! –l�tszik rajta, hogy kezd igaz�n fel�bredni; lassan r�tal�l a m�g �lmok k�d�ben tapogat�z� val�di szem�lyis�g�re… - Na igen. Let�rne a kezed, ha… hm, ezt most hagyjuk. –morgom, mikor r�n�zek mûv�szien sz�p, kiss� erõsen erezett k�zfej�re, �s enyh�n sz�lva erotikus k�pzetek �ldozat�ul esnek gondolataim. - Nem ismerek r�d. Mit habogsz itt �ssze-vissza? Szebben szerkesztett mondatokhoz szoktam r�szedrõl. –vonja fel szem�ld�k�t. Legal�bb egyik�nk megtal�lta v�gre �nmag�t. �n ezt sajnos nem mondhatom el magamr�l. - Umbridge keresztbe lenyel, ha… �, basszus! –ny�g�k fel, amikor m�r a lenyel�srõl is m�sfajta asszoci�ci�k indolnak el elm�mben. Tudom �n, hogy n�lam erõsen t�lfût�tt k�pzeletû a reggel, de az�rt ez m�r m�gis t�lz�s. Severusban van a hiba. A fene vigye el ezt a helyhat�roz�ragot!... Most m�r t�nyleg csod�lkozva n�z r�m. Ahhoz m�g t�l k�ba, hogy ezt leplezhesse, na meg persze j� t�rsas�g elõtt nem kell sz�nlelni… Egy pillanatra el�nt az egoizmus boldog hull�ma, csak hogy azt�n m�g m�lyebbre zuhanjak gondolataim s�t�t tav�ban. Felt�rdelek, �s a nyugodtan �ld�g�lõ (T�ved�s, hogy is �ld�g�lhetne nyugodtan, ha egy r�lam elnevezett �letvesz�ly tr�nol mellette az �gyon?) Severushoz fordulok. V�ratlanul, hogy m�g hõsies reflexeit is megt�vesszem, k�t tenyerem k�z� fogom arc�t, majd kezem lassan lecs�sztatom a nyak�n v�gigsim�tva eg�szen a v�ll�ig. Nevezett ter�letet meglehetõsen vehemensen megmarkolom, �s odahajolva �ldozatom arc�hoz, csak ennyit suttogok nagy komolyan: - Szeretkezz�nk. MOST! - Ennyire kell az az igazol�s? –k�rdi g�nyosan mosolyogva, �s biztos �r�l, hogy a p�lc�m valahol… ki tudja, hol van. - Az sem �rdekel, hogy m�g nem mostunk fogat, dugjunk, k�rlek! –ny�szk�l�m, majd hiszt�rikus r�h�gcs�l�sben t�r�k ki, annyira irre�lisra sikeredett a hangnem. Õ egy hal�lra�t�lt utols� mosoly�val k�s�ri megnyilatkoz�som, s hidegen a szemembe n�z. N�zz�k egym�st egy ideig, majd megsz�lal, azzal a szok�sos, ideg�l�shez elõvett hanghordoz�ssal: - Tal�n m�gis mossunk elõbb fogat. –mindezt olyan komolyan �s m�lt�s�gteljesen, mintha a vil�gb�k�t jelentette volna be. - Nem is rossz �tlet. –vigyorodok el. Lassan felt�p�szkodom, �s j�lesõen kigurulok az �gyb�l, elõre eltervezetten �s sz�nd�kosan. A z�kken�s �ltal�ban fel�breszt egy kiss�. Azzal persze nem sz�moltam, hogy Snape �gya n�mileg magasabb, mint az eny�m, �gy az anyaf�ldh�z val� megt�r�semet k�s�rõ puffan�s j�val hangosabb, mint �ltal�ban. - K�vetlek, de ink�bb a hosszabb �ton. –k�zli valahol fent a magasztos f�rfihang, s tulajdonosa elindul a f�rdõszoba fel�. Felkanalazom magam, �s magam is ezen ir�nyba kezdem el nyûni a l�bam. - Van szabad fogkef�d? –�rdeklõd�m odabent. - Persze, van egy csom� p�tkef�m arra az esetre, ha zar�ndok h�lgyeket kellene vend�g�l l�tnom �jszak�ra. –morogja, �s egy�rtelmû fintorral jelzi az elme�llapotomra vonatkoz� bentmaradt megjegyz�sek mibenl�t�t. - Ez esetben… -elgondolkodva k�rben�zek- ellopn�m a ti�d… Ink�bb ez, mint a v�c�kefe. - Megtisztelõ. –von v�llat elkeseredetten. –�m hadd szolg�ljak valami �jdons�ggal: a kisebb t�rgyak transzform�l�sa m�sodikos tananyag. - Nekem t�l reggel van ahhoz, hogy boszork�ny legyek. –s�hajtok. –M�g csak eszembe se jut ilyesmi. - Nekem mindig t�l reggel van ahhoz, hogy boszork�ny legyek. –jegyzi meg fanyark�san. - Na meg ahhoz is, hogy j� legyen a humorod. Ez gyenge po�n volt. –vetem oda f�lv�llr�l, mik�zben a szemem alatti t�sk�kat szeml�lem a t�k�rben. V�rom, hogy visszav�gjon valamivel, vagy a hat�sosabb meggyõz�s kedv��rt beleverje a t�k�rbe a fejem, de mindez elmarad. Csak m�g�m l�p, h�tulr�l szorosan �t�lel, �s a f�lembe susogja, mintegy mentegetõz�sk�pp: - Kor�n van m�g. Majd elenged, �s a szoba egy gyan�san megvil�g�tatlan sark�ba t�vozik. Bizony�ra tudja, hogy milyen giccses szappanopera-par�di�t adott le az im�nt, �s most bujdosik, tudv�n, hogy tette szigor�an b�ntetendõ. - Elfelejtetted a reggeli puszit! –sz�lok ut�na emelt, kiss� t�ls�gosan magas �s g�nyos hangon. - C-c. –hangzik az elm�s v�lasz a sarokb�l. Most m�r komolyan �rdekel, mit csin�l ott. Semmi olyat ne tegyen, ami a t�z percen bel�li potenci�j�t cs�kkentheti. �ppen k�b�n h�zogatom a f�sût v�kony sz�l� hajzatomon (s hadd ne mondjam, mi jut eszembe az im�nt haszn�lt ig�rõl), mikor Severus hirtelen meglep egy fogkef�vel. Mondhatn�m �gy is, hogy higgadtan a kezembe nyomja eme pomp�s eszk�zt, de nem mondom, mert ma im�dom a k�t�rtelmû kifejez�seket �s a bugyuta po�nokat. - Siess. –k�zli �rzelemmentes hangon. - Aha. –felelem hasonl�an �rz�ketlen�l, majd csigalass�s�ggal elkezdek fogat mosni. Persze Sev hamar elunja mag�t (nem fog õ csak �gy �llni �s v�rni…), lekapja az orrom elõtti polcr�l az im�nt m�g egyetlennek mondhat� fogkef�t, s õ is vad �ntakar�t�sba kezd. Ezzel elvagyunk egy darabig, s v�g�l habz� sz�jjal (de ann�l kev�sb� acsarogva) belek�p�nk a csap leves�be. Igyekszem j�l c�lozni, nehogy egyik�nk tal�rja rosszul j�rjon. Amilyen k�ba vagyok, mindkettõnk ruh�ja vesz�lyben van. Csal�dottan jut eszembe, hogy hi�ba d�sz�ten�k furcsa feh�r foltok a nagytiszteletû Snape professzor ruh�j�t, ma �gysem fog �r�t tartani, hogy ezen min�l nagyobb publikum �muljon-b�muljon. Viszont nekem… �r�im lesznek… �s ez t�z perc �ta most jut eszembe elõsz�r. Ezek ut�n rekordidõ alatt mosom meg arcom �s vonulok ki a mosd�b�l, h�tam m�g�tt a szint�n vill�mkezû Snape-pel. - Nem �rdekel –huppanok le az �gyra-, most m�r akkor is szeretkezni fogunk, ha Miss Granger �s a valaha elk�rhozott �sszes griffend�les �ll�t be egy kellemes fogad�st rendezni k�r�l�tt�nk! Felvonja szem�ld�k�t, majd lassan elmosolyodik; de ez a kifejez�s olyan �rd�gi, hogy ha az oly ritk�n haszn�lt eszemre hallgatn�k, k�t l�p�st h�tr�ln�k. Kezdetnek. �n azonban hajlamos vagyok olykor az �szt�neim szav�t k�vetni, melynek k�vetkezm�nyek�nt legt�bbsz�r pof�ra esem –egyfajta morbid k�v�ncsis�g hajt most is, vajon �gy lesz-e? Lassan, de biztosan megk�vel�tem Severust – õ is j�n fel�m, s ezzel tudt�n k�v�l ism�t valamif�le szappanopera-effektust ind�t el. Emiatt ki�jul az �rzelmi allergi�m, s ajkai helyett egybõl nyak�t c�lzom meg, s kezdem õrj�tõen �s szenved�lyesen (legal�bbis ez a c�l) cs�kolgatni �s harapd�lni. Gombolom a tal�rj�t, s egyre lejjebb haladok mellkas�n ajkaimmal, mik�zben õ gombolja a tal�rj�t, ami rajtam van. A t�k�letes munkamegoszt�s teh�t l�trej�tt, a feladat egym�s mielõbbi lemeztelen�t�se �s felizgat�sa. Bejegyzem ezt a munkaf�jljaim k�z�, ahogy azt a keserny�s gondolatot is, hogy egy igazi slytherin minden pillanatban slytherin marad, legyen sz� gaz tervekrõl, szorgos munk�r�l vagy �gyes szexrõl. Nem sok idõm marad a bensõ keserg�sre, Severus ugyanis egyetlen hat�rozott mozdulattal a f�ldre ereszti a tal�romat. Tekintve, hogy ez alatt nincs rajtam semmi, õ m�ris sokat haladt c�ljai megval�s�t�sa ter�n. Teh�t lemarad�sban vagyok. A kigombol�ssal se v�geztem m�g: sz�rnyen ideges�tõ ez a sok apr� gomb a tal�rj�n. Õ van elõnyben, hisz m�r gyakorlott, ha ruh�i le�gyesked�s�rõl van sz�; �gy bizony�ra az sem okozott neki k�l�n�sebb technikai gondot, hogy jelen esetben m�s testen volt az a tal�r. V�g�l �gy d�nt�k, nem t�k�l�k, legal�bbis ebben a tekintetben nem, �s egy agressz�v t�p�si akci�val s�lyos k�rt okozok a m�g akad�lyk�nt sz�mon tartott gombok sor�ban. P�r r�pke pillanat m�lva ez a tal�r is a gravit�ci� �ldozata lesz, s mi –ahelyett, hogy �r�mmel v�giglegeltetn�nk szem�nket egym�son- egym�st dobjuk, taszig�ljuk, l�kj�k az �gy fel�. Ennek ak�r egy sz�pen siker�lt es�s is lehetne a v�ge, de a magasabb hatalmak ez�ttal �gy d�nt�ttek, legyen egy j� napom; eltal�ljuk a megc�lzott b�tordarabot. Felhangzik a fant�zi�mban m�r t�bbsz�r elõrevet�tett rug�recseg�s, mire �n egy k�jes mosollyal v�laszolok az esem�nyek alakul�s�nak. Severus vadul cs�kolni kezd, mire �n se vagyok rest –�s fõleg, sz�gyenlõs- azonnal viszonozni a gesztust. K�zben mindketten azon vagyunk, hogy r�vid idõn bel�l min�l t�bb meglepõ helyen tûnj�n fel tenyer�nk a m�sik test�n. Olykor a saj�tunkon is, ha elt�vesztj�k az ir�nyt az elm�nkben keletkezett enyhe k�dfoszl�nyokt�l. Mint egy elt�vedt farkashorda, h�nykol�dunk, harapunk, nyalunk �s szuszogunk, s ha j�zanabb lelki�llapotban lenn�k, elõrevet�ten�m mindkettõnk k�nnal teli megfullad�s�t. Cs�ppet sem lassan �s m�rt�ktart�an lesz�nk egym�s�i –b�r ez n�zõpont k�rd�se, hisz gyakorlatilag m�r napok, hetek �ta egym�s�i vagyunk. �n imm�r karmolok is, s fogadni mern�k, hogy a nap v�g�n a k�pm�som ink�bb lenne val� az �llatenciklop�di�ba, mint emberek k�z�. Nem szeretn�m m�g v�giggondolni sem azokat a hangokat, amiket kiadunk, s fõleg nem pr�b�lom meg õket megfelelõen le�rni. Kiss� felborul az unalomig szimboliz�lt egyens�ly, amit sz�pen megszerkesztett szerelmes filmeken l�ttam: mindketten vadul, szenved�lyesen mozgunk, ringat�zunk egym�shoz tapadva, nincs passz�v �s nincs elnyom�, csak MI vagyunk, egym�sba z�rva �s egym�shoz l�ncolva, mint k�t (f�lig õr�lt) haj�t�r�tt a vil�g sz�l�n. S ebben a k�jes forgatagban, mik�zben az apr�, ostoba kis f�jdalmaimat egyre ink�bb elnyomja a kellemes bizserg�s �s az õr�letes ,,m�g-m�g” –effektus, ahogy hallom sz�vem �s az õ zih�l�s�t a f�lemben l�ktetni, ahogy szenved�lyesen �s szeretettel belemarkolok a fekete tincsekbe, s hol õ kerekedik f�l�m, hol �n gurulok arr�bb, hogy f�l�be jussak –KOPOGTATNAK. Az �rz�keim, mint a frissen kihegyezett ceruza, hiperakt�van �s idegbetegen fogj�k fel a k�lvil�gb�l �rkezõ otromba felsz�l�t�st. Ilyen egyszerûen nem l�tezik, nem l�tezhet! Ha Granger az, kit�pem az �sszes haj�t �s az �ll�ra ragasztom. �sszeharapom ajkam, �s vad daccal mozgok tov�bb, s �gy kapaszkodom szeretõmbe, mint �letem utols� rem�ny�be. Ez nem s�lhet el olyan rosszul, mint az eg�sz eddigi 16 �v… - Professzor Snape! –veri az ajt�t valaki eszement intenzit�ssal, s hozz� olyan macskany�vog�sa van, hogy ha oda tudn�k koncentr�lni, megesk�dn�k r�, hogy Umbridge az. A f�lelem �s az izgalom szinte egym�sba �tk�zik lelkem gomolyg� erdej�ben; m�g egy utols�t szor�tok tenyeremmel fogs�gomba esett Severusom fenek�n, ezzel, ha lehet, m�g szorosabban magamhoz vonva test�t, majd vad hegym�sz�sba kezdek, a sz� k�z�ns�gesebb �rtelm�ben. B�r let�borozhatn�k odaf�nt. Õr�lt r�ngat�z�sba kezdek, Severus a nyakamba zih�l, kezei mellettem k�toldalt t�maszt�knak a takar�n, s a k�vetkezõ pillanatban õ is eszement ag�ni�ba kezd, s k�vet felfele. Az �ton tal�lkozunk, �n ugyanis lassan, de biztosan m�szom lefel�, m�g mindig a gy�ny�rben fuldokolva. A hang meg�ll�thatatlanul rik�csol odakinn. Egy utols�, nagy s�hajjal elb�cs�zom a k�jtõl, ut�rezg�sei azonban egyelõre egyikõnket sem hagynak nyugodni. R�mzuhan, feje a fejem mellett pihen, arca az arcom mellett lenne, ha el b�rn�m ford�tani oldalra megf�radt fõm. Hallgatom �des szuszog�s�t. V�gig-v�gigsim�t melleim mellett oldalt, s egyszer megcs�kolja a f�lem alatti �rz�keny bõrt. �gy pihen�nk mi ketten, a gy�ny�rben is szomor�an, s hallgatjuk a kintrõl j�võ z�rg�seket �s sz�longat�sokat. Kihaszn�ltuk egym�st, semmi k�ts�g; de mivel k�lcs�n�s volt, egyikõnket sem b�nt a bûntudat. Minek is tenn�: meg�rdeml�nk az �lettõl egy kis k�rp�tl�st eddigi sorsunk�rt. - Neked sz�lnak. –morgom ny�zottan, de m�gis boldogan a lassan csitul� k�jtõl. - Majd elmennek. –s�hajtja a f�lembe, �s l�gyan megmarkolja a jobb mellem. - K�tlem, hogy �gy, mint mi. –zih�lom g�nyosan. Halkan f�jtat egyet, ami egy r�vid kuncog�st jelent n�la, fõleg ebben az �llapotban. - Meg�rdemli, hogy es�lye se legyen r�. –kezd mag�ra tal�lni, amit �n megint csak nem mondhatok el magamr�l. - Mh…m�rt? –s�hajtom k�jesen, �s magamhoz �lelem felhev�lt test�t. - Ez… Umbridge. –mondja olyan hangon, mintha k�telkedne az �pelm�jûs�gemben. - Uhh… -nyilatkoztatom ki. –Akkor nem �lmodtam. - Te r�la fant�zi�lsz, mik�zben szeretkez�nk? –k�rdi felh�borod�st sz�nlelve, de m�g mindig f�radt hangon. - Remek. M�ris elrontottad a kedvem. –konstat�lom bossz�san, �s m�g szorosabban magamhoz �lelem. - Mivel is? –�rdeklõdik k�t s�hajt�s k�z�tt. - Gusztustalans�gokat…mondasz. –ny�g�m, �s megmozd�tom a cs�põm. Ebben a m�sodpercben mindketten r��bred�nk, kivel is ker�lt�nk �ssze: m�ris k�szen �llunk a k�vetkezõ t�ncra.