Kezdek magamhoz t�rni. Itt feksz�nk az egyre hidegebb v�zt�cs�ban, �s birk�zunk, mint a gyerekek –igaz, mindezt meglehetõsen felnõttes j�t�kszab�lyokkal vegy�tve. L�tom rajta, hogy m�r õ is kezdi meg�rezni a hõfokot; nemhi�ba õ van alul: szorosabb �sszek�ttet�sben a v�zzel. Lassan elt�volodom tõle, �s kecses �lõ tart�sba helyezkedek a cs�põj�n. - Ugye tudsz r�la, hogy p�r perc, �s belep a v�z? –�rdeklõd�m g�nyosan vigyorogva. –�gyhogy vagy n�vessz kopolty�t, vagy kelj fel. - Nicsak, ki besz�l. –h�borodik fel �gy, hogy k�v�l is hallik. –Ha j�l eml�kszem, nem �n akartam ide ker�lni. - De gyõz�tt az erõsebb f�l. –n�zek le r� vizes hajam f�gg�ny�n kereszt�l. –Sajn�lom, Severus. A gyeng�k elhullnak. - Gyenge? –n�z r�m fintorogva. A k�s�rteties megvil�g�t�s m�g ink�bb kiemeli arca s�padt vonalait. - De m�g milyen gyenge. –suttogom szinte m�r kedvesen, �s megsimogatom a has�t. - Nagy szerencs�dre most veszni hagyom az alkalmat, �s nem mutatom meg, hogy nincs igazad. –morogja. -Egy�bk�nt is, sz�llj le r�lam! Rajta �lsz a p�lc�mon. - Melyiken? –�rdeklõd�m neg�des mosollyal. Kapok �rte egy szemreh�ny� pillant�st, majd Severus lassan kik�sz�l�dik al�lam. V�gigtapogatja a ruh�j�t, hogy felm�rje a k�rokat -minden val�sz�nûs�g szerint meg�llap�tja, hogy ilyen vizes m�g �let�ben nem volt; azt�n egy kis oldalzsebbõl elõh�zza a var�zsp�lc�j�t. - Majdnem elt�rted. –jelenti ki higgadt t�rgyilagoss�ggal, �s aggodalommal szeml�lgeti kincs�t. - Tal�n nem k�ne ilyen vesz�lyes helyen tartanod. –mondom cs�fond�rosan. - Szerinted ez vesz�lyes hely, Wallace? –lapogatja meg szkeptikusan azt a helyet a tal�rj�n, ahol a zseb �gyesen el van rejtve. - Hadd l�ssam. –k�toldalt r�tapasztom tenyerem a derek�ra, �s j�l megszor�tom. Csak szeme villan�sa �rulja el, hogy igenis �rezte. - Igen. Nagyon is vesz�lyes z�na. –nyilatkozom v�g�l el�gedetten. - Megtisztelõ a v�lem�nyed. �n most kimegyek innen, �s megpr�b�lok megsz�radni. –k�zli nyugodtan, �s kiegyens�lyozik a k�db�l. - Csak el ne cs�ssz! –ki�ltok ut�na �lcelõdve. Elz�rom a vizet, majd �vatosan k�vetem; ez ut�n a mondat ut�n el�g nagy �g�s lenne, ha �n esn�k hanyatt a k�v�n.. Ahogy cs�p�gõ tal�rral elõm�szok a f�rdõbõl, õ csak v�gign�z rajtam, �s megr�ndul a sz�ja sarka. - Ne n�zz �gy, te se n�zel ki jobban. –v�gok vissza, mik�zben teljes lelki nyugalommal kicsavarom a hajamb�l a vizet –egy �tba esõ szõnyegre. - Nem is lenne lehets�ges. Enn�l jobban kin�zni… -mondja g�nyosan. –Legal�bb ne a szõnyegemre alkoss.. - Bocs, de rossz helyen van. Nem vetted ezt �szre, mikor letetted? - Akkoriban m�g valahogy nem kellett rettegnem att�l, hogy di�kok �z�nlik el a f�rdõszob�mat. - V�ltoznak az idõk. –vonom meg a v�llam. –Holnap j�n a teljes nõi inv�zi�. Holnaput�n pedig a fi�k. �sszevonja a szem�ld�k�t. - Nem vagyok k�teles mindenkit beengedni. –jelenti ki v�g�l. Elvigyorodom, ahogy elk�pzelem, hogyan tartja hõsiesen t�vol az õrj�ngõ t�megeket a h�l�szob�j�t�l. - Akkor egy�ltal�n nem f�lsz att�l, hogy holmi dali ifjak �tl�pik a k�sz�b�det, ugye? - Minden nap �tl�pem. Mitõl k�ne f�lnem? –�rdeklõdik enyh�n bek�pzelt k�ppel. - �h, hagyd… M�g mindig az egoizmus a legolcs�bb seprû.. -konstat�lom f�radtan. - Mibõl gondolod, hogy nekem csak arra a modellre telik? - Csup�n arra pr�b�ltam utalni, hogy szemmel l�that�an birtoklod ezt a r�gi t�pust is. - M�g az is lehet. –s�hajtja, �s leroskad –pardon, kecsesen le�l- az �gyra. Alaposan v�gigm�rem –j�l l�tom, hogy r�m hagyta a vit�t? Tal�n beteg lett hirtelen? - Mi a baj? –huppanok le mell�, �s k�zelrõl tanulm�nyozni kezdem f�radt arckifejez�s�t. - Mi lenne? –vonja �ssze a szem�ld�k�t csod�lkozva. - M�r vissza sem v�gsz. Nem s�rtegett�l! J�l vagy? –szinte m�r kezdek f�lni. - Kedves, hogy �gy agg�dsz �rtem, de ki kell �br�nd�tanalak: minden a legnagyobb rendben.* –jegyzi meg cinikusan, �s m�lyen a szemembe n�z. - Akkor j�. –s�hajtok. –M�g sok mindent kell nekem tan�tanod. Nem halhatsz meg… - Nem szerepel a r�vidt�v� terveim k�zt. –nyugt�zza fintorogva. Nem hiszem, hogy boldogg� tette az �rdekszeretet eme form�j�nak megnyilv�nul�sa. - �t k�ne �lt�zn�nk. –k�zl�m vele az elker�lhetetlent. - Val�ban. Van valami �tleted? –�rdeklõdik. - Mire n�zve? –�rtetlenkedem. - Hogy honnan ker�tesz magadnak sz�raz ruh�t. –feleli halv�nyan mosolyogva. - Gondolom, a szekr�nyedbõl. –k�zl�m vele a mag�t�l �rtetõdõ v�laszt. - Na �s mibõl k�vetkeztett�l arra, hogy hajland� vagyok k�lcs�n�zni neked a ruhat�ramb�l? - Hm. Rosszul fejeztem ki magam. –v�laszolom elgondolkozva. –Elõsz�r erõnek erej�vel elfoglalom a ruh�szszekr�nyed, azut�n hasznos�tom. K�v�ncsian r�mn�z. - Gondolod, hogy olyan k�nnyû tõlem elvenni valamit, amit nem akarok odaadni? –�rdeklõdik g�nyosan. - Igen. –felelem vigyorogva. - Ugorjuk �t ezt a probl�m�t. –legyint t�relmetlen�l- Na �s abban mi�rt vagy olyan biztos, hogy tal�lsz benne neked megfelelõ darabokat? - Amennyiben nem tartasz r�zsasz�n �s hupilila tal�rokat a szekr�nyedben, nekem t�k�letes lesz benne minden. –k�zl�m vele a keserû igazs�got. - Sajn�latomra szolg�l, hogy nem tudlak ki�br�nd�tani, Susan. T�nyleg nem tartok benne ilyen f�rmedv�nyeket. –mondja sajn�lkozva. L�tszik rajta, hogy t�nyleg b�nja azt, hogy jelenleg elõny�mre szolg�l az �zl�se. - Annyi baj legyen. –pattanok fel vid�man. –Harcra fel. –ezzel elindulok a helyis�g egyetlen olyan b�tora fel�, ami nem �gy, �s nincsenek benne vagy rajta k�nyvek. Õ is felemelkedik �lt�bõl. Kih�v�an n�zek r�, jelezve, hogy es�lye sincs feltart�ztatni. T�nyleg �gy van, ugyanis f�zom. Az ilyesmi pedig engem teljess�ggel irracion�lis cselekedetekre sarkallhat egy kis melegs�g el�r�se �rdek�ben. M�r �pp vad vereked�sbe bonyol�dn�nk a mag�nt�rgyai megszerz�se illetve megv�d�se �gy�ben, mikor hirtelen kopog�st hallunk. Zseni�lis k�vetkeztetõk�pess�g�nk seg�ts�g�vel mindketten seperc alatt r�j�v�nk, hogy ha kopog�st hallunk, akkor azt valaki csin�lja, val�sz�nûleg az ajt�n, k�vetkez�sk�pp be akar j�nni. - Na most mi legyen? –pislantok csuromvizes, a h�t�ra lapul� haj�ra, �s itt-ott m�g mindig erõsen v�zfoltos tal�rj�ra. Õ nem v�laszol, csak odasz�guld ahhoz a bizonyos szekr�nyhez, elõkap egy tal�rt, �s lev�gja az �gyra. R�gt�n odaugrik hozz�, s a mozdulat k�zben m�r gombolja-t�pi le mag�r�l a nedves m�sikat. �n �rdeklõdve figyelem probl�mamegold� k�pess�ge gyors kibontakoz�s�t, õ azonban, mikor v�gez tal�rja sz�tgombol�s�val, �sszefogja mag�n, �s szemreh�ny�an fel�m fordul. - A f�rdõbe. –form�lj�k ajkai hang n�lk�l a szavakat, �s �n �szbe kapok: nem lenne t�l j�, ha az a valaki engem itt tal�lna. Csal�dottan h�traarcot csin�lok h�t, �s megc�lzom a m�sik helyis�get, mik�zben visszav�gy�d� pillant�sokat vetek Severus –idõk�zben- lemeztelen�tett h�t�ra. A k�sz�b�t �tl�pve meg is �llok, �s �rdeklõdve n�zegetek kifele. �gy jut tudom�somra hamarosan, ha m�g eddig nem k�vetkeztettem volna ki, hogy als�nemûje is fekete sz�nben t�nd�k�l –bizony�ra ott gy�szolja elhunyt feles�g�t, ahol a legjobban hi�nyzik... Elnyomom magamban a felt�rni k�sz�lõ bensõ po�nokat, �s m�g egy kicsit h�tr�lok, hogy ha a l�togat� hirtelen bet�rn� az ajt�t, idõben ki tudjak ugrani a l�t�sz�g�bõl. M�sodpercek alatt felkapkodja mag�ra a sz�raz tal�rt, s azt�n kikiab�l: - Egy pillanat! Elindul rejtekhelyem fel�, majd meg�ll elõttem. Egy gyors mozdulattal fel�m ny�l, �s kikapja m�g mindig csuromvizes hajam k�z�l fekete hajgumimat –�gyis csak n�h�ny sz�lat tartott m�r, de az�rt m�giscsak pof�tlans�gnak k�nyvelem el ezt a l�p�st. Tal�lomra, f�sû n�lk�l �sszefogja hajzat�t menet k�zben az ajt� fel� (�gy kev�sb� l�tszik, hogy csuromvizes), majd a fin�l� mozdulat ut�n kit�rja az ajt�t. J� lenne tudni, milyen k�pet v�g most, de, mivel idõk�zben beh�z�dtam a f�rdõ s�t�tj�be, nem l�tom sem a l�togat�t, sem Severus Snape besz�des h�t�t. - J� napot, professzor Snape. - �dv�zl�m, Granger, mi a fene hozta ide? –k�rdi õ nem t�l invit�l� hangnemben. - Besz�lni szeretn�k �nnel. –s�hajtja a l�ny, minden val�sz�nûs�g szerint m�g mindig a k�sz�b�n �csorogva. - Hallgatom. –reag�lja le Sev meglehetõsen mogorva hangon. - Bemehetek? –k�rdezi a l�ny meglehetõsen bizonytalanul. - J�jj�n. –morogja professzorom. L�p�seket hallok kopogni a padl�n, s a k�vetkezõ pillanatban m�g k�zelebbrõl tolakszik f�lembe az idegen hang. - Harryrõl lenne sz�. Elkerekedik a szemem. Ha nem rendelkezn�k ily pomp�s �nkontrollal, kap�sb�l ugrottam is volna egyet. M�r megint az a… Halkan fels�rnak a rug�k az �gyban. Egyik�k lehuppant r�. - Mondta nekem, hogy �n nem tartja fontosnak a tov�bbtan�t�s�t az okklumencia ter�n, mivel m�r tudja az alapokat. Bevallom, �n nem �rtek egyet ezzel. Szeretn�m megk�rni �nt, hogy tan�tsa tov�bb Harryt, ha lehet. –okoskod�, nem t�l szimpatikus hang. Hallottam �n m�r ezt egyszer… - Nem. –Severus v�lasza r�vid �s t�m�r, mint Umbridge p�lc�ja. - De mi�rt, professzor? K�rem! - Semmi esetre sem vagyok hajland� tov�bb pazarolni a dr�ga idõmet Potterre! R�vid ideig tart�, n�ma csend. Azt�n… - Mondja el, mi�rt. A bar�tja vagyok, jogom van tudni. - Mag�nak itt nincs joga semmihez! Egy�ltal�n, honnan vette a b�tors�got ahhoz, hogy bez�r�gj�n a h�l�szob�mba?! - Bekopogtam �n az irod�j�ba is, de nem volt ott, �gy jobbnak l�ttam m�shol keresni… - Remek, megtal�lt, Miss Granger. Most m�r ak�r el is mehet. - Nem, am�g el nem mondja… -itt megy fel bennem v�gre a pumpa. Nem, nem �s nem vagyok hajland� ezt m�g egyszer v�gighallgatni! �s nem fogok �jf�lig a f�rdõszob�ban �csorogni vizes hajjal!! Gyors t�mad�st ind�tok egy falipolc tartalma ellen, s v�geredm�nyk�nt nem kevesebb, mint h�rom mûanyag flakont boxolok le a f�ldre. Ez olyan puffog�ssal j�r, ami hat�rozottan felfoghat� odakinn egy, aff�le figyelmeztetõ jelz�snek. - Mi volt ez?! –rug�recseg�s. Ajjaj… Az nem lenne j�, ha be is j�nne… - M�r hangokat is hall, Granger? Lehets�ges, hogy meg�rtott Potter t�lzott k�zels�ge? –�rdeklõdik Snape roppant kenetteljesen. Szeg�ny l�ny, ekkora kockafejjel soha nem j�n r�, mire is c�lozgat a prof… - �n nem hallotta? –a hang zavart �s gyanakv� egyszerre. - Nem, nem igaz�n… Jobb lesz, ha befejezz�k ezt a sehov� sem vivõ besz�lget�st. K�sõ van, �s nemsok�ra egyik�nk b�jitaltan r�pdolgozatot fog �rni. Szinte l�tom, ahogy a h�vatlan l�togat� szeme elkerekedik a meglepet�stõl. Pedig szerintem zseni�lis h�z�s… - Rendben… Megk�rhetn�m arra, hogy ezt az eg�szet ne eml�tse Harry�knek? A tudtuk n�lk�l j�ttem le ide. - Valahogy sejtettem. Kik�s�rem, Miss Granger. –feleli hidegen a j�t�kos s�t�t sz�nekben. Elv�gre õ van hazai p�ly�n, nem csoda, hogy biztos a dolg�ban. - K�…k�sz�n�m. –t�tova l�p�sek t�volod�s�t hallom. Az ajt� halkan felnyikordul –mennyei hang f�leimnek! Enn�l m�r csak az nevezhetõ szebbnek, amit z�r�sakor hallok. - V�gre. –l�pek ki a f�rdõbõl, �s szinte fut�l�p�sben k�zel�tem meg Severust. - Hû de hi�nyozt�l. –suttogom vigyorogva, �s a nyak�ba ugrom. Rosszall�an el akar tolni mag�t�l, de engem sem faragtak k�nnyû f�b�l –v�g�l megad�an mag�hoz �lel, b�r nem tudja mire v�lni meglepõ akci�m. �n pedig hirtelen t�madt intenzit�ssal kezdem el cs�kolni hideg ajkait –s ekkor j�v�k r�, hogy mindketten f�zunk, s hogy nem �rtana t�nyleg sz�raz ruh�t felvennem. Magamr�l megfeledkezve cs�kolom õt tov�bb –ha egyszer elkezdj�k, el�g neh�z abbahagyni; olyan ez, mint a horg�szat. Ha m�r bedobtad a csalit, felt�tlen�l kezdeni akarsz vele valamit. Egy halk s�hajszerûs�gre leszek figyelmes. Ami el�g �rdekes, mert kellõk�ppen lefoglalom Severus sz�j�t ahhoz, hogy erõteljesebb hangokat ne adhasson ki.. Elengedem az im�nt m�g oly odaad�an harapd�lt ajkakat, �s d�bbenten az ajt�ra meredek. Ami t�rva-nyitva �ll. A csitri a k�sz�b�n val�sz�nûleg legal�bb annyira csod�l minket, mint mi õt –ez�rt nem tud kiny�gni egy �rtelmes sz�t sem. - Ennyire az�rt nem hi�nyzott, Miss Granger. –jegyzi meg Severus g�nyosan. Meg�ll az eszem! Mi a fen��rt j�tt vissza? M�r sohasem tudjuk meg… P�r m�sodpercig csak d�bbenten mered�nk egym�sra; ez az �n arcomon hat�rozottan kev�sb� l�tszik, mint az �v�n. Felvettem a hideg elegancia maszkj�t. Azt�n, mintha automatikusan mozduln�k, elõkapom a p�lc�m, s egybõl r�mondom a felejt�s�tkot. Nem bukhatunk le, fõleg nem Potter �s kis csapata elõtt. - Sz�p tal�lat. –nyugt�zza Snape mellettem. A k�vetkezõ pillanatban bev�gja az ajt�t a s�ldõ l�ny orra elõtt. - Most t�prenghet a csaj, hogy ker�lt ide. –vonom fel a szem�ld�k�m elgondolkozva. - Nem a mi probl�m�nk. –vonja meg a v�ll�t. - Igaz. –l�tom be. - Legfeljebb a ti�d. �n semmik�pp sem csin�ltam semmit. –mosolyog k�r�rvendõen. - �s azt minek nevezi, amit az im�nt velem mûvelt? –k�rdem szemreh�ny�an. –Term�szetbar�t ismerked�s a mandul�immal? - Nos, az legal�bb nem minõs�l illeg�lis �tokhaszn�latnak. - Nem, az illeg�lis tan�r-di�k kapcsolatnak minõs�l. –v�gok vissza cs�põsen. - Nem is tudom, ki kezdte. –suttogja elm�lkedve. - Seg�tek: maga! Ha nem cs�kolt volna meg tegnap, m�g mindig mag�zn�m…n�lak. - De hiszen most is mag�zol, Wallace. –jegyzi meg hidegen. - Csak �gy kics�szott a sz�mon. –mondom v�llvonogatva. - Undor�t� szok�s. –nyilatkozza. - Micsoda? –k�rdem �rtetlen�l. - Az, ha hagyod, hogy mindenf�le nem publikus dolog kics�sszon a sz�db�l. - Nem abban az �rtelemben �rtettem. �s hagyjuk ezt, f�radt vagyok. Veled ellent�tben nekem neh�z napom volt, nincs humorom m�g ilyen h�lyes�gekkel is sz�rakozni. - Nos igen, ez egy fontos k�l�nbs�g a k�t nem k�z�tt. –k�zli szinte m�r k�r�rvendõen. Hatalmasat s�hajtok, �s h�romig sz�molok magamban. - Most fogd be. Nem a menzeszrõl hadov�ltam itt neked, hanem arr�l, hogy dupla tan�t�si napom volt, �s lesz is eg�sz h�ten. R�ad�sul az a d�g b�jitaltan tan�rom holnaput�nra k�rt tõlem egy elemz�st a sz�piagy�k�r hat�s�r�l a k�l�nb�zõ m�rgekben, sz�val… - Micsoda egy szem�t. –�llap�tja meg �vatos mosollyal. –�gy meg mer dolgoztatni, holott tiszt�ban van az alacsony �rtelmi k�pess�geiddel? - Bizony-bizony. �s m�g a haj�t is nekem kell megmosnom. Biztos nem �r r� az anyuk�ja. - Van benne valami, ugyanis az anyuk�ja m�r gyerekkor�ban meghalt. –k�zli hidegen. - Ciki. –vonom meg a v�llam l�tsz�lag teljes lelki nyugalommal. Azt�n k�zen fogom a panaszost, elvezetem az �gyig, �s intek neki, hogy �lj�n le. R�gt�n ezut�n az egyik k�nyvespolchoz l�pek, s leemelek r�la egy, engem m�r egy ideje �rdeklõ k�nyvet. Lass�, elny�jtott l�ptekkel visszas�t�lok Severushoz, aki az�ta m�r hanyattfek�dt az �gyon; lehasalok mell�, s a k�nyvet is az �gyra helyezem magam el�. - Akkor most �n olvasok neki esti mes�t. –mondom mosolyogva, �s bal l�bamat hozz�sim�tom az �v�hez. –Felt�ve, ha �rdekli a Feketem�gia felvir�gz�sa �s buk�sa.* *Minden a lehetõ legnagyobb rendben... -Voltaire Candide-j�nak cinikus mott�ja. Feketem�gia felvir�gz�sa �s buk�sa – forr�s: Harry Potter �s a b�lcsek k�ve, 102. old.