Ez a reggel eg�szen m�s, mint a t�bbi. Most nem �rzem olyan erõteljesen, hogy nincs �rtelme felkelni. Kik�sz�l�dom, �s term�szetesen nem megyek reggelizni –Dumbi m�r nincs itt, nem vagyok k�teles ott �ld�g�lni. Nem mintha sokat besz�lgettem volna vele, am�g ott �ltem d�szt�kk�nt a tan�ri asztaln�l –szeg�ny Snape, t�nyleg neki kellett sz�val tartania minden �ldott �tkez�sn�l! B�r olykor kifejezetten �tletesen oldotta meg a dolgot –hol a vill�j�nak enyh�n szadista lelk�letû markol�s�val, hol egy�b �nyecs�gekkel pr�b�lt elt�ntor�tani a kapcsolatteremt�stõl. K�v�ncsi vagyok, m�ra mit tal�lt ki. Az ember azt gondoln�, hogy k�pes kifogyni a zseni�lis megold�sokb�l –de nem! Õ elt�ntor�thatatlanul hisz abban, hogy elõbb-ut�bb õ nyer. A tegnapiak ut�n ezt erõsen k�ts�gbe vonom –aki engem ma el tud kedvetlen�teni, az elõtt kalapot emelek. M�g ha k�lcs�n is kell k�rnem hozz� ezt az eszk�zt. Most jut eszembe –ha nem megyek le az �tkezõbe, soha nem tudom meg, mit fõz�tt ki Severus m�ra az ellen, hogy megsz�l�tsam. M�rpedig akkor nem j�tszhatjuk v�gig azt a kellemes �s megszokott j�t�kot, hogy �n csakaz�rtis megsz�l�tom, majd ezek ut�n õ megvil�gosodik, hogy csak akkor villoghat a kiv�l� cinizmus�val, ha besz�lõ viszonyban vagyunk, teh�t elkezdi a g�nyol�d�st, �n folytatom, s v�g�l mindketten oda lyukadunk ki, hogy legsz�vesebben… hm. Nem, azt nem tudom, õ mit tenne ilyenkor legsz�vesebben. L�p�seim halkan koppannak a csarnok k�vein –rossz idõben j�ttem h�t? Csend, csend minden�tt. J� lenne tudni, h�ny �ra –�gy �rzem, elaludtam. Besunnyogok az �tkezõbe –n�h�ny k�sza di�kon k�v�l semmi �letjel. Mi a fene t�rt�nt itt?! �lmatagon odabotork�lok a tan�ri asztalhoz –bebee, nekem szabad, kiab�lja minden porcik�m, ahogy elhaladok a k�lyk�k kis gy�lekezete elõtt. Nem pazarlom idõm �s arcizmaim arra, hogy len�zõ tekintetet vessek fel�j�k –megvet�sem jel��l el�g, ha b�szk�n kih�zott h�ttal le�l�k az egyik fejes sz�k�re. Ki m�s�ra, mint a rettegett b�jitaltan-tan�r�ra? Ezzel kergetem õket a legnagyobb r�m�letbe, tudom; �s �lvezem. �n, mint bennfentes –�zlelgetem a gondolatot. �rdemes ki�lveznem ezt az �rz�st, ugyanis j�võre m�r nem lesz benne r�szem. Ugyanolyan di�k leszek, mint a t�bbi sz�z meg sz�zezer.* Ha esetleg Snape is �gy merne kezelni, esk�sz�m, hogy meg�tkozom. Sõt m�g jobb �tletem van. Megint megpr�b�lkozom az igazmond� sz�k –csellel; s ez�ttal nem fog fel�llni r�la, arr�l gondoskodom. P�r pillanatig elt�prengek azon, hogy egy eg�sz oszt�ly elõtt, vagy csak �nn�n pomp�s szem�lyem t�rsas�g�ban k�vessem-e el ezt ellene –azt�n r�j�v�k, hogy a t�meg szinte soha, semmilyen terv eset�ben nem elõny�s. Minden val�sz�nûs�g szerint r�lam is kiadna bizonyos kev�sb� publikus inform�ci�kat, azt pedig nem akarjuk, ugyeb�r… P�r m�sodpercre felr�mlik elõttem Snape k�pe, ahogy egy tizenegy �ves k�lyk�kbõl �ll� csoportnak taglalja bõszen, milyen �rz�s velem cs�kol�zni; azt�n kiverem a fejembõl ezt a paradoxont, �s pr�b�lom minden figyelmemet a reggelimnek szentelni. Ami, mint ahogy minden reggel, most sem siker�l. Mivel ez alkalommal azonban nincs kit piszk�lnom (�s viszont), rekordsebess�ggel b�cs�t veszek a gyan�s k�lsejû feldolgozott �llatokt�l �s n�v�nyektõl, �s �gy d�nt�k, �ppen ideje s�t�lnom egyet Roxfortban. Rejt�ly, hogy ez egy h�napig m�rt nem jutott eszembe. Val�sz�nûleg az�rt, mert nekem �r�met okoz az, ha bent kuksolhatok a szob�mban, mag�nyomba �s �nsajn�latomba burkol�zva. Igen. Minden val�sz�nûs�g szerint ez a megold�s. - �h! Miss Wallace! Ennek sosincs �r�ja?! Kiss� bossz�san n�zek fel a k�zeledõ Mcgalagonyra –valahogy nem k�v�nok a mag�n�r�kon k�v�l is kapcsolatot l�tes�teni vele. Azt hiszem, kis�t�lok ebbõl a kontextusb�l, mielõtt fel�p�lne; abb�l nem lehet baj, ha �gy teszek, mintha nem l�tezn�k. - MISS WALLACE!! M�giscsak lehet belõle baj. Lassan megfordulok, �s egy olyan arckifejez�s ut�n kutatok a programoz�somban, amivel j�v� tehetem azt a bûnt, hogy levegõnek n�ztem az igazgat�helyettest. Szerencs�re nem f�st�l az orrlyuka, nem szegi le a fej�t, stb, sz�val minden jel arra mutat, hogy k�sz nekem megbocs�tani ezt a taktikai botl�st. - Miss Wallace! Gondolom, elker�lte a figyelm�t, hogy a velem tartand� �r�ja elvileg m�r huszon�t perce tart. - Hiszen nekem csak d�lut�nt�l vannak �r�im! –k�zl�m vele a les�jt� igazs�got. - Rendes tan�t�si idõben. Viszont a mai nappal elkezdõd�tt a h�sv�ti sz�net, ha nem tudn�. - Nem tudn�m. - Ne szemtelenkedjen itt! Professzor Snape bizony�ra k�z�lte �nnel, hogy m�t�l nincs tan�t�s. Valahogy nem jutott r� ideje. - Nem igaz�n. –jelentem ki hat�rozottan. Ha m�r semmit nem �rt az ember a vil�gb�l, legyen magabiztos, akkor kisebb lesz a b�ntet�se a tudatlans�g��rt… Azon k�v�l honnan tud a titkos SVK �r�imr�l? Csak akkor van joga felt�telezni, hogy Snape k�z�lte velem ezeket az inform�ci�kat, ha tudja, hogy õ volt az utols� tan�r tegnap, akivel �r�m volt! Nah�t, �s milyen j� �ra volt, ha belegondolok! Egy �rva �tkot sem tanultam! Az�rt elviselhetõ volt… B�r most egy h�tig azon fog lovagolni (ha szabadon haszn�lhatom m�g ezt a kifejez�st ezek ut�n), hogy m�g egy te�t sem tudok rendesen elk�sz�teni. - Rendben, akkor majd �n t�j�koztatom. –mondja Mcgalagony kiss� csod�lkozva. –Nos, mivel m�t�l vas�rnapig sz�netel a tan�t�s, �gy a tan�roknak t�bb idej�k lesz �nre. Megborzongok. - �gy d�lelõtt is vehet �r�kat. D�lut�n pedig az egy�bk�nt holnap esed�kes �r�it tartjuk meg. �s �gy tov�bb. - Egy sz�val a sz�net sz�momra megfesz�tett munkatemp�t �s kettõz�tt napokat jelent majd? –k�rdem kis h�j�n vicsorogva. - Ha �gy vessz�k… igen. –feleli elgondolkozva. –�m vegye tekintetbe, hogy �t �v k�s�s ellen�re j�niusban letesz minden vizsg�t, �s j�võre �nnel egykor�akkal ker�l egy oszt�lyba. - Mily gy�ny�r…-s�hajtom. - J�jj�n. –a szem�ld�k�t r�ncolja, �s �rdeklõdve n�z r�m. Biztos k�v�ncsi r�, mi�rt is nem sz�lt nekem a sz�netrõl senki. Õszint�n sz�lva �n is k�v�ncsi vagyok r�. Teh�t most 15 perc �tv�ltoztat�stanom lesz. Enn�l szebb �bresztõt el se tudtam volna k�pzelni –az�rt sz�vesen megpr�b�ltam volna. Alig v�rom, hogy tal�lkozhassak Snape-pel, �s cs�ny�n n�zhessek r�. Az igazs�g az, hogy nem haragszom –igaz�n nagyon j� vicc volt, hogy elfelejtett megfelelõen inform�lni. Az meg m�g nagyobb, hogy Mcgalagonnyal viszont nem felejtette el k�z�lni, hogy titokban SVK �r�kat ad nekem. De h�t tehet õ r�la, hogy ilyen j�l fejlett humorral �ldotta meg a Sors? Tizen�t perc Mcgalagonnyal… eg�sz �r�kk�val�s�gnak tûnt. Ha t�bbet lenn�k a k�zel�ben, szinte m�r halhatatlannak �rezn�m magam. Az idõpont nem alkalmas az �lettartamomon val� b�nk�d�sra –van tizen�t szabad percem, s ut�na j�n a k�vetkezõ megpr�b�ltat�s, LLG form�j�ban. Addig is, bandulolok egy sort a kast�lyban, azt�n majd megl�tjuk. Tal�n felmegyek tanulni. Tal�n csak a k�nyvt�rba olvasgatni. Hat hetem van h�tra a vizsg�kig, �s ez az idõtartam legal�bb annyira v�gtelennek tûnik, mint Umbridge �r�i.