Elv�lunk egym�st�l (,,mint �gt�l a lev�l”…), s �n visszesem elõzõ tev�kenys�gembe: �l�k �s n�zem Õt. Nem t�ls�gosan �p�tõ jellegû idõt�lt�s, de mivel most õ is ennek h�dol, nincs bûntudatom. Ahogy elm�ly�lten tanulm�nyozzuk egym�st, mint holmi �rzelgõs kamaszok, hirtelen mindkettõnk arc�ra ki�l ugyanaz az apr� f�lmosoly. S k�zvetlen�l ezut�n, mivel �szrevessz�k ezt a m�sikon, a mosoly sz�lesebb lesz. Most m�r t�nyleg el�g bugyut�n n�zhet�nk ki. Bevallom, kiss� zavarban vagyok; minimum tudathasad�somnak k�ne lennie, hogy el tudjam d�nteni, mit tegyek most. Tisztelettud�an t�vozzak, mivel Severus a tan�rom, vagy odab�jjak hozz�, mivel a kedvesem? A kedvesem, igen: mostant�l annak kell lennie, hisz sem �n, sem õ nem v�lt cs�kot ok n�lk�l senkivel. Azt hiszem, nem is lesz olyan neh�z ez a d�nt�s. Elj�tt, aminek el kellett j�nnie. Bevallom, szebbnek k�pzeltem a pillanatot; �lmomban se hittem volna, hogy holmi Potterek ostobas�ga fogja elhozni ezt a percet. Kutatom az arc�n a zavar jeleit; j�l elrejthette õket. Sz�pirodalomb�li ismereteim alapj�n most az k�vetkezne, hogy d�bbenten mered r�m, nem �rti, mi�rt �s mit tett�nk, v�g�l sietõsen k�zli, hogy ,,Mennem kell.” �s itt hagy. Nem is õ lenne, ha ezt a norm�lisnak tûnõ utat v�lasztan�. Hozz�m hajol, �s ez�ttal õ kezdem�nyez cs�kot, mik�zben hajamat gyeng�den a f�lem m�g� tûri. Hossz� lesz az �jszaka. Neh�z lenne betelni ezzel az ,,adjuk fel szem�lyes ter�nket” akci�val, hisz ma csin�lom �letemben elõsz�r. M�r r�gebben feltûnt, hogy sz�p ajkai vannak a tan�rnak –de eg�szen m�s dolog l�tni, hogy csod�sak, mint �rezni. Ha m�r az �rz�sn�l vagyunk… mi… Mit �rzek most? Csak nem…�gettszag?! - A tea! –ny�g�nk fel egyszerre, s r�vid versenyfut�s k�vetkezik a sarokban elhelyezett �stig. Abb�l m�r minden csepp v�z elp�rolgott, s lassan, de biztosan p�rk�lõd�tt a t�rol�eszk�z alja. - Francba! –ki�ltom, miut�n, roppant logikus m�don, megpr�b�ltam levenni az �st�t a tûzrõl –el�g forr� mutatv�ny volt. Mialatt �n a kezemet –na meg az image-emet- �gettem ezzel, Snape eloltotta a t�zet. Ez hat�rozottan �rtelmesebb megold�s, mint az eny�m. - L�tod, milyen vesz�lyekkel j�r, ha nem arra figyelsz, amit csin�lsz? –fordul fel�m, g�nyosan mosolyogva. - Hm… szerintem �ppen az a gond, hogy arra figyeltem. –jelentem ki v�llvonogatva. - M�g az is lehet. –arc�ra cinkos mosoly �l ki, mire �n egy durc�s kar-�sszefon�ssal reag�lok. - J�tszhatjuk m�g egy ideig ezt a testbesz�desdit, de �n ma m�g aludni is szeretn�k. –k�zli, mik�zben fej�t kiss� oldalra hajtja; tal�n ezzel jelzi, hogy kiv�telesen �rdekli a v�laszom. - Milyen meglepõ. Khm.. akkor iz�. –fejtem ki bensõ lelkivil�gom hat�rozottan, s le�l�k az elsõ �tbaesõ sz�kre. Ink�bb nem n�zek most Severusra, nincs kedvem l�tni az elõbbi �rtelmes megnyilatkoz�somat fitym�l� arckifejez�s�t. - Hossz� p�lyafut�som sor�n m�g soha senki nem mondott nekem ilyen meghat�t. –s�hajtja, �s valami�rt �gy �rzem, hogy megint g�nyol�dik. - Arra pr�b�l utalni, hogy nem forog j�l a nyelvem? –k�rdem pimaszul, �s k�r�rvendõen gondolok arra, hogy b�rmi t�rt�nj�k is, a b�jitaltan jegyemet nem tudn� lerontani. - Ink�bb arra k�v�ntam felh�vni a figyelm�t, hogy nem v�logatja meg kellõk�ppen a… (k�jes sz�netet tart, hogy ki�lvezze az �ltala s�rteget�snek tartott j�t�kot) szavait. –a mondat v�g�t m�r testk�zelbõl �lvezhetem, mivel utols� szav�val egyidõben m�lt�s�gteljesen helyet foglalt a mellettem �ll� sz�ken. - �gy tal�lja? –dobom vissza a labd�t ugyanolyan hangnemben. - Hat�rozottan. - Val�ban? - Kifejezetten. - Remek. Mirõl is besz�l�nk? –�rdeklõd�m k�v�ncsian. - Semmi olyanr�l, amit fel tudn�l fogni, Wallace. –k�zli nem �ppen kedvesen. Szeretem, mikor ezt csin�lja –ezzel szinte enged�lyt ad nekem arra, hogy �n is s�rtegessem. - �h. Teh�t semmirõl nem besz�l�nk, ugyanis semmi olyan nincs a vil�gon, amit �n ne tudn�k felfogni, Snape. - Most pr�b�ld ezt elmondani sz�ism�tl�s n�lk�l, �s elhiszem. - Rendben! –t�r�k ki. –Teh�t semmirõl nem besz�l�nk, mert… OLYAN NINCS A VIL�GON, AMIT �N NE �RTEN�K!! - Mellõzd az egoista felhangot, �s jobban fog hangzani. - Ha maga mellõzn� az egoista felhangjait, nem is lenne hangja! K�rdõen felvonja a szem�ld�k�t. - Kifejten�d bõvebben, hogy mi a probl�m�d a megnyilatkoz�saimmal? - Neeem, ezt a lehetõs�get elõz�kenyen �tengedem a griffend�les tan�tv�nyainak. Azt hiszem, kurzust tarthatn�nak a t�m�b�l. - K�nnyen lehet. –vonja meg a v�ll�t. - Mi lenne, ha �n most elmenn�k aludni? –�rdeklõd�m diszkr�t mosollyal. - M�r �pp fel akartam k�rni r�. - Mi lenne, ha most azt hazudn�, hogy hi�nyozn�k? - Mi�rt tenn�k ilyet? –n�z r�m cinkosan. - Csak hogy kellemesen aludjak. Tudja, furcsa dolog, de az embereknek olykor j�lesik, ha nem ut�lja õket mindenki. - Akarsz besz�lni az �rz�seidrõl, Susan? - H�, egy sz�val sem mondtam, hogy olyanjaim is vannak! Ne s�rtegessen! –j�tszom a meglepettet. - Bocs�ss meg. Most a lelkedbe tiportam, igaz? –k�rdi sz�nlelt agg�d�ssal. - Ha lenne olyanom… Na j�, olyanom tal�n m�gis van. Sz�val hazudja azt, hogy j� �jszak�t k�v�n, �s m�r itt sem vagyok. - Hazugs�gra akarod k�nyszer�teni a tan�rodat, Susan? –pr�b�l hatni a lelkiismeretemre ez az �ldott j� ember. - Iiiigen, nagyon szeretn�m. Vigy�zzon! M�g a v�g�n olyan cs�nya dolgokra veszem r�, amiktõl beszennyezõdhet az a h�feh�r lelkiismerete… Eg�szen cs�nya �s furcsa dolgok vannak a vil�gon, Mr Snape –mozgatom meg elõtte figyelmeztetõen a mutat�ujjam, mik�zben lassan felemelkedem a sz�kbõl. - Majd nagyon vigy�zok magamra. –�g�ri csillog� szemmel, s õ is felkel. A k�vetkezõ pillanatban mag�hoz von, s gyorsan, vadul megcs�kol, mintha m�r t�nyleg nagyon mennem k�ne. - H�lgyek nem m�szk�lhatnak egyed�l a t�ks�t�tben. –jegyzem meg, mikor v�gre levegõh�z jutok. -Nagyon nagy luxus lenne, ha felk�s�rne a szob�mig? - Hm…Igen. –mondja csevegõ hangon, mintha egy vacsoramegh�v�st utas�tana el, �s kecsesen kinyitja elõttem az ajt�t. - Akkor szia. –vetem oda �lmosan, de az�rt figyelek arra, hogy kellõk�ppen kihangs�lyozzam, hogy le mer�szelem tegezni. Nem hinn�m, hogy t�l nagy s�rt�s, tekintve, hogy m�r egyebet is csin�ltam vele; de lehets�ges, hogy õ nem �gy gondolkodik. - Rossz �jszak�t, Wallace. –suttogja ut�nam a s�t�t folyos�ra, miut�n durc�s k�ppel kimas�roztam mellette; s szinte �rzem, hogy –nem �ppen kedvesen, de- mosolyog. - Susan. -suttogom vissza szemreh�ny�an, �s nyugodt lelkiismerettel folytatom utam a szob�m fel�. ,,Elv�ltak egym�st�l, mint �gt�l a lev�l/ Mindkettej�k sz�ve lett puszta, hideg t�l" -azt hiszem, �gy van az az id�zet, amire utalok a fejezet elej�n, �s a J�nos vit�zbõl derengett fel :)