Nem �rtem magam –hogy hagyhattam csak �gy ott? Csod�s alkalom lett volna egy behat�bb megismerked�sre. Nem nagyon lepõd�tt volna meg, ha pr�b�lkozni kezdek –tudom, hogy tudja, hogy sz�vesen kibõv�ten�m ismereteimet a p�lc�j�val kapcsolatban –azzal, amelyikben nincs v�mp�rhajsz�l.
K�sõ b�nat –n�zz�k a dolgok j� oldal�t: egyikõnket sem fognak kir�gni tiltott tan�r-di�k kapcsolat�rt. Dumbi �gyis hamarosan visszaj�n, s ha ilyesmivel lepn�nk meg, k�nnyel telne meg az az �rtatlan k�k szemecsk�je..

Ma egy kiss� sz�tsz�rt vagyok. K�sz�l�k a nagy alkalomra: r�veszem Snape-et, hogy ne adjon k�l�n�r�kat Potternek. Irigy vagyok, de legal�bb bev�llalom. Hajtok a h�tfõre, mert k�ne az idõpont m�g egy plusz s�t�t var�zslatok �r�ra. Mellesleg, az a korrepet�l�s t�k�letes idõpocs�kl�s mindk�t f�l sz�m�ra –Snape tov�bbra is �gy kezdi a nekem tartott b�jitaltan mag�n�r�kat, hogy odaadja a Potter-f�le fõzetmint�kat, �s felk�r, hogy �llap�tsam meg, mit hib�zott el a fi�.
Tartok tõle, hogy szeg�ny sr�c m�g a hib�ib�l se tanul –�n tanulok belõl�k.

SVK j�n. Kiss� agg�dom, hogy nem siker�l megõriznem azt a cinikus, de viszonylag visszafogott �larcot, amit eddig ’Bridge elõtt mutattam: Lehidalok Tõle asszony erõs ellenf�l, s azzal tarthatom a legjobban sakkban, ha nem vesztem el az �nkontrollt.
De, tekintettel arra, hogy m�g Snape is borzaszt� k�ts�gbeesett, hogy ez a banya ker�lt a roxforti b�rsonysz�kbe, ez nem is lesz olyan k�nnyû.

BUMM. A szok�sos bel�põ. Megszoktam. Ilyen virsliujjakkal lehetetlen is mindenfajta finom mozdulat –tin�dzserkor�ban borzaszt�an szenvedhetett �nn�n kiel�g�tetlens�g�tõl.
- �dv�zl�m, tan�rnõ. –f�jom a gondosan begyakorolt k�sz�n�st.
- Ism�t tal�lkozunk, kisasszony. Nem t�l j� h�reket hallottam r�lad. –ny�vogja.
Nem kell sz�nlelnem a meglepetts�get.
- Hal�lh�remet keltik t�n? –mosolygok g�nyosan. –Megc�folom, ha kell.
- Nos, nem eg�szen. Nemsok�ra sor ker�l a p�lyav�laszt� besz�lget�sekre. �gy �rtes�ltem Snape professzort�l, b�r nem volt t�l seg�tõk�sz a v�laszad�ssal, hogy �rdeklõdsz a b�jitaltan ir�nt.
Megvonom a v�llam. Nem kellene, de a reflexeknek nem lehet parancsolni… Eme szipirty� ir�ny�ban lassan az is reflexnek sz�m�t, ha a f�ldre l�k�m �s addig rugdosom, am�g brekeg.
- Esetleg valami probl�ma van ezzel? –�rdeklõd�m.
- Kisl�nyom, hogy teheted ezt? Hiszen az olyan gusztustalan! N�lk�l�z minden elhivatotts�got �s r�ad�sul nem is t�l hasznos! �gy tudom, a jegyeid kiv�l�ak. Mi�rt nem a Miniszt�riumba jelentkezel? B�rmit, amire csak v�gysz, el�rhetsz, ha kem�nyen �s okosan dolgozol. Mi �rt�kelj�k a szorgalmat �s a hûs�get.
Nem kapok szikr�t. Ez hihetetlen! Ennyire elt�loztam volna a k�szs�ges �s rendes di�k szerep�t az �r�in?! Hogyhogy nem vettem �szre, hogy csak �n ut�lom õt, õ nem engem?!
- Megbocs�sson, tan�rnõ, de mibõl gondolja azt, hogy a b�jitalok behat� –�jabban Snape-rõl �s a tant�rgy�r�l folyton a behat� jelzõ jut eszembe…- ismerete nem j�r semmif�le haszonnal?
- Jaj, kincsem, csak a Szent Mung�ban van sz�ks�g n�h�ny gy�gy�t� l�tty ismeret�re… de oda nem kell sok ember, �s bevallom, v�lem�nyem szerint az el�g alantas �s unalmas munka…
Van benne n�mi igazs�g. �n sem �ppen a gy�gy�t� jellegû b�jitalokra specializ�l�dtam…
- �s a mindennapi �letben? –k�rdezem, pr�b�lva menteni szeretett tant�rgyam becs�let�t.
- Mi baj �rhetne t�ged a mindennapokban? –nyafogja.
- Esetleg m�sokat… legal�bbis, ha j�l tudom a dolgom. –felelem ravaszk�san.
- Ezzel meg mire c�lzol, kisasszony? –mered r�m a g�l� szeme.
- Semmire. Nem szok�som c�lozgatni –�n csak eltal�lok.
- Szemtelenkedni mer�szelsz velem? –k�rdi gyanakodva, tov�bbra is kisl�nyosan affekt�lva.
- Ugyan, nem vagyok �n olyan b�tor jellem, hogy a Miniszt�rium �lharcos�ra vessem tekintetem…
- Wallace! Ezzel meg mit akarsz mondani?!
- Nem tartom haszontalannak a b�jitalokat, tan�rnõ, �s val�sz�nûs�tem, hogy professzor Snape is buzg�n egyet�rtene velem, ha itt lenne.
- Azzal te csak ne foglalkozz, hogy a professzor mit tenne �s mit nem! A saj�t j�võddel foglalkozz.
- �s ha a j�võmnek k�ze van hozz�?
Csod�lkozva r�mn�z.
- H�t innen f�j a sz�l!... �, kincsem, egy buta kamasz szerelem miatt nem teheted kock�ra a j�võbeli p�lyafut�sod! –mondja neg�desen.
Meg�ll bennem az �tõ. Mi bajod?! Felszisszenek.
Ahelyett, hogy �ssze-vissza habogn�k, �s sûrûn mondogatn�m a ,,de...de…de”-ket, ink�bb csendben maradok, �s lenyelem azt az Adav�t is, ami kik�v�nkozik belõlem. A csillagokr�l nem is besz�lve.

- Ne agg�dj, Wallace, hamarosan siker�l elfelejtened a tan�r urat, �s megleled az igaz szerelmet –az elhivatotts�g �s a t�k�letes munkamor�l form�j�ban. Bizony, bizony, ennek �rdemes �lni.
- �n valahogy nem k�v�nok beleszeretni kisbetûvel kezdõdõ szavakba. –tal�lok r� a hangomra.
- Tudom, hogy most neh�z, de hidd el…
- Tan�rnõ! –zih�lom. –Elkezdhetn�nk az �r�t?
M�g egy sz� a buta kamasz szerelmekrõl, �s a fej�re �nt�m a tegnap este k�sz�tett b�jitalom. Azt, amelyik b�k�k tart�s�t�s�ra szolg�l. Miut�n meg�li õket.
- Milyen kis t�relmetlen vagy. H�t ennyire �rdekel a defenz�v m�gia?
Nagyon…
- M�g nem tanultuk ezt a k�nyvet, �s… -�rtatlans�got sz�nlelek-…-k�v�ncsi vagyok r�.
- Na j�l van, j�l van. Akkor kezdd el olvasni az elsõ fejezetet, �n addig kijav�tom az elõzõ �rai dolgozatod.



Megfogyva b�r, de t�rve nem, megyek titkos s�t�t var�zslatok �r�mra. Umbridge-nek ez�ttal siker�lt m�ly nyomokat hagynia bennem –pedig mindig rem�nykedtem, hogy ez Snape reszortja lesz.
Erõtlen�l bandukolok, l�v�n h�tfõ este h�t �ra. A l�pcsõfordul�ban nagy levegõt veszek –nem, nem �tkozom meg az elsõ idegent, aki szembej�n!!- �s folytatom utam, m�g mindig a horrorba torkollt SVK �r�mon merengve. M�g szerencse, hogy nem folytattam a szarkazmushadj�ratot –a v�g�n m�g r�j�tt volna az �regl�ny, hogy legsz�vesebben megetetn�m vele a k�nyvet, ahelyett, hogy egy sort is olvasn�k belõle.

Az ajt�t z�rva tal�lom. Mi a fene?
Bekopogok. T�l megerõltetõ mozdulat egy ilyen nap ut�n.
Semmi v�lasz. Biztos, hogy ez a dolgoz�szob�ja? H�t, j� p�rszor voltam m�r itt, sz�val, ha nem helyezte �t…
- Tan�r �r! –kiab�lok be.
Ism�telten csak a kuka cs�nd.
- TAN�R �R!! –emelem fel a hangom fenyegetõen. Õ is tudja, hogy nem szeretem, ha semmibe vesznek.
Semmi �s semmi!
Mit mûvelt ez? Tudom, hogy olykor r�t�r a rosszkedv, de ez m�g nem ok arra, hogy bez�rk�zzon �s felv�gja az ereit!
- Professzor Snape!! Tan�r �r! Valaki! Severus Snape, csal�di �llapota ismeretlen, nyissa ki! Se..
- Menjen innen! –kiab�l ki egy ijesztõen �res hang.
D�bbenten meredek az ajt�ra. Ezt a fajta elkeseredett hangs�ly�t m�g nem ismerem.
- Tan�r �r, b�rmi is a baj, megoldjuk, csak hadd ne kelljen a t�lgyfaajt�t b�mulnom k�t centi…
Az ajt� kiv�g�dik.
-…t�vols�gb�l. –lehellem, �s ahogy a tekintetem az arc�ra esik, a mai napon m�sodszorra is meg�ll bennem az �tõ.
Elaty�tlanodva n�zek r�, tudv�n, hogy jelen pillanatban ez a legkev�sb� irrit�l� arckifejez�s, amit csak felvehetek.
Olyan… az arca… nincsenek r� szavak. M�s embern�l azt mondan�m, hogy.. mintha s�rt volna. De õ… mintha k�nnyek n�lk�l tette volna ugyanezt. Borzalmas zaklatotts�g �l a von�sain, a megb�ntotts�gnak �s a gyûl�letnek olyan p�ratlan kever�ke, hogy vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek el h�tr�lni.

Gyorsan elõveszem zsebpszichol�gi�mat. Csendesen, de ann�l sebesebben bes�t�lok hozz�, �s halkan becsukom az ajt�t magam m�g�tt. Annyi ideje sem marad, hogy cs�ny�n n�zzen r�m, s m�ris megragadom a kez�t, �s odavonszolom az �r�asztala m�g�tti sz�khez. Gyeng�den lenyomom, s �vatos, nem feltûnõ mozdulatokkal felteszek egy te�t a sarokban �ll� �stben. Azt�n k�zvetlen õmell� var�zsolok egy egyszerû sz�ket. Le�l�k r�, �sszekuporodva, t�rdeimet felh�zom �s karjaimmal �tkulcsolom. Nem n�zek Severusra: magam el�, a semmibe b�mulok.
- Nem kell mondania semmit, ha nem akar. –mondom halkan.
Hallgat. Keze �k�lbe szor�tva az �l�ben.
Hossz� lesz az �jszaka.



A k�vetkezõ fejezet c�me: Cseppenk�nt gyûl�lni