Napr�l napra erõs�dik bennem a gyan�, hogy valami megv�ltozott bennem. M�r nem vagyok olyan keserû, mint r�gen. A humorom persze v�ltozatlan, de imm�r nem a rosszkedvem k�zvet�t�s�re, hanem val�ban viccelõd�sre haszn�lom.
Azt kell gondoljam, hogy a tan�raim kedvelnek (kiv�ve Miss Brekek�t). Erre akkor d�bbentem r�, mikor az egyik cinikus megjegyz�semre Mcgalagony elmosolyodott, �s ez a gesztus az �ra h�tralevõ r�sz�ben is vissza-visszat�rt.
A j�sl�stan tan�rnõm �lvezi, hogy olyan misztikus �s h�tborzongat� egy�nis�ggel van dolga, mint �n vagyok… vonz�dom a rejt�lyekhez, hiszek a meg�rz�sekben, s olykor m�g jelz�s jellegû �lmaim is vannak. Komolyan veszem a h�zijaimat –egyszerû logik�z�ssal �s k�vetkeztet�sekkel dolgozom, ha �pp nem l�tok a vil�gban semmi figyelmeztetõ jelet vagy szimb�lumot.
A rep�l�stan tan�rnõm tiszteli az akaraterõmet �s a szabads�gszeretetemet, ha m�goly �gyetlen�l teljes�tek is a ritk�n elõfordul� mag�n�r�in. Ha a seprûn �l�k, boldogan n�zegetem a vil�got �s �lvezem a lebeg�st –de menten el�rek k�pess�geim hat�raihoz, ha csin�lnom is kell valamit. Val�sz�nûleg az enyhe t�riszonyom akad�lyoz a kifog�stalan elõmenetelben.
A sz�mmisztika �rdekes, b�r olykor el�g sz�raz tant�rgy –mivel elismerem Vector prof tud�s�t, nincsenek �tk�z�sek k�z�tt�nk. A r�naismeret�rt bolondulok –�jabb rejt�lyek, titkos�r�s, stb, ez az �n szakter�letem. A legend�s l�nyek gondoz�s�t j�tszi k�nnyeds�ggel tanulom, kedvelem azt a j�sz�vû �ri�spal�nt�t, ha m�goly b�rgy� is n�ha. SVK-ra szinte egy�ltal�n nem tanulok –legal�bbis a tananyagot nem. J� szok�som szerint kiszûr�m, hogy mire van sz�ks�gem �s mire nem, s �gy d�nt�ttem, hogy a k�kalagokkal t�rt�nõ b�k�s konfliktuskezel�s nem az �n asztalom. Umbridge egyszerûen nem tan�t semmi olyat, amit hasznosnak lehetne nevezni.

�s ezzel el�rkezt�nk kedvenc Leggonoszabb Professzoromhoz. B�jitaltan ter�n kiv�l�an meg�rtj�k egym�st, gyakorlatilag morg�sokkal �s mutogat�sokkal kommunik�lunk, szinte m�r f�lszavakra sincs sz�ks�g. Legnagyobb r�m�let�re mindezen felb�torodva olykor megl�togatom –ak�r t�mad�soknak is nevezhetn�m azokat az alkalmakat a pinc�ben. Sosem kopogok, �s mindig valami fontosat szak�tok f�lbe.

Egyszer pont b�ntetõmunka k�zben zavartam meg –egy remegõ, k�v�rk�s griffend�les sr�c belezgetett egy hord�nyi fut�f�rget. Nem estem k�ts�gbe –csakaz�rtis megpr�b�ltam csevegni Snape-pel, holott m�r tudtam, hogy nem szereti, ha m�sok is l�tj�k, hogy k�pes ilyesmire. Ennek, mondhatni, v�gzetes k�vetkezm�nyei lettek: engem is be�ll�tott a fi� mell� dolgozni! Megfogadtam, hogy ezt m�g visszakapja; valamelyik j�t�kos vit�nk sor�n majd j�val t�bb pimasz megjegyz�st fogok megengedni magamnak.

Kapcsolatunk teh�t kiegyens�lyozott: hol õ k�vet el kih�g�sokat ellenem, hol ford�tva, teh�t az inga mindig egyens�lyban van. Val�sz�nûleg innen vettem azt az ostoba griffend�les b�tors�got arra, hogy megk�rjem egy sz�vess�gre. Persze egy j�l fel�ll�tott slytherin csapd�val b�rtam r� arra, hogy igent is mondjon. S mi a slytherin m�dszere? Besz�ltet�s, besz�ltet�s, reakci�figyel�s, k�vetkeztet�s, egy sz�val: inform�ci�szerz�s. V�g�l �gyesen kiszedtem belõle –tulajdonk�ppen gyerekj�t�k volt –hogy vonz�dik a s�t�t var�zsokhoz; oly erõs kifejez�st persze, mint a fekete m�gia, egyikõnk se haszn�lt: a slytherinek c�lz�sokb�l is �rtik egym�st, s erre legfõk�ppen a hallgat�z�k kij�tsz�sa v�gett van sz�ks�g.

Innen m�r csak egy l�p�s volt �rd�gi, de v�gtelen�l egyszerû tervem: egy olyan s�t�t var�zslatok tan�r szerz�se, aki ismeri is a tant�rgy�t, mint a tenyer�t. Hamar r�j�ttem, mit tal�l oly vonz�nak a t�m�ban: mindent. J�magam is elbûv�lve hallgatom szavait, s szinte sz�vom magamba az �ltetõ tud�st. B�r a vil�g minden kincs��rt sem mondan� ki, de igen tehets�gesnek �t�l e t�ren: ezt abb�l szûrtem le, hogy hajland� egyre sûrûbben �r�kat adni nekem, s hogy k�pes volt felfogni a humoros oldal�t annak, hogy egy alkalommal cs�nybõl elhelyeztem egy bonyolult bûb�jt a sz�k�n, hogy azon �lve igazat kelljen mondania. Mondanom se kell, hogy h�sz m�sodperc besz�lget�s ut�n felkelt a sz�krõl –de az m�r sz�momra is meglepõ volt, hogy r�gt�n ezut�n megtan�tott nekem egy olyan akaratgyeng�tõ bûb�jt, mely megakad�lyozhatta volna, hogy felkeljen.

S most, ahogy itt �l�k, s rajta gondolkodom, erõteljesen k�nyszer�tenem kell magam, hogy sz�pen kibogozzam az �rz�seimet. De nemhi�ba �rtek a pszichol�gi�hoz: hamar felt�rk�pezem a lelkem.
Sosem volt ap�m –igazi, term�szetesen. Ez�rt val�sz�nûleg Severusra egy olyan apafigur�t vet�tek ki, akit tisztelhetek, �s megaj�nd�kozhatok bizalmammal. Tud�sa, tapasztalts�ga �s tan�ri poz�ci�ja megk�nny�tik ebben a dolgom.
Sok mindenben hasonl�tunk –olykor �gy �rzem, helyzet�nkre ak�r a rokonlelkek kifejez�s is alkalmazhat�. A vil�ghoz �s az emberekhez val� hozz��ll�sunk bizarr �s ellen�llhatatlan. Ebbõl k�vetkezõen j�l meg�rtj�k egym�st.
V�g�l, de egy�ltal�n nem utols�sorban ellent�teket is alkotunk egym�ssal –innen fakad k�lcs�n�s szexu�lis vonz�d�sunk, melyet �rdeklõdve, de csod�lkoz�s n�lk�l fedeztem fel.
T�k�letesedõ �n- �s emberismeretem biztos tudat�ban �gy alak�tom vele val� besz�lget�seimet, hogy azok mindkettõnknek �r�met okozzanak.

Mai tal�lkoz�nk is j�l fog alakulni. Tudom. Hisz kez�nkben az ir�ny�t�s.
Azt mondta a mai b�jital�r�n, hogy este menjek le hozz�, besz�ln�nk kell. Nem pontosan tudom, mirõl lesz sz�, lehet, hogy csak idõt�lt�snek sz�nja a dolgot –mindenesetre nagyon komoly k�ppel jelentette be.
Elindulok. Este t�z van m�r, de ez nekem nem mond semmit –t�z perce lett v�ge a mai utols� �r�mnak, teh�t sz�momra gyerek m�g az idõ. Lassan l�pkedek a l�pcsõk�n –s�t�t van m�r.

Benyitok a tanterembe –senki �s semmi, ha a berendez�st �s a fõzetmint�kat nem veszem figyelembe. A dolgoz�szob�ja fel� veszem az ir�nyt, mik�zben magamban �tkozom a h�lyes�gemet, hogy nem k�rdeztem meg, hova menjek le. Bekopogok.
Senki nem nyit ajt�t. Most m�r kezdek agg�dni, mit sz�rtam el. Rossz idõs�kba ker�ltem net�n? Vagy esetleg oly m�don elvesztettem az idõ�rz�kemet, hogy egy nap t�z percnek tûnt?
Vadul kopogni kezdek. Azt�n m�r kiab�lok. Ravaszs�gomat nem vesztettem m�g el, teh�t nem neveket, csak egyetlen sz�t: hah�! �gy nem �rulom el sem azt, hogy ki vagyok, sem azt, hogy kit keresek.

Hirtelen egy ajt� ny�lik a folyos�n. –Gyere m�r. –sziszegi Severus a s�t�tben.
Odagaloppozok.
- Nem tudtam, hogy ide kell…
- Ez a h�l�szob�m.
Odabent n�h�ny gyertya pisl�kol, �lmatag f�ny�k az arc�ra vet�l. Feld�lt �s t�pelõdõ.
Bel�pek �s megc�lzom az elsõ sz�ket. Ismerj�k m�r egym�st annyira, hogy tudjuk, egyikõnknek sem kenyere a felesleges udvariaskod�s. Õ az �gyra �l, �s azonm�d n�m�t� bûb�jt k�ld a folyos�ra ny�l� –jelenleg bez�rt- ajt�ra. V�gign�zek a berendez�sen –m�g sosem voltam itt-, s meg�llap�tom magamban, hogy ism�t tal�lkozott �zl�s�nk. S�t�t, eleg�ns sz�nek, egyszerû, de finom st�lus, �s rengeteg k�nyv. Valamint j� nagyra nõtt �gy.. Vajon szokott ugr�lni rajta? �n nagyon szeretn�k.
Rug�pr�ba, egy-kettõ!

- T�rt�nt valami? –k�rdem, rosszat sejtve. Nincs t�l j� hangulatban a prof.
- El�g sok minden. –s�hajtja, hangja halk �s keserû. –A kev�sb� rosszal kezdem: Trelawneyt elbocs�tott�k.
Elkerekedik a szemem.
- Nekem mi�rt nem jelezte, hogy õt is pr�baidõre tett�k? –f�jtatom megh�kkenten.
- Csak sejteni tudom a v�laszt e t�ren, de val�sz�nûleg nem volt olyan b�szke r�, hogy terjessze. –jegyzi meg g�nyosan �s a haj�ba t�r.
B�lintok. Ezzel lez�rtnak tekintem a t�m�t, �s �gy tûnik, õ is.
- A nagyobbik rossz? –k�rdem gyanakodva. Ezek ut�n minimum egy hal�lesetet v�rok.
- Dumbledore elment. –mondja halkan, �s a szemembe n�z. –Tegnap �ta �j igazgat�nõnk van.
Nem b�rom tov�bb, f�jok egyet, �s vakkant�sszerûen felnevetek.
- Ez… h�t igen. V�g�l is v�rhat� volt, hogy elõbb-ut�bb kit�rj�k innen… b�r elsõre el�g meglepõ.
- Nagyon vigy�zz magadra, Wallace. Most m�r senki sincs biztons�gban. Az a nõ – itt mindketten elfintorodunk, jelezve, hogy mennyire �rdemli meg Umbridge ezt a megnevez�st- ma Veritaserumot k�rt tõlem Potter �lc�zott kihallgat�s�ra.
- Potter… mindig csak Potter. Istenem, de unom m�r! Minden�tt ott van, minden ut�n szagl�szik, �s folyton belõle akarnak kiszedni valamit! Mi lenne, ha egyszerûen eltenn�nk l�b al�l? –morgom.
- M�g meg�lheti… de most besz�lj�nk komolyan. Tõled nem sok mindent tudhat meg az a… igazgat�nõnk, de amit megtudhat, az is vesz�lyt hozhat r�d. �s r�m. Minden�ron titokban kell tartanunk, hogy tan�talak a s�t�t var�zslatok ter�n –�s azt sem k�ne az orr�ra k�tn�d, hogy n�h�ny illeg�lis b�jitalt sem hanyagolunk el.

B�lintok. Nincs sz�ks�g szavakra. Mindketten �rezz�k a helyzet adta balj�s fenyeget�st.
Viszont ha nem sz�lok… elk�ld. S �n nem akarok egyed�l maradni. Besz�lgetnem kell vele. Olyan sz�rnyû ez a nyom�s, amit a j�võre gondolva �rzek!
- Holnap lesz a b�jitaltan-korrepet�l�sa Potterrel? –k�rdem �vatosan. Potter mindig vesz�lyes t�ma.
- Igen. –ny�gi. Innen l�tom, hogy odavan a k�l�n�r�ik�rt.
- Tulajdonk�ppen… -lassan, tûnõdve ejtem ki a szavakat, amiket r�g�ta tervezek- mi sz�ks�g van erre? Senki m�snak nem ad felz�rk�ztat� �r�kat. M�rt pont a Kis Kiv�teleset k�nyezteti el?
- Elhiheted, hogy nem az �n �tletem volt. –morogja rosszkedvûen.
- Hanem… Dumbledore-�. Dumbledore pedig nincs a kast�lyban. –vonom fel a szem�ld�k�m.
- Arra c�lzol, hogy most m�r felhagyhatok a k�l�n�r�ival? –arcmimik�ja hasonl�an cinikus, mint az eny�m.
Olyan nyilv�nval�!
- H���t… �n csak arra gondoltam, hogy ha esetleg valami bosszant�t tapasztalna a fi� viselked�s�vel kapcsolatban, senki nem r�n� fel �nnek, ha nem v�rn� vissza a k�vetkezõ h�tfõn.
- Te t�nyleg slytherin vagy, Wallace. –mosolyodik el szinte m�r b�szk�n.
- Ezt m�r r�g tudjuk mindketten. –vonom fel a v�llam. �lmatagon felegyenesedem, �s otthonosan s�t�lgatni kezdek a szob�ban. Term�szetesen a k�nyvespolcok hamarosan kifejtik m�gneses hat�sukat –elõtt�k k�t�k ki. Sz�rakozottan v�gigfuttatom ujjaimat a r�gies felirat� gerinceken.

Megborzongok, mikor egy k�z simul a v�llamra.
Finom �s gyeng�d.
- K�sõ van. Menj aludni, Wallace.
- Fontol�ra veszi az �tletemet?
Elgondolkodva leveszi r�lam a kez�t. Fel� fordulok, �s �rdeklõdve lesem az arc�t.
- Ha igen erõs tiszteletlens�get tapasztalok Potter r�sz�rõl, megfogadom a tan�csot.
- Megtiszteltet�s, hogy hajland� megfogadni a tan�csom. –vigyorodok el.
- Vigy�zz, Wallace, nehogy elrep�lj.
- Az egoizmus a legolcs�bb seprû. –felelem v�llvonogatva.
- J� �jszak�t. –v�gja r� megrov�an.
- J� �jszak�t. –felelem, �s hagyom, hogy egy f�rtelmesen kedves mosoly �sszon ajkaimra.




Hivatkoz�sok: ,,Tank�nyv” 542. odal…
S k�zeledik a Nagy Okklumencia�ra…:)
A professzor: ahogy �n elk�pzelem (persze a k�p nem az �n �rdemem)http://yacht.zamok.net/DV/Potter/Posters/Snape/Risunki/snape.jpg
B�r ez se kutya: http://yacht.zamok.net/DV/Potter/Posters/Snape/Risunki/snape1.jpg