Tulajdonk�ppen az sem �rdekel, hova megy�nk. Megtudom, ha oda�rt�nk, nem?
Nyirkos, hûv�s levegõ. �porodott szag. F�lhom�ly. Most m�r tudni szeretn�m, hol vagyunk �ppen, mert ez nem egy sima folyos�. Ink�bb valamif�le alag�tnak tûnik. Katakomba?... Nem �rzem magam kereszt�ny menek�ltnek.

Megtorpan. Kedvem t�mad torkot k�sz�r�lni, de nem vagyok el�g pof�tlan ahhoz, hogy megtegyem. K�l�nben is, b�rki legyen is az az ismerõs, Snape val�sz�nûleg nagyon nem kedveli, ha ilyen intenz�ven reag�lt az ehhem-emre nemr�g. Nem k�v�nom megkock�ztatni, hogy esetleg �sszet�vesszen az illetõvel, �s meg�tkozzon. Valahogy nincs kedvem kipr�b�lni, hogy a mindentud�sa az �rt�sok ter�re is kiterjed-e.

- Erre. –mutat p�lc�s kez�vel a fal fel�. Mikor odan�zek, l�tom, hogy azon egy nagy �reg t�tong; az itteni �llapotokb�l arra k�vetkeztetek, hogy nem biztos, hogy mesters�ges �ton ker�lt oda. Itt minden olyan korhadt �s r�gi. B�r tudn�m, hol az az itt.
K�rdõen r�pillantok a mesterre. Õ sem gondolhatja komolyan, hogy be akar menni. A var�zsl�k vil�g�ban nem ismeretesek az olyan alantas k�zleked�si eszk�z�k, mint busz, taxi, stop, vonat? Mi�rt kellene bujk�lva, titkos �tj�r�kon bandukolnunk valahova, ha k�nyelmesebben �s gyorsabban is megtehetn�nk az utat? Vagy esetleg errefel� tal�lhat� a Roxfort Metr�?
Sz�vesen kalandozok �n, nem arr�l van sz�, de eddigi benyom�saim Snape-rõl enyh�n sz�lva nem egy lelkes, t�r�zgat�s kiscserk�sz jellem�re utalnak…

- Ez a legr�videbb kivezetõ�t a birtokr�l. –k�zli velem, �s �gy tûnik, azt v�rja, hogy ettõl m�ris minden megvil�gosodjon elm�mben �s bel�pjek a lyukba.
- Ne n�zzen m�r ilyen �rtetlen�l! A birtok hat�r�n�l hoppan�lni fogunk Londonba! –teszi hozz� n�mileg inger�ltebben.
Hopp�. �gy tûnik, kiss� t�ladagoltam a k�rdõ tekintetet. �n, a pomp�s b�jital-szak�rtõ… tudnom k�ne, mibõl mennyit �s hova kell tenni, de amint a mell�kelt �bra mutatja, csak egy kis s�t�t �s nyirkos helyre kell beterelni, �s m�ris csõd�t mondok minden t�ren. Tal�n az �rint�sundorom is a s�t�ts�g miatt nem jelentkezett, b�r van egy olyan gyan�m, hogy ez a f�rfi� is k�zrej�tszott benne. Nem tudom, mi a fene bajom van, eddig m�g nem volt velem olyan, hogy egynapos ismerets�g ut�n ennyire k�v�njak valakit. Elsõ l�t�sra, azt igen; de �gy, sz�p lassan, mintha m�rget �nt�getn�nek az ereimbe… bevallom, nem �rtem a helyzetet. Mikor elõsz�r megpillantottam, m�g olyan idegennek tûnt.
Azt�n m�r eg�sz szimpatikusnak.
K�sõbb m�g �rdekesnek is.
Izgalmasnak.
Nemr�g jutott el a gondolatmenet az izgat� jelzõh�z; b�r alig l�tok valamit ezen a nyomortany�n, m�gis egyre ink�bb tov�bbfejlõdik a dolog, azt hiszem. �gy �rzem, mintha lenne egy k�z�s titkunk Severusszal, ami �sszekov�csol minket –�s aminek a tartalm�r�l semmit nem tudunk.

Nem tudok hoppan�lni.
Rem�lem, ez nem titok. Majd csak lesz valahogy. Lehet, hogy tesz�nk egy sz�p, nyugtat� s�t�t a gyan�s maradv�nyok k�zt a f�ld alatt, ki�r�nk a birtokr�l, �s nyugodtan k�zl�m vele, hogy nem tudok hoppan�lni!!!
Mire õ hasonl�an kedvesen reag�lja majd le a helyzetet, p�ld�ul hogy mi a j� franc�rt nem sz�lt idõben?!!
Ezut�n pedig majd egym�st �tkozva (rem�lem, csak gondolatban) visszas�t�lunk, �s nem k�nyvelj�k el t�ls�gosan kellemes kalandk�nt k�z�s barangol�sainkat.

�n ugyan nem megyek elõre. Hal�losan rettegn�k, ha �n lenn�k a k�s�rleti alany, hogy van-e az alag�tban patk�ny, denev�r, f�ldoml�s, ottfelejtett csontv�z… ottfelejtett szakad�k… Arr�l nem is besz�lve, hogy befel� esetleg egyre szûk�lhet, tal�n m�sznunk is kell, �s �gy k�nyelmes r�l�t�sa lenne domborod� h�ts�mra. Domborod� H�ts� nagyon sz�p tud lenni, de Snape most nem �rdemli meg. Egy�bk�nt is, jobb, ha õ is kipr�b�lja, hogy val�j�ban nem jobb adni, mint kapni. �n legal�bbis sz�vesebben n�zegetek sz�p dolgokat, mint mutogatok sz�p dolgokat. Az ember term�szet�tõl fogva �nzõ...

- Indulna v�gre, vagy k�l�n k�rv�nyt t�ltsek ki? Nem aj�nlom, hogy ig�nyt tartson r�, mert minden bizonnyal a fõinspektor al��r�s�ra is sz�ks�g lenne hozz�. Akkor pedig soha az �letben nem jutna p�lc�hoz.
-Nem akarok elõre menni. –suttogom, �s most m�r kis f�lelemmel n�zek a dolgok el�be. Fel�lkerekedett bennem a szem�rmess�g. NEM MEGYEK ELÕRE!!
-F�l? –k�rdi len�zõen.
Ah! Egy nõ sosem f�l! Sokkal fennk�ltebb indokaink vannak, mint a f�lelem! De hogy mondjam el neki, hogy agg�dom, hogy a h�ts� felem nem nyeri el tetsz�s�t?
-Nem! –v�gom r�. B�szkes�gemen nem eshet csorba.
-Akkor? –v�g vissza csipkelõdve.
Ne akard tudni!
-�hm… �gy gondolom, maga jobb…an… ismeri a j�ratot, mint �n…
-Ehhez nem f�r k�ts�g. Ezen okb�l kifoly�lag van szerencs�m k�z�lni �nnel, aki nem jobb…an…, mint �n, hogy az alag�t egyetlen helyen sem �gazik el, teh�t m�g egy olyan velesz�letett tehets�g, mint maga, sem fogja elt�veszteni az utat.

Hogy lehet valakinek ilyen zseni�lis humora? H�t ez isteni, elr�h�gn�m magam, ha nem lenne jelenleg egy nagyobbfajta probl�ma elõttem.
-M�rt akarja, hogy �n menjek elõre? –k�rdezem egy nagyobb (b�tors�ggyûjtõ jellegû) levegõv�tel ut�n.
-Hogy ha esetleg m�gis probl�ma lenne a j�rattal, ne vesz�ts�nk el �rt�kes embert! M�gis mit gondol? Le akarom z�rni, miut�n bel�pt�nk!
K�t ilyen remek �rv hallat�n mag�t�l megindul a l�bam befel�.

S�t�t. Egyenlõre ennyi, amit �rz�kelni tudok. M�r ez is el�g arra, hogy �ssze-vissza h�ly�zzem magam: minek agg�dtam annyit? Itt az orra hegy�ig se l�t az ember, nemhogy az elõtte halad� egy�b testr�szeiig!
Hallom, hogy Severus valami var�zsig�t suttog, �s m�g feket�bb lesz minden. Erõsen gyan�tom, hogy most z�rta le ut�nunk a bej�ratot. Megindulok elõre, �s a k�vetkezõ pillanatban valami -sz�momra minden bizonnyal gusztustalan- folyad�k p�r cseppje �gy d�nt az egy�bk�nt igen k�zeli plafonon, hogy az �n fejemen landol. Megtorpanok. Ez egy, -ez�ttal tal�n a folyad�k lelkivil�g�nak gusztustalan- front�lis �tk�z�st von maga ut�n, minek sor�n Snape r�vasal�dik a h�tamra. �gy tûnik, elõsz�r sikeresen elbotlott bennem, �s csak azut�n esett r�m, b�r �gy gondolom, el�g led�rek vagyunk most ahhoz, hogy a sorrend t�k�letesen mindegy legyen. Pr�b�lom megtartani, ������s –b�r ezzel bizony�ra egy �gynevezett romantikus pillanatot sz�rok el- ez siker�l is. Kih�zom magam, �s erõsen �llok, hogy ne essek orrhegyre. Õ is ezt teszi, miut�n elt�vol�tja tõlem az im�nt m�g hozz�m simul� testr�szeit, �s megkapaszkodik a nyakamban. S�hajt egyet a tark�mba (bizserg�shull�m), �s k�s�rletet tesz a kiegyenesed�sre –az erõteljes koppan�s a plafonon jelzi, hogy sikerrel j�rt.
Szerintem az�rt olyan sokszor m�g nem j�rt itt. Nincs igaz�n tiszt�ban az alag�t magass�g�val.

- Ezt meg mi a fen�nek kellett? –ki�lt fel d�h�sen, �s engem hirtelen zavarni kezd, hogy ilyen k�zel �ll. Ha ennek a k�jutaz�snak v�ge, val�sz�nûleg t�bbrendbeli dobh�rtyalyukad�ssal fogom kezeltetni magam.
- Maga szerint direkt csin�ltam? –csattanok fel. Val� igaz, ha nem f�ztam volna ennyire, magamt�l is eszembe jutott volna egy ilyen elm�s �tlet a k�zelibb kapcsolatteremt�sre.
Egy�bk�nt nem �rtem, mi zavarja. A fej�t nem miattam verte be.
- Igaza van! Maga olyan hihetetlen�l szerencs�tlen, hogy ha direkt csin�lta volna, nem j�tt volna �ssze!

Elõsz�r csak n�ma h�pog�sra futja a gondolataimb�l. Egyik s�rt�sem se olyan elm�s, hogy hozz�v�ghatn�m.
- A szerencs�tlens�g relat�v fogalom. Jelen esetben p�ld�ul pont a jelenl�võ szerencs�tlenek azok, akik meg�szt�k egy karcol�s n�lk�l. –jegyzem meg v�g�l k�r�rvendõen, m�g mindig nem felejtve eml�kezetes tal�lkoz�s�t a plafonnal.
- Nem fogj�k, ha NEM FOGJ�K BE!
Csak pislogok magam el�. M�g j�, hogy Snape m�g�ttem van, �s nem elõttem –k�r�lbel�l olyan �rtelmes k�pem lehet, mint egy ma sz�letett csecsemõnek.
Most mit van �gy oda, kedves professzor? Nekem j�l esett, maga meg j�t esett. Ilyen az �let: vad �s kegyetlen.

Most azt gondolhatja, hogy az agressz�v �s teljess�ggel �rtelmetlen fenyeget�se megtette a hat�s�t; pedig val�j�ban az�rt hallgatok, mert nem jut semmi �gyes visszav�g�s az eszembe. Tal�n jobb is �gy. �letmentõ butas�g.

A tal�rja elkunyer�l�s�ba vetett utols� d�delgetett rem�nyem is elveszett. Fagyhal�llal fogok lakolni bûneim�rt, mind�r�kk�n-�r�kk�, ne �gy legyen.

- Indulj, Wallace. –hangja megint kim�rt �s hideg. Mintha nem f�zn�k �gy is el�gg�.
Felforr�s�thatn�m a hangulatot egy �jabb eles�ssel, de tartok tõle, hogy nem venn� j� n�ven, �gy h�t sz�t fogadok. L�pteim egyre sietõsebbek, ahogy az õ temp�ja is gyorsul; ilyet�n elv�r�saira mindig csak cipõje halk kopog�s�nak ritmus�b�l tudok k�vetkeztetni. Val�ban igazi vez�regy�nis�g az, aki h�tulr�l is tud temp�t dikt�lni..
Kis marad�ka a p�lc�ja v�g�n l�võ l�ngocska f�ny�nek el�m is el�r, b�r nagy r�sze a h�tam m�g�tt ragad. Olyan logik�tlan, hogy gyakorlatilag n�la van a zsebl�mp�nk, holott nekem nagyobb sz�ks�gem lenne r�! Legsz�vesebben hirtelen h�traugran�k, t�bb napos tan�rhi�nyt okozva ezzel a Roxfortnak.