Ut�lom magam. Idi�ta elmebeteg �llat vagyok, hogy a fen�be k�vethetem el ugyanazt a hib�t �jra �s �jra?!
Mi�rt vettem le a tal�rom? Mi�rt, mi�rt? Mi�rt hittem abban, hogy nem lesz hirtelen a szok�sosn�l hidegebb idõ, ha �n b�rmimet is leveszem?!
Mindig ez van… j� idõ van, ha minden ok� velem, �s hideg lesz, ha v�letlen�l sincs n�lam meleg ruha. Ez m�r t�bb, mint pech. �s r�ad�sul m�g kint sem vagyunk; rettentõ huzatosak ezek a folyos�k!
Igaza van a Murphy-f�le t�rv�nyk�nyvnek: ami elromolhat, az el is romlik… Na �s persze pont akkor, amikor nem sz�m�tasz r�.

Szinte k�js�v�r tekintettel vizslatom Snape finom meleg tal�rj�t, �s annnnnyira szeretn�m r�la lekapni �s elszaladni vele! M�rmint a tal�rral. Enn�l m�r csak az a kiskori szok�som volt rosszabb, hogy viccbõl szinte kin�ztem a j�s�gosnak tûnõ �reg n�nik kez�bõl az ennival�t, m�g a v�g�n m�r t�nyleg megkeseredett a sz�jukban a falat.
Ha el�g hossz� ideig b�mulom, tal�n rajta is megkeseredik a ruha. De m�g akkor is felvetõdik a k�rd�s, hogy odaadn�-e nekem?

M�g mindig a folyos�kat j�rjuk. Gondolom, megpr�b�lunk kijutni. Igen, igazs�g szerint ez r�szemrõl val�ban csak pr�b�lkoz�s, de Snape-en l�tszik, hogy csin�lja is. Õ val�sz�nûleg tudja, merre kell menni, �s hidegen hagyja az az apr�s�g, hogy most p�ld�ul a kast�ly egy t�ks�t�t, sik�torszerû r�sz�n j�runk. V�rjunk csak…
T�ks�t�t?!
Lehet, hogy Snape eltûnt mellõlem? Az orromig se l�tok.
Sõt az �v�ig se, pedig neki azt�n van.
Jesszuskulcs… lehet, hogy hasonl� sz�nd�kkal hoztak engem ide, mint Jancsit �s Julisk�t az anyjuk az erdõbe? Errefel� �gy veszejtik el a nemk�v�natos di�kokat?
Ezek szerint Snape nem tart k�v�natosnak... Legal�bbis akkor t�nyleg nem, ha csak �gy itthagyott. Nem fogom neki megbocs�tani, ha itthagyott meghalni. Soha t�bb� nem engedem meg neki, hogy a k�nyveimet n�zegesse.

Tal�n abba k�ne hagynom a menetel�st, �s �vatosan kipuhatolni, hogy Snapy itt van-e. Mindezt �gy k�ne megcselekednem, hogy ha esetleg m�gis megtisztel jelenl�t�vel, ne j�jj�n r�, hogy azt hittem, egyed�l vagyok a s�t�tben.
- Ehhem, ehhem.
Hirtelen egy toppan�sszerû hangot hallok magam mellett. Mintha valaki helybõl ugrott volna egyet. Odan�zek, �s gondolatban vehemensen k�vetelem a s�t�ts�gtõl, hogy engedjen engem betekinteni titkaiba.
- Lumos! Maga meg…
F�nycs�va gy�l ki k�b� harminc centire az arcomt�l, �s Snape megh�kkent tekintet�vel tal�lom szemben magam. H�t megvagy v�gre! Egy pillanatig �rtetlen�l mered�nk egym�sra, szerintem k�lcs�n�sen fogalmunk sincs a pontos helyzet�ll�sr�l.
- Maga k�sz�r�lte a tork�t, Wallace? –n�z r�m szinte sz�monk�rõen, �s hirtelen b�nni kezdtem, hogy nem olvastam a h�zirendet –tal�n tilos a torokk�sz�r�l�s errefel�. Az mindenesetre el�g rossz elõjel, hogy zavar�ban �tv�ltott mag�z�sra.
- Igen. –felelem kiss� gyanakodva; b�r �n nem vesztettem el õt a s�t�ts�gben, de õ vajon elvesztett-e valamit? Egy kereket esetleg?
- Maga volt az, aki, nem messze tõlem, dobbantott a l�b�val? –k�rdezek vissza. H�tha kider�l, hogy esetleg van itt egy titokzatos harmadik szem�ly is. Egy j� krimiben az lenne a gyilkos.
- Az ilyesmit megtorpan�snak h�vj�k, Wallace.
Nincs nekem probl�m�m a fogalmakkal! Csak a szememmel, mivel nem l�tok semmit a t�ks�t�tben, pedig �gy tûnik, k�ne.
- �s szabad k�rdeznem, mi�rt torpant meg?
- J�l tette fel a k�rd�st. Nem. Viszont arra megk�rn�m, hogy ne csin�lja t�bbsz�r.
- M�rmint mit?
- Azt a hangot. Mellõzze, ha nem esik nehez�re.
- A… torokk�sz�r�l�st?!
- J�l hallotta. Ha ilyen neh�z a felfog�sa, Wallace, azt aj�nlom, adjon le n�h�ny tant�rgyat, t�l lesz terhelve a k�vetkezõ tan�vben.

Hogy lehet valaki ilyen…�hh! Pof�tlan, de… tetszik. Eg�sz �gyes. Ezen fellelkes�lve megpr�b�lom imit�lni a gonoszkod�s�t, persze finoman, nem feledkezem meg al�rendelt szerepemrõl..
- Megpr�b�lom j�l feltenni a k�rd�st… Ugyeb�r szabad tudnom, mi a probl�ma a torokk�sz�r�l�semmel?!
�sszevonja a szem�ld�k�t, �s eg�szen sp�ci fintorral jelzi, mit gondol a di�kokr�l �s az õ tiszteletlen modorukr�l. A l�tv�ny hihetetlen�l k�s�rteties a kis l�ngnak a f�ny�n�l.
- Semmif�le probl�m�m nincsen vele. –feleli g�nyosan. –Esetleg csup�n annyi, hogy egy nem �ppen kedves ismerõs�m is pontosan �gy csin�lja, �s nem szeretn�m ezt hallgatni, ha nem musz�j. Sz�val k�m�ljen meg az imit�l� akci�it�l.

P�r pillanatig be�ll� s�ri csend. Szemei s�t�ten csillognak. Mintha gyertyaf�nyn�l n�zn�m az arc�t, von�sait hol ki�les�ti, hol hihetetlen�l l�ggy� �s finomm� var�zsolja a megvil�g�t�s. Eln�zn�m napestig. Mes�lhetn�nk ijesztõ t�rt�neteket, �s szalonn�t meg pehelycukrot s�thetn�nk a tûzn�l. De ahhoz az k�ne, hogy k�r�l tudjuk �lni a t�zet. Nevezhetõ egy k�t ember alkotta k�r k�rnek?..
- Persze. –lehelem. Nincs sz�ks�g a hangosabb besz�dre, hisz itt �ll velem szemben, alig egy m�terre.
Azt hiszem, ha jobban belegondolok, m�g soha nem voltam ilyen idilli helyzetben egyetlen f�rfival sem. Egy Lumos f�ny�n�l a s�t�tben, kettesben, s�ri csendben, mik�zben a hideg okozta libabõr�m lassan kezd elm�lni…
Ez valahogy olyan romantikus lehetne. De valahogy m�gsem az. Furcs�n �rzem magam. Ez nem egy sablonhelyzet, aminek mindenk�ppen meghat�nak k�ne lennie –nagyon is f�gg a szereplõktõl is. S egy hang azt s�gja, hogy Snape kor�ntsem tartja idillinek a helyzetet. E sanda gondolat miatt �n sem merem annak tartani –elv�gre gyûl�l�m az egyoldal� �rz�seket. �ppen el�gszer volt r�szem benn�k. Vil�g�letemben csak az ut�latom tal�lt viszonz�sra.

V�gign�zek rajta, ahogy elõttem �ll, b�szk�n, szinte m�g mindig harcra k�szen amiatt az ismerõs miatt, arca elgondolkod�, mintha m�g most is tanulm�nyt �rna valamirõl –jelen esetben val�sz�nûleg az �n h�lyes�gemrõl. Amit kik�rek magamnak, mert õ se reag�lt �rtelmesebben a torokk�sz�r�l�semre, mint �n az ugr�ndoz�s�ra. Sõt. �n legal�bb nem ijedtem be.
- Minden h�l�m az �n�. –suttogja vissza g�nyosan. A tark�m bizseregni kezd. Az õ hangj�t isteni, s�t�tben val� suttog�sra tal�lt�k ki. �gy k�ne tan�tania, beh�zott f�gg�ny�k m�g�tt; garant�ltan mindenki odafigyelne a szavaira…
- Indulhatunk? –k�rdi valamivel hangosabban.
B�lintok. R�n�z a p�lc�j�ra, �s maga fel� h�zza, hogy…
- Ne! Ne oltsa el! –szinte ki�lt�sk�nt hangzanak sietve elhadart szavaim, mik�zben elkapom a csukl�j�t.
- Mi�rt ne? –n�z r�m hidegen. Na most �rzem azt, hogy egy tan�rom �ll elõttem.
- Mert akkor megint itt maradunk a s�t�tben, �s az orrunk hegy�ig se fogunk l�tni! –sz�nd�kosan kihangs�lyozom az ,,orrunkat”, rem�lem, t�l�lem a mai napot…- Lehet, hogy maga tudja az utat, de �n nem!

Most megint olyan rond�n n�z r�m. Ha egy di�k lenne, azt mondan�m, durc�san. De ez az õ arc�n ink�bb fenyegetõnek hat.
Tal�n az a baja, hogy szinte lefogom, olyannyira szabot�lni akarom a f�nyelolt�si akci�j�t. M�g mindig a bal csukl�j�t szorongatom. Egyszerre k�t �rdekes t�ny csap meg ezzel kapcsolatban: hogy ez a p�lcatart� keze, teh�t val�sz�nûs�thetõ, hogy balkezes; illetve, hogy az �rint�sundorom folyamata nem indult be! M�r r�g el kellett volna engednem, mint aki t�zes vasat ragadott meg, �s m�gsem �rzek r� k�sztet�st. Olyan szintû megd�bben�ssel t�lt el ez az �jdons�g, hogy teljesen lefagyok, �s elkerekedett szemekkel b�mulom a kezemet a kez�n.

Torokk�sz�r�l�s.
Fel�bredek. Neki szabad?
A k�vetkezõ pillanatban a ,,t�mad�lag fell�pett” k�zfejemen �rzem a jobb kez�t. Gyeng�den lefejti ujjaimat bal csukl�j�r�l, majd karomat lassan testem mell� engedi. Teszi mindezt �gy, hogy minden porcik�ja azt sugallja, most az egyszer eln�zem. �gy �rzem magam, mintha egy õr�lt lenn�k, akire r�t�rt a szok�sos rohama. Õ �rezteti ezt velem.
- Gyere. –mondja megint olyan halkan, mint egy perccel ezelõtt. Nem v�rva v�laszt, elindul, �tj�t halv�ny f�ny k�s�ri: nem oltotta el a p�lc�j�t.




*** Eddig m�g nem eml�tettem, b�r rem�lem, az�rt lej�tt: Harry Potter 5. iskolai �v�ben j�runk. De nem tartom t�l igazs�gosnak, hogy pont HOZZ� m�rj�k ezt... sz�val, prof Snape egy �j Potter Roxfortban val� megjelen�s�tõl sz�m�tott 5. tan�t�si �v�ben j�runk. :-))