Mivel nem zavar senki, nincs nappal iskola, jelen�s a sz�lõk elõtt, a magam habitus�t k�vethetem: az �jszak�kat t�lt�m �bren. Pomp�s ez a csend. Kinyitom az ablakot, �s egy n�gytag� gyertyasor l�ngj�n�l olvasok a p�rk�nyon, az odatolt fotelben kuporogva. N�ha elmerengve n�zegetem a csillagokat �s a feketes�gben �sz� udvart. Ilyenkor a leggy�ny�rûbb. A legsz�vesebben kirohann�k �s �sszebarangoln�k mindent, amit fû bor�t. De m�g enn�l is sz�vesebben szamb�zn�k le az alagsorba, hogy a semmivel �ssze nem hasonl�that� pinceszagot �s a fojt� s�t�ts�get �lvezhessem. B�rcsak lemehetn�k oda! Halv�ny cseppfoly�s gõz�m sincs arr�l, hol lehet a b�jitaltan szaktanterem, de nem is �rdekel, �n az alagsorba akarok menni kotyvasztani, b�rhol is zajlanak az �r�k. Istenem, b�r ott tartan� õket a prof a kedvem�rt, b�rmit megtenn�k cser�be! Ehhez a t�rgyhoz nem illik egy f�nyes, magas tanterem!

Halv�nyan az a gondolat �szk�l a fejemben, hogy most r�gt�n lesurranok oda. De nem merek kil�pni a szob�mb�l. A kast�ly hideg �s rideg, �s �n nem szoktam m�g meg el�gg� ezt a nem-mugli vil�got.A gyertya m�g hagyj�n; eddig is azzal vil�g�tottam ,,otthon”, ha nem akartam, hogy ap�m �szrevegye n�lam a feloltott villanyt. Sokkal hangulatosabb �gy. Sõt a f�lelem is megszokott �rz�s, �m itt nem konkr�t szem�ly, hanem valami ismeretlen dolog v�ltja ki. Nem tudhatom, mik vagy kik teny�sznek ezen a hatalmas birtokon. Ha olyanok is vannak errefel�, mint ap�m bar�tai, vagy esetleg valami mesebeli, horrorszerû l�nyek, h�t �n ink�bb bennmaradok e szob�ban, m�g ki nem sz�radok.

�hh, ez a vesz�ly nem fenyeget, megj�tt a man� az �tellel. Nem kellett sok idõ, hogy tudom�sul vegye a szok�saimat. Most m�r �jjelente j�n, napi k�tszer hoz n�mi �telt �s j� sok vizet. Errefel� nem m�rgezik rossz�zûre a vizeket, mint otthon; �n pedig sokat mozgok, rohang�lok, ugr�lok, t�ncolok, torn�zok, kell a folyad�k. M�sodik nap megk�rdeztem az �gyeletes man�mt�l, tulajdonk�ppen mit is k�rhetek tõle? Azt mondta, b�rmit. Ezt elõzõleg tapasztalhattam, hisz b�rmif�le �telt k�rtem, õ meghozta; de �gy m�r sz�ban is meggyõzõdhettem errõl.
Megk�rdeztem erre, emberv�rt tud-e hozni. Rezzen�stelen k�ppel k�z�lte velem, hogy emberi anyagokkal sajnos nem szolg�lhat, nem engedi lel�ncolt m�gi�ja. Kiss� csal�dtam, b�r nem v�rtam m�st. Rem�ltem, hogy felhagyhatok v�gre �nmagam sebes�tget�s�vel.

Az eg�sz m�g r�gen., �gy 14 �ves koromban kezdõd�tt. Ap�m hosszan �v�lt�tt velem, �s megt�pte azt a vacak, s�t�t hajam (ami nem akar nõni…). Mikor magamra hagyott, elõvettem valami nemr�g zs�km�nyolt szik�t (m�ig nem tudom, mi c�lb�l szereztem, mert nem erre, az biztos) �s �ssze-vissza vagdostam a bal csukl�m �gy, hogy ne v�gjak el vastagabb eret, de az�rt rendesen v�rezzek. S a k�vetkezõ pillanatban r�hajoltam �s sz�vtam, sz�vtam a f�lm�ly sebeket, m�g meg nem nyugodtam. Erõsnek �reztem magam, mind testileg, mind szellemileg, s tudtam, k�pes vagyok folytatni a harcot az �letemmel –azzal, aki vagyok, �s azzal, akiv� v�lnom kell. Egy sz�rnyeteg apa lesz�rmazott�v�.

Az�ta, rendszeresen, ha azt a fajta �hs�get �rzem, megv�gom magam, �s lenyalogatom r�la a v�rt. A sebek mindig nyomtalanul begy�gyulnak p�r nap alatt.
Nem tudom, mi�rt teszem ezt, de azt igen, hogy azon nagyon kev�s dolog k�z�l, ami seg�t, hogy elviseljem nyomorult �letemet, ez az egyik.