|
8.fejezet: Rohadt vmpr
Nemesis-Susan elsõ igazi beszlgetse egy hozz hasonlval. Br egyikk sem kerl ki ebbõl emelkedetten.
Az archoz megritkult, de polt polt barna haj, tartozott, vonsai emptirl s embersgrõl rulkodtak. Susan-Nemesis gyorsan felocsdott az idegensg adta meglepetsbõl, s, ismerve az illemet, õ nyjtott elsõknt kezet.
- Susan Wallace. –arca kzben hideg s zrkzott volt.
- Remus Lupin.
A kezet vonakodva ragadta meg, s egy gyors, rideg rzs utn el is engedte, mintha darzs cspte volna meg. Mg mindig nem szerette, ha megrintettk.
Lupin meglepettnek tûnt, ltszott rajta, hogy nem ilyen hûvs fogadtatst vrt. De vgl blintott, s, miutn gondoskodott arrl, hogy a csomagok a levegõben szva kvessk õket, elindultak a kiptett keskeny, kavicsos ton visszafel.
- Egy titkos zsupszkulcs vr rnk az erdõ szln. –mondta szelden.
Ezzel akar beszlgetst kezdemnyezni? –gondolta magban gnyosan Susan. Sznalmas.
Szlni azonban egy szt sem szlt.
- Na s… vrja mr az j tanvet?
A lny felvonta szemldkt, s vlaszul rdektelenl megvonta a vllt. Lupin arcn vgigfutott egy halvny mosoly, de Susan szerencsre nem ltta. Mssal volt elfoglalva ppen. Elgondolkozva meredt maga el, s mechanikusan emelgette lbait. Vgl mgiscsak kibkte:
- Vigyzzon, trkeny is van a csomagjaim kzt.
Hangja sem krlelõ, sem parancsol nem volt. Inkbb hatrozott. Egyrszt, valban aggdott a fiolirt, msrszt viszont fel akarta mrni az erõviszonyokat. Kvncsi volt, rdrdl-e a frfi, hogy neki ne ugyan parancsolgasson.
- Rendben, persze. –blogatott Lupin kszsgesen. –Pldul mi?
Susan rosszallan elhzta a szjt. Itt most a msik a gyengbb fl.
Mit akadkoskodik ez az alak?... Ja persze… beszlgetni akar. Alapvetõ emberi szoks, br meglehetõsen felesleges s kellemetlen.
- Fiolk. – hangzott hossz, barokk stlus krmondata.
A frfi hmmgtt, majd a kis ideig tart ldott csend utn megjegyezte:
- Nem valami bõbeszdû.
Susan remelte a szemt. Lupin arcrl olyan jindulat sugrzott, hogy szinte el se merte hinni. Persze kinek lenne a leghasznosabb az ember bizalmba frkõzni, mint az ellensgnek? Mgis gy dnttt, hogy, ha nem is adja ki magt, de megprbl nmileg bartsgosabb lenni a frfival. Elvgre lehet, hogy ez az elsõ s utols kedves pofa, amit letben lt, fõleg az erõsebbik nem rszrõl.
- Nem szoksom. De ha emellett faragatlan is lennk, gy elnzst krem. –mondta nagy komolyan.
- Nem volt az. Azrt megprblhatnnk beszlgetni, nem gondolja?
- Megprblhatnnk, de nem hinnm, hogy rmt leln a velem val trsalgsban. – jelentette ki kiss cspõsen a lny, magban azon mulatva, hogy a kztk foly prbeszd lassan kezd kiss rgies stlus lenni. Ha most felkr egy tncra, nemet mondok.
- n viszont hinnm. –hangzott Lupin bizakod vlasza.
- Tvedni emberi dolog. –jelentette ki gnyosan Susan. –Hmmm… Eszembe jutott egy j tma. Ismeri az eljvendõ tanraimat? –Mert akkor elmeslhetn, mire szmtsak. –tette hozz gondolatban.
- Az j stt varzslatok kivdse tanron kvl mindegyiket. Magam is tantottam ezt a tantrgyat Roxfortban. Na meg nhnyuk mg engem is tantott, mikor ide jrtam. Egyikkkel pedig vfolyamtrsak voltunk.
- Hm. Tippelhetek? –krdezte pimaszul Susan. Jobban nyeregben rezte magt, tudvn, hogy a frfi nem a tanra –teht nem nagyon llhat bosszt.
- Nyugodtan. –mosolygott Lupin.
- Miss Mcgalagony?
A frfinek leolvadt az arcrl a mosoly.
- Hm. Nem igazn… õ engem is tantott. –felelte megbntottan. Valsznûleg nem hzelgett neki, hogy hatvanvesnek nzik.
- Akkor melyikk? –krdezett vissza Susan, jtszva az rtetlent. Szrakoztatta a helyzet.
- Severus. –vlaszolt a frfi kiss szrazon.
- . A bjitaltantanr. –blintott Susan.
Termszetesen jl megnzte magnak a fzetben, mint hobbija j tanrt (elrontjt?), s sajnos nem sok jt grt a tekintete. Valami sztns hidegsg radt a tagjaibl, ahogy szobormereven llt mosolyg kollgii mellett. s a szeme! Fekete s srtett tekintete, mint az v. Ez volt benne a legflelmetesebb. Hogy mintha mr rgrõl ismerte volna ezt a pillantst, mintha a tudata mlyn ott laknnak ezek a szemek, hogy lmaiban fel-feltûnve hitegessk.
m, ha agynak racionlis rszre hallgatott, egyszerûen csak attl tartott a tanrral kapcsolatban, hogy a komoly s hatrozott killsa ellenre egy kontr, s nem tud majd semmilyen tudst tadni a bjitalokkal kapcsolatban. Nemesis, alias Susan flt, hogy kedvenc idõtltsnek irnytsa nem megfelelõ kezekbe kerl, s ezzel tantrgyi fejlõdsnek eslye a nullval lesz egyenlõ.
gy dnttt, egy ideig udvarias hallgatsba burkolzik. Nem gy Lupin! Mintha szrnyakat kapott volna. Azonnal reaglt:
- Igen. Elg elismert a maga terletn, nla jobban senki nem rt a bjitalokhoz! –hadarta lelkesen. (megknnyebblt shaj szabadult fel Susan mellkasbl) – Br a tantsi mdszerei kevsb npszerûek, de azrt azt hiszem… -megakadt, keresglte a szavakat.
- Ez nem volt rajta a paprjn. –vonta fel a szemldkt a lny.
- Milyen paprjn? –csodlkozott Lupin.
Hm. Taln elszlta magt. Nem akarta terjeszteni, hogy mugli szletsû, s emiatt kapta a fzetet; mg akkor sem, ha ez egy szemenszedett hazugsg. Igaznak kell tûnnie a dolognak, de nem kell kzismertnek lennie.
- Az igazgat adott egy-egy lapnyi rvid jellemzst minden tanrrl. De mesljen mg ilyen cenzrzott adatokat a profrl. –vigyorgott.
-Az rajta van a lapon, hogy egy rohadt vmpr? –hallatszott egy hang mellõlk. Susannak elkerekedett a szeme. A kvetkezõ pillanatban egy frfi kerlt elõ a semmibõl, kezben egy tltsz anyagbl kszlt palstszerûsget tartva.
-Sirius! –morogta megrovan Lupin.
Azutn magyarzlag Susan fel fordult.
-A bartom, Sirius Black.
-A csomagokrt kldtek. –jelentette az szrazon.
A lny fogta a hangulatot, s hasonlan kedvesen, egy megvetõ mozdulattal a htul mgtt lebegõ cuccaira mutatott, mintha egy inasnak parancsolna.
-Szolglja ki magt.
-Sirius… beszlhetnnk? –Lupin nonverblisan jelezgetett, hogy ngyszemkzt gondolja. Susan elhzta a szjt, s elõrement egy darabon.
-Mi bajod? –fordult akkor Remus bartja fel.
-Dumbledore mindent elmondott. Rla. –egy fejbiccentssel jelezte, kire gondol, de olyan lekezelõen, mintha inkbb mire gondolna.
-s?
-s?! Mg krded?
-Igen. Ugyanis nem rtem a viselkedsed. –vlaszolt hûvsen Lupin.
-Ezt bizony gy hvjk, kedves Holdsp, hogy ellenszenv.
-Ne felejtsd el, hogy csak egy gyerek, aki nem tehet semmirõl. Radsul megkeseredett s bizalmatlan, amitõl mg jobban hasonlt r, de ez nem az õ hibja.
-Hallfalk neveltk fel!
-Ahogy tged is. -,,kedves Holdsp” hangja immr hideg s csaldott volt.
Sirius srtõdtten megkszrlte a torkt. Nem szerette, ha felhnytorgattk az emberek ezt az aprsgot.
-Ht j. –kzlte vgl dacosan. –Majd megltod, hogy igazam van.
-Hm. –Remus elhzta a szjt. Egy ideig csak lltak, de nem brta sokig a bellt csendet. –s mondd csak… hogy tncol? –mosolygott bklõen.
-Legalbb abban nem hasonlt arra a bõregrre. Csodsan. –morogta az. –Na mentem.
-A bartja nem kedvel engem. –fogadta Susan kznysen a melllpõ Lupint.
-Nem errõl van sz… csak… Kicsit hasonltasz valakire, akit gyûll. –a frfi hangja esetlenl, de megnyugtatan hangzott, s valahogy nem illet a mondanivaljhoz.
-rdekes. Eddig minden ember gy volt velem. Nagyon hres ez a valaki? –vgott vissza a lny. Lupin keserû mosollyal djazta az ismerõs humort.
-Nem mondanm, hogy jelentktelen szemly a varzsvilgban. Elg elismert.
-Elismert. –visszhangozta elgondolkodva Susan. Ez ma mr a msodik elismert ember, pedig mg csak tz lesz tz perc mlva. Ezek nagyon elismerik egymst.
-Remek, itt vagyunk. –jelentette Lupin egy eldobott srsveget felmarkolva.
-Ez nem a legmegfelelõbb pillanat a szelektv hulladkgyûjtsre, de azrt rendes magtl, hogy trõdik a birtokunkkal.
-Ez a zsupszkulcsunk.
-Valahogy sejtettem. –shajtotta lemondan a lny.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
