Nemesis k�bultan fek�dt �gy�ban, a Nap elsõ sugarai m�r megvil�g�tott�k �lmos arc�t. Olyan sz�p �lma volt… Nem akarta elengedni. A visszat�r�s a saj�t vil�g�ba ijesztõnek �s �csk�nak tetszett; viszolygott tõle. Legsz�vesebben �r�kre az �lm�ban maradt volna, k�m�ba tasz�tva a test�t. Mi�rt, mi�rt kell tov�bb�lnie ezt az �rt�ktelen �letet? –Tal�n valami nagyon rosszat tettem elõzõ �letemben. –gondolta, �s tov�bb hever�szett, percenk�nt m�s poz�ci�ra v�ltva. Az �let�ben minden ambivalens volt, m�g ez is. Olykor nem b�rta ki h�rom m�sodpercn�l tov�bb egy testhelyzetben, m�skor meg �r�kig szinte mozdulatlanul �lt, �s olvasott vagy a semmibe meredt.
Szeretett volna beilleszkedni egy k�z�ss�gbe, bar�tokat, szeretni �s szeretve lenni –m�gis tasz�tott�k az emberek, ker�lte õket �s mag�nyba burkol�zott. Mintha valami erõszakot k�vetett volna el a lelk�n, m�s ir�nyba hajtva azt.

Volt egy furcsa pszichoszomatikus betegs�ge, b�r tal�n csak szem�lyis�gvon�s volt… õ ,,�rint�sundornak” nevezte mag�ban. Abb�l �llt, hogy egyszerûen nem b�rta elviselni, ha hozz��rtek. Ez al�l csak anyja volt olykor kiv�tel: tõle nem irt�zott �s nem f�lt, egyszerûen k�z�mb�s volt sz�m�ra. Mindenki m�s ,,gyan�s” vagy egyenesen ,,vesz�lyes” cimk�t kapott –ha �tkarolt�k, k�zenfogt�k vagy v�letlen nekil�kõdtek, õt elfogta a p�nik, �s ijedten menek�lt; ler�zta test�rõl a kezet, lett l�gyen ak�r ismerõs�, ak�r idegen�.

Mindennek ellen�re õr�lten v�gyott egy f�rfira, akit szerethet �s aki õt szeretni k�pes; aki embernek tekinti, akit meg�rinthet, �s aki hasonl� hozz�. Uf�nak �rezte mag�t a t�bbi ember k�z�tt, �s szomor�an v�rta, tal�l-e m�g egy uf�t a vil�gon, aki meg�rti õt. Olykor m�r azt gondolta, m�g a neme sem l�nyeges; nem fontos, hogy szeretõje vagy bar�tja lesz –csak legal�bb az egyikben hadd legyen r�sze, mielõtt s�rba teszik.
Szombat l�v�n, volt ideje elm�lkedni. Mindig elhat�rozta persze, hogy m�r p�nteken tanul h�tfõre, �s akkor k�t bûntudatmentes szabadnapja lesz. Ennek ellen�re vas�rnaponk�nt �sszecsapta a leck�t, �s eg�szen addig lelkiismeretfurdal�sa volt… De nem baj. N�ha �gy �rezte, teljesen �res lenne, ha m�r bûntudat sem lakna a sz�v�ben. Igen, ez volt õ: egy nagy darab ridegs�g, k�z�ny, f�jdalom.

Reggelente borzalmasan undorodott az ev�stõl, �s k�sõbb is nehezen engedett fel; �gy szinte k�rosan sov�ny volt. Anyja n�ha azzal fenyegetõz�tt, hogy k�rh�zba viteti �s otthagyja –konkl�zi�: õelõtte enni kellett. Vagyis ink�bb: j�l sz�nlelni az ev�st, �s kidob�lni az �telt, ha nem n�z oda –az ablakon, a szemetesbe, b�rhova.
Nemesis teh�t most �gy d�nt�tt, megn�zi, megj�ttek-e m�r a sz�lei, vagy nyugta lehet eg�sz reggel, �s hagyja a vil�g b�k�ben nem enni. Valahogy most nem volt kedve levest �nteni a szoban�v�nyek cserep�be, �s h�sdarabokat dugdosni a ruh�sszekr�nyekbe.. Csendben leosont a f�ldszintre, �s el�gedetten konstat�lta, hogy nemzõinek se h�re, se hamva. Megnyugodott, �s a ,,v�ltozatoss�g kedv��rt” a pinc�be ment, bepalackozta a m�r k�sz b�jitalt, kitiszt�totta az �st�t, majd le�lt olvasni. A szok�sok bilincsek, melyek sosem hullanak le r�lunk…

P�r �ra m�lva meghallotta a k�zelben a kocsijuk motorj�t. Gyorsan �gy-ahogy rendet tett a szob�j�ban, azt�n lerohant a f�ldszintre, �s v�rta, hogy kopogtassanak, �s õ kulccsal ajt�t nyithasson.
Az ajt�val szemben �llt, mikor meghallotta a suttog�st; a k�vetkezõ pillanatban kit�rult azajt�, �s ott �llt elõtte az alak, ki r�m�lmaiban is gyakran k�s�rtette –tulajdon atyja. Valami fûzfavesszõszerû t�rgy volt a kez�ben.
Nemesis reflexbõl h�tr�lni kezdett. Nem tudta, minek hozta haza ezt az iz�t az apja, de az biztos, hogy verni is fogja vele. Bevezeti a k�rm�st, mint a r�gi iskol�kban volt szok�s? De h�t õ kitûnõ tanul�, Erre igaz�n nem lehet panasz! Vagy… de az nem lehet.
Olykor nem csak egyszerûen a ver�s miatt tartott a f�rfit�l. Mostan�ban volt valami a szem�ben, ami m�st is �g�rt –f�jdalmakat, de nem ugyan�gy, mint eddig. Nemesis hossz� ideje tartott att�l, hogy apja nem tiszteli a sz�lõ-gyermek k�tel�k szents�g�t, �s egyszer majd, egy alkoholm�moros pillanat�ban megerõszakolja. De… most j�zan. Mit akarhat? Fej�be vette, hogy ,,felavatja” azzal a hossz� furcsas�ggal a l�ny�t? Nem �gy n�z ki, mintha �tlegel�sekre tervezt�k volna –az viszont l�tszott, hogy emberi k�z alkotta. Egy �cska seg�deszk�zzel akarja t�nkretenni az �let�t?
�rezte, ahogy a lelke pontszerûv� zsugorodik a f�lelemtõl, majd egyszer csak… nem tudta volna megmondani, mi ez a v�ltoz�s, de mintha �sszet�rt volna a sz�v�ben valami. El�g volt. Most m�r mindegy. Egyszerûen teljesen mindegy.
Az apja lassan bel�pkedett a nappaliba. L�tszott rajta, hogy erõsen m�snapos. Feje p�ffedt, f�radtv�r�s volt, s valami megmagyar�zhatatlan, alkoholist�kra jellemzõ tûnõdõ szomor�s�g �lt rajta. M�g�tte j�tt az anyja – õ is el�g megviseltnek tûnt, de az õ test�n csak a pihen�s hi�nya �lt.
Nemesis egyikrõl a m�sikra kapkodta pillant�s�t, mint a sarokba szor�tott �llat. M�g �lt benne n�mi �nv�delem, de �rezte, ahogy a hideg k�z�ny kezdi felõr�lni minden akarat�t. Csak legyen v�gre v�ge.
A f�rfi ek�zben nyugodtan t�lt�tt mag�nak egy martinit a b�rszekr�nybõl, �s az itallal a kez�ben lassan leereszkedett a kanap�ra –val�sz�nûleg a fejf�j�sa dikt�lta a temp�t. Ilyenkor mindig ,,r� kellett t�ltenie”, s nemsok�ra jobban lett –a j�zans�g m�l� �llapot volt csup�n.
-Mondd el neki. –vetette oda a nõnek f�lv�llr�l. Az idegesen le�lt mell�, �s a l�nyra emelte tekintet�t. Nemesis gyorsan vette a lapot, �s helyet foglalt a vel�k szemben �ll� ugyanolyan kanap�n.
Az anyj�ra n�zett. Az iszonyat, mint a v�r, l�ktetett benne; de mivel m�r megtanulta leplezni az �rz�seit, sõt sz�nlelni, arca most is k�z�ny�s �s nyugodt volt.
-Te-egy-boszork�ny-vagy. –mondta anyja lassan.
-J�l van. Bocs�nat. -�ltal�ban minden�rt bocs�natot k�rt, h�tha mentheti a helyzetet. Annyi mindent kiab�ltak m�r r�, hogy ez az �j s�rt�s egy�ltal�n nem zavarta. A ,,kis kurva” mindig ideges�tõbb volt. De most tulajdonk�ppen mit k�vetett el?! Komolynak tûnik az �gy… Nagyon ki fog kapni…

-Mit akartok elmondani? –k�rdezte lemond�an.
Meglepet�s�re apja h�travetette a fej�t, �s harsogva felnevetett. Nemesis r�b�mult. A helyzetelemz�se csõd�t mondott. Nem �rtette a f�rfi reakci�j�t, �s ettõl erõs�d�tt benne a vesz�ly�rzet. V�dekezõen �sszefonta karjait a mellkasa elõtt.
Anyja idegesen t�rdelte a kez�t. V�g�l elhat�roz�sra juthatott, mert abbahagyta. Felemelte a fej�t, �s belen�zett l�nya szem�be. Nemesis k�nytelen-kelletlen belement a szemkontaktusba.
-T�nyleg az vagy.
R�jukereszkedett a cs�nd, �s Nemesis most m�r TUDTA, hogy borzalmasan ki fog kapni. Ha m�r az anyja is ellene van…
-Rendben, meg�rtettem, mi a b�ntet�sem? –hadarta unott arccal. Ez a pofav�g�s volt az utols� mentsv�ra –a vihar elõtti dac, mag��rt a dac�rt.
Kapott m�r ki az�rt, mert h�lye, az�rt, mert s�t�t patk�ny (a fekete ruh�i nem nyert�k el apja tetsz�s�t), az�rt, mert cs�ny�n n�zett, �s az�rt, mert l�tezik. N�ha �gy �rezte, csak egyetlen hib�ja van, az Õshiba: hogy megsz�letett. Az a gond, hogy �l.
V�g�l is mindegy, mi�rt kap ki, csak ne f�jjon nagyon.
Apja megint rond�n felr�h�g�tt, �s Nemesis �rezte, remek dolog lesz ezt a szem�tl�d�t megm�rgezni…
-Nemesis, boszork�ny vagy, m�gia lakik benned, tudsz var�zsolni, nem tudom, hogy mondjam el, hogy felfogd v�gre. –s�hajtotta az anyja.
Nemesis sz�ja szeglete megr�ndult, jelezve, hogy a l�ny m�g mulatna is mag�ban, ha nem gondoln� azt, hogy itt a v�g. G�nyosan megk�rdezte, amolyan mindegy-mindegy alapon:
-Sokat ittatok tegnap, ez�rt l�ttok r�mk�peket? Rem�lem, nem csin�ltatok nekem m�gly�t az udvaron.

Durr egy pofon. H�t persze, szinte m�r elfelejtette, hogy itt van az apja, �lete megkeser�tõje, az �let nevû szar kegyes adom�nyoz�ja!
Fel�ledt benne valamif�le gyermeteg rem�ny, hogy nem �getik el ebben a beteg m�morukban. K�z�ny�sen n�zett feld�h�d�tt apj�ra; kezei tov�bbra is az �l�ben nyugodtak. M�r r�g nem sim�totta v�gig az arc�t a pofonok ut�n, elnyomta mag�ban, mert gyenges�g. Ne l�ss�k, hogy f�jt. Ne l�ss�k, hogy �rzel. Akkor egyszer tal�n azt sem l�tj�k majd, hogy l�tezel.
A f�rfi felpattant.
J�jj�n, aminek j�nnie kell. V�g�l is j� dolga volt itt, eg�szen eddig nem �lt�k meg, sat�bbi…
-Majd �n. –mondta apja a remegõ nõnek. –Ide figyelj, baszdmeg. –fordult Nemesishez inger�lten. Elõvette azt a botot, amit a l�ny a meg�rkez�sekor m�r l�tott n�la. T�nyleg verõeszk�z h�t…
Fogta �s kis k�rt �rt le vele, mik�zben ezt ki�ltotta: Vingardium leviosa! –a kisasztal pedig felemelkedett a levegõbe.
Nemesis k�z�mb�s arccal n�zte.
-Hmmm… te is boszork�ny vagy? –k�rdezte g�nyosan, mik�zben agya elfogadhat� magyar�zatok ut�n kutatott. Szerette a fizik�t, j� is volt belõle, �s nem tetszett neki, hogy a gravit�ci� t�rv�nye a szeme l�tt�ra bomlott fel.
-Nem. �n var�zsl� vagyok. –felelte ugyanolyan g�nyosan a f�rfi.
-Remek. Most m�r felmehetek a szob�mba?
-Nem m�sz te sehova! �rtsd m�r meg, te idi�ta h�lye! Van a vil�gon egy eltitkolt var�zst�rsadalom, a var�zsl�s k�pess�ge �r�klõdik, �s te boszork�ny vagy! –�v�lt�tte mag�b�l kikelve –vagy �ppen mag�ba bekelve?- a f�rfi.

-N�zd, a mugli sz� azt jelenti, var�zsl�sra k�ptelen ember. –vette �t a sz�t t�relmesen az anyja. –Mi eddig mugli m�dra �lt�nk. Az �ram, az aut�, a k�zzel fõz�s, a gyufa, mind-mind mugli dolgok, a var�zsl�st helyettes�tik vele, aminek a l�tez�s�rõl nem tudnak.

Nemesis nyugodt arccal hallgatta, de bel�l tombolt. El�g fantasy reg�nyt olvasott m�r ahhoz, hogy k�pes legyen egy �j, titkos vil�g l�tez�s�t elhinni, de ehhez �t kellett form�lnia a vil�gn�zet�t. �s az nem csek�ly dolog… Ha a sz�lei nem hibbantak meg, m�rpedig az elõbb l�tta a bizony�t�kot, akkor… �s mi a fene az, hogy eltitkolt�k elõle?! Egy eg�sz t�rsadalmat? Egy �letform�t? Egy LEHETÕS�GET?
-Teh�t boszork�ny vagyok. �s gondolom, te is; hacsak nem ap�t�l �r�k�ltem, �s te mugli vagy. Hab�r nem hiszem, hogy õ elvenne egy muglit. –n�zett az apj�ra. Ismerte õt. A f�rfi mindenkit len�zett, aki egy kicsit is k�l�nb�z�tt tõle; nem lehetett nem egyet�rteni vele, �s fõleg: nem lehetett vitatkozni vele. A sz�rmaz�s n�z�se �s a rasszizmus is jellemzõ volt r�. Az, hogy ezt a var�zsvil�gba is �t�lteti, �s, mivel var�zsl�, ut�lja a muglikat, csak Nemesis logikus k�vetkeztet�se volt.
A f�rfi �let�ben elõsz�r elismerõen n�zett r�.
-Csakugyan nem venn�k el egy koszos muglit. –harsogta b�szk�n. –Õ is boszork�ny.
Na ugye, gondolta mag�ban a l�ny.
-�s mit jelent az, hogy s�rv�rû? –tolult a sz�j�ra az �jabb k�rd�s.
Megh�kkenve n�ztek r�.
-Ez egy var�zskifejez�s, nem? �s �n az vagyok, igaz? –nehezen tudta visszafogni hangj�b�l a keserûs�get.
-Honnan veszed? –k�rdezte csod�lkozva az apja.
-Egyszer ezt mondtad r�m. R�szeg volt�l. –felelte csendesen.
-S�rv�rû az a szem�ly, akinek a v�rbeli hozz�tartoz�i k�zt van mugli. –hadarta anyja, mintha lexikonb�l olvasn� (pedig abban nincs benne a meghat�roz�s, l�nya kereste m�r…).
-Hmm. �s a s�rv�rû is negat�v jelzõ, ugye? Õket is len�zitek, mint a muglikat, mert van k�z�k a muglikhoz?
-Ki kell irtani õket mind egy sz�lig! –kiab�lta az apja hirtelen j�tt fanatizmussal. M�g a focimeccs k�zben se lelkesedett ennyire.
-�s �n is az vagyok? –k�rdezte csendesen Nemesis. B�r a besz�lget�s el�gg� m�s ir�nyt vett az�ta, most megint esz�be jutott a m�glya-�tlet. Õt is kiirtj�k?
-Nem, nem vagy az. –mosolygott r� anyja b�szk�n, mintha ez a sz�rmaz�s egy kiv�l� teljes�tm�ny lett volna. Bezzeg a j� jegyei�rt m�g ennyi dics�retet sem kapott soha…
-Te aranyv�rû vagy. –folytatta a nõ.
Nemesis elgondolkodott.
-Az a s�rv�rû ellent�te? A… ,,fajtiszta” var�zsl�?
-Okos kisl�ny. –duruzsolta apja. Erre a l�ny fel� fordult.
-De akkor mi�rt mondtad r�m egyszer, hogy s�rv�rû?
-Mi�rt, mi�rt, te h�lye. D�h�s voltam! Szerinted mi�rt kiab�lja az ember, hogy h�lye kurva?! Az illetõ foglalkoz�sa miatt? –g�nyosan elh�zta a sz�j�t. –A s�rv�rû is ilyen kifejez�s ebben az esetben.
-�gy �rted, lehet vele k�romkod�sszerûen szidni az embereket.
-Bizony �m.
Hirtelen apja lelkesed�s�rõl esz�be jutott valami.
-Mondd csak… a foci… meg minden sport… k�z�sen mindenki�? Vagy titokban egyiket csak var�zsl�k, m�sikat csak muglik j�tssz�k? –lelki szemei elõtt megjelent egy hatalmasat ugr� fekete kos�rlabdaj�t�kos.
-Ami sportot ismersz, az mind mugli. –felelte anyja.
-Egyetlen igaz�n j� var�zsl�sport van, a kviddics. –hangzott apja b�szke v�lasza.
Kviddics… milyen m�lt�s�gteljesen �s izgalmasan hangzik…
-Mondd el k�sõbb a szab�lyokat. –k�rte anyj�t. Szinte �szre sem vette, hogy olyat tesz, amire m�g soha nem volt p�lda: besz�lget a sz�leivel. B�r m�g mindig nem �rezte biztons�gban mag�t, de kezdett felengedni kiss�. –De most mes�ljetek a fontos dolgokr�l. P�ld�ul.. ha van k�l�n var�zsl�t�rsadalom, kell, hogy legyen k�l�n �llamform�juk is, ami alatt t�m�r�lnek. Mi az? Kir�lys�g? Cs�sz�rs�g? K�zt�rsas�g? Demokr�cia? Vagy valami olyan, amit �n nem ismerek, valami olyan, amit õk fejlesztettek ki?
Apja kif�jta a levegõt, �s arca rosszkedvû, megny�lt lett. –K�zt�rsas�g.
-�s vannak miniszterek? �s minisztereln�k? T�rc�k?
-Mind van, de mi a t�rc�kat oszt�lyoknak nevezz�k. –mondta az anyja. Nemesis b�lintott.
-�s ugyan�gy p�nz�gyi oszt�ly, oktat�s�gyi, stb?
-Enn�l az�rt komplik�ltabb a dolog. –magyar�zta t�relmesen a nõ. –P�ld�ul van var�zsl�nyv�delmi �gyoszt�ly, mugli t�rgyakkal val� vissza�l�s �gyoszt�ly… Ott foglalkoznak azzal, ha valaki megbûv�l egy mugli t�rgyat, p�ld�ul, hogy harapjon, �s azt rosszindulatb�l eladja a mugliknak. Ez tilos, �s itt d�ntenek a b�ntet�s�rõl.
-Vil�gos. –b�lintott megint Nemesis.
-Akkor m�g k�t k�rd�s. –folytatta a tudakoz�d�st. –Gondolom, a v�laszok valahogy �sszef�ggnek. Mi�rt titkolt�tok el elõlem ennyi �ven �t, hogy mik vagyunk, �s most m�rt mondj�tok el m�gis?
-Hmmm. –jelentette ki az anyja. Seg�lyk�rõen n�zett f�rje fel�.
-Na, az egy sz�p sztori. –mondta az vid�man. �s mes�lni kezdett egy Voldemort nevû emberrõl, hal�lfal�kr�l, nagyrat�rõ c�lokr�l, �s v�g�l a buk�sr�l �s az azt k�vetõ bujdos�sr�l. Nemesis m�r meg sem lepõd�tt, hogy az apja tagja ennek a band�nak, nade hogy az anyja?! Bizony�ra a f�rfi k�nyszer�tette õt, mint mindig.
Apja besz�lt a S�t�t Jegyrõl, �s meg is mutatta. A bal csukl�j�n volt. A l�ny megborzongott, de kifejezetten tetszett neki a jel. Szerette a k�gy�kat.
Viszont el tudta k�pzelni, az emberek mit �rezhettek, ha hazat�rve az otthonuk f�l�tt tal�lt�k ennek a z�ld, felnagy�tott lebegõ m�s�t…

-�s azt mondod, eltûnt, de nem halt meg. Pedig az Adava hal�los. H�t akkor el�g erõs var�zsl� lehet.
-A legnagyobb. –suttogta �h�tattal az apja.
-De ha t�l�lte, minek tûnt el? –vitte be a ravasz balhorgot a l�ny.
-Legyeng�lt. Nem halt meg, de elhagyta minden ereje. Bujk�lt, nem volt teste sem, egy �rny�k volt csup�n. –hadarta anyja megint, ez�ttal ,,t�rt�nelemk�nyvesen”.
-De nemr�g visszanyerte az erej�t. –suttogta Nemesis mag�nak.
-Honnan tudod? –ki�ltotta az apja.
-K�l�nben mi�rt hagytatok volna fel a mugli �letm�ddal? Mi�rt mondtatok el mindent nekem? Szerintem visszat�rt, megint �ssze�llt a r�gi banda, �s m�r nem kell bujdosnotok. �s a tegnap esti ,,bar�ti �sszej�veteletek”? –k�rdezte g�nyosan. –Na persze. Ti �s a bar�tok. Vele voltatok, mi?
-Ne pof�tlankodj! –mordult fel az apja. Azt�n lenyugodott �s halkan ennyit mondott: -Igen.
-Hmm. Ok�. Van m�g valami, amit tudnom kell? Azt akarod, hogy l�pjek be a band�ba? Vagy egy�b k�v�ns�g, �haj-s�haj? –k�rdezte cinikusan Nemesis.
-Ja t�nyleg. –hadarta tov�bb. –Hol fogok megtanulni mindent egy�ltal�n? Mert te sem egyszerûen az akaratoddal lebegtetted az asztalt. Gondolom, var�zsig�ket k�ne tanulnom…
-Vannak var�zsl�iskol�k. A gyerekek 11-tõl 18 �ves korig j�rnak oda…
-H�t akkor lesz egy kis elmarad�som… Beirattok? –k�rdezte gyanakodva. -�r�m lesz 11 �vesekkel egy oszt�lyba j�rni…-gondolta.
-Persze, hogy beiratunk, a Nagy�r megparancsolta. �sszefog� vizsg�t teszel az elsõ �t �vbõl, �s mehetsz hatodikba. H�t �vfolyam van.
-Hogy teszek le b�rmilyen vizsg�t? Ti fogtok tan�tani? –Nemesis rosszat sejtett.
-Majd megk�rj�k a tan�raidat, hogy adjanak n�h�ny k�l�n�r�t az �j tan�v megkezd�se elõtt. Ha nem egyeznek bele… akkor mi tan�tunk, igen. –s�hajtotta az anyja.
-Ha a var�zsl�k var�zsl�st tanulnak, akkor nincsen fizika �r�juk? Meg p�ld�ul k�mia?... Rajz? –tette hozz� rem�nykedve Nemesis.
-Ezek nevets�ges mugli tant�rgyak. H�r�ket se hallj�k a k�lyk�k. –apa megint hozta a form�j�t.
-De mi lesz az �n iskol�mmal? A mostanival?
-Term�szetesen kivesz�nk �s k�sz. –a f�rfi v�lasza gyors �s ellentmond�st nem tûrõ volt.
-Nem lesz �retts�gim? –h�rd�lt fel a l�ny.
-Nem lesz r� sz�ks�ged. Viszont lesz RBF-ed, R.A.V.A.SZ-od, �s tov�bbtanulhatsz, ha el�g tehets�ges vagy. –nyugtatta a nõ.
-Hm. Lemondjak az �retts�girõl? �s ha mugli �ll�st akarok?
-NEM AKARSZ. –k�z�lte az apja.