|
3.fejezet: Snape s az els alkalom
A hrvivõ hazatr. Elnzst krek, hogy engedlyt adtam Dumbledore-nak, hogy csak gy letegezze tisztelt bjitaltanrunkat (az eredeti knyvben nem teszi), de n gy gondolom, a kontextus ezltal sokkal kezelhetõbb s rthetõbb.
- Ez nem lehet igaz! –Snape tajtkozva rtta a folyoskat. A hangulata persze nem igazn ltszott rajta: ugyanolyan szobormerev tartssal s rideg tekintettel vonult, mint mindig. Az igazgati irodhoz rve lecsittotta erõs (ellen)rzseit, s a jelszt szinte odakpve a szerencstlen, jobb sorsra rdemes kõszrnynek, felsietett a lpcsõn. Dumbledore mr vrt r, elõle soha nem lehetett eltitkolni, ha gyûlsre ment. A flhold alak szemveg most vrakozn meredt r, s tulajdonosa egy teaknls utn vgre engedte is rtrni a trgyra.
- Ez vrhat volt –mondta vgl az igazgat nyugodtan. –Hiszen azt akarja, hogy minl elõbb harckpes fiatalok vegyk krl.
- De mi kzm nekem ehhez? –trt ki vgre Severus. –Õ is tudja, hogy eszem gban sincs meghzasodni!
-Krte, hogy meghzasodj, Severus? –krdezett vissza higgadtan Dumbledore.
Snape elgondolkodott.
- Nem mondta sz szerint. Csak az utdokrl s az ifjabb genercikrl beszlt. Na meg persze –arrl a lnyrl…
- Na ltod. Valsznûleg nem kell elvenned. –hunyorgott megnyugtatan az igazgat. –A tbbit pedig el tudjuk rendezni. A feladat lnyege a ltszatkelts.
- De hogy a fenbe keltsek olyan ltszatot, hogy gyerekem szletett?!
- Nos, ez alkotja a problma lnyegt…-az idõs frfi tûnõdve simogatta õsz szakllt. –Majd azt jelented, hogy a lny visszautastott. Onnantl kezdve vdelmeznnk is kell.
Snape megprblta figyelmen kvl hagyni azt a ktes szpsgû jvõkpet, miszerint az sszes hallfal a markba fog rhgni, ha ezt a magyarzatot meghallja.
- Remek. Ms sem hinyzik a Rendnek, mint mg egy ptyolgatnival klyk! –kzlte vgl a msodik legzavarbb tnyt, ami eszbe jutott.
- Nem hiszem, hogy ptyolgatni kell. –shajtott Dumbledore. –Attl tartok, mr most olyan megkeseredett s koravn, hogy nem ll tõle messze a blcsessg… vagy az ngyilkossg.
- Ezt mibõl gondolja, igazgat r?
A kk szemek vgigsimtottak az arcn.
- Te is ilyen voltl ennyi idõsen, Severus.
- Mindenesetre a Rend tagjai szemmel fogjk tartani. Tbbet kell megtudnunk rla. Te nem mehetsz, Severus. Van egy olyan rzsem, hogy nehezen tudnd Voldemort elõtt elrejteni, hogy titokban mr lttad õt.
- Ugyan mr! Nem lehet olyan nagy durrans az a lny! Majd megltjuk, ha idekerl, milyen kpessgei vannak.
- Ha jl emlkszem, Tom mr elejtett arrl pr gondolatot, hogy milyenek a kpessgei… -mondta finom mosollyal Dumbledore.
Snape kis hjn elpirult, de vgl is gyõztt a sokves rutin.
Tovbbra is megvetõen nzett maga el.
- Ne becsld le õt, azzal magadat is lebecsld. –hangzottak feje felett az igazgat keresetlen szavai.
- Annyira nem hasonlthat rm! Kizrt, hogy… hogy hasonlak az rdeklõdsi krei s a kzssghez val viszonyulsa… Nem lehet Olyan, mint n.
- Nem, persze, hogy nem. De Voldemort azt mondta, õt el fogod tudni viselni. s ez azrt mr jelent valamit, nem igaz? –hunyorgott derûsen az igazgat.
- Phhh. –shajtott indulatosan Snape. Mr most utlta a kis dvskt, akit radsul szinte sz szerint a nyakba pateroltak. Vagy egy kicsit lejjebb…
Dumbledore, mintha csak megrezte volna a tanr bors gondolatait, egy csapsra ms vgnyra terelte a tmt.
- Nem ismerem azt a bjitalt, amirõl beszltl. Soha nem hallottam mg rla, s ez ktsgbeejtõ. Nem szmthatjuk ki a hatst, ha nem ismerjk magt a receptet!
- A legnagyobb gond az -mondta lassan Snape –hogy n sem ismerem ezt a fõzetet. –arckifejezsn ltszott, hogy mg soha letben nem mondta ki ezt a mondatot, de mg taln hasonlt se, s ez az elsõ alkalom is elgg elkeserti.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
