Ami azt illeti, a k�t s�rig hû h�v nem igaz�n engedelmeskedett ur�nak, miut�n a feladatuk ismertet�s�t k�vetõen nem sokkal a Nagy�r eltûnt, h�resztel�sek szerint meghalt. A Potter-fi� elsõ ilyet�n gyõzelme arra az elhat�roz�sra juttatta õket, hogy k�r energi�t pazarolni a csecsemõre. Ann�l t�bbet pazaroltak a bujdos�sra, ugyanis, mivel nem mertek elmenni a saj�t beid�z�s�kre, nem sok j�ra sz�m�thattak a miniszt�riumt�l. �veken �t rettegtek, hogy r�juk t�rnek az aurorok. H�rom �v kellett ahhoz, hogy kidolgozzanak egy t�k�letes megold�st (legal�bbis kev�sb� t�k�letlent, mint a t�bbi). Elkezdtek var�zs n�lk�l �lni, muglik m�dj�ra, egy eldugott telep�l�sen, ezzel szinte lehetetlenn� t�ve felkutat�sukat. �gy esett, hogy Nemesis Crash 16 �ves fiatalkor� semmit az �gvil�gon nem tudott a var�zsvil�gr�l. Nemtud�sban csak maga Voldemort elõzhette meg, aki meg errõl az apr�s�gr�l nem �rtes�lt a l�nnyal kapcsolatban.

Nemesis kil�pett a zuhany al�l. Lass� l�ptekkel a t�r�lk�zõ�llv�nyhoz s�t�lt, �s leemelt egyet. Miut�n komoly k�ppel elv�gezte a szok�sos felesleges szertart�st: megpr�b�lkozott t�k�letesen a dereka k�r� csavarni a t�r�lk�zõt (amirõl tudta, hogy �gyis leesik �t perc m�lva), k�nyelmesen beballagott a szob�j�ba. Lelk�nek egy r�sze most boldog volt, mert sz�lei kiv�telesen nem voltak idehaza; azt mondt�k, m�snap reggel �rnek vissza. Valami bar�ti �sszej�vetelen rontott�k a levegõt… Hja, akinek van…

A l�ny v�gigny�lt �gy�n, egyik l�b�t lust�n felh�zta, �s a plafont kezdte b�mulni. Azt�n v�gighordozta tekintet�t falfresk�in: õ k�sz�tette õket ceruz�val illetve fest�kkel. Sok A4-es lap is kint l�gott, t�bbnyire s�t�t hangulat� rajzok �s �gyes portr�k. A polcokon rengeteg k�nyv: vette, lopta vagy aj�nd�kba kapta (sajnos nem ut�bbi volt t�ls�lyban). Minden sz�netben kem�nyen dolgozott sz�lei birtok�n; sokszor kellett cipekednie vagy f�t apr�tania, de �ltal�ban a kertet mûvelte. Amikor csak tehette, ott g�rnyedt �s �polta a n�v�nyeket. Eleinte parancsra tette, de azt�n r�j�tt, hogy ott, egyed�l, �cska discmanj�t hallgatva eg�szen j�l elsz�rakozik. Bar�tai �gysem voltak soha, oszt�lyt�rsai ink�bb csak g�nyol�dtak rajta. Volt benne valami, ami f�lelelemre �s t�vols�gtart�sra k�sztette az embereket, valami, amit egyszerre tiszteltek �s gyûl�ltek; m�rpedig ha az emberek f�lnek �s gyûl�lnek, akkor �ltal�ban t�madnak.

Õ mindig a ,,kis furcsa” volt szem�kben. Ezt tulajdonk�ppen meg�rtette, hiszen a sz�lei is furcs�k voltak. De õk m�gsem k�sztett�k ilyen reakci�kra a k�rnyezet�ket -benne valahogy t�ltengett a furcsas�g.

Apja nem repesett ettõl; szinte undorodott tõle.Anyja olykor megpr�b�lta megv�deni; a f�rfi akkor õt is elverte. N�ha nagyon r�szegen j�tt haza, �v�lt�tt �s �t�tt. M�skor csak egyszerûen bes�t�lt l�nya szob�j�ba �s �tletszerûen elmondta mindennek.

Ha kij�tt a sodr�b�l, a mindennapi szid�s helyett egy csom� z�lds�get hordott �ssze: hogy nem h�ziman� õ, hogy annyit dolgozzon, �s hogy elõbb-ut�bb megszabadul a kis s�rv�rûtõl.

Nemesis sokat gondolkozott azon, kit takar �s mit jelent a sz� (semmif�le lexikonban nem lelte); eg�szen addig, m�g egy �jjel apja a szok�sosn�l is r�szegebben l�pett be az ajt�n. Att�l kezdve m�r nem tudta �rdekelni a sz� jelent�se. Apja a szok�sos ,,felvezetõ �v�lt�z�s” ut�n becs�rtetett a l�ny szob�j�ba.

- Te mocskos ki s�rv�rû. –sziszegte �s torkon ragadta Nemesist. A r�m�let j�ghideg folyama �s a belet�rõd�s keserû mocsara egyszerre �nt�tte el a l�ny lelk�t, sz�ja keserû lett a p�nikt�l.
(Minek tartalak el!!)
T�bbsz�r nekiv�gta a falnak. Õ rem�lte, hogy ma is t�l�li
(Gyûl�llek, gyûl�llek!!) �s a tudattalan d�hhull�m hamar visszavonul apja agy�r�l
(h�lye kis kurva, csak keresztbetett�l nekem) de õ csak
pofozta, t�pte a haj�t
(majd s�rok, ha v�ge)
�kl�zte, rugdosta
(a te fajt�d ezt �rdemli!)
v�g�l szinte f�lholtan hagyta mag�ra
(egyszer meg foglak �lni, ha majd…)
A l�ny �gy maradt, ahogy �pp fek�dt a padl�n; m�g s�rni se volt ereje, egyszerûen csak k�nnyezett.

B�r a ver�s mindennapos dolog volt, voltak nagy ver�sek �s voltak kisebbek. Sosem mindegy, mit kapsz. Ut�bbiak gyakrabban fordultak elõ, �s szinte szertart�sosan zajlottak; elõbbiek ritk�k, hathat�sak �s tervszerûtlenek voltak.

Soha nem volt k�rh�zban. Anyja gy�gy�tgatta, a maga kencefic�ivel. Ahogy Nemesis nõtt, erõs�dtek az �t�sek is, �s egy vitatottan sz�p napon az apja elt�rte a karj�t. Legal�bbis a f�jdalomb�l �s a v�gtag mozgathatatlans�g�b�l a l�ny erre k�vetkeztetett. Holts�padt arccal meredt akkor a f�rfira, majd az irt�zatt�l h�tr�lni kezdett, �s eltûnt a kertben. Nem k�vette senki, �s õ nyugodtan s�t�lgathatott a megszokott n�v�nyek k�zt. A kert hatalmas volt, tulajdonk�ppen az eg�sz birtokot beter�tette. Nemesis felkereste a kedvenc b�v�hely�t �s nem mozdult onnan. Nem keresti senki, õ pedig �lomba �jult a megr�zk�dtat�st�l. Mikor fel�bredt, a Hold f�l kar�ja m�r fenn ragyogott az �gen. A l�ny felt�p�szkodott, �s az es�lytelenek nyugalm�val visszabandukolt a h�zba. Ott anyja m�r v�rta. Lefektette az �gy�ba, �s m�dszeresen ell�tta a sebeit. Nem k�t�tte be egyiket sem, viszont legal�bb h�romf�le kenõcs�t �s n�gyfajta ,,gy�gyitalt” haszn�lt. Mikor a t�r�tt karja ker�lt sorra, egy f�lmosollyal vette tudom�sul, hogy az mag�t�l �sszeforrt a kinn t�lt�tt hat �ra alatt. A l�nyhoz fordulva, b�szk�n jelentette ki, hogy ez gy�gyitala hat�sa; de Nemesis eml�kezett, hogy m�r a h�z fel� tartva is tudta mozgatni a karj�t. Elk�nyvelte mag�ban, hogy val�sz�nûleg �rz�ki csal�d�s volt. Nem �rdekelte a dolog; f�radt volt �s k�z�ny�s.

K�sõbb viszont k�v�ncsis�g kezdte gy�t�rni, mif�le �rd�ngõs m�don �ll�tja elõ anyja az italokat, amik jav�tj�k az erõnl�tet, �s a kenõcs�ket, amik m�sodpercek alatt elt�ntetik a sebeket. Kiskor�ban ez m�g term�szetes volt, de nemsok�ra r� kellett j�nnie az elejtett ravasz kis c�lz�saira adott reakci�kb�l, hogy a t�bbi gyereknek a gy�gyul�s kor�ntsem ilyen egyszerû dolog. H�rbõl sem ismert�k a csodabalzsamot!

Hetekig k�rlelte, v�g�l anyja engedett:levezette a kertbe, elmondta minden egyes n�v�ny nev�t, �s tan�tgatni kezdte a saj�t tudom�ny�ra.

Nemesis k�t h�t alatt t�bbet tanult, mint az iskol�ban k�t �v alatt. Nem volt hajland� abbahagyni ennek a csod�nak a tanulm�nyoz�s�t. A pinc�ben, az �st mellett g�rnyedve pr�b�lgatta anyja ,,receptesk�nyveit”. Hamar r�j�tt, hogy anyja megnevez�se a gy�gyitalra �s kenõcs�kre nem eg�szen helyt�ll�: a k�nyv b�jitaloknak nevezte õket. Eg�szen furcsa fõzeteket is tal�lt a s�rg�ll� lapokon; a dicsõs�g elix�rje, a h�rn�v-forral�s, l�thatatlann� t�võ b�jitalok: mind-mind nevets�ges, �s m�gis, fens�ges n�vvel b�rt. Sorban elkezdte õket elk�sz�teni. Ha az elk�sz�lt l�tty hupilila volt az elõ�rt vil�gosk�k helyett, �sszer�ncolt szem�ld�kkel szeml�lte egy ideig, majd �jrakezdte az eg�szet. Sosem hagyta abba addig, am�g nem siker�lt t�k�letesre.

Mindenbõl rengeteg fiol�nyit tett el felcimk�zve, magyar�zatokkal k�s�rve. K�sõbb m�r csak a fõzet nev�t �rta a fiol�ra, m�dszeresen betanulta az eg�sz furcsa k�nyvet. Borzaszt�an tetszett neki ez az eg�sz. P�tcselekv�s volt ez, tudta, de kellett valami, aminek �lhet, ami �rdekli �s boldogg� teszi, m�g akkor is, ha az koholt tudom�ny. �m ott motoszk�lt benne a k�ts�g: anyja ,,gy�gyitalai” is mûk�dtek, nem igaz?

�gy hat�rozott, kipr�b�lja az egyik, �rtalmatlannak �g�rkezõ fõzetet mag�n. A l�thatatlans�g elix�rje �t �r�s hat�st �g�rt, �s õ akarta. A legjobban v�gyott erre az eg�sz vil�gon; elrejtve lenni, biztons�gban, �szrev�tlen�l… Tudta, hogy az �let�t kock�ztatja; ha abb�l a sok sz�r�tott n�v�nybõl, amit a kert vagy a pince adott, csak egy is hal�los m�reggel b�r… Nem akart kifejezetten meghalni, de nem is riasztotta k�l�n�sebben a gondolat.

T�z percig v�rt a hat�sra. A b�jital pedig mûk�d�tt! Nem l�tta a saj�t kez�t! S ha len�zett, a kõpadl� ny�jt�zott lust�n alatta, semmi m�s. A l�bai sehol.
T�NYLEG hatott! Felrohant a h�zba �s apja el� �llt. Semmi.
Vigyorgott.
Semmi!
Vicsorgott.
Semmi!

Ezelõtt n�ha k�rte anyja seg�ts�g�t, a kever�s m�dja, a fakan�l fog�s�nak megsab�sa sokszor bonyolult volt. De mindig nagyon figyelt a nõre, �s most a siker vakmerõv� tette. M�rt is ne tanulhatn� autodidakta m�don? M�r �rtette a k�nyv szaknyelv�t, �s �gy d�nt�tt, tov�bbfejleszti tudom�ny�t. �jabb, magasabb rendû k�nyvet k�rt anyj�t�l. ,,Nem” volt a v�lasz. De tudta, hogy csak v�rnia kell. Anyja csendes �s enegd�keny asszony volt, sõt egyenesen befoly�solhat�; egy kis s�tnival�val b�rmire r� lehetett venni.

Igaza lett; mikor egy nagyobb apai ver�s ut�n felt�molygott a szob�j�ba, egy barna bor�t�j�, vaskos, neh�z k�nyv b�jt meg a p�rn�ja alatt. Anyja tette oda, v�gasztal�sul.
B�r annyiszor pr�b�lta meg megv�deni, Nemesis tudta, hogy a nõ nem igaz�n szereti õt. Sõt senkit sem. Ink�bb megtûr, elvisel, �s v�r valamire, �s addig is, szeretn� fenntartani otthona viszonylagos nyugalm�t.

M�r Nemesisnek sem f�jt a dolog.
R�gebben ny�sz�tve k�vetelte, hogy szeresse v�gre valaki; csak p�r �v kellett, hogy belet�rõdj�n, õ nem az�rt sz�letett, hogy szeress�k.�s ennek megfelelõen kezdett el viselkedni. Nem sz�lt senkihez, m�r egyenes v�laszt sem adott, ha k�rdezt�k; g�nyos volt �s ironikus, s ha tehette, f�lreh�z�dott valahova, hogy egyed�l lehessen.

B�r sok szenved�ly szorult bel�, nem igaz�n mutatta ki. Nem volt kinek. �gy mag�ny�ban �lte ki ezt: rengeteget olvasott, tanult, egyes t�m�knak k�l�n ut�naj�rt, verseket �rogatott, majd k�sõbb novell�kat. De nem �rezte teljesnek mag�t, mintha hi�nyzott volna egy nagy darab a lelk�bõl. Ez�rt �nt�tte el a boldogs�g egyfajta furcsa, szomork�s hull�ma, mikor anyja egyre t�bb b�jitalk�nyvet �s hozz�val�t hozott haza neki, a j� �g tudja, honnan.

�gy �rezte, a b�jitalk�sz�t�sben megtal�lta az õ titkos, csod�s tudom�ny�t. M�sik nagy mentsv�ra a zenehallgat�s volt: t�bbek k�z�tt elk�telezett HAIR-rajong� volt. Haj�t ennek megfelelõen n�veszteni is kezdte (anyja addig rendszeresen lev�gta nek ieg�szen r�vidre, r�ad�sul saj�t kezûleg). Hossz�, d�s, derek�ig �rõ hajzatra v�gyott. T�bb mint k�t �vig enm enegdte, hogy oll�val k�zel�tsenek fel�, õ maga v�gta le titokban a hajv�geket, hogy a tincsek gyorsabban nõjenek �s eg�szs�gesek legyenek.

De minden hi�ba. Eleinte gyorsan nõtt �s õ el�gedett volt. Azt�n haja el�rt a v�ll�ig, m�g egy kicsit nõtt, �s att�l kezdve sose tov�bb. –Mintha genetikailag k�ptelen lenn�k a hossz� hajra. –k�nyvelte el mag�ban kiss� keserûen a kudarcot.
K�sõbb megbar�tkozott a furcs ahelyzettel, hogy v�llig �rõ haja a maximum, amit el�rhet. K�nyelmes volt, sosem zavarta mozg�s k�zben, m�gis minden k�ts�get kiz�r�an volt �s l�tezett. Az arany k�z�p�t.
A s�t�t, f�nyes tincsek �poltak �s eg�szs�gesek voltak, �s ez neki (most m�r) megfelelt.

�����������������

A t�r�lk�zõ megold�dott derek�n. –Eg�sz sok�ig b�rta. –gondolta. Lekapta mag�r�l �s elhaj�totta. Sov�ny teste megvonaglott, ahogy hatalmasat �s�tott �s ny�jt�zott.
V�gre, eny�m az �jszaka.

Sz�lei sosem �rtett�k, hogy nem kedveli a nappalt, s legsz�vesebben �taludn�, hogy �jjel a csillagos �gben �s a levegõ k�l�nleges szag�ban ny�ny�rk�dve s�t�lhasson.

Persze nem tehette meg.
Most viszont IGEN.

Kiosont a h�zb�l. A ny�ri este kellemesen enyhe volt, a Hold �s a csillagok pedig �pp annyi f�nnyel szolg�ltak, amennyire sz�ks�ge volt a t�j�koz�d�shoz. Lass�, k�jesen elny�jtott l�ptekkel mozgott, tekintete az eget p�szt�zta, s�t�t szemei csillogtak a re� vet�lõ holdf�nyben. Mozdulatai egyre rugalmasabbak, dallamosabbak voltak, s v�g�l azon vette �szre mag�t, hogy t�ncol �s d�dol a kis tiszt�son, amit õs�reg f�k �lelnek k�r�l. P�r perc m�lva m�r hangosan �nekelte a dalt, ami a fej�ben j�rt:

�lt a hegyen egy sasmad�r
Megc�lozta a kir�ly
A sebzett mad�r messze sz�llt
K�nny �s v�r volt a toll�n.
�vek m�ltak
S a kir�lyok lassan kihaltak
S az �j palot�n
M�r �j z�szl�k lobognak!

S folytatta, elny�jtva, boldogan zengve a refr�nt.
Kif�rad�s�ig �s minden koreogr�fiai �tlet�nek kifogy�s�ig t�ncolt, lend�letesen �s szenved�lyesen; fekete haj�ba bele-belekapott a maga keltette sz�l. V�g�l elengedte a test�t, �s halk zizeg�s k�zepette h�trazuhant a fûbe. Nagyot s�hajtva n�zte az eget –az szinte sz�vta mag�ba pillant�s�t –s most igen, igen! boldog volt. Soha nem volt az, csak ha ilyen furcsa dolgokat mûvelt. Az emberek nem �rdekelt�k, csak a maga kis vil�ga, amelyet burokk�nt emelt maga k�r�.

* Delhusa Gjon: �bredj Alb�ni�m