2.fejezet: bredj, Albnim
Ismerjk meg egy kicsit a Nagyr jelentktelen ajndkt... na ne nagyon, mert mg meg tall getni.
Ami azt illeti, a kt srig hû hv nem igazn engedelmeskedett urnak, miutn a feladatuk ismertetst kvetõen nem sokkal a Nagyr eltûnt, hresztelsek szerint meghalt. A Potter-fi elsõ ilyetn gyõzelme arra az elhatrozsra juttatta õket, hogy kr energit pazarolni a csecsemõre. Annl tbbet pazaroltak a bujdossra, ugyanis, mivel nem mertek elmenni a sajt beidzskre, nem sok jra szmthattak a minisztriumtl. veken t rettegtek, hogy rjuk trnek az aurorok. Hrom v kellett ahhoz, hogy kidolgozzanak egy tkletes megoldst (legalbbis kevsb tkletlent, mint a tbbi). Elkezdtek varzs nlkl lni, muglik mdjra, egy eldugott teleplsen, ezzel szinte lehetetlenn tve felkutatsukat. gy esett, hogy Nemesis Crash 16 ves fiatalkor semmit az gvilgon nem tudott a varzsvilgrl. Nemtudsban csak maga Voldemort elõzhette meg, aki meg errõl az aprsgrl nem rteslt a lnnyal kapcsolatban.
Nemesis kilpett a zuhany all. Lass lptekkel a trlkzõllvnyhoz stlt, s leemelt egyet. Miutn komoly kppel elvgezte a szoksos felesleges szertartst: megprblkozott tkletesen a dereka kr csavarni a trlkzõt (amirõl tudta, hogy gyis leesik t perc mlva), knyelmesen beballagott a szobjba. Lelknek egy rsze most boldog volt, mert szlei kivtelesen nem voltak idehaza; azt mondtk, msnap reggel rnek vissza. Valami barti sszejvetelen rontottk a levegõt… Hja, akinek van…
A lny vgignylt gyn, egyik lbt lustn felhzta, s a plafont kezdte bmulni. Aztn vgighordozta tekintett falfreskin: õ ksztette õket ceruzval illetve festkkel. Sok A4-es lap is kint lgott, tbbnyire stt hangulat rajzok s gyes portrk. A polcokon rengeteg knyv: vette, lopta vagy ajndkba kapta (sajnos nem utbbi volt tlslyban). Minden sznetben kemnyen dolgozott szlei birtokn; sokszor kellett cipekednie vagy ft aprtania, de ltalban a kertet mûvelte. Amikor csak tehette, ott grnyedt s polta a nvnyeket. Eleinte parancsra tette, de aztn rjtt, hogy ott, egyedl, cska discmanjt hallgatva egszen jl elszrakozik. Bartai gysem voltak soha, osztlytrsai inkbb csak gnyoldtak rajta. Volt benne valami, ami flelelemre s tvolsgtartsra ksztette az embereket, valami, amit egyszerre tiszteltek s gyûlltek; mrpedig ha az emberek flnek s gyûllnek, akkor ltalban tmadnak.
Õ mindig a ,,kis furcsa” volt szemkben. Ezt tulajdonkppen megrtette, hiszen a szlei is furcsk voltak. De õk mgsem ksztettk ilyen reakcikra a krnyezetket -benne valahogy tltengett a furcsasg.
Apja nem repesett ettõl; szinte undorodott tõle.Anyja olykor megprblta megvdeni; a frfi akkor õt is elverte. Nha nagyon rszegen jtt haza, vlttt s ttt. Mskor csak egyszerûen bestlt lnya szobjba s tletszerûen elmondta mindennek.
Ha kijtt a sodrbl, a mindennapi szids helyett egy csom zldsget hordott ssze: hogy nem hziman õ, hogy annyit dolgozzon, s hogy elõbb-utbb megszabadul a kis srvrûtõl.
Nemesis sokat gondolkozott azon, kit takar s mit jelent a sz (semmifle lexikonban nem lelte); egszen addig, mg egy jjel apja a szoksosnl is rszegebben lpett be az ajtn. Attl kezdve mr nem tudta rdekelni a sz jelentse. Apja a szoksos ,,felvezetõ vltzs” utn becsrtetett a lny szobjba.
- Te mocskos ki srvrû. –sziszegte s torkon ragadta Nemesist. A rmlet jghideg folyama s a beletrõds keserû mocsara egyszerre nttte el a lny lelkt, szja keserû lett a pniktl. (Minek tartalak el!!) Tbbszr nekivgta a falnak. Õ remlte, hogy ma is tlli (Gyûlllek, gyûlllek!!) s a tudattalan dhhullm hamar visszavonul apja agyrl (hlye kis kurva, csak keresztbetettl nekem) de õ csak pofozta, tpte a hajt (majd srok, ha vge) klzte, rugdosta (a te fajtd ezt rdemli!) vgl szinte flholtan hagyta magra (egyszer meg foglak lni, ha majd…) A lny gy maradt, ahogy pp fekdt a padln; mg srni se volt ereje, egyszerûen csak knnyezett.
Br a vers mindennapos dolog volt, voltak nagy versek s voltak kisebbek. Sosem mindegy, mit kapsz. Utbbiak gyakrabban fordultak elõ, s szinte szertartsosan zajlottak; elõbbiek ritkk, hathatsak s tervszerûtlenek voltak.
Soha nem volt krhzban. Anyja gygytgatta, a maga kenceficivel. Ahogy Nemesis nõtt, erõsdtek az tsek is, s egy vitatottan szp napon az apja eltrte a karjt. Legalbbis a fjdalombl s a vgtag mozgathatatlansgbl a lny erre kvetkeztetett. Holtspadt arccal meredt akkor a frfira, majd az irtzattl htrlni kezdett, s eltûnt a kertben. Nem kvette senki, s õ nyugodtan stlgathatott a megszokott nvnyek kzt. A kert hatalmas volt, tulajdonkppen az egsz birtokot betertette. Nemesis felkereste a kedvenc bvhelyt s nem mozdult onnan. Nem keresti senki, õ pedig lomba jult a megrzkdtatstl. Mikor felbredt, a Hold fl karja mr fenn ragyogott az gen. A lny feltpszkodott, s az eslytelenek nyugalmval visszabandukolt a hzba. Ott anyja mr vrta. Lefektette az gyba, s mdszeresen elltta a sebeit. Nem kttte be egyiket sem, viszont legalbb hromfle kenõcst s ngyfajta ,,gygyitalt” hasznlt. Mikor a trtt karja kerlt sorra, egy flmosollyal vette tudomsul, hogy az magtl sszeforrt a kinn tlttt hat ra alatt. A lnyhoz fordulva, bszkn jelentette ki, hogy ez gygyitala hatsa; de Nemesis emlkezett, hogy mr a hz fel tartva is tudta mozgatni a karjt. Elknyvelte magban, hogy valsznûleg rzki csalds volt. Nem rdekelte a dolog; fradt volt s kznys.
Ksõbb viszont kvncsisg kezdte gytrni, mifle rdngõs mdon lltja elõ anyja az italokat, amik javtjk az erõnltet, s a kenõcsket, amik msodpercek alatt eltntetik a sebeket. Kiskorban ez mg termszetes volt, de nemsokra r kellett jnnie az elejtett ravasz kis clzsaira adott reakcikbl, hogy a tbbi gyereknek a gygyuls korntsem ilyen egyszerû dolog. Hrbõl sem ismertk a csodabalzsamot!
Hetekig krlelte, vgl anyja engedett:levezette a kertbe, elmondta minden egyes nvny nevt, s tantgatni kezdte a sajt tudomnyra.
Nemesis kt ht alatt tbbet tanult, mint az iskolban kt v alatt. Nem volt hajland abbahagyni ennek a csodnak a tanulmnyozst. A pincben, az st mellett grnyedve prblgatta anyja ,,receptesknyveit”. Hamar rjtt, hogy anyja megnevezse a gygyitalra s kenõcskre nem egszen helytll: a knyv bjitaloknak nevezte õket. Egszen furcsa fõzeteket is tallt a srgll lapokon; a dicsõsg elixrje, a hrnv-forrals, lthatatlann tvõ bjitalok: mind-mind nevetsges, s mgis, fensges nvvel brt. Sorban elkezdte õket elkszteni. Ha az elkszlt ltty hupilila volt az elõrt vilgoskk helyett, sszerncolt szemldkkel szemllte egy ideig, majd jrakezdte az egszet. Sosem hagyta abba addig, amg nem sikerlt tkletesre.
Mindenbõl rengeteg fiolnyit tett el felcimkzve, magyarzatokkal ksrve. Ksõbb mr csak a fõzet nevt rta a fiolra, mdszeresen betanulta az egsz furcsa knyvet. Borzasztan tetszett neki ez az egsz. Ptcselekvs volt ez, tudta, de kellett valami, aminek lhet, ami rdekli s boldogg teszi, mg akkor is, ha az koholt tudomny. m ott motoszklt benne a ktsg: anyja ,,gygyitalai” is mûkdtek, nem igaz?
gy hatrozott, kiprblja az egyik, rtalmatlannak grkezõ fõzetet magn. A lthatatlansg elixrje t rs hatst grt, s õ akarta. A legjobban vgyott erre az egsz vilgon; elrejtve lenni, biztonsgban, szrevtlenl… Tudta, hogy az lett kockztatja; ha abbl a sok szrtott nvnybõl, amit a kert vagy a pince adott, csak egy is hallos mreggel br… Nem akart kifejezetten meghalni, de nem is riasztotta klnsebben a gondolat.
Tz percig vrt a hatsra. A bjital pedig mûkdtt! Nem ltta a sajt kezt! S ha lenzett, a kõpadl nyjtzott lustn alatta, semmi ms. A lbai sehol. TNYLEG hatott! Felrohant a hzba s apja el llt. Semmi. Vigyorgott. Semmi! Vicsorgott. Semmi!
Ezelõtt nha krte anyja segtsgt, a kevers mdja, a fakanl fogsnak megsabsa sokszor bonyolult volt. De mindig nagyon figyelt a nõre, s most a siker vakmerõv tette. Mrt is ne tanulhatn autodidakta mdon? Mr rtette a knyv szaknyelvt, s gy dnttt, tovbbfejleszti tudomnyt. jabb, magasabb rendû knyvet krt anyjtl. ,,Nem” volt a vlasz. De tudta, hogy csak vrnia kell. Anyja csendes s enegdkeny asszony volt, sõt egyenesen befolysolhat; egy kis stnivalval brmire r lehetett venni.
Igaza lett; mikor egy nagyobb apai vers utn feltmolygott a szobjba, egy barna bortj, vaskos, nehz knyv bjt meg a prnja alatt. Anyja tette oda, vgasztalsul. Br annyiszor prblta meg megvdeni, Nemesis tudta, hogy a nõ nem igazn szereti õt. Sõt senkit sem. Inkbb megtûr, elvisel, s vr valamire, s addig is, szeretn fenntartani otthona viszonylagos nyugalmt.
Mr Nemesisnek sem fjt a dolog. Rgebben nysztve kvetelte, hogy szeresse vgre valaki; csak pr v kellett, hogy beletrõdjn, õ nem azrt szletett, hogy szeressk.s ennek megfelelõen kezdett el viselkedni. Nem szlt senkihez, mr egyenes vlaszt sem adott, ha krdeztk; gnyos volt s ironikus, s ha tehette, flrehzdott valahova, hogy egyedl lehessen.
Br sok szenvedly szorult bel, nem igazn mutatta ki. Nem volt kinek. gy magnyban lte ki ezt: rengeteget olvasott, tanult, egyes tmknak kln utnajrt, verseket rogatott, majd ksõbb novellkat. De nem rezte teljesnek magt, mintha hinyzott volna egy nagy darab a lelkbõl. Ezrt nttte el a boldogsg egyfajta furcsa, szomorks hullma, mikor anyja egyre tbb bjitalknyvet s hozzvalt hozott haza neki, a j g tudja, honnan.
gy rezte, a bjitalksztsben megtallta az õ titkos, csods tudomnyt. Msik nagy mentsvra a zenehallgats volt: tbbek kztt elktelezett HAIR-rajong volt. Hajt ennek megfelelõen nveszteni is kezdte (anyja addig rendszeresen levgta nek iegszen rvidre, radsul sajt kezûleg). Hossz, ds, derekig rõ hajzatra vgyott. Tbb mint kt vig enm enegdte, hogy ollval kzeltsenek fel, õ maga vgta le titokban a hajvgeket, hogy a tincsek gyorsabban nõjenek s egszsgesek legyenek.
De minden hiba. Eleinte gyorsan nõtt s õ elgedett volt. Aztn haja elrt a vllig, mg egy kicsit nõtt, s attl kezdve sose tovbb. –Mintha genetikailag kptelen lennk a hossz hajra. –knyvelte el magban kiss keserûen a kudarcot. Ksõbb megbartkozott a furcs ahelyzettel, hogy vllig rõ haja a maximum, amit elrhet. Knyelmes volt, sosem zavarta mozgs kzben, mgis minden ktsget kizran volt s ltezett. Az arany kzpt. A stt, fnyes tincsek poltak s egszsgesek voltak, s ez neki (most mr) megfelelt.
A trlkzõ megolddott derekn. –Egsz sokig brta. –gondolta. Lekapta magrl s elhajtotta. Sovny teste megvonaglott, ahogy hatalmasat stott s nyjtzott. Vgre, enym az jszaka.
Szlei sosem rtettk, hogy nem kedveli a nappalt, s legszvesebben taludn, hogy jjel a csillagos gben s a levegõ klnleges szagban nynyrkdve stlhasson.
Persze nem tehette meg. Most viszont IGEN.
Kiosont a hzbl. A nyri este kellemesen enyhe volt, a Hold s a csillagok pedig pp annyi fnnyel szolgltak, amennyire szksge volt a tjkozdshoz. Lass, kjesen elnyjtott lptekkel mozgott, tekintete az eget psztzta, stt szemei csillogtak a re vetlõ holdfnyben. Mozdulatai egyre rugalmasabbak, dallamosabbak voltak, s vgl azon vette szre magt, hogy tncol s ddol a kis tisztson, amit õsreg fk lelnek krl. Pr perc mlva mr hangosan nekelte a dalt, ami a fejben jrt:
lt a hegyen egy sasmadr Megclozta a kirly A sebzett madr messze szllt Knny s vr volt a tolln. vek mltak S a kirlyok lassan kihaltak S az j palotn Mr j zszlk lobognak!
S folytatta, elnyjtva, boldogan zengve a refrnt. Kifradsig s minden koreogrfiai tletnek kifogysig tncolt, lendletesen s szenvedlyesen; fekete hajba bele-belekapott a maga keltette szl. Vgl elengedte a testt, s halk zizegs kzepette htrazuhant a fûbe. Nagyot shajtva nzte az eget –az szinte szvta magba pillantst –s most igen, igen! boldog volt. Soha nem volt az, csak ha ilyen furcsa dolgokat mûvelt. Az emberek nem rdekeltk, csak a maga kis vilga, amelyet burokknt emelt maga kr.
* Delhusa Gjon: bredj Albnim
|