Az, az igazs�g, hogy hal�lra untam magam. A lak�s nagyon �llat volt, de… nem tudtam mit csin�ljak. Majd �gy d�nt�ttem, hogy r�g elhanyagolt honlapomat rendezgetem. Neki is l�ttam, teljesen megv�ltoztattam. Teljesen feln�ttes lett, s anonim meg�rtam �letem t�rt�net�t, hogy mik�nt lettem v�mp�r, milyenek a mindennapjaim.
Amolyan �letrajz szer�en, s eld�nt�ttem, gyakran fogok friss�teni. Mikor v�geztem, fel�lt�ztem, majd bementem Gebriel
dolgoz�szob�j�ba.

- Khmm. Elmehetek ma is itthonr�l?

- Hov�?

- Piercinget csin�ltatni. –feleltem f�l�sen.

- L�tom, t�ntor�tatlan vagy.

- �gy valahogy. �s ne agg�dj, nem csin�ltatok magamb�l b�nyar�met. –viccel�dtem. –Ja, �s elk�rhetem az Mp3 lej�tsz�dat?

- Persze! Tess�k.- mondta, majd a kezembe nyomta.

- Siess vissza. �s egy�l!

- Tegnap telet�mtem magam.

- J�l tetted. Szia!

- J�v�k majd.

V�gre kiszabadultam. �t k�zben zen�t hallgattam, de az elem gyorsan lemer�lt. Nagy b�natomra… Els� utam a tetov�l� szalonba vezetett.

- Szia! Megint j�ttem!

- Hi! Hogy vannak a tetk�id?

- Egyre jobban. – Nagyon elkerekedett a szeme, mikor megl�tta, hogy m�r teljesen begy�gyultak.

- H�t te nem vagy semmi… Sz�leid mit sz�ltak hozz�?

- Semmit. Elfogadt�k. Nagyon j� fejek. –dics�rtem „�ket”.

- Ma miben �llhatok rendelkez�sedre?

- Piercinget szeretn�k.

- Nagyszer� �tlet! –�sszecsapta teny�rit. – �s hova? �s mennyit?
–mosolygott.
- Csak mert m�r tapasztaltam, nagyon bev�llal�s vagy…

- J�l l�tod. T�bbet is szeretn�k. A nyelvembe, az orromba, �s a k�ld�k�mbe.
Hosszas n�zel�d�s ut�n kiv�lasztottam egy sima f�met, ami a nyelvembe fog ker�lni, egy picike ez�stkeresztet, az orromba, �s egy hal�lfejet, a k�ld�k�mbe.

Egy �r�val k�s�bb, meggy�t�rten l�ptem ki a szalonb�l. A nyelvem f�jt a legjobban. M�g most is sziv�rgott bel�le a v�r, de szerencs�mre nem p�ffedt fel, �gy tudtam rendesen besz�lni.
A parkba mentem. V�rtak r�m!

- Jaj de j�, hogy j�ssz!

- Igen? Mi�rt? –�rdekl�dtem.

- Figyelj! Nem lehetne, hogy mindet is…

- V�mp�rr� tegyelek titeket? Nem. Sajn�lom, de m�g �n is kezd� vagyok. Nagyon kezd�. Nem tehetem. Akkor felel�s lenn�k �rtetek.

- �h, k�r, pedig…

- Tudom, tudom. Ne haragudjatok. –mondtam megb�n�an.

- Mindegy. K�rsz vodk�t?

- Pr�ba szerencse. –elvettem az �veget, �s nagyot kortyoltam bel�le. Nem tudtam, hogy a v�mp�rokra milyen hat�ssal van az alkohol. Megborzongtam, de r�gt�n a sz�vembe z�rtam az italt.
Leheletem a tiszta alkoholt�l b�zl�tt. Egyre jobban �reztem magam, mik�zben �veggel a kezemben, egy �res padhoz s�t�ltunk, most sokkal kevesebben voltak.

- Hol vannak a t�bbiek?

- Dolgoznak, �jszakai m�szakban. Nem mindig �rnek r�.

Letelepedt�nk a padra, egy l�mpa f�ny�hez.

- Aty�m! Ezek tegnap m�g nem voltak rajtad! De j�!!! –ujjongott Flora. V�gign�zte az arcom, megcsod�lta a combomon l�v� tetov�l�st. M�g a bakancsomat is levettem, hogy megn�zze a k�gy� fark�t, ami a bok�mn�l volt. Nagyon tetszettem neki.

V�gigbesz�lgett�k az �jszak�t, s �n ezid� alatt rendesen ber�gtam. K�tyagos fejjel mentem haza, d�ledezve.
- Megj�ttem!

- Na, milyen lett? –k�rdezte Gebriel.

- Te itt�l! –ki�ltott fel Bruce.

- Igen, egy kicsit.

- B�zlik t�led a lak�s! Undorodom a vodka szag�t�l!

- Akkor ne szagold! –k�zen ragadtam Gebrielt, �s bement�nk a dolgoz�szob�j�ba.

- Na, hogy tetszem? –illegettem magam. M�g a bl�zom is felh�ztam, hogy megmutassam a k�ld�k�m. L�ttam, hogy elakad a l�legzete a l�tv�nyt�l. Kiny�jtottam a piercinges nyelvem, incselkedtem Gebriellel.

- J�k lettek. –j�tt a kurta v�lasz.

- Most mi�rt vagy ilyen hideg velem? –k�rdeztem bociszemekkel, mik�zben gyeng�den �t�leltem, karjaimmal k�r�l�leltem.

- Nem vagyok hideg veled. De szerintem le k�ne fek�dj.

- Nem akarok! Teljesen j�l vagyok! �s nem vagyok �lmos!

- Ahogy gondolod… B�r alig �llsz a l�badon.

- J�, r�szeg vagyok. Na �s akkor? Van itthon valami ital?

- Van.

- Nem iszol velem egyet?

- Ja, hogy �n is �nk�v�letbe essek?!

- Ilyet se hallottam m�g! Meginvit�lok egy F�RFIT pi�l�sra, �s az elutas�t! Mondd csak, biztos, hogy te f�rfi vagy?

- Gy�z�dj meg r�la, ha nem hiszed, csak mert nem akarok ler�szegedni…

- Akkor csak kicsit igy�l velem. Egy eg�szen picit. –mutattam ujjaimmal, mik�zben hirtelen kett�t l�ttam a v�mp�rb�l.

- Nem kell ber�gj, csak �rezd j�l magad velem!

- Ahhoz nem kell alkohol, hogy j�l �rezd magad a t�rsas�gomban.

- Mi ez? Valami aj�nlat?

- Rossz az, aki rosszra gondol…- mosolyodott el, b�r esk�dni mertem volna, hogy ARRA gondolt.

- Akkor? Nem iszunk?

- Na j�! Gonosz kis boszork�ny! –n�zett r�m tettetett haraggal.

Kiment�nk a b�rpulthoz. Bruce elt�nt.

- Hova lett?

- Szerintem m�rg�ben elment porty�zni.

- J�l tette! A fen�nek se hi�nyzik a megrov�sa! –mondtam, mik�zben Martinit t�lt�ttem kett�nknek.

- Mi�rt besz�lsz �gy r�la? Azt hittem kedveled…

- Val� igaz. De olyan… F�ldh�zragadt. Szigor�.

- Ha hiszed, ha nem, �n sokkal szigor�bb vagyok…

- M�g szerencs�mre nem tapasztaltam.

- Pedig, ha tov�bbra is ilyen nyegl�n fogsz viselkedni Vele, akkor k�nytelen leszel. Nem is hiszed, mennyire f�jnak neki a szavaid.

Hirtelen nagyon elsz�gyelltem magam.

- Nem akartam b�ntani. –�reztem, hogy k�nnyek gy�ltek szemembe. Koccintottunk, �s megittuk a poharunk tartalm�t. �n �jrat�lt�ttem.

- Szoktatok r�lam besz�lgetni?

- Igen.

- �s? Miket?

- Arr�l t�rgyalunk, hogy Maradjunk-e itt Franciaorsz�gban, vagy menj�nk-e m�shova, hogy mi legyen a d�monokkal, hogy mi lesz a te j�v�ddel.

- Mi�rt, mi lesz a sorsom?

- Term�szetesen egy�tt maradunk. Hogy mikre tan�tsunk meg, hogy engedj�k-e hogy dolgozz valamit, persze csak �jszak�nk�nt, �s hogy mi lesz, ha majd k�l�n akarsz v�lni t�l�nk?

- Nem akarlak elhagyni benneteket. –jelentettem ki akaratosan.

- Most m�g nem, persze. De �vek m�lva?

- Azt m�g senki sem tudhatja, hogy lesz a j�v�ben…

- Igaz, nos akkor eg�szs�gedre! –Megint kiittuk a poharunk.

M�g p�r Martini ut�n l�ttam, hogy Gebrielnek is kezd megj�nni a hangulata.

- Te, figyelj! Biztosan nem l�thatom t�bb� a csal�dom? –k�rdeztem szomor�an.

- Azt hiszem, nem. Sajn�lom. Nem leplezhetj�k le magunkat. Nem �rten�nek az eg�szb�l semmit. B�r�s�ghoz forduln�nak, hogy visszakapjanak, minket a jog meg �r�ltekh�z�ba csukatna. Nem lenne j� v�ge, �s v�rengz�shez vezetne, ebben biztos vagyok.
- Most hogy �gy belegondolok, asszem igazad van. –hagytam r�, b�r kiss� csal�dott voltam.

- Mikor tan�tasz meg rep�lni?

- Hamarosan. M�g ezen a h�ten. –mondta k�tyagosan, �s r�m kacsintott.

- �s a d�monokkal mi lesz?

- �gy h�rman, t�l kevesen vagyunk, hogy elpuszt�tsuk �ket. Ez �gy nem fog menni.

- Azon gondolkodtam, hogy mi�rt van az, hogy a gonosz d�monok ellen vagyunk, �s m�gis a pokolban fogunk elk�rhozni?

- Mert b�r a gonosz ellen harcolunk, ugyanakkor az emberek v�r�t isszuk, ami –Isten szerint- ugyan olyan gonosz cselekedet, mintha meg�ln�nk �ket. A szem�ben mi csak parazit�k vagyunk, akik az embereken �l�sk�dnek.

- Honnan ered a v�mp�rs�g? –k�rdeztem, mert egyre k�v�ncsibb� tett, t�bbet akartam tudni a t�m�r�l.

- Nos, ez m�r csup�n felt�telez�s, de szerintem ez a legval�sz�n�bb magyar�zat mind k�z�l. A kezdetek kezdet�n, mi is angyalok voltunk. Mikor Lucifer kiv�lt k�z�l�nk, m�g nagyon gyenge volt, ez�rt csatl�sokra volt sz�ks�ge, �mde senki nem akart csatlakozni hozz�, ez�rt p�r angyalt k�nyszer�ttet, hogy �lljanak mell�. Az �r ez ellen nem tett semmit, k�v�ncsi volt, melyik�nk olyan h�s�ges hozz�, hogy meghaljon �rte. Csak egy p�ran mondtak ellen Lucifernek, �ket meg�lte, de voltak, akik meghuny�szkodtak el�tte, �s elhagyt�k vele a Mennyet. Nam�rmost, �k a mai v�mp�rok. K�s�bb Lucifer megteremtette a D�monokat, mikor m�r egyenl� hatalommal rendelkezett, Istennel. Az�ta �k a szolg�i, b�r vannak, Un. „v�mp�rs�t�nist�k” is, akik nem p�rtoltak el t�l�k. Mi is az el�deink b�nei miatt szenved�nk, mint az emberek. Hisz �d�m, �s �va a Paradicsomban v�tette a legs�lyosabbat, a mi el�deink, pedig akkor, mikor csatlakoztak Luciferhez. Tudom nagyon hossz� ez, �s meg kell �rteni, de szerintem �gy van.

- Ez nagyszer� magyar�zat! �s igen k�zenfekv�, mert mindenre v�laszt ad. M�r akkor, ha nem vagyunk ateist�k… - po�nkodtam, mire � felmordult. – mondtam m�r, hogy nagyon j� veled besz�lgetni?

- Kedves t�led, hogy ezt mondod. –mosolygott, majd hirtelen elkomorodott.

- Szeretn�k k�rni t�led egy sz�vess�get. – hallottam az aggodalmat, k�ts�get a hangj�ban, s mivel nem v�laszoltam, folytatta.

- El�g gyerekesen hangzik, tudom, �s tal�n az is, de bajban vagyok, �s ezen csak te orvosolhatsz.

- Hallgatlak.

- Hmm, ez el�g k�nyes t�ma. Hol is kezdjem?! Na j�… Sz�val van egy n�… Aki egy id�ben tetszett nekem, �s h�t… udvaroltam neki, mire kider�lt, hogy �n is tetszem neki, s�t! Egyenesen im�d, de az a gond, hogy �n r�j�ttem, hogy… Egy�ltal�n nem tetszik. Nem is kezdtem vele, azt hittem, ha sz�pen, kedvesen elmondom neki, meg�rt, de � a fanatizmus�val az �r�letbe kerget, nem tudom levakarni magamr�l.

- �s �n ebben mit tehetek? –k�rdeztem �lesen.

- Nos, � nem tudja, hogy v�mp�r vagyok, �s nem is akarom, hogy megtudja. B�ntani sem akarom, �gyhogy arra gondoltam, hogy… Megh�vhatn�nk holnap vacsor�ra, �s term�szetesen ideiglenesen, �gy tenn�nk, mintha egy p�r lenn�nk.

- M�r hogy mi ketten? –csod�lkoztam.

- Igen, de csak akkor, ha ez a kis sz�nj�t�k sz�modra nem megterhel�.

- �s m�gis miben mer�l ki ez a dolog? Hogy tervezed? Mi lesz a koreogr�fia?

- Hmm, ezen m�g gondolkodni kell… Felh�vom telefonon, �s �th�vom, de nem sz�lok r�lad. Majd bemutatlak, mint a bar�tn�met, te nagyon kedves leszel hozz�, �s vacsora k�zben megeml�tem, hogy egy hete eljegyeztelek, �s ha ez nem lenne el�g, beadjuk neki, hogy terhes vagy. Mondjuk egy h�napja. Ebb�l r�j�n, �s v�gre tudatosul benne, hogy nem akarok t�le semmit.

- J�, rendben, benne vagyok. –mondtam k�tyagosan, majd koccintottunk.

- K�sz�n�m! Most j�v�k eggyel neked! –szinte csilingelt a hangja az �r�mt�l.

- Bruce-t beavatjuk?

- Persze, amint haza�r!

- De tudod-e, hogy ez nagyon tisztess�ges t�led? M�s f�rfi szimpl�n �gyba vitte volna, majd v�g�l ver�ssel v�lna meg a n�t�l. Te nem haszn�lod ki az adand� alkalmat.

- Igen, tudom, de voltam �n lovag is, ne feledd, �s ez nem t�nt el bel�lem. Olyan kor volt az, amikor a tisztess�get, �s a tiszteletet a n�k ir�nt belenevelt�k az emberbe, de nagy sajn�latomra m�ra m�r eleny�sz�k ezek a gesztusok.

Nagyot b�lintottam. R�j�ttem, hogy Gebriel min�l r�szegebb, ann�l t�bbet besz�l, b�r ez mindenkin�l �gy van, m�gis most ittam a szavait, hisz m�skor olyan csendes.

- �s igen, veled is j� besz�lgetni. A korodhoz k�pest, nagyon �rett vagy. Uh, azt hiszem, �n ber�gtam. –mondta, mik�zben megvakarta borost�sod� �ll�t. Az �vegre n�ztem. M�g p�r korty volt az alj�n.

Nem semmi! Alig egy �ra alatt megittunk egy eg�sz Martinit! Eg�szen b�szke voltam magamra, �s hirtelen el�lmosodtam. L�ttam, Gebriel is laposakat pislogott, majd egy �ri�sit �s�tott.
- Tudod mit? Majd holnap besz�lek a tervr�l Bruce-szal. Most nincs lelkier�m megv�rni, m�g haza�r. J�ssz aludni?

- Menj�nk. –b�lintottam. Nagyon sz�d�ltem, a vil�g forgott velem. Bet�molyogtunk a h�l�ba, �s �gy, ahogy voltunk ruh�stul befek�dt�nk a kopors�nkba.

- Aludj j�l! –motyogta f�l�lomba, majd gyeng�den �t�lelt. Ezt m�g felfogtam, �s tudtam, j�l esik az �rint�se. Megcir�gattam a v�ll�t, majd j�tt a m�ly �lom…