A nap h�tralev� r�sz�ben Gebriel teljesen t�vols�gtart� volt, �gy mint mindig. Jel�t sem adta, annak, hogy b�rmit is akarna t�lem. Ennek �r�ltem.
Reggeliz�s k�zben k�rdez�sk�dtem egy kicsit.
- Azon gondolkodtam, hogy alig tudok r�latok valamit. Mes�ljetek magatokr�l, k�rlek!
- K�rdezz, �s v�laszolunk. –mondta Bruce, miut�n lenyelte a falatot.
- Gebriel, te ezer, Bruce, te k�tsz�z �ves leszel. Ha valaki ilyen sok�ig �l, hogy lehet, hogy egy t�rgyat sem tal�lni, ami a kor�ra utal?
Gebriel v�laszolt.
- Egy�tt haladunk a korral. Mindig m�s a divat. Ha megn�zed a lak�somat, - itt k�rbemutatott, -a ruh�imat, mind ezt bizony�tja. Nem lehet a b�torzat st�lusa barokk, �s nem j�rhatok olyan g�nc�kben, amik m�zeumba val�k. Az nagyon felt�n� lenne. Term�szetesen nem szabadultam meg a r�gi t�rgyaimt�l. �s ha megfigyeled a besz�demet, �szreveheted, hogy nem haszn�lom a mai „szlenget”, nincsenek modern kifejez�seim. Az id� nem v�ltoztatott meg. Ugyan az, az arisztokrata, ugyan az a nemes f�lbirtokos vagyok, aki t�bb sz�z �vvel ezel�tt voltam, �s nem v�ltozott semmi.
Egy percig elgondolkoztam azon, amit mondott.
- Ismert�l valamilyen t�rt�nelmi szem�lyis�get?
- N�zz�k csak…- mondta elgondolkodva. –Ismertem. Bonaparte Nap�leon-t csak fut�lag, �s m�r nem is eml�kszem nagyon r�. Azt�n, ismertem Kennedy-�ket, t�bbek k�zt.
K�zben zene �t�tte meg f�leimet. R�gt�n felismertem s�t�t hangz�s�r�l. Bruce csak mosolygott, egyik kedvencemet tette fel: az Apocalyptik�t.
Tov�bbi k�rd�seken gondolkodtam, mik�zben Gebrielt figyeltem. Eleg�nsan keresztbe tett l�bakkal �lt az eb�dl�asztaln�l, s engem figyelt. Vil�gos t�rkiz szeme a ves�mbe l�tott.
- Sok embert �lt�l? –buggyant ki bel�lem.
- Nem fogok mell�besz�lni: Igen, sokat. –nem l�tszott rajta, hogy sz�gyelln� mag�t.
Ezen elgondolkodtam. A t�preng�sb�l arra eszm�ltem, hogy Gebriel m�v�szi kez�t ny�jtja fel�m. �rtetlen�l n�ztem r�. Gondolataim az agyamban d�b�r�gtek, a zene is egyre er�s�d�tt, � egy sz�npadias mozdulattal elkapta a csukl�mat, majd finoman fel�ll�tott.
- Mutatok valamit. –a szavakat a csukl�m bels� fel�re lehelte, majd nyomott r� egy puszit. Csukl�mn�l fogva h�zott mag�val egy szoba fel�.
- Itt �rz�m a r�m�lt id�k t�rgyait. –bel�pt�nk.
A szoba akkora volt, mint egy t�ncterem. L�legzet�llas�t� l�tv�ny volt. Hihetetlen. Minden korb�l tal�lni lehetett valami �rt�kes t�rgyat. Csak hogy egy p�rat felsoroljak: Kardok, szably�k, �jak, pusk�k, p�nc�lok, pajzsok, arany gyertyatart�k, kincsesl�d�k, c�merek, festm�nyek, arany �tk�szlet, mindenf�le b�torok, iratok.
- Ezt az egyik jobb�gyom hagyta r�m hal�lakor. Az �desanyj�� volt. Azt mondta, olyan j� voltam hozz�, szinte az apjak�nt szeretett. Csak bennem b�zott meg, �s nekem adta, hogy �rizzem meg.
Egy megkopott kit�z�t tartott a kez�ben, ami egy kakast �br�zolt.
- Nagyon sz�p. Igaz�n j�l b�nhatt�l az embereiddel, ha ilyeneket b�ztak R�d. –mondtam.
- Igen, t�nyleg j�l b�ntam vel�k.
- �gy n�z ki ez a szoba, mint valami kincst�r.
- Val�ban. Na gyere, menj�nk. N�melyik rossz eml�ket �breszt bennem.
Kint m�r elhallgatott a zene, aminek nem �r�ltem. �sszeszedtem a t�ny�rokat, elmosogattam.
Ak�rmennyire is h�ly�n hangzik, de ezek ut�n le�ltem TV-t n�zni. Bruce-�k halkan besz�lgettek, v�rt�k a d�monokat. �n nem voltam annyira oda, mint �k. Tal�n, mert m�g nem tudtam mikkel is �lltunk szembe…
A napok esem�nytelen�l teltek. Hi�ba v�runk, d�mon egy sz�l se.
Ugyan�gy Gebriel mellett aludtam, noha Buce-nak m�r rendbej�tt a karja…
Gebriel… Nagyon �sszetett szem�lyis�g. K�v�lr�l huszon-ak�rh�ny �vesnek l�tszik, �s �lomhelyes, t�nyleg. Bel�l, viszont olyan �reg, ak�r maga a S�t�n. Senki nem gondoln� r�la, hogy milyen kem�nykez� f�rfi, mennyi mindent meg�lt, hogy �rd�gien ravasz, s minden tette m�g�tt cselsz�v�s lapul. Semmit sem tesz ok n�lk�l. A bar�taival viszont igen sz�v�lyesen b�nik. Egyszer�en ez az �n felfog�somnak kicsit sok. � m�r t�ls�gosan kiforrt szem�lyis�g. A francia akcentus��rt, �s az angol szavakba belet�zdelt francia szavai�rt majd’ megbolondultam. Elragad� volt.
Bruce m�r sokkal emberibb term�szet.
Elj�tt a nap, mikor �jra, imm�ron h�rman ment�nk vad�szni. M�r egy sarokara megtal�ltuk a megfelel� szem�lyt. Nagyon �hesek voltunk. Ilyenkor a v�mp�rok elvesztik emberi tudatuk, �s �szt�nb�l cselekednek. Ez�rt h�vom vad�szatnak.
Sz�lseben suhantunk fel�, Gebriel (nem tudom hogy csin�lta), m�g rep�l�s k�zben elk�b�totta, s a kihalt utc�n ev�sbe kezdt�nk. �n kezdtem. Finoman sz�rcs�ltem a s�s v�rt, m�g �k ketten �lvezettel n�zt�k tev�kenyked�sem. Hallottam Gebriel egyre er�s�d� l�legzet�t. Egy kev�ske v�rrel is csurdultig lettem. Azt�n �k ketten r�vetett�k magukat az alv� f�rfira, aki horkantott egyet, m�ly hanggal, mintha sz�m�t�g�ppel bru�labbra m�ly�tett�k volna a hangj�t. V�res sz�jjal kapt�k el a fej�ket, �sszen�ztek, gonosz vigyor �lt arcukra, s m�g durv�bban martak bele a h�sba. M�r ezt is furcs�lltam, de lehet, hogy ez is egy, amolyan v�mp�rszok�shoz tartozik, fene tudja. Rengeteget ittak, �s ez m�r zavart.
- Hagyj�tok abba! Meg fog halni!
A pasa f�ld�nt�li hangon kezdett h�r�gni, mik�zben m�g mindig aludt.
- Nem szabadna morognia. Sam, ebbe az emberbe egy d�mon k�lt�z�tt! Meg kell �lj�k az embert, hogy kiszabaduljon a d�mon. �gy is meghalna, mert egy id� ut�n bel�lr�l felem�szti.
Ekkor a f�rfi szemei felpattantak, a s�t�tben is l�ttam, hogy szemei f�l�nt�lian feh�rek voltak, �s gonoszak. Ez m�r nem ember volt… Ann�l sokkal rosszabb rejt�z�tt az eltorzult „�l” arc m�g�tt.
- �lj�tek meg! –mondtam, mert igencsak f�ltem.
Nem kellett k�tszer k�rnem �ket. Meg�lt�k. Egy csepp v�r sem maradt bel�le, a sebeit begy�gy�tott�k, hogy a rend�rs�g ne kezdjen gyanakodni.
A testb�l egy k�kesfeh�r �rny k�szott fel a magasba. �n vettem el�sz�r �szre, mert Gebriel�k megr�szeg�ltek a sok v�rt�l.
-Ott van! –ki�ltottam, �s mutattam a magasba. Az �rny r�nk n�zett, �s elindult fel�nk…
�gy n�zett ki, minr egy gonosz szellem, de t�bb volt ann�l. Mikor nekit�madott Gebrielnek, azt hittem, hogy sziml�n �t fog rajta suhanni, de nem. Ahol csak hozz��rt Gebrielhez, m�ly seb maradt ut�na.