Arra �bredtem, hogy Gebriel engem n�z. Engem b�mult, �s mosolygott, k�ny�k�re t�maszkodva lust�n.
- Mi�rt n�zel? –k�rdeztem �lmosan.
- Mert sz�p vagy. –v�laszolta. M�g mindig nem vette le r�lam a szem�t.
- Nem �rtelek.
- Mit nem �rtesz ezen? R�d n�znem sem szabad?
- De, csak kicsit furcsa ha egyfolyt�ban st�r�lnek. Levetk�ztetsz a tekinteteddel.
- Nem sz�nd�kosan.
Magam sem tudom mi�rt belemer�ltem a szem�be. Azt�n �szbe kaptam, �s t�m�t v�ltottam.
- Bruce m�s fel�bredt?
- Nem, m�g alszik.
- J�, mire fel�bred, elk�sz�tem a reggelit. –mondtam, �s indultam volna, de Gebriel finoman megfogta a kezem.
- Ne menj m�g, maradj itt.
- Mi�rt? Nem �rtelek!
- Hidd el �n sem �rtem magam…
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Csak azt, hogy mag akarlak �rinteni.
- Mi??!
- Engedd, hogy hozz�d �rjek! –mondta b�g� hangon.
- Mi�rt? Mit akarsz t�lem?
- T�ged akarlak.
- Gebriel, megr�m�tesz! Mit�l v�ltozt�l meg ennyire?
- Nem kell f�lj t�lem.
- Ett�l most baromira megnyugodtam. –mondtam, azt�n eszembe jutott a tegnap �jjel, a vereked�s, a hamvaszt�s. – Hadd n�zzem a sebeidet! – k�rtem, �s felh�ztam a fekete p�l�j�t. Finoman meg�rintettem a sebeket, melyek m�r begy�gyul� f�lben voltak.
- Samanta… - lehelte b�r�mre a szavakat. –Meg�rj�tesz!
Elengedtem a f�lem mellett a b�kot, �s kit�rtem el�le.
- H�ny �ves vagy?
- M�lt h�napban t�lt�ttem be az ezret.
- MI? 1000 �ves vagy??!
- Igen. –j�tt a halk v�lasz. Hossz� ujjaival simogatni kezdte a nyakamat, hajamat. K�zelebb h�z�dott hozz�m, �s finom puszikat lehelt a b�r�mre.
- Mit akarsz ezzel el�rni? –k�rdeztem k�jesen s�hajtva.
- Engedd, hogy megk�stoljalak!
- Nem, azt nem. Egy�l, emberb�l, �n nem vagyok a j�t�kszered! – emeltem fel a hangom.
- Nem kezellek j�t�kszerk�nt, Samanta. Meg se fordult a fejemben, csak k�v�ncsi vagyok, milyen �zed van.
- Na persze! Nem vagyok m�lt� partnered! �n alig p�r hete vagyok v�mp�r, m�g te 1000 �ve! Nem hiszem, hogy csak egy k�stol�t akarsz t�lem!
- Csod�s vagy! V�ge valaki, aki nem huny�szkodik meg el�ttem! El�sz�r megk�stoln�lak, a t�bbit k�s�bb megl�tjuk. Nem akarlak k�nyszer�teni, nem akarom elb�d�tani az elm�d. Azt szeretn�m, hogy te is akard!
- De azt se tudom, mit is tenn�l velem pontosan…
- Finoman megharapn�lak, �s lenyalogatn�m a v�red.
- Nem hangzik valami j�l. Hogy lehet valakit finoman megharapni, mondd!
- Tegy�nk egy pr�b�t, �s megmutatom, mire gondoltam.
- Lesz ennek valami mell�khat�sa?
- Nem. Sose tal�lkoztam m�g ennyire el�vigy�zatos V�mp�rn�vel, komolyan.
-Nem tudom, nincs sok kedvem hozz�…
- Ne ellenkezz velem! Az ellen�ll�sod… hmm… felizgat!
- De… - nem tudtam befejezni.
- Nincs de, csak te vagy, �s �n, add �t magad az �lvezetnek, �g�rem nem teszek k�rt benned!
Arra sem volt id�m, hogy v�laszoljak. Gebriel gyors volt, �s cselekedett. El�sz�r csak simogatta, nyalogatta a nyakamat. Azt�n finoman karcolgatta t�hegyes fog�val. Nem gondoltam, hogy ilyen j�l fog esni… Azt�n egy apr�cska f�jdalom, �s el�nt�tt a melegs�g. Nyalogatta a sebet, nyelve �gy cik�zott, mint egy pillang�. Majd, amilyen gyorsan j�tt, �gy elillant, �s abbahagyta. �n k�rd� n�ztem r�.
- Be is forrasztottam. –mondta mosolyogva.
- K�sz�n�m.
- �n k�sz�n�m.
- T�nyleg k�m�letes volt�l… - ismertem el.
- �lvezted?
- Szerinted?
- Mondd ki, k�rlek, hogy �lvezeted!
- Igen, �lvezetem, j� volt. Ennyi.
- Rendben, ennek �r�l�k.
- Hogyan tov�bb?
- Nem tudom, csak azt, hogy majd meg�r�l�k �rted.
- Mi ez a nagy �szintes�g,
- Ez az igazs�g, nem akarok semmit se tagadni.
A besz�lget�s�nk itt f�lbemarad, mert Bruce fel�bred, �s pedig fogat mostam, �s reggelit k�sz�tettem.