Este azt�n arra �bredtem, hogy Bruce egy halom, �sszehajtogatott ruh�t hoz a szob�mba.
-Mindj�rt hozom a t�bbit is! –mondta lelkendezve. Kipattantam az �gyb�l, �s az asztalhoz siettem, ahol a ruh�k voltak let�ve. Mivel l�ny vagyok, term�szetemn�l fogva szeretem a g�nc�ket. Volt ott minden: f�ls�k, pulcsik, topok, �s p�l�k, r�vid, hal�sz, �s hossz�nadr�gok, zoknik, harisny�k, sokf�le bugyik �s melltart�k, pizsam�k. A ruh�k s�t�tek voltak, de eleg�nsak, legink�bb a g�tikus st�lushoz lehetne hasonl�tani. Bruce visszaj�tt, most tiszt�lkod� szereket hozott. Id�ig eszembe se jutott, hogy p�ld�ul egy v�mp�rnak sz�ks�ge van parf�mre, vagy dezodorra. Mindegy, van, �s k�sz. �jabb l�ptek hallatszottak, a V�mp�r visszaj�tt.
-A kopors�t nem hozod? –k�rdeztem.
-Az a helyzet, hogy nincs �rtelme felhoznom, mert csak holnapig maradunk, ut�na �tnak indulunk.
-Holnap indulunk? De hova?
-Mi v�ndorl� term�szet�ek vagyunk. Nem tudunk sok�ig meglenni egy helyen. Ma �sszepakolunk, �s elhagyjuk Nagy-Britanni�t.
-Mi az �ti c�l?
-Olyan nincs. Arra gondoltam, elmehetn�nk P�rizsba. Rengeteg t�rsunk van ott. A francia v�mp�rok nagyon kifinomultak, �s h�resek. Olaszorsz�gba is ell�togathatn�nk, na meg k�z�p- Eur�p�ba!
-Nem �gy van, hogy az erd�lyi v�mp�rok a legh�resebbek, hisz onnan sz�rmazik Dracula!
-De, igazad van. R�la mindig megfeledkezem… -viccel�d�tt. –Csomagoljunk, holnap �jjel indulunk!
Soha nem j�rtam m�g k�lf�ld�n, nagyon felizgatott az utaz�s tudata. Boldogan pakoltam az �jonnan szerzett cuccaimat. H�rom �r�n kereszt�l pakoltunk, ut�na Bruce csin�lt eb�det. Azt mondta, sok energi�ra lesz sz�ks�ge az �tra, ez�rt elment egyed�l vad�szni. Nem unatkoztam addig sem. Bevettem magam a f�rd�szob�ba. Utolj�ra otthon f�r�dtem, sz�val m�r r�m f�rt a meleg, �s kellemesen illatos f�rd�. Vagy egy �r�n �t �ztattam magam a forr� v�zben, mire kik�sz�l�dtam, visszat�rt Bruce is. Kezdtem magam eg�szen otthon �rezni, �s valahol sajn�ltam, hogy m�r holnap el kell hagyjuk a h�zat, ugyanakkor vonzott az a tudat, hogy �j orsz�gokat, kontinenseket l�thatok. Arra is k�v�ncsi voltam, hogy fogjuk magunkkal cipelni azt a sok holmit, a kopors�kr�l nem is besz�lve...
A nappaliban tal�ltam a t�rsamra, aki a fotelben �cs�rg�tt.
-Megf�r�dtem! –jelentettem be.
-Ez �rvendetes h�r. –morogta g�nyosan. Le�ltem vele szemben.
-Hogy fogunk utazni?
-�jszak�nk�nt rep�l�nk, nappalra megsz�llunk egy-egy bar�tomn�l, vagy valami olcs� motelben, az �n kopors�m �sszecsukhat�, abban elf�r�nk ketten. Az �jat itthon hagyom.
-�s mit fogunk csin�lni a v�rosban?
-Semmi k�l�n�set. N�zel�d�nk, megk�stolunk egy-k�t helyi specialit�st! A nagyobb v�rosokban vannak k�l�n v�mp�rh�zak, melyek �gy m�k�dnek, mint a hotelek, csak �pp v�rsz�v�k m�k�dtetik �ket, �s a mi ig�nyeinknek megfelel�ek.
-De olyan rossz, hogy csak �jszaka tudunk „�lni”!
-H�t, igen. De van egy bar�tom, aki valaha a tan�t�m volt, � tett v�mp�rr�, na � egy alkimista. �vsz�zadok �ta k�s�rletezik egy olyan szer l�trehoz�s�n, mely immuniss� tehet minket a napf�nnyel szemben.
-Megtan�tasz majd rep�lni?
-Hogyne. K�tf�le k�pen is lehet: �gy, ahogy azt �n is tettem, �s �gy, hogy �tv�ltozol denev�rr�. Az annyib�l rosszabb, hogy r�vidt�vra j�, nem tudsz semmit magaddal vinni, de viszont kev�sb� felt�r�.
-Meg lehet tanulni mind a k�t v�ltozatot?
-Persze. –nyugtatott meg.
-Lehet gyerek�nk?
-Nek�nk kett�nknek? –n�zett r�m elh�lve.
-Nem! �gy �ltal�ban a v�mp�roknak?
-Igen, �gy, ahogy az embereknek is.
-�s igaz az, hogy �l�halottak vagyunk?
-Igen. Maradt benn�nk �let, de a test�nk �s lelk�nk meghal, persze j� �rtelemben. F�lig az �rny�kvil�gban �l�nk.
-�s mi�rt �reztem magam olyan furcs�n, mik�zben annak a n�nek sz�vtan a v�r�t?
-A k�j�rzetre gondolsz? –k�rdezte titokzatos mosollyal az arc�n.
-Azt hiszem, hogy igen. Arra.
-Ez a v�rsz�v�ssal egy�tt j�r. Az �ldozat nem �rzi, csak te. J�magam sem tudom, hogy mi�rt van ez �gy. Mit gondolsz, mi�rt szeretnek a v�mp�rok ennyire v�rt inni? H�t ez�rt. Nem minta ezt a kiel�g�l�st nem kaphatn�k meg egy h�s-v�r v�mp�rt�l, vagy v�mp�rn�t�l…
-J�, ne folytasd!
-Mi�rt? 17 �vesen is ennyire pr�d vagy?
-Nem, csak m�g alig ismerlek…
-J�, nem az�rt mondtam, nem k�telez� err�l besz�lni…
-Meggondoltam magam, besz�lhet�nk ilyenekr�l.
-J�, k�rdezz m�g!
-Mi�rt nincs bar�tn�d, vagy feles�ged?
-Bele a k�zep�be! Nos, voltak fut� kapcsolataim, �s m�g r�g volt egy olyan igazi, �rted ugye? Sz�val volt egy p�rom. Meghalt. Az�ta nem tal�lom a „m�sodik” igazit.
-Hogy halt meg?
-Fert�z�tt v�rt ivott. AIDS-es v�rt. Ezt mi is elkaphatjuk. Sevesine-nek h�vt�k. –mondta cs�ndesen.
-R�szv�tem. –mondtam. L�ttam rajta, hogy m�g mindig meghatja a l�ny eml�ke. Gyorsan t�m�t v�ltottam.
-�s ez a kiel�g�l�s igaz, vagy csak placebo?
-�gy �rted, hogy t�nylegesen el�lvez�nk-e?
-Igen.
-Nem, csak olyan mintha…
-A v�mp�rok t�bbs�ge igen vonz�. Van, hogy ezzel kihaszn�lj�tok az embereket?
-Nos, van, aki abban leli a kedv�t, hogy mag��v� tesz egy embert, �s pluszban a v�r�t is sz�vja. Hogy nagyobb legyen az �lvezet.
Elcsod�lkoztam, hogy mik vannak. Ma is sokat tudtam meg a fajt�mr�l… Vonzott ez a vil�g, hisz v�mp�rk�nt m�shogy l�tom a dolgokat. Sokkal s�t�tebb, sokkal �rz�kibb minden.


M�snap, ahogy bes�t�tedett, elindultunk. M�r minden �sszecsomagolva, indul�sra k�szen �llt. A szok�sos m�don, a tet�r�l sz�lltunk a magasba. Garyhez ment�nk. Bruce elk�rt a kocsij�t. Nem �rtek a kocsikhoz, de azt meg�llap�tottam, hogy egy eleg�ns, csillog� fekete Mercedes v�rt benn�nket. A csomagtart�ba bepakoltuk a holminkat. Bruce vezetett, �n az any�s�l�sen, k�nyelmesen elter�ltem. A tank tele, az aut� kifog�stalan �llapotban volt. Nem volt m�s h�tra, mint hogy induljunk.