Majd később megmutatom.
Én csak álltam ott, tétlenkedve.
-Mire vársz? Nem érzed, hogy lüktet az ereiben a vére? Halljad a szíve verését!
Próbáltam a nőre koncentrálni, és megérezni valamit. Kis idő múlva sikerült, erre aztán embertelen éhséget éreztem. Elfordítottam a lány fejét, hogy hozzáférjek a nyakához, láttam, hogy kidudorodott egy ér rajta. Erre aztán elvesztettem az eszem. A vére friss, és meleg volt, tele éltető erővel. Ez a fajta táplálkozási mód érzéki élményt nyújt. Morbid dolog vámpírnak lenni, de felülmúlhatatlan érzés vért szívni… Egyszerűen leírhatatlan. Mikor úgy éreztem, elég volt, átadtam Bruce-nak. Ő mohón lecsapott rá, már a látvány is erotikus volt. Egyetlen csepp sem veszett kárba. Mikor aztán végzett az evéssel, megállapítottam, hogy a lány él. Bruce a sebre tette a kezét, nyílván energiát adott neki, és mikor elvette a kezét, a seb már nem volt ott!
-Úgy tűntettem el a heget, hogy adtam neki az erőmből. Pár pillanat az egész, és észre sem veszed, oly csekély az energia, amivel beforrasztod.- mondta nagy komolyan. –Ügyes voltál, örülök, hogy nem rettentél meg!- dicsért. Én meg mosolyogtam, mint a vadalma.
-Már látszanak a fogaid, és kivörösödött a szemed! Már teljesen vámpír lettél.- állapította meg. –most pedig elmegyünk egy barátomhoz, ő is vámpír, és veszek nála nekünk néhány dolgot, amire szükségünk lesz. Nekem olcsóbban adja az áruját. Már 60 éve ismerem. Na menjünk!
Megint gyorsan a kezébe kapott, és úgy, ahogy volt, macskakecsességgel, felugrott, és ugrás közben, a levegőben emelkedett a magasba. Bámulatos volt. Egyre jobban tiszteltem őt, a szüleim, és Candy hiányát is kezdem érezni. Pillanatok alatt odaérünk, egy lerobbant lakókocsihoz, ami sokkal nagyobb volt a szokásosnál. Eredetileg valószínűleg fehér volt, de mára erősen megsárgult, mi több rozsdafoltok éktelenkedtek rajta. A kis ablakon enyhe fény szűrődött ki, épp csak akkora, hogy látni lehessen. Bruce bekopogott.
-Kerülj beljebb!- jött a válasz. Az ajtó hangos nyikorgással megadta magát, s mi beléphettünk. Belülről még nagyobbnak tűnt. Mindenféle holmi volt szétpakolva, biztos most kapott szállítmányt.
-Bruce, barátom!- rikkantott az eladó, és odasietett a társamhoz, és mosolyogva megölelgette, megnézte, jól van-e.
-Gary! Mióta nem láttalak! Te nem változtál semmit!
-És ki ez az elbűvölő kisasszony?
-A társam, még sokat kell tanulni, de páratlanul gyorsan tanul, és biztos vagyok benne, hogy nagy vámpír válik majd belőle!
-Úgy érted, hogy a, hogy is kérdezzem? A barátnőd?
-Nem, dehogy! A tanítványom.
-Vagy úgy! Ne haragudj! Miben lehetek a segítségetekre?
-Hát, kéne egy felnőtt méretű, fekete koporsó, néhány ruha nekem, és Samantának. Egyenlőre ennyi.
-Rendben, holnap estére az egész egy bazi nagy dobozban vár majd a házad előtt. Itt a katalógus, válasszatok ruhát!- mondta. Én maradtam a bőrnél, de néhány pamutot is rendeltem, persze csak sötétebb színekben. Volt egy földig érő nagy fekete bőrkabát, aminek nem tudtam ellenállni. Kénytelen voltam fehérneműt is kinézni magamnak. A melltartóknál még nem volt olyan ciki, de a bugyinál már égett a fejem. A két férfi görnyed fölém, aztán Bruce észbe kapott, és elráncigálta onnan Garyt is, így a többi ruhadarabot már egyedül, nyugodtan nézhettem ki magamnak. Már hajnalodott, mikor végeztünk, hisz a társam is rendelt göncöket. Elköszöntünk, az amúgy egész jó fej Garry-től, és siettünk vissza a házba. Odabent kellemesen hűvös, és sötét volt. A Vámpír készített egy fenséges vacsorát, amit ketten, jóízűen befalunk, majd kidőltünk, ki-ki a saját ágyában, illetve a koporsójában.