Sirius, Rose �s Lupin nagy nehezen eltal�ltak a Private Drive-ra. Megkerest�k a 4-es sz�m� h�zat, �s becs�ngettek. Egy sov�ny, hegyes orr� nõ nyitott ajt�t, aki r�gt�n remegni kezdett, amint megl�tta Blacket.
- �hm… J� napot Mrs… Mrs. Dursley… - olvasta le a nev�t az ajt�r�l Lupin. – Bemehet�nk? Harry Potterhez j�tt�nk.
A nõ csak tov�bb meresztette a szemeit Siriuson, majd mikor Sirius megunta, hogy õt b�mulja, megsz�lalt.
- Eln�z�st k�rek asszonyom, de mi olyan furcsa rajtam? – szedte elõ legudvariasabb �nj�t Sirius, ami sajnos nem mindig siker�lt neki, de most kiv�teles alkalomnak lehettek tan�i.
- ���… Nem maga… maga az a… az a sz�kev�ny? – hebegte kis Mrs. Dursley.
- De… �n vagyok az… - vetette oda hanyag k�nnyeds�ggel Black. Mrs. Dursley arc�ra ki�lt a f�lelem. �gy tûnt, õ is hallott m�r Sirius „sz�k�s�rõl”. – De m�r fel vagyok mentve. – mosolyodott el Sirius. – Akkor bemehet�nk megn�zni Harryt?
- Mi van itt Petunia?! – j�tt oda egy k�v�r, bajuszos �rge az ajt�hoz, �m õ is, mint a feles�ge, megdermedt, amint megl�tta Siriust.
- Na j�, nekem ebbõl elegem van… - kezdett kij�nni a sodr�b�l Sirius, hogy mindenki gyilkosnak tartja.
- Hozz�szokhatt�l volna m�r. – mondta oda az orra alatt Remus egy kis mosollyal.
- J�, de ennyire? Nem vagyok vad�llat! – j�tt ki Blackbõl a dolog. Rose Sirius v�ll�ra tette a kez�t, hogy lenyugtassa.
- Nyugi… - majd a f�rfi el� �llt. – �hm… Mi az�rt j�tt�k, hogy megbesz�lj�k �n�kkel Harry Potter csal�di �gyeit. Ugye megengedik, hogy vessek r� n�h�ny pillant�st. – pr�b�lt nyugodt maradni Rose, �s mi tagad�s, j�l hazudtolta idegess�g�t. Annyira j�l, hogy Dursley�k be is engedt�k, de Blackhez m�r volt egy kis ellenvet�s�k, v�g�l mindannyian bementek. Bent le�ltek a nappaliban. P�r m�sodperc m�lva, egy dundi kisgyerek rohant ki az egyik szob�b�l.
- Marge n�ni! Cukork�t!! – majd mikor r�j�tt, hogy nem az j�tt meg, akire õ sz�m�tott, megtorpant. – �n nem is Marge n�ni! – m�rgelõd�tt az alig 4 �ves kisgyerek. – Hol van Marge n�ni? – �v�lt�tte. – �n Marge n�nit akarom! Hozzon nekem cukork�t!! – toporz�kolta a kisgyerek, majd bõgni kezdett. Petunia n�ni odarohant a kisfi�hoz.
- Jaj, kicsi Dudleyk�m. Marge n�ni mindj�rt itt lesz, addig is, ezek a KEDVES emberek vannak itt n�lunk, �gyhogy viselkedj rendesen. T�nyleg, keresd meg Harryt, j�?
- Harryt? – vigyorodott el a Dudley. – Rendben. – majd elrohant.
- Dudley? – s�gta oda Sirius Rose-nak. – Nem is tudom. Csak nekem jut eszembe errõl a gyerekrõl egy nagy dinnye? Mi�rt nem ez lett a neve? Hm? Dinnye… M�g illik is r�… Vagy diszn�, dug�, dagonya… – de ekkor a nõ oldalba b�kte.
- Ne s�rtegesd a gyereket. M�g ha igazad is van… - mosolyodott el Rose. - Viselkedj kedvesen, j�?
- Ok.
- Teh�t, maguk az�rt j�ttek, hogy Harry csal�di �let�rõl besz�ljenek vel�nk? – pr�b�lt higgadt maradni Petunia.
- Igen. Meg szeretn�nk n�zni, hogy a gyerek j� helyen van-e, ha nem, elvissz�k.
- Elviszik? – kapta f�l a fej�t a k�v�r f�rfi.
- Igen, de ha Harryt elvissz�k, akkor a m�sikat is el kell helyezn�nk egy m�sik csal�dhoz. - jelentette ki teljes komolys�ggal Rose, mintha mindig is ezzel foglalkozott volna.
Petunia �s Vernon szeme �sszeszûk�lt.
- Dudleyt is elviszik akkor? -v�lt falfeh�rr� Petunia. – De h�t, de h�t azt nem tehetik…
- Mi�rt nem? – vonta fel a szem�ld�k�t Rose. – Ha az egyik gyereknek rossz, a m�siknak is rossz. A csal�di szab�lyokban le van �rva, ha egyik gyerek nem kap megfelelõ gondoskod�st, az azt jelenti, hogy nem sok�ra, a m�sik sem kap majd, �gy elõvigy�zatoss�gb�l mindkettõt el kell vinn�nk magunkkal.
- Itt van anya! – tolt be b�szk�n Dudley egy megr�m�lt, szem�veges kisfi�t. – Parancsolj anya, itt van Harry. Cukork�t k�rek! – t�totta a sz�j�t. Mire Petunia elõvett a zseb�bõl egy szaloncukorf�l�t, kicsomagolta, majd belerakta Dudley sz�j�ba, aki a jutalma �tv�tele ut�n hangosan cs�mcsogva kis�t�lt a szob�b�l. Harry csak �llt. L�bai remegtek, fekete k�cos haja az �gnek �llt. Ruh�j�nak m�rete legal�bb h�rom sz�mmal volt nagyobb, mint õt.
- Harry, angyalk�m, gyere ide. – fogta meg a kez�t Petunia Harrynek, majd maga fel� h�zta. – Gyere, �lj ide az �lembe. – l�tszott a nõn, hogy nem sz�vbõl j�n a „szeretet”, ha ezt egy�ltal�n annak lehetett nevezni. Harry r�gt�n menek�lõre fogta a dolgot, de nem sok�ig b�rta, Mrs. Dursley az �l�be gyûrte a gyenge kis gyereket.
- L�tj�k, nagyon szeretj�k Harryt… - b�logatott a p�ros. Rose szinte undorodott tõl�k, de nem b�rta meg�llni hogy meg ne k�rdezze Harryt is.
- K�rem, engedj�k el a gyereket… Szeretn�k vele besz�lni. – Petunia eleresztette a fic�nkol� Harryt, aki �rtetlen�l n�zett Rose-ra.
- De h�t, õ m�g csak egy gyerek… Nem tudja eld�nteni, hogy mit �rez.
- Lehet, hogy gyerek, de ahogyan eln�ztem a fi�kat, igenis el tudj�k d�nteni, hogy nekik j�-e ez az �let. – majd Harryhez fordult. – Mond csak Harry. Szeretsz itt lenni?
A fi� nagyon meg volt szeppenve, hogy ilyenek is t�rt�nnek, õt is megk�rdezik valamirõl. Lassan megcs�v�lta a fej�t.
- Ne merj ilyet mondani! – pattant fel Vernon, de Sirius is gyorsan reag�lt, a pocakos f�rfi el� l�pett.
- Nono, ne ilyen hevesen… - Vernon Black l�tt�n vissza�lt a hely�re.
- El akarsz menni innen? – k�rdezte Rose Harryt, aki kerekedett szemekkel n�zett r�.
- Igen. – csordult ki egy k�nnycsepp a szem�bõl.
- Ne f�lj. Mi elvisz�nk innen, egy jobb helyre. Ne s�rj. – h�zta k�zel mag�hoz Harryt, aki most m�r megb�zott a nõben, nem f�lt tõle. A kisfi� szorosan �tkarolta Rose nyak�t.
- Teh�t, - �llt f�l Remus. – arra a k�vetkeztet�sre jutottunk, - mondta a Dursley p�ros fel�, akiknek m�r gy�ngy�z�tt a homlokuk. – hogy Harryt elvissz�k, �s Dudley… - Petunia m�r t�vig r�gta a k�rm�t. – Dudleyt itt hagyjuk egyenlõre. – a p�ros fell�legezhetett v�gre. - De ha valami rosszat hallunk, õt is magunkkal vissz�k. – fenyegette meg õket Lupin.
- Ez csak term�szetes…
- Ok, akkor k�rem itt �rj�k al�. – var�zsolt elõ egy szerzõd�st Black. Vernon b�csi�k h�trah�k�ltek, majd �gy n�ztek Siriusra, mintha szellemet l�ttak volna. – �rj�k al�, vagy Dudleyt is vissz�k. – Petunia gyorsan �szbe kapott, majd tollat keresett elõ az egyik fi�kb�l, �s al�firkantotta a nev�t a megfelelõ helyen. – K�sz�nj�k. – mosolyodott el Sirius.
- K�sz�nj�k, hogy sz�ntak r�nk egy kis idõd, �s hogy szem elõtt tartott�k Harry �rdekeit, de most m�r menn�nk kell. K�rnek levelet arr�l, hogy Harryvel mi fog t�rt�nni?
- Nem, k�sz�nj�k. Tudjuk, hogy j� helyre fog ker�lni, b�runk �n�kben. – vakart egy mosolyt a k�p�re Vernon.
- Rendben, viszont l�t�sra. – k�sz�nt el Rose, majd Harryvel az �l�ben els�t�ltak.
Dursley�k becsukt�k az ajt�t, �s el�gg� halhat�an ujjongani kezdtek.
- Micsoda balf�c�nok… - l�pett oda Sirius Rose mell�. – Szeg�ny kis Harry. Ilyen �llatok k�z�tt volt�l id�ig.
- De n�lad biztosan jobb sorsa lesz. – n�zett Sirius szem�be a nõ.
- Menj�nk, mert kezd s�t�tedni. – javasolta Remus az �gre n�zve. T�nyleg s�t�tedett. A nap m�r lemenõben volt, elm�l� f�nye v�r�sre izz�totta a felhõket.
- J�, akkor n�lunk alszunk. – mondta egy�rtelmûen Black a kez�t �sszecsapva.
- J�, hogy mondod. Farkas�hes vagyok… - nyalta meg a sz�ja sz�l�t Lupin, mire mindannyian felnevettek.
Mire a Grimmauld t�rre �rtek, m�r este volt. Harry elszuny�k�lt Rose karjaiban, �gy a nõ amint bel�pett az ajt�n, elõsz�r gondoskodott arr�l, hogy az ifj� Potter k�nyelmesen aludjon, majd neki�llt vacsor�t k�sz�teni a k�t f�rfinak, akik m�r alig b�rtak magukkal a konyh�ban.
A vacsora ut�n m�g hosszasan besz�lgettek, majd mindannyi�jukat elnyomta az �lom. M�snap, amikor Rose fel�bredt, Sirius �l�ben tal�lta mag�t. A f�rfi m�r fent volt, �s a nõ arc�t simogatta gyeng�den.
- Jaj, annyira sajn�lom. – v�ltozott r�ksz�nûre Rose, majd f�lpattan.. – De t�nyleg… H�ny �ra van? – kapott �szhez.
- F�l nyolc… De nyugi…
- Nem, nem… Nekem mennem kell a munkahelyre. – kapkodott a nõ. Gyorsan szedegette �ssze a cuccait. – Remus?
- Remus m�r elment… - Sirius csak n�zte, amint a nõ ide-oda kapdos. – De mi�rt sietsz ennyire? Nem maradsz m�g?
- Nem… Sajn�lom… - �llt meg a f�rfi elõtt Rose…
- Biztos? Tudod, �n… �n… Nagyon megkedveltelek… Vagyis, nem csak kedvellek, hanem… - pr�b�lta kiny�gni mondanival�j�t Sirius, ami sajnos nem akart kij�nni a sz�j�n.
- Tudom. – tette a f�rfi sz�j�ra az ujj�t Rose. – De nekem egyenlõre a Miniszt�riumban a helyem. �g�rem, sokszor meg foglak l�togatni titeket.
- De Harrynek sz�ks�ge van r�d… �s nekem is. – n�zett m�lyen a nõ barn�n csillog� szemeibe.
- �n mindig itt leszek veletek… - azzal egy cs�kot lehelt Sirius ajkaija, majd az ajt�hoz l�pett. – Vigy�zz Harryre. – mondta b�cs�z�ul, majd kis�t�lt az ajt�n.
Black tudta, hogy m�g nincs v�ge a dolognak, �s hogy Rose szereti õt. De meg�rtette, hogy a nõnek neh�z v�ltoztatni. �m gondolataib�l egy apr�cska gyerek zavarta fel.
- Sirius… - h�zta meg a nadr�gja sz�r�t a f�rfinak. Black leguggolt a gyerek mell�, majd �t�lelte. Most m�r volt �rtelme az �let�nek. Volt, aki szereti, nem is ak�rki, �s ott volt neki Harry, aki gondoskod�sra szorult.
Sirius �rezte, hogy fognak a dolgok m�g v�ltozni is.