Nem sok�ra meg is �rkezett n�h�ny ember, k�zt�k a M�gia�gyi Miniszter is, �s azonnal p�lc�t r�ntottak õk is. Malfoynak esz�be jutott valami. Leengedte a p�lc�t, �s a Miniszterhez fordult.
- L�tja Miniszter �r? �n, furfangos m�don idecsalogattam Blacket, hogy egyszerûbb legyen elfogni õt. �s l�m, bev�lt a tervem, most itt van, �s �n t�lc�n k�n�lom mag�nak…
- K�sz�n�m Malfoy, igen �gyes volt mag�t�l. Asszem �pp itt az ideje az elõl�ptet�s�nek, aminek asszem �r�l.
- Ez csak term�szetes Cornalius Caramel… - hajolt meg talpnyal� m�don Lucius, majd hatalmas vigyort ragasztva az arc�ra, felegyenesedett, �s Siriushoz fordult.
- L�tod Black?! Nem vagy te olyan eszes, mint aminek mondj�k. Sim�n bes�t�lt�l a csapd�mba. Miniszter �r, k�rem enged�ly�t, hogy �n k�b�thassam el.
- Megadom az enged�lyt Malfoy. – eresztett�k le a kez�ket Caramell�k. Malfoy k�zelebb l�pett Siriushoz, majd �pp ki akarta mondani az �tkot, amikor Rose be�llt Lucius �s Sirius k�z�.
- Miss Cleins, k�rem �lljon arr�bb! – sz�lt oda Cornalius.
- Nem. – jelentette ki a nõ cs�k�ny�sen.
- No de Rose. Tudom, hogy milyen f�jdalmakat kellett Black mellett �t�lnie, �s hogy milyen rossz lehetett mag�nak. Gondolom Black j�l megk�nozta, meg.. sz�val cs�ny�n b�nt mag�val, de ne f�ljen, ennek most v�ge. J�jj�n ide. N�lunk biztons�gban van. Mi megv�dj�k mag�t tõle…
- Nem engem kell megv�deni tõle, hanem õt magukt�l! – t�rt ki mag�b�l Rose. – Mert maguk annyira lust�k, hogy ut�naj�rjanak a dolgoknak, egyszerûbb a k�nnyebbik dolgot helyesnek v�lni, igaz? Maga meg hisz ennek a tapl�nak, aki az orr�n�l fogva vezeti!
- Fogd be te liba! – v�r�s�d�tt el Malfoy.
- Na de k�rem Miss Cleins, hogy mer ilyet mondani Lucius Malfoyra? Õ egy igen tisztess�ges ember…
- Tisztess�ges? Malfoy annyira tisztess�ges, mint amennyire �n f�rfi! Ez az ember egy hal�lfal�t rejteget! Egy olyan embert, aki el�rulta a saj�t bar�tait! – ebben a pillanatban megmoccant Malfoy tal�rja alatt valami, �s egy patk�ny ugrott ki al�la. Iszonyatos gyorsas�ggal spurizott az ablak fel�, de Sirius egy k�nnyedt ugr�ssal elkapta. Amint Black megmoccant, mindenki elõkapta a p�lc�j�t, �s �tkokat kezdett el vele sz�rni Sirius fel�, abban a hitben, hogy meg akar sz�kni.
- �lljanak m�r le! – ki�ltotta Rose, �s egy szempillanat alatt v�dõfalat var�zsolt Black �s a Miniszt�rium dolgoz�i k�z�tt. – szerint�k, õ meg akar sz�kni? – mutatott r� Siriusra aki �pp felt�p�szkodott a f�ldrõl, kez�ben a fic�nkol� patk�nnyal, ami m�r v�resre harapd�lta a kez�t…
- H�t… Nem. – mondta b�tortalanul a titk�rnõ, aki elõsz�r l�tta be, hogy Black nem is olyan vesz�lyes, mint aminek mondj�k. Leeresztett a kez�ben l�võ p�lc�t, mire a t�bbiek is �gy tettek.
- Õ az? – k�rdezte Rose.
- Igen. – n�zett r� fekete szemeivel Black a nõre.
- Rendben. Miniszter �r, csak �t percet k�r�nk. Ha semmi menthetõt nem tudunk felhozni, akkor engem is lecsukhat Blackkel egy�tt, mivel �n sz�ktettem meg. – mindenki led�bbent, m�g Malfoy is. – Kezdj�k. - L�pett oda f�rfihoz, aki ledobta a patk�nyt, majd p�lc�t r�ntva m�ris a levegõbe emelte a kap�l�z� �llatot, �s p�r m�sodperc m�lva a patk�ny m�r nem is volt ott. Helyette egy hegyes orr�, szõk�sbarna haj�, megg�rnyedt ember �llt a hely�n. Mindenki kiguvvasztott szemmel n�zte a dolgot. Mikor m�r nem a patk�ny, hanem Peter Pettigrew n�zett vissza az emberekre, a titk�rnõ el�jult. Mindenki meglepet�s�re Malfoy odarohant hozz�, �s a karjaiba vette. Bevitte, �s letette az asztalra, majd megpr�b�lta felkelteni...
- Jaj Cloe… �bredj fel Cloe… - simogatta a nõ arc�t.
- Ilyet sem l�tni minden nap. – s�gta oda Sirius Rose-nak…
- H�t nem… - mindannyian ott �lltak, �s n�zt�k, amint Lucius megpr�b�lja az eszm�letlen Cloet mag�hoz t�r�teni.
- Cloe, dr�g�m, kelj f�l. Tudod, hogy mennyire szeretlek. – m�r szinte k�nnyezett. – Figyelj, tudom, hogy menyit �g�rgettem neked hogy elveszlek feles�g�l, �s sosem tettem meg. Annyira sajn�lom, hogy kihaszn�ltalak, de szeretlek. – mindenki megrend�lten n�zte a szappanoper�ba illõ jelenetet. – K�rlek, meg�g�rem, hogy elv�lok att�l a ringy�t�l, �s elveszlek, csak kelj fel…
- �hh�m-�hh�m! – hallatszott h�tulr�l egy nõ hangja. A csapat sz�tv�lt k�z�pen, �s ott �ll Narcissa… Hossz� szõke haja be volt fonva, �s f�ldig �rõ, testre simul�, z�ld ruh�t viselt. Nem lehetett volna kin�zni belõle, hogy m�r gyereke van, j�l tartotta mag�t.
- �… Narcissa… �n… �n csak… - �llt fel Lucius.
- Ne is magyar�zkodj, felesleges. – fordult sarkon a nõ. – J�l mondtad, v�lunk! – jelentette ki, majd elsietett.
- Ne, Narcissa hallgass meg! – rohant ut�na Malfoy.
- H�t, ha v�gre visszat�rn�nk az eredeti t�m�hoz, tal�n tiszt�z�dna az �gy. – n�zett Cornalius a Black Pettigrew p�rosra. – Sz�val Peter �l, �s mag�nak igaza volt Black. Fogj�k el! – adta ki a parancsot a t�bbieknek, akik elhurcolt�k. – Nem is tudom elmondani, hogy mennyire sajn�lom a t�rt�nteket… - ekkor meg�rkezett Remus. Teljesen ki volt fulladva, val�sz�n�leg futott. Gyorsan bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, majd odal�pett Rose-hoz.
- Na?
- Siker�lt. – mosolyodott el a nõ, majd mind a ketten figyelt�k tov�bb, amint Sirius �n Caramel besz�lgetnek.
- Hogyan tudn�m k�rp�tolni �nt? – k�rdezte v�g�l a Miniszter.
- Nem kell megh�l�lnia. Nincs mit. M�r azzal megh�l�lhatja, ha a Reggeli Pr�f�t�ban kijelenti, hogy �rtatlan vagyok, �s hogy �n csak egy �ldozata vagyok a dolognak. De k�rek a sz�vegrõl elõtte egy m�solatot. – tette hozz� Black. – Tudja, n�ha nem minden �gy van le�rva, ahogyan az az elej�n t�rt�nt. Csak a biztons�g kedv��rt k�rek m�solatot…
- Term�szetesen… M�s valamiben m�g seg�thetek �nnek, hogy azt a k�t �v nyomort elfelejthesse?
- Semmiben, k�sz�n�m… Abban m�r seg�tett. – villant �t az arc�n Blacknek egy mosoly.
- T�nyleg? Hogyan? – �rdeklõd�tt a Miniszter…
- Egyszerûen csak annyival, hogy egy olyan embert k�ld�tt az Azkabanba, aki �rt is az emberek lelk�hez… �s persze a sz�v�kh�z is. – pillantott titokban Rose, aki r�zsav�r�sre v�ltozott.
- �rtem. – Caramel nem nagyon �rtette, hogy Black mire gondolt, �gy teh�t hagyta a dolgot… - Akkor, tov�bbi sz�p napot. – b�cs�zott el a Miniszter, azzal els�t�lt, karj�ban a titk�rnõvel, akit kivitt a hely�re, hogy majd ott folytassa �juldoz�s�t. Miut�n Caramel kiment Rose odal�pett a l�d�hoz, �s leguggolt mell�.
- Mi a gond Rose? – k�rdezte �rtetlenkedve Remus. – Valamit sejtesz?
- H�t, tudj�tok, el�gg� �rdekes, hogy nincs benne semmi. Nektek nem?
- Tudod, az ap�m n�ha csin�lt �rtelmetlen dolgokat. Ez lehet az egyik. Nincs benne semmi, �s ennyi. M�r, szerinted lehet, hogy valami titka van ennek is? – guggolt le a nõ mell� Sirius.
- Igen… - gondolkodott Rose.
- Szerintem pakoljuk ki, �gy tal�n k�nnyebb lesz �tvizsg�lni. – javasolta Lupin… Hamar kipakolt�k a l�d�t.
- N�zz�tek csak! - sz�lalt meg Rose. – Az ilyen l�d�kat ismerem!
- T�nyleg? – csod�lkozott el Black.
- Bizony. Ez figyussz�tok meg! – azzal beny�lt a l�d�ba, �s r�t�maszkodott az alj�nak a bal fel�re, mire ez megbillent. – Ez is csak egy �lca volt. Amit mi az alj�nak l�tunk, az nem is az alja, hanem csak egy deszka. – kivette az deszk�t a l�d�b�l. A deszka alatt pedig egy bor�t�k volt. Sirius kivette a bor�t�kot, megford�totta, �s kinyitotta… Egy lev�l volt benne, egy kulcs, �s egy ez�st nyakl�nc. A nyakl�ncnak volt is egy med�lja, ami k�t s�rk�nyt �br�zolt egym�sba gabalyodva. A med�lt ki lehetett nyitni, �s bel�l egy k�pet. Egy k�pet, Grusr�l �s Lanahr�l… Mint egy boldog p�r… Sirius szem�gyre vette a k�pet.
- �gy n�ztek volna ki a sz�leim? – szorult el sz�ve.
- Megn�zhetem? – k�rdezte Rose, mire Sirius �tny�jtotta a nyakl�ncot. Majd kez�be vette a levelet, �s olvasni kezdte…

Kedves Fiam!

Rem�lem, megtal�ltad azt, amire �letedben v�gyt�l. Most nem az �r�ks�gre c�lzok, hanem m�sra. Mire id�ig eljutsz, rem�lem, nem leszel egyed�l, �s r� fogsz j�nni, hogy �n csak j�t akartam azzal, hogy azt mondtam, Orion az any�d. K�rlek, bocs�ss meg nekem… A nyakl�ncban van egy k�p r�lam, �s az �desany�dr�l… Vedd ki a k�pet, �s a h�tulj�n lesz egy sz�m. Az a sz�m, a Gringotts egyik sz�fj�nek a sz�ma, a kulcs pedig a bor�t�kban van. Rem�lem, haszn�t tudod venni a p�nznek. Mindenemet r�d hagyom, gondolom, ezt m�r tudod, �s azt is, hogy nem vagy aranyv�rû. Tudom, v�tkeztem, de meg kell �rtened. Te is m�r f�rfi vagy, tudod, hogy mit �rzek.

Tov�bbi boldogs�got k�v�nok �n, �s any�d!

Grus Black

- Ez gy�ny�rû. – mondta Rose a med�lt n�zegetve. – J�l n�ztek ki egy�tt. – adta vissza Siriusnak a nyakl�ncot…
- H�t igen. De neki nem siker�lt… - rakta a nyak�ba az ez�st�kszert Black.
- Neki nem, de neked m�g siker�lhet… - mondta b�lcsen Lupin.
- Tal�n. – n�zett Rose-ra Sirius. – De ez nem csak tõlem f�gg.
- Tudj�tok mit? – j�tt egy �tlete Remusnak. – Elõsz�r hozzuk el Harryt a nyany��kt�l, �s majd ut�na besz�ltek errõl j�?
- Remus! Hogy besz�lsz? – lepõd�tt meg Rose. – Te nem szokt�l ilyen szavakat haszn�lni.
- H�t, ez igaz, de Siriust�l tanultam! – mutatott Blackre, hogy felmenthesse mag�t.
- Ink�bb menj�nk j�? – javasolta Sirius, majd mindannyian fel�lltak, �s kiballagtak a Miniszt�riumb�l. �ti c�ljuk pedig a Private Drive 4 volt.

Folyt. K�v.