- Bizony… - jelentette ki Remus. – De szerintem majd ink�bb holnap pr�b�ljunk meg r�j�nni, hogy Grus ezzel mire is akart utalni j�? Aludjunk egyet…
- J�, �n akkor Grus szob�j�ban alszok, h�tha beugrik valami… - mondta Rose mosolyogva.
- Ok, akkor �n meg Remus pedig a melletted levõ szob�ban lesz�nk, vagyis az eny�mben. Menj�nk, mert m�g itt alszok el, ebben a fotelban. – azzal lend�letesen fel�llt, �s elindult az ajt� fel�. A t�bbiek is k�vett�k. Mindenki sz�pen cs�ndben lefek�dt, kiv�ve Rose-t, aki m�g k�r�ln�zett a fi�kban. T�ls�gosan f�zott ahhoz, hogy el tudjon szenderedni, �gy ink�bb a verset pr�b�lta megoldani. �pp az �gyon �lt, amikor valaki halkan kopogott, majd benyitott. Sirius volt az.
- Szia. – k�sz�nt illendõen, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t. – Hogy hogy m�g fent vagy? – n�zett Rose-ra, aki egy takar�ba volt bebugyol�lva. – Nem tudsz aludni? – l�pett oda hozz�.
- Aha… Nem tudok. Tal�n, mert t�l hideg van… - h�zta mag�n �ssze a takar�t m�g jobban.
- Mi�rt nem sz�lt�l? – t�rdelt le el� Sirius. – valamit csin�ltunk volna vele.
- K�szi… �s te mi�rt vagy fent?
- H�t, nem tudok aludni. De csak sim�n �lmatlans�g, semmi m�s. Valami nem hagy nyugodni. Csak az a gond, hogy �n sem tudom, hogy mi…
- Nem akarsz le�lni? – k�rdezte Rose, mivel a f�rfi m�g mindig ott guggolt elõtte.
- Hm? Ja, persze. K�sz… - huppant le a nõ mell�. Mind a ketten maguk el� meredtek, �s gondolkoztak valamin. Tal�n v�letlen, vagy nem, de ugyan azon… P�r perc n�ma elm�lked�s ut�n, egym�sra n�ztek, de Sirius t�rte meg a cs�ndet.
- �hm. Mond csak, te nem gondolkozt�l m�r azon?... Hogy, hogy te, �s…
- De, gondolkoztam m�r. Elvetettem a dolgot… Nem, valahogy nem j�v�nk �ssze…
Megint hosszas cs�nd k�vetkezett, majd a f�rfi megsz�lalt.
- Figyelj, nem vagy �lmos?
- De… Csak tudod, f�zom…
- Azon seg�thet�nk. – mosolyodott el Black, majd az �l�be �ltette a nõt, �s biztons�got ny�lt� karjai k�z� z�rta. Mivel õ sem akart az�rt fagyoskodni, mag�ra ter�tette a takar�t, �s �gy �gy n�ztek ki, mint valamif�le indi�n s�tor. – �gy jobb?
- Sokkal… - simult a nõ a f�rfihoz. Sirius gyeng�den elkezdte simogatni a nõ arc�t, am�g az el nem aludt. Azt�n csak gy�ny�rk�d�tt benne, hogy milyen sz�p, gondolatai pedig sz�pen lassan elkalandoztak a j�võj�t illetõen. Mit fog tenni, ha ennek v�ge? Rose elmegy, vagy tal�n n�ha beugrik megl�togatni, hogy is megy a sora, de õ megint egyed�l marad. Egyed�l ebben a nagy h�zban. Senkije sem lesz… Nem, ezt nem hagyja, igen is, fog tenni annak �rdek�ben, hogy ez ne �gy legyen… �s, h�tha valami j� is kis�l belõle. De egyszer Siriust is elnyomta az �lom, �s az õ szeme is lecsuk�dott. Amikor fel�bredt, Rose m�r nem volt az �l�ben. Lassan feleszm�lt, �s elkezdte keresni.
- Vajon hol lehet? – mondta mag�nak, mik�zben kib�jt a takar� al�l. – Remus? – nyitott be a m�sik szob�ba bar�tj�hoz. Lupin �ppen a p�l�j�t vette felfele.
- Szia Sirius. H�t te hol aludt�l? – �rdeklõd�tt.
- Bementem tegnap Rose-hoz, mivel nem tudott elaludni, �s v�g�l engem is ott �rt utol az �lom. Nem l�ttad ma reggel õt?
- Nem sajnos. De biztos nem ment el… V�rj, �n is megyek… - Mind a ketten kimentek a szob�b�l, majd neki�lltak, hogy megkeress�k a nõt. Hamar megtal�lt�k, a konyh�ban s�rg�tt-forgott Rose, �pp reggelit csin�lt.
- H�t te mit csin�lsz? – k�rdezte Sirius a konyh�ba l�pve.
- Reggelit nektek. Az�rt m�gse �lljunk neki a rejtv�nyfejt�snek korg� gyomorral nem? Tess�k, m�r k�sz is van. Nem nagy kunsz, nem r�g keltem fel… - rakta le a t�ny�rokat a k�t f�rfi el�, akik nagy gõzzel neki is �lltak, hogy elpuszt�ts�k azt.
- Ez nagyon finom volt. – tette fel a l�b�t Sirius a m�sik sz�kre, miut�n v�gzett az ev�ssel. – Egy�bk�nt ezt hogy h�vj�k? Sosem ettem m�g ilyet.
- H�t, az lehet, tudod, ezt r�ntott�nak h�vj�k. Ez egy egyszerû �tel, k�nnyen �s gyorsan elk�sz�thetõ. – mosolygott Rose.
- Ok, akkor �lljunk is neki. – �llt fel az asztalt�l Lupin. Gondolkodjunk csak. – felolvasta megint a verset, hogy mindenkinek friss legyen, majd elkezdett fel-al� j�rk�lva a megfejt�sen gondolkodni. Ezalatt Rose le�lt Siriussal szembe, �s egym�st n�zt�k. Lupin egyfolyt�ban motyogott mag�ban, de amikor a nõ megsz�lalt meg�llt.
- Na l�tod Sirius, ez�rt nem… - mutatott Rose Remusra.
- Tess�k? – n�zett Lupin �rtetlen�l az asztaln�l �lõ p�rosra, mire azok elnevett�k magukat.
- Semmi… - legyintett Sirius. – Folytasd csak a gondolkod�st… - majd �jb�l belef�rta mag�t Rose barn�n csillog� szemeibe… Akkor figyelt fel megint, amikor Remus m�r harmadszorra sz�l�totta a nev�n.
- Sirius! – szinte m�r kiab�lta Remus.
- I… Igen? – z�kkent ki az �lmodoz�sb�l Sirius.
- Te most a megfejt�sen gondolkodsz? Mert akkor el�gg� fura vagy…
- Bocs, egy kicsit elkalandoztam…
Rose csak mosolygott a dolgon, majd v�gre neki�lltak norm�lisan gondolkodni… Hosszas percek teltek el �gy. Remus oda-vissza trappolt, csak cipõj�nek kopog�sa �s a falon l�g� fali�ra kattog�sa t�rte meg a cs�ndet.
- Megvan!! – ki�ltott fel Rose, mik�zben f�lpattanva fell�kte a sz�k�t. Mindenki hal�lra r�m�tett ezzel, �s Sirius, aki eddig a sz�k�n billeget, h�traesett nagy cs�r�mp�l�s k�zepette. – Jaj, bocsika… - rohant oda Rose az asztalt megker�lve. – J�l vagy? – k�rdezte, mik�zben felseg�tette Sirius a f�ldrõl.
- Term�szetesen. Egy ilyen kis es�s nem �rthat nekem.
- Ja, persze. Annyira nem, hogy v�rzik a fejed…
- Mi? – rohant oda Remus is. – Akkor az fontosabb… Majd ut�na elmondod. – mondta, majd eltess�kelte õket az ajt�ig. Rose elvezette Siriust az egyik szob�ig, ahol nagy val�sz�nûs�gre, voltak elsõseg�lydobozok. Rose sz�pen ell�tta a f�rfi s�r�lt fej�t, majd �pp indulni k�sz�lt vissza az �tkezõbe, hogy elmagyar�zza Lupinnak a megold�st, amikor Black megfogta a kez�t, �s visszah�zta.
- K�sz�n�m.
- Ugyan, nincs mit…
- Te olyan kedves vagy hozz�m…
- H�t, �n ilyen vagyok… - pirult el egy kicsit Rose.
- Rose, �n… �n…
- Ssss… - tette az ujj�t a f�rfi sz�ja el�, jelezve, hogy a szavakat hagyjuk. K�zel hajoltak egym�shoz, �s m�r alig voltak p�r centire egym�st�l, amikor…