Remus nagy nehezen kievezett a partra, �gy, hogy a dementorok semmi k�l�n�set nem vettek �szre. V�g�l is, mit kellett volna? Egy f�rfi evez a part fel� egy nõvel, aki visz mag�val egy kuty�t. Ez egy�ltal�n nem szokatlan, r� is lehet fogni, hogy a kutya mondjuk a nõ�, mert olyan nyugodtan hagyja, hogy simogassa a fej�t.
Teh�t kisz�llnak a cs�nakb�l, �s elindulnak kom�tosan.
- Mond csak, Remus. �s mit fogunk Malfoy�kn�l csin�lni? Meg fogjuk k�rdezni, hogy „H�, nem tudj�tok, hogy hol van Sirius Black hagyat�ka? Tudj�tok, amit ti is kerestetek, �s m�ig nem j�ttetek r� a l�da nyitj�ra?” Vagy te mire gondolt�l?
- Hm… H�t val�j�ban nem gondolkoztam m�g el ezen, de majd csak lesz valami. Ez att�l is f�gg, hogy hogyan fognak minket fogadni. V�g�l is, õk nem tudj�k, hogy Sirius „az”. Vagy tudhatnak r�la? – n�zett a kuty�ra, aki hevesen megr�zta a fej�t. – Na. Nem tudnak r�la.
- �s, ha �gy fogadnak, hogy „gyertek be, k�rtek egy kis te�t?”… Akkor mi sz�pen bes�t�lunk, le�l�nk a k�nyelmes fotelokba, �s sz�rcs�lgetj�nk majd a te�t? �s ha megk�rdezik, hogy mi sz�l hozott ide minket?
- Figyelj. Malfoy�k nem �ppen azok a t�pusok, akik kedvesen fogadnak ak�rkit, fõleg nem olyanokat, mint mi. �rted? Vagy, ha nincs m�s, megk�rdezz�k, hogy hol tartanak a nyomoz�sban, �s hogy kider�tett�k-e m�r, hogy hogyan ny�lik a l�da…
- Aha, �rtem. �s akkor mondhatn�nk nekik, hogy nek�nk olyan forr�sunk van, amit nem lehet megc�folni, �s hogy mi tudjuk? M�rmint, hogy hogyan kell kinyitni.
- H�t, nem rossz, de akkor maguknak akarn�k az eg�szet, ha szerencs�nk van, akkor megfelezik vel�nk.
- Term�szetes, m�sk�pp nem mondom meg.
- Ott van az imperio… Õk nem f�lnek haszn�lni…
- De mivel nem tudok semmit, felesleges lenne haszn�lniuk. – mosolygott a nõ.
Nem sok�ra el�rtek arra a k�rny�kre, ahol Malfoy�k �ltek. Egyre jobban izgultak, hogy mi fog t�rt�nni, akkor amikor ajt�t nyitnak majd. �s ez egyre jobban csak fokoz�dott, ahogyan k�zeledtek a h�zhoz. V�g�l meg�lltak az ajt� elõtt, �s egy kis idõ t�tlenked�s ut�n becs�ngettek. Meglepet�s�kre egy apr� termetû, hegyes orr�, hatalmas, kiguvad� szemû man� nyitott ajt�t.
- Igen? Mit parancsolnak? – k�rdezte f�l�nken, de tisztelettud�an.
- �hm, Lucius Malfoy itthon van? – k�rdezte Rose b�tortalanul. – Szeretn�nk vele besz�lni.
- Sajn�lom, de nincs… - l�tszott rajta, hogy nehez�re esik elmondani, mert f�l.
- �s Narcissa? – �rdeklõd�tt most Remus.
- Õ sincs.
- Hov� mentek? – t�rt elõ a k�rd�se Rose-nak h�rtelen meggondol�sb�l.
- Eln�z�st, de ilyen inform�ci�t nem adhatok ki, - itt meg�llj volt a man�nak, kezdte furcs�nak tartani a k�rdezõsk�d�st. – �s ha megk�rhetem �n�ket, t�vozzanak. Maguk nem rokonai a csal�dnak, ez�rt nincs t�bb mondanival�m magukhoz. – m�r �pp be akarta csukni az ajt�t, amikor Sirius, meg sem gondolva, hogy mit tesz, �tv�ltozott, �s az ajt� sz�l�hez kapott, nehogy bez�r�djon.
- Sirius! – ki�ltott fel halkan Rose. – Mit csin�lsz?! – k�rdezte m�r nem csak õ, hanem Lupin is.
- Nyugi… - vetette oda az agg�d� p�rosnak. – Hah�… - nyitotta megint ki az ajt�t.
- Sirius Black? – csod�lkozott a man� a f�rfin, m�g Rose �s Remus pedig azon, hogy a p�tt�mke �lõl�ny ismeri Sirius. – Mag�t kiengedt�k uram?
- Igen. Mond csak. Nekem elmondan�d, hogy hova mentek? Mert, tudtommal �n a csal�d rokona vagyok.
- Term�szetesen uram. A Gringotts-ba mentek, hogy kivegy�k az �nnek sz�nt hagyat�kot, majd azt a Miniszt�riumba sz�ll�ts�k.
- Mit akarnak a Miniszt�riumban csin�lni vele? Az egy l�da?
- Igen, Mr. Malfoy manaps�g mindig a Miniszt�riumban van, �s �gy t�bbet foglalkozhat vele.
- �rtem. – �llt fel Sirius, mivel id�ig t�rdelt, mert amint �tv�ltozott emberr�, nem nagyon akart felt�p�szkodni, �s �gy legal�bb magass�gilag egy szintben volt a man�val. – Hogy h�vnak?
- Dobby, uram.
- Aha Dobby, k�sz�nj�k sz�pen. – mosolyodott r� a man�ra Black.
- Mr. Black t�l kedves Dobbyhoz. Dobby nem �rdemli meg, hogy ilyen sz�p szavakkal illess�k meg.
- Ugyan m�r, t�nyleg kedves vagy. – b�logatott Rose is.
- Figyel csak. Nem gondolt�l m�r arra, hogy mi lenne, ha te lenn�l az �n man�m, �s az �n man�m lenne Malfoy�k�?
- Nem, uram…
- Akkor gondolkozz el ezen Dobby j�? Mert m�g fogok erre j�rni. Rem�lem nem egyed�l… – sand�tott r� Rose-ra �gy, hogy a nõ ne vegye azt �szre, de a man� m�giscsak �rtse a jelz�st.
- �rtem, uram… - mosolyodott el Dobby is.
- H�t, akkor k�sz�nj�k, nek�nk akkor menni kell. – intett p�t Sirius kedvesen a man�nak.
- Viszl�t uram, �s vigy�zzon mag�ra, meg term�szetesen a t�rsaira. – b�cs�zott el a man� is, majd becsukta az ajt�t.
- J�, �s most? Akkor menj�nk el a Miniszt�riumba?
- Igen, oda megy�nk, kik�rdj�k az �r�k�s�d�si pap�rt, h�tha arr�l megtudunk valamit. De a legjobb lenne egy m�solatot k�sz�teni r�la.
- Rendben, akkor ir�ny a Miniszt�riumba, m�g mielõtt lemegy a nap.
Azzal akis csapat sz�pen lassan els�t�lt a Miniszt�riumig. Term�szeten Sirius nem emberform�ban s�t�lgatott az utc�n, hanem kutyaalakban loholta le az utat. Oda�rkeztek m�g napnyugta elõtt, kik�rt�k a pap�rt, sz�pen, egy r�vidke var�zslattal le is m�solt�k. Ezut�n �gy d�nt�ttek, hogy mivel Siriusnak nem �ppen a legbiztons�gosabb az utc�n csatangolnia, elmennek a Black h�zba, �s ott t�ltik az �jszak�t.
- H�, h�t, nem �ppen a legtiszt�bb hely. – sz�lalt meg Rose, amikor bel�pett az ajt�n.
- Tudom, de egy �jszak�nak megfelel… - l�pett be Remus is.
- Fûteni meg nem kell, mert ahhoz el�g, ha p�rosan vagyunk, �s m�ris nem olyan hideg az �gy… - vigyorodott el Sirius.
- Tudod, hogy hova menj�l… - vetette oda a nõ, mik�zben beljebb l�pkedett, hogy jobban felfedezze a helys�get. Azonban senki sem sejtette, hogy nem szabad halkan besz�lni, csak akkor j�ttek erre r�, amikor sz�tr�ndult egy hatalmas, �lethû nagys�g� k�p elõtt a f�gg�ny, �s egy szigor� tekintetû, fekete haj�, szikr�z� szemû nõ elkezdett rik�csolni.
- Ki meri felzavarni a nyugalmamat? Sirius!! Te… Te – kereste a szavakat. – Te hogy mersz bel�pni ebbe a h�zba? Hogy mered, miut�n el�rultad a csal�dodat? �s olyanokkal �llt�l �ssze, mit… mint az ott!! – f�rmedt r� Remusra mutatva.
- Hallgass el te banya!! – rohant oda Sirius a k�phez, �s gyorsan �sszer�ntotta a f�gg�nyt. A nõ lassan elhallgatott. – na, õ az �n �desany�m. Igaz, mennyire kedves nõ volt?
- Nagyon… - mondta halkan Rose, mivel õ tudta m�r az igazs�got, nem �gy, mint fekete haj� ismerõse.
- Asszem menj�nk ink�bb a fenti szob�ba… - javasolta Lupin, majd halkan fels�t�ltak a l�pcsõn, �s lekuporodtak az egyik k�nyelmesnek l�tsz� szoba foteljeiben. – Akkor kezdem olvasni. – mondta Remus, amikor mindannyian elhelyezkednek.
- Ok, m�g csak nyolc �ra van – n�zett a falon l�g�, hatalmas fali�r�ra. – M�g lesz idõnk elemezni is.
- Szerintem arra nem lesz sz�ks�g. – sz�lalt meg a pergamen m�g�l a f�rfi. – Itt minden egy�rtelmû. Hallgass�tok csak… - majd elkezdte felolvasni – �n Grus Black, ebben az �r�klõd�si pap�ron kijelentem, hogy minden vagyonomat egyetlen f�lv�r fiamra hagyom. A r�hagyott �rt�k a Gringotts Var�zsl�bank 147-es sz�fj�ben van, a kulcsot pedig megtal�lj�tok h�zamban, a kandall� tetej�n egy lehajthat� kis r�szben. Rem�lem, fiam haszn�ra lesznek a dolgok, �s j�ra fogja ford�tani. Al��r�s Grus Black. – n�zett f�l Lupin. – Itt minden sz�r�l sz�ra e van �rva. Nincs mit f�lre�rteni.
- J�, de akkor Malfoy�k hogy hogy nem j�ttek r�, hogy hogyan nyithatn�k ki a l�d�t? Lehet, hogy ahhoz is kulcs kell?
- Nem, ahhoz nem kellhet. Akkor m�r az eg�sz h�z fel lenne forgatva. Mi van, ha a lakaton nincs is kulcslyuk, ez�rt nem is kulccsal kell kinyitni, hanem jelsz�val.
- �rtem. �sz szerinted azt ott a lap h�tulj�n, Azt Malfoy�k is �szrevett�k? – mutatott Rose a pap�r h�toldal�n egy nagyon apr� betûvel �rott r�szre. Egy versecske volt az.