Remus �s Sirius csak v�rtak, �s v�rtak. A nap m�r teljesen lenyugodott a l�that�ron, �s sz�p lassan fel is kelt, de Rose m�g mindig nem �rkezett vissza.
A k�t f�rfi a r�csnak dõlve meredtek az ablak fel�, amikor ber�ppent rajta Rose s�lyom k�p�ben. Egy kicsit csetlett botlott, �pp hogy csak le tudott sz�llni Lupin l�b�n�l. L�that�an el volt t�rve a sz�rnya, mû�r az is csoda volt, hogy egy�ltal�n el tudott id�ig rep�lni. A nõ visszav�ltozott, majd a karj�hoz kapott.
- Valami baj van? – kapta fel a fej�t Sirius. L�tszott rajta, hogy nem a patk�ny �rdekli, amit Rose meg�g�rt, hogy elhozza, hanem a nõ �ps�ge. – Ugye j�l vagy?
- Mi t�rt�nt? – kapcsol�dott bele a k�rdezõsk�d�sbe Lupin.
- �hm – fogta a karj�t Rose. – Csak, elt�rt a karom, nem v�szes. Viszont Petert elvesztettem.
- Most nem Peteren van a hangs�ly, hanem rajtad. – aggodalmaskodott Black, amit bar�tja el�gg� �rdekesnek tartott, mivel Sirius sosem volt ilyen. – Ki t�rte el a karod? Mes�lj…
- Teh�t, - kezdett bele a mondand�j�ba Rose, mik�zben Remus megpr�b�lt elõhal�szni egy haszn�lhat� bûb�jt az agytekerv�nyei k�z�l, hogy meggy�gy�tsa a nõ t�r�tt karj�t. – Az �gy volt, hogy mindenkin�l j�rtam m�r szinte, �s el�rkeztem a Weasley csal�dhoz. Sok gyerek�k van, h�, valami… �hm… sz�moljunk csak… igen, h�t gyerek�k van. Mindenki az asztaln�l �lt �ppen, �s �nnepeltek valamit. Az �sszesnek v�r�s haja van, �s az egyik szimpatikus is volt. J�l n�zett ki. – gondolkozott el.
- Ugorjuk �t, ha lehet. – sz�lt k�zbe idegesen Sirius.
- Ok, teh�t el voltak foglalva, �n meg neki�lltam, hogy �tmaszatoljam az eg�sz h�zat. �s ott tal�ltam meg Petert, az egyik szob�ban. Amint megl�tott, h�zta is a cs�kot, de �n elkaptam a grabanc�t. Vid�m voltam, hogy siker�lt, �s elindultam, hogy visszat�rjek hozz�tok. Minden rendben is ment, am�g el nem �rtem, Azkaban k�rny�k�t. Val�sz�n�leg feltûnt a dementoroknak, hogy egy s�lyom lakik a b�rt�n ter�let�n, mert az �llatok tudniillik messze elker�lik, m�g a k�lsõ partot is. M�r a l�tv�ny�t�l is f�lnek. Mondom, el�gg� �rdekes voltam sz�mukra, �s megt�madtak. Persze �n megpr�b�ltam v�dekezni, de nem akartak lesz�llni r�lam. Egyre jobban csak felideges�tettem õket, hogy nem akarok m�s bel�t�sra t�rni, �s ketten �sszeszor�tottak. Tiszt�ra, ki akart�k nyomni belõlem a szuszt, �s meg k�nomban elejtettem Petert…
- Tess�k?? – sz�lalt meg olyan h�rtelen Remus, hogy Rose �sszerezzent. – Bele, a tengerbe? – kerekedett el a szeme.
- Igen, �s nagyon sajn�lom. – csordult ki a k�nnye a nõnek. – De, �n abban b�zok, hogy ki tudott �szni a partra, mert alig p�r m�terre ejtettem el. Ezt komolyan mondom, olyan �t m�ter lehetett maximum a t�vols�g, �s a tenger r�ad�sul most nem is h�borog.
- Hu, akkor kijutott. De vajon hova ment ezek ut�n? – suhintott egyet a p�lc�j�val Remus, �s Rose keze m�r nem is volt t�r�tt…
- K�szike… Teh�t, akkor most mi legyen…
- Asszem, - kezdett bele Lupin – el kell menn�nk… Majd visszaj�v�nk Sirius�rt… Nem is tudom, hogy visszaj�v�nk-e. – mosolygott. – Ne hagyjuk ink�bb itt? – vigyorgott.
- Aham, lehet, hogy az lenne a legjobb. – sz�llt be a j�t�kba Rose.
- Ugyan… Ne.. K�rlek, ne hagyjatok itt. Ut�lok egyed�l lenni. – t�rdelt le a r�cshoz, �s k�rlelõ, cuki szemekkel n�zett.
- Figyelj Remus. Sirius m�g a hasznunkra lehet nem? V�g�l is, az õ csal�dja van a k�zpontban, csak tud valamit. Nem �gy gondolod?
- De. De hogy vigy�k ki?
- Odaadom Jonathannak az elenged�si pap�rt, �s m�r mehet�nk is. – z�rta le a t�m�t Rose. Azzal elõh�zta a zseb�bõl Black cell�j�nak kulcs�t.
- Ezt honn�t szedted? – lepõd�tt meg Remus.
- Tudod, ha Jonathanhoz egy kicsit k�zelebb l�pek, �s a szem�be n�zve besz�lek hozz�, �gy.. hm… kedves szavakat, �szre sem veszi, hogy leveszem a kulcsot, az �v�rõl.
- Kis ravasz. – sz�lalt meg Sirius. Rose odal�pett a r�cshoz, �s kinyitotta.
- Gyere. – intett kifele szel�den. – Szabad vagy.
- Fura ezt hallani. – l�pett ki a cell�b�l Black. – Nem vagyok t�bb� n�gy r�cs k�z� szor�tva…
- Menj�nk, mert m�g l�rma lesz. – mosolygott Rose, majd vezet�s�ben elindultak Jonathan pihenõhelye, vagyis a kis elõt�r fel�, hogy leadva a szabadonenged�si pap�rt, elmehessenek, �s folytathass�k �tjukat. A vasajt�hoz �rve, Rose odasz�lt a k�t f�rfinak.
- �hm, Jonathannal n�ha el�gg� kem�ny sz�val kell besz�lni, ne lepõdjetek meg, ha kij�v�k a sodromb�l.
- Ok, nem fogyunk – v�laszolt egyszerre Remus �s Sirius.
A vasajt� kiny�lt, �s Rose, t�rsaival egy�tt bel�pett a kicsike, meleg szob�ba. Jonathan �pp billegve olvasta a legfrissebb Reggeli Pr�f�t�t. Amint megl�tta Black-et, felpattant, �s p�lc�t r�ntott.
- Tudja mit tett kisasszony. Kiengedett egy…
- Igen, tudom… Itt a szabadonenged�si lev�l. – adta �t a pap�rt az õrnek, aki leeresztette a p�lc�t, �s figyelmese elolvasta a rajta �ll� sz�veget.
- J�, de itt az �ll, hogy elõtte �rni kell a Miniszt�riumnak, �s csak ut�na engedhetem el. Az pedig nagyj�b�l kettõ, ha nagyon sietnek akkor tal�n egy h�t.– mosolygott k�r�rvendõen, hogy kedvenc rabocsk�ja m�g maradni fog.
- Nem �r�nk r� szarozni Jonathan! – csapott az asztalra Rose, amitõl mindannyian megijedtek. – Azonnal �lj�n le! – parancsolta ellenvet�st nem tûrõ hangnemben. Jonathan engedelmeskedett, l�tszott rajta, hogy megr�m�l a nõ szavait�l. Rose p�lc�t h�zott, �s elkezdte mutogatni az õrnek. – Gondolom, tudja ez mi. �s azt is tudja, hogy megtal�lom, ha nem �r most egy levelet a Miniszt�riumnak, �s nem tesz �gy, mintha Sirius Black nem lenne itt, hanem, mintha minden rendben lenne. Meg�rtette? – a p�lca v�szesen k�zel ker�lt a f�rfi arc�hoz, majd pirosan kezdett szikr�zni. A f�rfi, f�l�nken elh�zta lassan a p�lca v�g�tõl az arc�t, majd b�logatni kezdett, hogy meg�rtette. – Ha valami baki lenne, megtal�lom. – Jonathan tudta, hogy a nõ nem csak f�leml�t�sbõl mondja, hiszen neki nem neh�z megtal�lnia b�rkit. Egy szempillant�s alatt ki is ny�rhatn�. De nem tette. Rose sz�pen felegyenesedett, �s a nagyajt�hoz l�pett. – Szerintem m�r most kezdje el �rni azt a levelet. – az õr hihetetlen gyorsas�ggal h�zta ki a fi�kot, kapott ki belõle egy pergamenlapot, �s m�r kapirg�lta is a sz�veget. – Menj�nk, nem szeretn�m, ha a vihar el�rne minket.
Mindh�rman kil�ptek az ajt�n, majd Remus Siriushoz fordult.
- Szerintem, addig, am�g nem vagy felmentve, maradj kutya. Legal�bbis addig mindenk�pp, am�g kijutunk a szigetrõl, a dementorok miatt. – azzal a fekete haj� f�rfi �t is alakult egy nagy, fekete, boz�tos szõrû kuty�v�. A k�lseje alapj�n n�metjuh�szhoz hasonl�tott a legjobban.
- Rendben, te evezel akkor. – sz�lt oda mell�kesen Remusnak Rose.
- Tess�k?
- J�, akkor majd �n… - �lt be a cs�nakba a kutyus k�s�ret�ben.
- Nem, nem �gy gondoltam – szabadkozott Remus, majd bepattant õ is a kis �sz� vacakba, �s kikapta a nõ kez�bõl az evezõt. – Majd �n.
- L�tod, h�t nem kedves. – mosolygott Lupinra. A kutya a nõ �l�be hajtotta a fej�t, Rose pedig szinte �szt�n�sen elkezdte simogatni az �llat buksij�t. �gy tûnt, hogy Sirius nem sok szeretetben r�szes�tett�k id�ig, mert nagyon tetszett neki. – Olyan aranyos vagy. – bukott ki v�g�l Rose-b�l a mondat. – Im�dom a kuty�kat…
- Musz�j elõttem? – h�zta �ssze a szem�ld�k�t Remus.
- Ugyan m�r…
- Hagyjuk.
- Ok. Akkor mit mondasz, szerinted Peter hova mehetett?
- H�t, egy hal�lfal�hoz, aki mondjuk elrejti. �s ki m�s lenne ilyen, aki elsõrang� ezen a t�ren, �s m�g Peter ismerheti is, h�t Lucius Malfoy.
- Akkor Malfoy�khoz megy�nk?
- Bizony, �s ott kezdj�k a keres�st.


Folyt. k�v.