Futottak, mit sem t�rõdve a t�bbi rabbal, de amikor k�zeledtek Sirius cell�j�hoz, lelass�tottak, hogy valamilyen form�ban az�rt meglepet�s legyen a f�rfinak, hogy r�g nem l�tott bar�tja itt van. �m amikor el�rt�k a cell�t, megd�bbenve tapasztalt�k, hogy az �res.
- Hol lehet? – k�rdezte t�tov�n Remus.
- Jonathan vihette el valahova… - tûnõd�tt Rose. – De hova? A szigor�tott z�rt oszt�lyra?
Egym�sra n�ztek, majd elindultak, hogy megkeress�k az õrt. Hamar meg is tal�lt�k, �pp a mosd�ban volt.
- Jonathan. Hol van a 64-es rab? – tudakol�dott a nõ.
- Ja, Blackre gondol? �tvittem egy m�sik, nyitottabb cell�ba, mert õ �gy k�rte. Nem b�rta elviselni az �j rabot. �s mivel Blacknek eddig kifog�stalan volt a viselked�se, ezt megtehettem �rte.
- Teh�t, most hanyas cell�ban tal�ljuk? – k�rdezte nyugodt hangon Lupin.
- A 198-saban. Az az egyik legszebb cella. Legal�bbis az �n v�lem�nyem szerint. Onnan t�k�letes kil�t�s ny�lik a tengerre �s…
- J�, k�sz�nj�k… - v�gott k�zbe Rose, mivel most nem volt kedve v�gighallgatni Jonathan �rdekfesz�tõ besz�mol�j�t a cell�k ablak�nak kil�t�s�r�l. Remussal az oldal�n megkerest�k 198-as cell�t.
- Szia Sirius. – l�pett egyenlõre csak õ a r�cshoz. Remus odalapult a falhoz, hogy �szrevehetetlen legyen. Sirius megint rajzolgatott, amint �szrevette Roset, odasietett a cella ajtaj�hoz.
- Szia… M�r azt hittem, hogy nem j�ssz el.
- Dehogynem… Nem feledkeztem meg r�lad, csak k�zben tal�lkoztam valakivel… - h�zta a k�pbe Remust.
- Remus? – csod�lkozott el a fekete haj� f�rfi. – H�t te? Azt hittem, hogy te…
- Visszaj�ttem… Nem tudom, hogy mi k�sztetett r�, de… - n�zett titokban Rose-ra – sz�val, de az a fontos, hogy itt vagyok nem? �s seg�tek neked innen kijutni… �g�rem…
- Rose mes�lte m�r az �n �ll�spontomat?
- Nem, de �n �gy is tõled szeretn�m hallani.
Azzal mind a h�rman le�ltek t�r�k�l�sben a f�ldre, �s Sirius besz�molt minden apr�cska r�szletrõl, pontosan �gy, mint ahogyan Rose-nak. Miut�n v�gzett, �rdeklõdve v�rta, h�tha valamelyik partner�nek nem tiszta valami, �s akkor k�rdezni fog, õ meg majd v�laszolhat r�juk. De nem volt k�rd�s… �gy neki�lltak, a leghalkabban, hogy megbesz�lj�k a teendõket.
- Sz�val, akkor mi egy �jatlan patk�nyt keres�nk… Igaz?
- Pontosan… A jobb kez�rõl hi�nyzik a mutat�ujja… - pontos�tott Black.
- H�t, neh�z dolgunk lesz, ott van elõtt�nk az eg�sz vil�g… - t�prengett Lupin.
- Ugyan m�r… Csak van valami, amivel le tudjuk szûk�teni a k�rt…
- H�t, ahogyan �n ismerem Petert, nem volt soha egy tal�l�kony �szl�ny… Nem Remus?
- De.. Peter felfog�sa egyszerû…
- Akkor… Mondjuk-mondjuk… Ahol k�nnyen hozz�juthat a h�rekhez.. V�g�l is, ez neki el�gg� fontos nem? Ha megtudja, hogy te megsz�kt�l, akkor elh�zhatja a cs�kot m�g…
- Igen, �s ha azt tudja meg, hogy Voldemort visszat�rt – k�l�nleges m�don, egyik�k sem borzongott meg a n�v hallat�n, nem f�ltek. – akkor meg nyugodtan felv�llalhatja mag�t, mert Voldemort elsõ dolga az lesz, hogy �sszegyûjti megint a hal�lfal�k sereg�t…
- Akkor leszûk�tett�k a k�rt a M�gia�gyi Miniszt�rium dolgoz�ira… - vett elõ egy pap�rt Lupin, amin nem sok�ra hatalmas n�v�radat �r�dott le.
- Ok. Ki tarthat �llatot… - vetett fel egy �jabb k�rd�st Rose.
- �gyesen gondolkodsz… - dics�rte meg Sirius a nõt. – H�t, gondolom a nõk nem… Nem hinn�m, hogy �gy odalenn�nek a patk�nyok�rt… - mosolygott r� Rose-ra.
- Ha-ha-ha… - v�laszolt a mosolyra Rose. – Akkor azok sem, akiknek nincs �lland� lakhely�k, itt az aurorokra c�lzok. Nekik mindig v�ltoztatniuk kell a lak�hely�ket, �s ezt sok c�kmokkal neh�z megtenni… - Rose r�n�zett Remus lapj�ra, amirõl sz�pen v�ndoroltak le azoknak a nevei, akiket m�r kih�ztak.
- Teh�t, akkor a nõk kiz�rva, �s az aurori p�ly�n fut� dolgoz�k is. Akikbõl manaps�g el�gg� sok van, most, hogy Voldemortt�l nem kell f�lni… Egyenlõre… Akkor, akik a Var�zsl�ny fel�gyeleti fõoszt�lyon vannak, tuti, hogy nem v�lasztanak valami k�z�ns�ges �llatot h�zikedvencnek, hanem ink�bb valami ritkas�got tartanak otthon…
- Akik pap�rmunk�val dolgoznak, azok sem fognak hazavinni egy ilyen rusnya �llatot, mivel az el�gg� sokszor megr�gja a pap�rt, okm�nyt, fontos adatot tartalmaz� levelet.
- Klassz. – sz�lalt meg h�rtelen Remus. – A pap�rmunk�s emberekbõl rengeteg van… M�r alig maradtak p�ran…
- N�zz�k.. Sokan az�rt tartanak otthon h�zi�llatot, nem bagolyra gondolok, hanem azon k�v�l, mert gyerek is van a h�zn�l… Term�szetesen van baglyuk is, de azzal nem szoktak j�tszani a gyerkõc�k, csak leveleznek a bar�taikkal �s m�g sorolhatn�m… - h�zott ki rengeteg embert a list�r�l Black…
- Rendben, teh�t maradt n�h�ny dolgoz� – olvasta le a list�r�l Lupin. – akik nem nõk, van gyermek�k, nem dolgoznak aurori p�ly�n, sem pedig pap�r�gyint�si szakon, �s nem foglalkoznak �llatokkal… Ezekbõl van, n�zz�k csak, 16…
- Rendicsek. – kapta ki Remus kez�bõl a cetlit. - B�zz�tok csak r�m a dolgot, p�r nap alatt v�gzek az eg�sszel.
- Hogy lenn�l te annyira gyors, nincs is, aki kivigyen a szigetrõl…
- T�nyleg? Akkor te hogyan j�tt�l ide? – tette fel a nagy k�rd�st Rose. – Engem Jonathan hozott ide… - mosolygott vid�man a nõre Lupin. – Te aludt�l m�g, õ pedig kapott egy levele, miszerint j�jj�n �rtem �t, �s hozzon ide cs�nakkal. �gy nem kellett f�lnie att�l, hogy te rosszat csin�lsz. Egy�bk�nt nem hagyhatja el most a szigetet, mert ha csak te m�sz, �n kiengedhetek rabokat titokban, ha mindkettõnk megy, akkor megsz�khetnek… Na, hogy m�sz te el? – v�gott vissza Remus. Rose erre m�r nem tudott mit v�laszolni, el kellett neki mondania az igazat. Lupinra n�zett, �s a f�rfi szemeiben l�tta, hogy õ m�r sejti a dolog nyitj�t, de id�ig hallgatott efelõl…
- Sz�val… �n anim�gus vagyok…
- Komoly? – csod�lkozott el Sirius. – �s ezt eddig mi�rt nem mondtad?
- Mert nem k�rdezted. – mosolyodott el a nõ.
- Frapp�ns v�lasz. Teh�t akkor az�rt volt�l olyan h�rtelen bent abban a szob�ban. – h�zta ravaszul mosolyra a sz�j�t Remus.
- Igen, de te erre an�lk�l is r�j�tt�l volna… Mert olyan k�v�ncsi vagy, ugye b�r… - hangs�lyozta ki a ’k�v�ncsi’ sz�t Rose. – Na, akkor �n rep�l�k.
- Sz�val mad�r vagy…
- Igen, s�lyom. De most m�r igaz�n r�ppenek, mert m�g holnapra sem �rek vissza… �s term�szetesen, hozok egy �ldozatot. – kacsintott a k�t f�rfi fel�, majd lassan t�vozott.