M�snap reggel, amikor Rose felkelt, egy bagoly volt az ablakban, �s v�rta, hogy beengedj�k. A l�ny fel�llt, �s kinyitotta az ablakot. Levette a bagoly l�b�r�l a levelet. A bagoly halk sz�rnycsap�sokkal tovarep�lt, val�sz�n�leg nem v�rtak v�laszt az �zenetre. Mi�rt is v�rtak volna, egy miniszt�riumi lev�l volt. Rose le�lt az �gy�ra, majd gyorsan felbontotta a bor�t�kot, �s olvasni kezdte a levelet.

Tisztelt Rose Cleins!

�rtes�tj�k �nt, hogy a maga oszt�ly�ba, a Var�zsl�k Lelkivil�ga kutat� fõoszt�lyra �j tagot vett�nk fel,
aki azonnali hat�llyal be is �ll �nh�z. Amilyen gyorsan csak tud, elmegy Azkabanba, hogy f�lkeresse
�nt, �s egy�tt v�gezhess�k h�tralevõ munk�jukat a var�zsl�k b�rt�n�ben. Rem�lhetõleg a felvett tag
nagy haszn�ra lesz �nnek, �s seg�t majd a kutat�sban, de ha m�gsem, k�rj�k �rja meg nek�nk, hogy
mik az ellenvet�sei a munkat�rsban, amit mi mihamarabb megpr�b�lunk vele egyeztetni. K�rj�k, hogy
legyen t�relemmel az illetõh�z, mivel �j tag, �s hozz� kell m�g szoknia a dolgokhoz.
Amit befejezt�k a kutat�st Azkabanban, k�rem �rtes�tse a Var�zsbûn �ld�z�si fõoszt�ly vezetõj�t,
hogy kit enged ki, mivel azt a ’rabot’ p�r napig megfigyel�s al� vonjuk majd, �s ha �gy v�lj�k, ami az
�n munk�ja mellett biztosan �gy lesz, hogy megfelelõ a lelki �llapota, �s var�zsl�k k�z� mehet,
v�glegesen feloldjuk bûnei al�l.

K�sz�nj�k meg�rt�s�t:

M�gia�gyi Miniszter,
Cornalius Caramel

- Szuper… Egy kezdõ mell�m, aki m�g h�tr�ltatni is fog, mert tuti, hogy z�ldf�lû, �s szab�lyp�rti… - dõlt mag�ba Rose. Azonban nem sok�ig tûnõdhetett mag�ban, mivel kopogtak. – Egy pillanat! – pattant fel Rose. F�lkapta mindennapi ruh�j�t, majd ajt�t nyitott. Jonathan volt az.
- J� reggelt Miss Rose, eln�z�st, hogy ilyen kor�n zavarom, de mag�hoz j�ttek.
- Hozz�m? – csod�lkozott Rose. Ilyen hamar meg�rkezett volna a munkat�rs? – Jaj, ne…
- Tess�k?
- Semmi, semmi… Mondja meg neki k�rem, hogy mindj�rt megyek, csak �t�lt�z�m.
- Term�szetesen. – mondta Jonathan, majd els�t�lt.
Rose gyorsan �tvedlett m�sik ruh�ba. V�rta is, �s nem is v�rta az �j t�rs�t. Az�rt v�rta, mert v�gre nem lesz egyed�l, �s mert id�ig sosem volt t�rsa a munk�ban. �rdekelte, hogy ki lehet az az ember, akivel a j�võ �vekben egy�tt fog majd dolgozni. Viszont nem v�rta, mert �gy �rezte, hogy ez az ember nem akarja majd az olyan kis apr� szab�lyokat megszegni, mint p�ld�ul, hogy nem szabad bemenni a rabok cell�j�ba. R�ad�sul biztos, hogy megk�rt�k, hogy minden egyes mozdulatot, amit elv�gz�nk jegyezze f�l, �s ez�ltal szabadulni sem tud majd tõle. �gy tuti, hogy nem l�togathatja meg Sirius Blacket, pedig el�gg� �rtelmes, �s lelki �llapotban is megfelelõ szem�ly ahhoz, hogy õt vihesse ki. Csak h�t, el�gg� neh�z kutatni �gy, hogy egy ketrec van k�zt�k. A ketrec pedig egy jelk�p az emberek sz�m�ra, hogy f�lnek, vagy csak egyszerûen t�vol akarnak maradni valamitõl, illetve valakitõl…
De v�g�l is, egyszer ezen is t�l kell lenni, kis�t�lt a szob�b�l, �s elindul a v�r�terembe, vagyis abba a kis elõt�rbe, ahol Jonathan szokott aludni. Amint bel�pett, nagy meglepet�s fogadta.
- Rose! – k�sz�nt vid�man egy sz�k�s-barna haj�, magas, k�k szemû f�rfi. Rose, Remus Lupinra ismert benne.
- Remus? – �muldozott. – De r�g l�ttalak! – �lelt�k meg egym�st. – H�t te? Hogy ker�lsz ide?
- �n vagyok az �j t�rsad. Na, mit sz�lsz hozz�? Nem is �r�lsz?
- Dehogynem… Csak nem gondoltam volna, hogy te leszel az.
- Hanem? – kezdett lelankadni Lupin vid�ms�ga.
- �n elõsz�r azt hittem, hogy egy mihaszna kis �joncot k�ldenek, aki a szab�lyok fontoss�g�r�l, �s azok betart�s�r�l fog majd nekem elõad�st tartani, amikor be akarok majd menni az egyik rab cell�j�ba, �s hogy…
- Bem�sz a rabok cell�j�ba? – d�bbent le Remus. – Nem f�lsz, hogy az egyik õr�lt r�dveti mag�t, �s tudom is �n milyen borzalmakat mûvel veled? Mondjuk azt… Tudod, hogy mire gondolok. – pr�b�lt utalni gondolataira Remus, amit Rose k�nnyed�n felfogott.
- Gondolhatod, hogy nem fogok csak �gy bes�t�lni egy idi�t�hoz, hogy megn�zzem vizes-e az als�gaty�ja… Ennyit az�rt kin�zhetn�l belõlem, m�r tudok vigy�zni magamra.
- J�, tudom, de �n akkor is f�ltelek. Jobban f�ltelek most, hogy itt vagy Azkabanban, mint saj�t magamt�l. �s ez nagy sz�.
- Tudom, de ne agg�dj… Olyan emberre gondoltam, aki �rtelmes, �s lelkileg olyan passzban van, mint �n, vagy te… J�, tal�n jobban is, mint te. Nem dilizett be, pedig m�r vagy n�gy-�t �ve itt cs�cs�l a dutyiban… Neked nincs v�letlen�l ilyen ismerõs�d? – k�rdezett r� tapintatosan Rose.
- Ugye nem r� gondolsz. Mondd azt, hogy nem…
- De. Tudtad, hogy milyen v�lem�nnyel van r�lad?
- Nem nagyon �rdekel. Nem tudod, hogy mit mûvel! Õ..
- Dehogynem. Meghallgattam az õ v�ltozat�t is, �s el�gg� hihetõ… Olvastam az akt�j�t, amit a Miniszt�rium k�sz�tett, h�t, van n�mi kivetnival� benne. De az õ v�ltozat�ban nincs.
- Ugyan. Te m�g hiszel is neki? Volt r� ideje, hogy kifund�lja ezeket!
- L�tod hogy milyen vagy, nem hiszel a bar�todnak.
- Õ csak a volt bar�tom! – hangs�lyozta ki a sz�t Lupin.
- Na l�tod! Ez itt a baj. Hogy csak a volt bar�tod! Egy bar�ts�g, ha igazi bar�ts�g, nem szakad meg olyan egyszerûen, fõleg nem bizalmatlans�g miatt! – z�rta le a t�m�t Rose, majd elmas�rozott a szob�j�ba, vissza sem tekintve Remusra, akin l�tszott, hogy felfogta, mit a l�ny mondani akart, �s hogy igazat ad neki.