- Nah�t, milyen v�letlenek vannak… �s ez t�ged gondolom nem zavart…
- Persze, hogy nem… Mi�rt zavart volna.. Kedveltem õt, ahogyan õ is engem, teh�t ez nem volt l�nyeges…
- Nek�nk bezzeg sosem mes�lt r�lad… Pedig biztos, hogy �r�lt�nk volna, hogyha m�r akkor megismer�nk. Vagyis, �rted… - gabalyodott bele Black a saj�t mondat�ba.
- Igen, �rtem… �s, az ott Peter igaz?
- Igen.. Nem is tudom, hogy mi�rt firk�ltam �t a fel�t.
- �h, ugyan. Nem is lehet sejteni, hogy mi�rt irogatt�l oda olyanokat, hogy ’Meghalsz te f�reg’ meg ’�gyis megtal�llak!’ �s hasonl�kat… Az ember nem is gondoln�, hogy ennyire kedveled…
- H�t ja…
- Most mes�lj magadr�l… R�lad m�g nem tudok semmi.
- Mert nincs is olyan fontos dolog, amit tudni kellene r�lam…
- Titkol�zz csak… �s a csal�dod?
- Nekem nincs csal�dom. Legal�bbis, aki v�r szerint az lenne, az sem az.
- Ezt hogy �rted?
Sirius fel�llt, odas�t�lt az asztalhoz, kih�zott egy fi�kot, �s egy hatalmas f�nyk�pet vett ki belõle, amin rengeteg ember �lldog�lt. Black vissza�lt Rose mell�, majd elkezdte sorolni az emberek nev�t, �s hogy mi a v�lem�nye az illetõkrõl.
- Õ itt az ap�m. Õt kedveltem a vil�gon a legjobban, att�l f�ggetlen�l, hogy hal�lfal� volt. Mindig megv�dett, ha m�r akkora slamasztik�ban voltam. A t�bbi hal�lfal� kiv�gezte õt, m�r nem is tudom, hogy mi�rt, annyira kicsi voltam m�g.. Olyan elsõs, m�sodikos tal�n.
- R� �t�tt�l k�lsõleg… De nagyon…
- Igen. Ezt sokan mondt�k, hogy tiszta apja… Csak, valahol m�gsem voltam olyan, mint az ap�m. Az ap�mat k�nnyen lehetett ir�ny�tani, m�g �n �ltal�ban nemet mondtam a parancsoknak. Ez van, any�mt�l �r�k�ltem. Õ az. – mutatott egy szigor� kin�zetû, fekete haj�, sz�rke szemû nõre. – N�lunk õ hordta a nadr�got, ap�mat ritk�n lehetett hallani, akkor is, ha megsz�lalt, tuti, hogy engem v�dett any�mt�l.
- Anyuk�d nem kedvelt t�ged?
- Nem. De m�g mennyire, hogy nem. Az �cs�m. Na, õt im�dta. �cs�m pedig tiszt�ra olyan volt, mint any�m, olyan h�zelgõs, nyaliz�s kis takony, akit mindenki kedvelt, �s any�m mindig azt hozta fel, hogy ’Mi�rt nem tudsz olyan aranyos gyerek lenni, mint az �cs�d, Regulus!’
- az nagyon rossz lehet, ha mindig a m�sikhoz m�rnek…
- H�t az volt. �cs�m megpr�b�lt k�sõbb ap�m nyomdokaiba l�pni, �s be�llt a hal�lfal�khoz, csak amikor megtudta, hogy mit v�rnak tõle, el akart iszkolni. Csak, az a hely olyan, hogy bel�pni szabad, kifel� csak halottk�nt mehetsz.
- Meg�lt�k?
- Term�szetesen. Hidegv�rrel kiny�rt�k…
- Uh… - gondolt bele Rose, majd h�rtelen lek�t�tte az �rdeklõd�s�t h�rom l�ny a k�pen, akik egy�ltal�n nem hasonl�tottak egym�sra, m�gis, valahogy �gy tûnt, hogy egy csal�dba tartoznak. – Õk kik?
- Õk, az unokatestv�reim. Andromeda, Narcissa �n Bellatrix. – sorolta v�gig. – Õk ap�m testv�reinek a l�nyai. Andromeda, õt nagyon kedveltem. – mutatott r�, a legidõsebbnek tûnõ, barna haj�, barna szemû l�nyra. – Õt kitagadt�k, mert egy mugli f�rfihoz ment feles�g�l, valami Ted Tonkshoz, vagy kihez. Narcissa, õ Lucius Malfoynak adta a kez�t, annak a tapl�nak, Bellatrix pedig asszem m�g nem mert feles�g�l senkihez, de n�zd csak, - �llt f�l a hely�rõl, odal�pett a r�cshoz, �s egy m�sik cell�ra mutatott, amiben egy barna haj�, s�t�t tekintetû f�rfi fek�dt a f�ld�n. Mag�ba volt mer�lve, �s egyfolyt�ban motyogott valamit. – Õ ut�na van �gy oda. Rodolfus Lestrange a neve. A f�rfit ut�nam hozt�k be, ne Bellatrix m�g mindig kint k�v�lyog valahol.
- Szerinted el fogj�k õt is kapni?
- Persze. Bellatrix nem az az �szl�ny, aki meg tudna sz�kni m�g a pokolb�l is. De nagyon hûs�ges. Ez az egy tal�n, ami j� benne. De lehet, hogy Narcissanal �s Bellatrixn�l nem is a szerelem az, ami k�ti õket a f�rfiakhoz. – gondolkodott el Black.
- Hanem?
- Szerintem ink�bb az, hogy a f�rfi aranyv�rû, �s van p�nze. F�j… - futott v�gig a hideg Sirius h�t�n.
- De hogy tudnak valakit az�rt szeretni, mert sok p�nze van? – �rtetlenkedett Rose. – Hogy b�rj�k ki…
- Nem tudom, s�t�lt vissza az �gyhoz Sirius. – K�rdezd meg õket.
Ekkor azonban megz�rrent a nagy vasajt� kilincse, �s nyikorogva kiny�lt. Rose az egyik s�t�t sarokba rohant, hogy ne l�tsz�djon, �s minden var�zslatot egyetlen p�lcasuhint�ssal eltûntetett. Amikor az ajt� teljesen kiny�lt, Jonathan l�pett be rajta, ut�na pedig egy hossz�, k�cos haj� nõ. Leszegett fejjel, lassan, csoszogva ment, mint aki m�r hulla.
- Bellatrix! – pattant fel Rodolfus a cell�j�ban.
- Rody! – kapta fel a fej�t a nõ is. Sz�p arca volt, csak val�sz�nûleg az �hez�stõl beesett, lesov�nyodott.
- Na, legal�bb valami j� is legyen a rabs�gban, mell� ker�lsz… - vetette oda hidegen Jonathan, mintha nem is õ lenne. – elõvette a p�lc�j�t, majd Rodolfus mell� var�zsolt egy �j cell�t. – kinyitotta, majd hatalmas l�kettel bel�d�totta a nõt, aki a f�ldre esett.
- Nem lehetne kedvesebben?! – csattant fel m�rgesen Lestrange.
- Ugyan m�r! Ez is csak egy Black, ahogyan a m�sik is! - b�k�tt Sirius fel�. Bellatrix fel�llt, majd a r�cshoz sietett, hogy megn�zze, kire mutatott az õr. – Ugyan olyan hitv�ny alak ez a nõ is. – fejezte be a vit�t, �s bez�rta a cella ajtaj�t, majd nagy sebbel-lobbal kisietett a vasajt�n.
- Nocsak Sirius! – hallatszott a nõ �les, vis�t� hangja. – Te is ide ker�lt�l? Mond csak, mit k�vetett el az �n legkedvesebb unoka�cs�m? – csak �gy vill�mlott a szeme.
- Semmit, �s ezt te is tudod. – Sirius hangja olyan gyorsan v�ltozott fagyosra, ahogyan a tekintete, amitõl Rose meg is ijedt. – Az f�j neked, hogy �n �rtatlan vagyok, nem �gy, mint te. – v�laszolt lassan, megfontoltan �s nyugodtan.
- Ugyan m�r Sirius. Te sosem volt�l az az arany gyerek, aki sosem tett semmi rosszat, �n tudod. Mindig te volt�l az, aki gonoszkodott a kisebbekkel Roxfortban. Mi�rt ne tett�l volna olyat, �gy felnõttk�nt, mit tilt a t�rv�ny?
- Mert mindenki v�ltozik, ahogyan �n is. Kinõttem a gyerekes dolgaimat, de ahogyan l�tom, te nem a saj�tjaidat.
Bellatrix erre a v�laszra ink�bb nem sz�lt semmit, elhallgatott, majd Rodolfus lelki �pol�s�ra ford�totta h�tralevõ… hm… 45 �v�t.
- �r Isten. Nem csod�lom, hogy ut�lod.
- Mindig ilyen volt, im�d engem piszk�lni.
Rose �s Sirius is csak ott �ltek az �gyon, �s hallgattak. S�ri cs�nd volt, csak n�h�ny rab motoszk�l�s�t lehetett hallani.
- Itt mindig ilyen cs�nd van?
- Bezony. H�t, hamar meg�nn�d, ahogyan l�tom. – mosolygott a l�nyra.
- Legyen valami zene? – vette elõ a p�lc�j�t Rose. P�r var�zsige kimond�s�val teljesen el lett falazva a cella, �s megint minden abba az otthonos k�rnyezetbe ker�lt, ahol nem r�g volt.
- Sz�ves elhallgatn�k valamit. Manaps�g mi az, ami olyan j�? Hogyis mondjam.
- Mondjuk ami �pp megy a r�di�ban. – p�r m�sodperc m�lva egy halk zene sz�lalt meg az asztalra var�zsolt r�di�ban, egy lass�, keringõs sz�m. – Hopsz, h�t ez nem az a csatorna.
- Nem gond. Van kedved t�ncolni? – k�rte fel Roset.
- H�t, nem vagyok nagy parkett�ncos.
- Nem baj. Na, gyere. – fogta meg a kez�t a l�nynak, majd bele is kezdett egy keringõbe. – Meg ez neked l�tod? �gyis csak l�pkedned kell.
- Az�rt az sem olyan egyszerû. – mosolygott Rose. - Nagyon r�g r�ncoltam m�r, �s akkor sem keringõt.
- Az igaz, de hamar belej�tt�l.
- De csak mert te j�l t�ncolsz.
- Ugyan, gondolj bele, hogy akkor �n milyen r�g t�ncoltam. Valami 14 �ve…
- Kis korodban tanult�l meg t�ncolni? – csod�lkozott a nõ.
- Igen. N�lunk ez szok�s, hogy minden fiatal fi�nak kor�n meg kell tanulnia t�ncolni. Mivel rengeteg bulira vagyunk megh�vottak, ez elv�rhat�.
A zene v�gezt�vel, Rose �t akarta kapcsolni a r�di�t m�s csatorn�ra, olyanra, ahol gyorsabb �temû sz�mok mennek, de �szre vette, hogy m�r 11 �ra van.
- Nagyon k�sõ van Sirius. Nekem mennem kell.
- De m�g csak 11… Ugye holnap is l�tlak.
- Persze. Nem hagyom ki… - mosolygott a l�ny b�cs�z�ul, majd p�t intett, �s elindult a vasajt� fel�, hogy holnap ar�nylag frissen �bredjen.

Folyt. k�v.