P�r nappal k�sõbb, este, Rose titokban lement Black cell�j�hoz. Halkan l�pkedett, ak�r egy oson� macska. Blackn�l m�g vil�g�tott az asztali l�mpa, õ maga pedig a faln�l �llt, �s l�that�an rajzolt valamit. A falra egy pap�r volt felragasztva, �s m�r kivehetõ volt egy nõi arc a vonalak k�z�l.
- Szia. – k�sz�nt halkan Rose. Black amint meghallotta a nõ hangjait, megp�rd�lt a tengelye k�r�l.
- �hm, szia. – �gy tûnt, hogy egy kicsit meg van lepõdve.
- Mit rajzolsz?
- Jah, - kapott �szhez Sirius. – Semmit. – v�gta r�, majd szupersz�nikus gyorsas�ggal let�pte a k�pet, �s a mark�ban �sszegyûrte. H�tratette a kezeit, majd �gy sz�lt. – Csak egy b�na rajz, semmi t�bb. M�r �gy is ki akartam dobni.
- H�t, az elõbb nem �gy tûnt.
- Gyorsan megv�ltozik a v�lem�nyem egyes dolgokr�l.
- Na… - k�rlelte Rose. – Mutasd meg.
- Nem… Nagyon cs�nya lett. Minek akarod te minden �ron megn�zni?
- Mert �rdekel. Ha nem mutatod meg, bemegyek hozz�d.
- Azt nem teheted meg… - szomorodott el Sirius.
- Mi�rt nem? – csod�lkozott a nõ.
- Mert Jonathan megk�rte az �sszes rabot, fõleg a te ap�dat, hogy figyeljenek r�m, hogy nem csin�lok-e valamit, �s hogy te bej�ssz-e a cell�mba.
- Nem gond. Egy�bk�nt is �gy gondolom, hogy t�l nyitottak a cell�k. – mondta, majd elõvette a p�lc�j�t, suhintott egyet, �s m�ris n�gy fal vette k�r�l Blacket. – Parancsolj. – azzal kinyitotta a lakatolt ajt�t, �s bel�pett. – Egy kicsit az�rt tegy�k otthonosabb�. – p�r var�zslat ut�n egy k�nyelmes �gy, egy jobb �llapot� asztal, �j sz�k, a padl�n szõnyeg, �s k�t n�v�ny jelent meg. – �gy mindj�rt m�s.
Black m�g mindig ott �llt, ahol eddig, �s csak figyelte, hogyan v�ltozik �t a cell�ja, otthonos kis szob�v�.
- Megmutatod a rajzot? – l�pett k�zelebb Siriushoz Rose.
- Ha m�r bej�tt�l, igen. – odaadta a nõnek a rajzot, aki sz�pen kinyitotta, majd alaposan szem�gyre vette.
- Ez csod�latos. Megtarthatom?
- H�t persze. Vagy tudod mit? Holnapra rajzolok neked egy sokkal szebbet. �gy j�?
- Rendben. Adta vissza a lapot, majd k�r�ln�zett jobban a cell�ban.
- Keresel valamit? Seg�thetek? – k�rdezte, mint ahogy a boltokban az elad�k szokt�k.
- K�szi, de nem kell. Csak azt figyelem, hogy milyen j�l rajzolsz, �s hogy azok kik ott a k�pen. – mutatott p�r kidolgozott rajza a falon. Az egyik n�gy fiatal Roxforti di�kot �br�zolt, akik k�z�l egyet s�t�ten �tsat�roztak, a m�sikon egy szem�veges f�rfi �s egy nõ, akinek a kez�ben egy apr�cska gyerek van. Volt egy, a t�bbin�l is nagyobb rajz, amint egy szarvas, egy kutya, egy v�rfarkas, �s egy alig l�that� kicsiny patk�ny volt.
- Melyik k�pre gondolsz? – ment oda a l�ny mell� Sirius.
- H�t, j�form�n mindegyikre, de a legjobban arra. Gondolom azon te �s a bar�taid vagytok.
- Igen, ezek mi vagyunk. – vette le a k�pet Sirius, majd le�lt vele az �gyra. – Milyen r�g is volt az.
Rose is le�lt mell�. – Mes�ln�l nekem r�luk? – Sirius k�t fekete szem�be n�zett, �s tudta, hogy nagy dolgot k�rt.
- Rendben. – l�tszott a fi�n, hogy nem biztos, hogy m�s kedv��rt ezt megtette volna. – Kezdj�k velem. Ez vagyok �n. – mutatott a legmagasabb, szem�be hull�, fekete haj�, fi�ra a rajzon.
- Nem volt neh�z felismerni szerintem. – mosolygott r� Blackre a l�ny, mire a fi�nak is mosoly der�lt az arc�ra.
- Õ itt James, az egyik legjobb bar�tom. – cs�szott az ujja a pap�ron arr�bb egy k�cos haj�, szem�veges fi�ra, aki egy seprût tartott a kez�ben. – Vele sok idi�ta dolgot csin�ltunk iskol�s korunkban. Mindig egy�tt l�gtunk, �gy bajba is egy�tt ker�lt�nk. Hogy mi�rt van sepû� a kez�ben? Im�dott Qviddicsezni. Õ volt a Griffend�l fog�ja. Persze �n is szerettem azt a j�t�kot, �n terelõ voltam, de r�m valahogy nem az volt a jellemzõ. Jamesrõl mindig eszembe jutott, hogy mennyire oda volt Lily Evans�rt… Lily Holl�h�tas volt, �s James m�r m�sodikos kora �ta szerelmes volt bel�. Lily nem akarta �szrevenni õt, mert h�t, most �gy visszatekintve t�nyleg arrog�ns volt. �s Evans komoly bar�tot akart mag�nak. Persze James hetedikre megv�ltozott, �gy Lily is el tudta m�r fogadni… A suli v�gezt�vel õk �sszeh�zasodtak, �s sz�letett egy fi�k, Harry… Azt�n asszem tudod a t�bbit… - szomorodott el.
- �n csak annyit tudok, hogy te el�rultad õket, de ezt nagyon k�tlem. Nem n�zem ki belõled, hogy ilyet tenn�l.
- Minden ezt bizony�totta. Mi csak titokban akartuk tartani, hogy James�k hol rejtõznek, �gy megt�veszt�sk�nt elh�resztelt�k, hogy �n leszek a titokgazda. Az igazi titokgazda Peter volt. �n mondom, csak �lca voltam, hogyha Voldemort kutatni kezdene, akkor hozz�m jutna, �n meg mivel nem tudom, ez�rt ha meg is �l, mert val�sz�n�leg meg�lt volna, nem tudta volna meg.
- Teh�t te fel�ldoztad volna magadat �rt�k, igaz?
- Igen. Mindig is �zig-v�rig bar�tok voltunk, �s sohasem hagytuk egym�st p�cban… Sõt, n�ha m�g �t is v�llaltuk egym�st�l a dolgokat… Sosem �rultam volna el Jamest…
- �s v�g�l is mi t�rt�nt?
- Az t�rt�nt, hogy Peter el�rulta Voldemortnak, hogy James�k hol tart�zkodnak, azt�n elkezdett engem keresni… Vagyis �n kerestem õt azon a napon, mivel ideges voltam, mert nem tal�ltam otthon… Amikor tal�lkoztunk az utc�n, akkor pedig, igaz, egy kicsit paprik�s kedvemben voltam, de h�t ki nem az egy ilyen fontos dologn�l… Na teh�t akkor elkezdett ott ordib�lni, hogy el�rultam Jamest �s Lilyt… Ekkor j�ttem r� a dologra, �s nem engedtem, hogy elmenek�lj�n, ez�rt lev�gtam az ujj�t, vagyis elõsz�r azt akartam… De õ keresztbe h�zta a terveimet. Mert pont akkor robbantott valamit, azt nem tudom, hogy mit, �s patk�nny� v�ltozott, �s eltûnt… Ilyenkor v�g�l is az emberek nem egy futk�roz� patk�nyt keresnek… �s mindenki azt hitte, hogy �n robbantottam, �s hogy Petert meg�ltem.. Pedig ez nem igaz…
- De Peter akkor most anim�gus? – �mult el Rose.
- Igen… �pp ez az, hogy anim�gus. Errõl pedig csak �n, James �s Remus tudtunk… Bejegyzetlen… Ak�rcsak �n vagy James.
- Anim�gus vagy? – tekintete gyorsan az �llatos k�pre ugrott… - Azok akkor �gyszint it vagytok?
- Bizony… Peter a patk�ny, m�sn�ven F�regfark. Az a szarvas James volt. Mindig felemelt fõvel j�rk�lt, tiszt�ra illett r� a szarvas… Az õ beceneve �gas volt… Milyen kreat�v mi? – mosolygott r� a l�nyra.
- H�t nagyon. �s te melyik vagy? Gondolom te a kutya vagy.
- Ezt honn�t veszed? �s mi van, ha �n vagyok a v�rfarkas?
- �n ismerem Remus Lupint… - mosolygott vissza a l�ny. Mindig a k�nyvt�rban �lt a sr�c, �s olvasgatott, tanult. Ott laktam a k�rny�ken, am�g ki nem j�rtam az iskol�t, �s el nem k�lt�ztem… J�ban voltunk… �n voltam az egyetlen, akinek el merte mondani, hogy v�rfarkas… M�rmint a k�rny�ken l�võ var�zsl�k k�z�l…