Rose visszamosolygott, majd belen�zett a k�nyvbe.
- Hanyadszorra olvassa?
- 14-szerre, de õszint�n sz�lva, a III. Richard jobban tetszik.
- �rtem. – adta vissza a k�nyvet. – Azt viszont �n m�g nem olvastam.
- Akkor aj�nlom. Nagyon j�. Ez is, de… Sz�val szerintem az jobb.
- Maga nem tûnik elvetem�lnek. Mi�ta van itt?
- Hu, j� k�rd�s… Olyan h�rom, vagy n�gy �ve.
- �s mi�rt hozt�k ide?
- H�t tudja… - nem tudta befejezni a mondatot, mert az õr megsz�lalt.
- K�rem, kisasszony. Letelt az idõ. Majd holnap, vagy m�skor m�g besz�lgethet vel�k, de most m�r t�nyleg villanyolt�s lenne. – sz�lt a vasajt�t�l Jonathan.
- Rendben, megyek is. – v�laszolt vissza Rose. – Akkor viszl�t.
- L�tom m�g mag�t? – t�maszkodott a r�csra Black.
- Nem tudom. Val�sz�n�leg nem. De ha holnap kora hajnalban fent lesz, akkor tal�n v�lthatunk m�g n�h�ny sz�t. �n holnap elmegyek.
- Akkor hajnalban tal�lkozunk m�g…
- Most komolyan… �n fenn akar lenni olyan kor�n? �n hajnali kettõre gondoltam.
- Nem gond. Nem vagyok h�talv�, �s j�l b�rom a strap�t. �n mondom, hogy fent leszek.
- Maga tudja. – hagyta r� Rose, majd p�t intve elindul aludni.
Eg�sz este vihar volt. A vill�mok csak csattogtak. A tenger h�borgott, hull�mai Azkaban fal�t nyaldost�k. Pontosan k�t �ra elõtt t�z perccel, Rose m�r �bren volt, �s �lt�zk�d�tt. Gyorsan mag�ra kapta ruhadarabjait, majd elindult, hogy megkeresse Jonathant. Hamar meg is tal�lta.
- Jonathan. K�rem, el kell b�cs�znom az ap�mt�l.
- Szerintem arra nem lesz sz�ks�ge…
- Ezt hogy �rti? – torpant meg a nõ.
- �gy, hogy nincs, aki �tvigye. Joe ugyanis… Sz�val, meghalt. Tegnap, amikor visszafele tartott, egy hull�m felbor�totta õt, �s a cs�nakj�t. A hull�mok pedig elnyelt�k Joet. Semmi es�lye nem volt a tengerrel szemben.
- Ezt… Ezt honn�t tudja? Engem mi�rt nem �rtes�tettek? Azonnal levelet kell �rnom… Bocs�nat… - mondta, majd visszasietett a szob�j�ba, elõvett gyorsan egy pergament �s penn�t, majd �rt egy levelet a Miniszt�riumba, hogy nem tud hazat�rni, am�g nincsen haj�s a k�rny�ken, aki elsz�ll�tan� õt a szigetrõl. Azt�n esz�be jutott az is, hogy tanulm�nyt v�gez, hogy egyesekre milyen hat�ssal vannak az azkabani �vek. �gy d�nt�tt, hogy az elsõ Sirius Black lesz… Miut�n k�szen volt a lev�llel, elõh�vta bagly�t, �s r�b�zta. Gondolta, hogy megn�zi, Black vajon igazat mondott-e, �s t�nyleg fent van.
Lement a l�pcsõn, hogy megk�rje Jonathant, kapcsolja f�l ott a l�mp�t, de az õr m�r nagyban aludt. Biztos �gy gondolta, hogy ha Rose �gysem meg sehova, akkor visszaalszik. Rose csak most n�zett t�zetesebben sz�t a kis helys�gben. Meg is akadt a szeme a kulcsokon. Mindegyik kulcsra r� volt �rva, hogy melyik rab�. Megkereste a Sirius Black feliratot, �s levette. Majd sz�pen lassan kis�t�lt, nehogy f�lkeltse Jonathant. Bel�pett a nagy vasajt�n, �s v�gigment a folyos�kon. Mindenki aludt m�g, �m mikor oda�rt Black cell�j�hoz, meglepõdve tapasztalta, hogy Sirius fent van.
- Hell�. Azt hittem, hogy elfelejtett�l felkeni. Az ap�d m�g alszik. Felkeltsem? – �llt f�l a sarokb�l Sirius. Id�ig ott �lt, �s a R�meo �s Juli�t olvasta, most azonban odaj�tt a ketrechez.
- Nem, nem kell. Nem hozz� j�ttem. – n�zett m�lyen a fi� szem�be Rose.
- Hogyhogy? Nem akarsz elk�sz�nni tõle? – k�rdezte megj�tszott komolys�ggal Black. L�tszott a szem�n, hogy tudja, hogy mit akart a l�ny mondani.
- Mert nem megyek el. – v�laszolta olyan term�szetess�ggel Rose, hogy m�g Sirius is meglepõd�tt rajta.
- Nem? Akkor maradsz? Mi�rt? – �rdeklõd�tt a fi�.
- H�t, nincs aki elvigyen. – s�t�tte le a szem�t a l�ny. – Joe tegnap este belefulladt a tengerbe.
- Szeg�ny. – fejezte ki egy�tt�rz�s�t Sirius. – �s akkor most mit fogsz csin�lni?
- Elõsz�r is, bemegyek hozz�d. – jelentette ki Rose, �s m�r ette is elõ a kulcsokat.
Black p�r l�p�st h�tr�lt, �s csod�lkozva n�zte, amint Rose kinyitja a r�cs ajtaj�t, �s kinyitja az ajt�t. Val�sz�n�leg az�rt volt meglepõdve, mert azkabanban nem szok�s kinyitni a r�csokat, m�g akkor sem, ha �g az �p�let. Ink�bb hagyj�k bent �gni a rabokat, minthogy elõtt�k kinyiss�k az ajt�t �gy, hogy azok �lnek.
- B�tor vagy.
- Mi�rt? – csukta be maga m�g�tt a r�csot Rose, de nem lakatra.
- Senkinek sem merik kinyitni a r�cs�t, ha az illetõ m�g �l. Nem is szabad. �s mi van, hogyha �n most mag�ra t�madtam volna.
- De nem t�madott r�m.
- De mi lett volna, ha m�gis. Maga nem n�zi ki belõlem, hogy egy elmebeteg õr�lt vagyok?
- Nem. Nem hiszem el, m�g ha maga az �r Isten is azt mondan�… - l�pett k�zelebb Siriushoz Rose.
- �s mi�rt nem? – k�rdezte Black, mik�zben szinte belef�rta tekintet�t a l�ny szem�be.
- Mert tanulm�nyok alapozz�k, hogy aki t�nyleges bûnt k�vetett el, �s ez a lelk�t nyomja, az egy, maximum k�t �v azkabani fogs�g ut�n idegroncs lesz. Valakik fel tudnak igaz �p�lni annyira, hogy besz�lgetni lehet m�r vel�k, de amikor a szabads�g mot�vuma, a kulcs elõker�l, kib�jik belõl�k az õr�lt, �s nem b�rnak magukkal. Vagy ha csak sim�n a szabads�g rem�ny�t v�zoljuk fel, m�r akkor is jelentkezik ez a dolog. �nn�l m�g a kulcs l�tt�n sem t�rt�nt semmi… �s egy�bk�nt is. Meg tudom v�deni magamat. M�g maga ellen is. – az utols� mondatot sejtelmesen mondta, valamire utalni akart ezzel Blacknek, aki gyorsan kapcsolt.
- H�t, m�r sokat elkaptam, de egyik sem kellett igaz�n. Csak h�bort volt. Nem is lõttem le egyet sem, csak elkaptam õket. R�ad�sul mind teljesen egyforma volt, semmi k�l�nleges nem volt benn�k. Nem �gy, mint mag�ban.
- Ezt most vegyem b�knak? – pirult el egy kicsit Rose.
- Term�szetesen. – mosolyodott el Black.
- Jesszusom!!! – hallatszott a ki�lt�s a vasajt� felõl. Jonathan volt az. Elõkapta a p�lc�j�t, �s b�n�t��tkot k�ld�tt Blackre. Siriust el is tal�lta vele, aki �sszerogyott. – Ugye j�l van Rose kisasszony?! – rohant a cell�hoz az õr.
- �n igen, de ez mire volt j�? – hajolt le Sirius mell� a nõ. Elõh�zta a p�lc�j�t, majd lebegtetõbûbûjjal lefektette Blacket az �gy�ra.
- Hogy mire volt j� asszonyom? Maga az egyik rab cell�j�ban van! R�ad�sul egy olyan�ban, aki fokozottam el van z�rva m�g a vend�gektõl is! Azonnal j�jj�n ki! – Jonathan berontott a cell�ba, �s a karj�n�l fogva h�zta ki a nõt, mik�zben a p�lc�j�t a k�bult Blackre szegezte.
- De h�t k�bult! – sz�lt ellentmond�an Rose. – Most mit tehetne?
Jonathan lelakatolta a cella ajtaj�t, majd Rosehoz fordult. Blackbõl �n mindent kin�zek, m�g azt is, hogy �tmegy a falon, vagy miut�n meghalt, a hull�ja v�mp�rk�nt �l tov�bb… �rti m�r? Black nagyon furfangos, �s az ember �szre sem veszi, m�r benne is van a csapd�j�ban. Meg ne l�ssam legk�zelebb, hogy �n ellopja a kulcsokat, �s rabok cell�j�ban j�rk�lgat! Fõleg nem Black�ben!
- Mi�rt, mit tett õ??!!
- Olyat, amihez k�pest a maga apja tette nyuszif�l! �rti m�r? Olyan borzalmas, hogy m�g besz�lni r�la, m�r az is h�tborzongat�. – z�rta le a t�m�t az õr, majd a kivezette Roset a cell�k rengeteg�bõl.

Folyt. K�v.