- �n csak az�rt j�ttem, hogy megn�zzem hogy vagy…
- Jah, persze… - mondta rekedtes hanggal. Hallatszott, hogy m�r r�g besz�lt, vagy ha nem is olyan r�g, akkor ritk�n, �s akkor is csak keveset. – M�g higgyem is el? Nyolc �v alatt egyszer sem l�togatt�l meg. Akkor mi�rt pont most? – a f�rfi kij�tt a s�t�t, �rny�kolt helyrõl. Arc�t megvil�g�totta a hold, �s a vill�mok h�rtelen j�võ f�nye. Arca beesett volt, barna haja csimb�kokban l�gott a v�ll�ig. Egy mai ember sz�m�ra egy drogf�ggõnek tûnne, pedig nem az.
- Apa… Csak j�ttem megn�zni, hogy a kezel�sek hatnak-e. Id�ig �gy tûnik, hogy igen. – vonta le a k�vetkeztet�st. Rose apja ugyanis hallucin�lt, �s rengeteg val�tlan l�tom�st k�pzelt maga el�. Ez�rt is ker�lt az Azkabanba, mert egy l�tom�sa folyt�n meggyilkolta a feles�g�t, Rose anyj�t, Nicol-t. Azt hitte a feles�g�rõl, hogy megcsalja, �s amikor egy mugli utc�n haladtak, hamis l�tom�sa volt, amiben Nicol odamegy egy idegen f�rfihoz, megcs�kolja, majd kicsi Teddymacimnak sz�l�tja. Ekkor õ, az apa p�lc�t r�ntott, �s minden mugli elõtt Curcio-val addig k�nozta az �rtatlan nõt, am�g az hal�losan le nem gyeng�lt, majd kegyelemd�f�sk�nt Avada-val kiv�gezte. Ez ut�n, az akkori 15 �ves Rose-t megfenyegette, hogyha el�rulja, hogy hol van, akkor õt is megkeresi, �s meg�li. Rose ugyanis f�lv�r volt, apja aranyv�rû, anyja mugli volt, �s olyan k�pess�ggel rendelkezett, hogy meg tudja keresni az embereket, b�rhol is vannak. Pontosabban a lelk�ket keresi meg, �s ez�ltal hat�rolna be a test kil�t�t. Viszont az olyan nagyhatalm� m�gusok, mint a S�t�t Nagy�r, �s Albus Dumbledore el tudj�k rejteni a lelk�ket az õ „belsõ szemei” elõl, �gy nem tal�lhat r�juk. �s egy helyen nem tal�lja meg m�g az emberek lelk�t, a merengõben… Pontosabban ott is megtal�lja, �s idõbe be is helyezi, de helysz�nileg nem tudja behat�rolni az illetõt. Teh�t akkoriban Rose �gy gondolta, hogy m�sok �ps�ge �rdek�ben j�l cselekszik, �s f�ladta az apj�t. Rose apja, Sam teh�t k�r�lbel�l nyolc �ve �l Azkabanban gy�gykezel�seken �lve…
- Nem kapok gy�gykezel�seket… - vigyorodott el gonoszul. – Eddig senki sem �lte t�l, ha bej�tt a z�rk�mba…
- H�t, akkor nem vihetlek ki… - s�hajtott fel Rose.
- Mi?! – kapta fel a fej�t Sam. – Kivihetn�l?! – odarohant a r�cshoz, majd odapr�selte mag�t. – Vigy�l ki azonnal!
- Bocs apa, de..
- Mondom, vigy�l ki! – ord�totta Sam. – Nem tudod, hogy milyen borzaszt� hely ez! Azonnal vigy�l ki! – majd r�zni kezdte a r�csot teljes erõbõl. Szinte m�r, mint egy csimp�nz rajta l�gott... Annyira belem�lyedt a dologba, hogy kezdett habzani a sz�ja. – Mondom, hogy eressz ki!! – kezdett el�gg� agressz�v lenni.
- Nyugi Sam. – sz�lalt meg az eddig b�k�sen olvasgat� sr�c a m�sik cell�ban.
- Te csak nem dum�lj nekem Black! Nem �n olvasgatok t�k ny�las k�nyveket! – majd sziszegve felnevetett.
- Nem ny�las.. Valamilyen William Shakspier vagy ki �rta… Egy�bk�nt is.. Ha ezt �gy folytatod, megint j�nnek az õr�k, �s kapsz nyugtat�t…
- Nem fogok kapni.. Mert �n megtiltom nekik… – m�r tiszt�ra idi�ta volt, �s a r�csot r�gta… - Nem hallod hogy nyisd ki?!
- Na, m�r j�nnek is… - n�zett a k�zeledõ kigy�rt izomagyokra, akik egy hossz� pusk�t hoztak, bedugt�k a v�g�t a r�cson, majd meglõtt�k vele Sam-et. Sam �gy dõlt el, ak�r egy t�ztonn�s elef�nt.
- Mindig �gy kell lenyugtatni? – k�rdezte Rose a sr�cot.
- �ltal�ban igen.. Akkor legal�bbis mindenk�pp, ha ennyire elfajul a dolog. – Rose sz�m�ra ez az ember valahogy t�l norm�lis volt ahhoz, hogy elhiggye r�la, hogy gyilkolt vagy �lt vagy ilyesmi.
- Rose Cleins. – mutatkozott be.
- Sirius Black. – v�laszolt kedesen a sr�c. Fekete szemei bar�ts�gosan csillogtak. �gyszint fekete haja enyh�n a szem�be l�gott, de j�l �llt neki. El�gg� sov�ny volt, lehet, hogy a koszt nem �ppen laktat� Azkabanban.
- Mit olvasol? – �rdeklõd�tt Rose.
- �n? Jah, R�me� �s J�lia… - majd �tny�jtotta a r�cson, hogy a l�ny is megn�zhesse, aki igaz, b�tortalanul, de elvette. – Ne f�lj, nem harapok. – mosolyodott el.