Vihar van. A sziget partj�t magasan csapj�k a tenger hatalmas hull�mai. A sziget k�zep�n egy magas, zord, s�t�t sziklat�megnek tûnõ �p�let �ll.
Egy haj� botladozik v�gig a tenger mozg� dombjai k�z�tt. Meg�ll a partn�l, majd k�t ember sz�l ki belõle. Odasietnek az �p�let �ri�si ajtaj�hoz, majd bemennek. Egy kis, ar�nylag meleg elõt�rbe �rnek az �rkezõk. Itt csak egy �r�asztal helyezkedik el vel�k szemben, amelyen egy nyitott k�nyv �s egy m�r f�lig el�gett gyertya tal�lhat�. A sarokban egy k�nyelmes fotel van, amelyben egy testes n�ger õr �l. A szoba egyetlen f�nyforr�s�n�l l�tszik, hogy a k�t vend�g egy 23 �v k�r�li nõ, �s egy 60-as �veiben j�r� f�rfi. A nõnek hossz�, v�llig �rõ hull�mos barna haja van, �s gesztenyebarna csillog� szeme…
- �h, Miss Cleins! – �llt f�l az õr. – M�r v�rtam.
- K�sz�n�m Jonathan. – vette le a kab�tj�t a nõ. – Eln�z�st k�rek, hogy csak most tudtam j�nni, de…
- Semmi gond… - v�gott k�zbe Jonathan. – Õk �gysem alszanak m�g.
- Akkor �n megv�rom itt Miss… - sz�lalt meg m�ly, rekedt hangon az eddig csendesen a nõ mellett �ll� f�rfi.
- K�sz�n�m Joe, De asszem ma m�r itt maradok. Majd holnap m�g egyszer megn�zem õt, �s akkor megyek majd csak haza. – fordult a f�rfihoz a nõ.
- Rendben, ahogy akarja. H�nyra j�jjek mag��rt?
- Szerintem nyolcra j� lenne… Ha mag�nak nem gond…
- Nem, persze, akkor itt v�rom mag�t…
- K�sz�n�m…
Azzal Joe visszament az esõbe.
- Akkor lassan indulhatunk Miss Cleins? – k�rdezet Jonathan. – Most m�g ar�nylag cs�ndesek. – azzal egy nagy vasajt�ra b�k�tt a h�velykujj�val, ahonnan, mint egy �llatkertben mindenf�le �llati hangok szûrõdtek ki.
- K�rem, csak sim�n Rose… Õ fent van m�g? – k�rdezte a nõ, amikor m�r az õr kinyitotta nyikorogva a vasajt�t, �s bel�ptek egy t�bb m�ter magas „terembe”. Jobb �s bal oldalt beb�rt�nz�tt emberek voltak, akikrõl ler�tt, hogy nincs ki mind a n�gy kerek�k.
- Igen.. Õ mindig f�nt van… Nem is tudom, hogy szokott-e aludni… - mondta, mik�zben v�gigvezette a h�lgyet a cell�k k�z�tt.
- Mi van �desem? H�t Te mint csin�lt�l? – sz�lt be az egyik fogoly. – Hal�lra k�nozt�l egy muglit?
- Jah, biztos nem akart vele szendvicsezni! – kiab�lta egy m�sik.. Ezen mindenki nagyon r�h�g�tt, de Rose csak egy ’undor�t�!’ kifejez�sû arcot v�gott.
- Nem kell foglalkozni vel�k. Ide csak n�ha j�nnek vend�gek, �s azok sem holmi fiatal h�lgyek, mint maga. Hiszen az emberek nem nagyon j�rnak Azkabanba.
- H�t igen. Az embernek m�g a gondolat�t�l is kir�zza a hideg. De most �gy, ilyen szemmel l�tom, nem mint rab, hanem szabad ember, nem olyan f�lelmetes.
- Azkaban nem az, csak a raboknak. Pletyk�k. – jegyezte meg len�zõen.
- Mindj�rt ott is vagyunk. – mondta az õr, majd a folyos� v�g�n, mert h�t folyos�nak is lehet azt a helyet mondani, befordult jobbra. Elment teljesen a v�g�re, majd az utols� elõtti r�csos cell�n�l meg�llt. A cella nagy r�sze nem l�tszott, s�t�ts�g bor�totta azt. A tõle balra levõ, [nem az utols�, hanem a m�sik] egy hulla fek�dt.
- Ez nem lehet igaz! – ki�ltott fel Jonathan. – M�g egy �ldozat! – azzal szomor�an f�ttyentett. Ekkor �t man� jelent meg, kinyitott�k a cella ajtaj�t, majd sz�pen elkezdt�k kivonszolni a halottat. Az illetõ nem lehetett t�bb 30 �vesn�l, haja szõke volt, szeme sz�rke. – Szeg�ny Max. – s�hajtott az õr.
- Hogy �rti azt, hogy megint? – k�rdezte ijedten Rose.
- �gy, hogy Max m�r a negyedik �ldozat… - hajtotta le a fej�t. – Ebben a f�l�vben.
Rose f�lkapta a fej�t. – Ebben a f�l�vben? – t�gra ny�ltak a szemei. ~Meg�lte volna õket? De akkor az… Az ott…~ Rose m�g csak most vette �szre, hogy az utols� cell�ban is �ld�g�l valaki. Az asztal�n, vil�g�tott egy sz�l gyertya, �s annak a f�ny�n�l olvasott. Az asztal a szomsz�dja r�cs�nak fel� volt ir�ny�tva. ~Hm... Csoda, õ m�g nem verte sz�t az asztal�t… Mert h�t �ltal�ban a rabok sz�tverik az asztalukat, nehogy valami is legyen rajtuk k�v�l a cell�ban… �h..~ Aki a cell�ban �lt, az pedig egy 25 �v k�r�li fiatal sr�c volt. Fekete szem�be hull� haja volt, a szem�t nem lehetett l�tni. ~Olvasott! Nem mondtam m�g?~ Rose sz�m�ra t�l norm�lis volt az illetõ ahhoz k�pest, hogy Azkabanban van. �s nyugodt volt. Mik vannak!?
- K�r sz�ket Rose? – z�kkentette ki Rose-t a gondolataib�l az õr.
- �hm, k�sz�n�m, majd �n csin�lok magamnak. – azzal elõvette a p�lc�j�t, ne k�rdezz�tek honnan, �s var�zsolt mag�nak egy sz�ket.
- Akkor �n ott kint v�rom Rose. – majd az õr t�vozott.
- Rendben Jonathan… - majd a cell�ban �lõ emberhez fordult, aki a s�t�ts�gbe burkol�zott…
- Mit akarsz? – hallatszott a s�t�ts�gbõl egy m�ly, sziszegõs hang, majd k�t s�rg�n izz� szemp�r villant meg.
- H�t, szia Apa…