Sirius csak �lt a s�t�tben, az �r�asztala f�l� g�rnyedve. Kis asztali l�mp�ja az eg�sz asztalt bevil�g�totta. Ez volt az egyetlen f�nyforr�s a szob�ban, ezen k�v�l csak kintrõl, az ablakon kereszt�l szûrõd�tt be a csillagok f�nye. A f�rfi, fej�t a tenyer�be temetve k�ny�k�lt az asztal perem�n, mik�zben firk�lgatott a pap�rra. Mugli �lt�z�kben volt, egy egyszerû v�r�s p�l� volt fel�l rajta, ami j�l kiemelte bõr�nek sz�n�t. Fekete farmernadr�gja leng�n l�gott rajta. Amikor �szrevette Roset, l�gy, m�ly, f�rfias hangon, halkan k�sz�nt neki.

- Szia… Hogyhogy ilyen k�sõn m�g fent vagy? – k�rdezte a nõtõl, aki sz�pen lassan k�zeledett az asztalhoz. Rose halv�nyk�k pizsam�ban volt, amint s�t�tebb kont�rvonallal csillagok �s n�h�ny hold volt. Hanyagul l�gott rajta a felsõ. L�tszott Rose-on, hogy kedvei az ilyen lenge �lt�zk�d�st, de az�rt nappal megpr�b�l m�sk�pp kin�zni. Hossz�, barna, hull�mos hala a v�ll�ra l�gott. Egyik tincset a kez�be v�ve tekergetni kezdtem, mint a kis di�kl�nyok, amikor izgulnak. Szeme csak �gy csillogott a s�t�tben. Miut�n oda�rt az asztal sark�hoz, egy pap�rkupacot arr�bb nyomva le�lt r�.

- Csak j�ttelek megn�zni, hogy mit csin�lsz… - hangja selymes volt, szinte meg lehetett volna fogni.
- Amint l�tod, m�g mindig a munk�val foglalkozom. – n�zett f�l Sirius a nõre. Arc�n nem l�tszott a f�radts�g, de lehetett �rezni rajta, hogy teljesen elege van a pap�rmunk�b�l. – �gy �rzem, sosem leszek vele k�szen. – s�hajtott f�l egy nagyot, majd visszat�rt irom�nyaihoz.
- Nem kellene napestig itt �cs�r�gn�d, mik�zben hal�lra unod magad. Nem �lt�l m�g eleget? – mosolygott r� Sirius Rose. Szem�ben j�t�koss�g szikr�ja lobbant f�l. Sirius lassan, kim�rten emelte a tekintet�t fel.
- Ez most nem olyan… Egy�bk�nt is, musz�j megcsin�lnom. – j�tszotta a komolys�got a f�rfi, mik�zben neki is mosolyra h�z�dott a sz�ja.
- Persze Sirius, persze… - b�logatott Rose, azzal egyetlen mozdulattal les�p�rte a pap�rkupacok fel�t. Azok, mint megannyi hull� falev�l õsszel, �gy rep�ltek szana-sz�t.

- Ezt most mi�rt csin�ltad? – �llt f�l Sirius a sz�kbõl. Nagyon j�l ment neki a sz�n�szked�s, fõleg ha valami gengszterfilmben val� nagyfõn�k�t kellett alak�tania. Arca kifejez�stelen volt, szem�bõl eltûnt minden vid�ms�g.
Rose f�ltette mindk�t l�b�t az asztalra, majd �sszekulcsolta k�r�l�tt�k a kez�t. Elõvette �rtatlan kisl�ny n�z�s�t, hogy megt�rje vele a nagyurat. Nem kellett sok�ig v�rnia.
- Rendben, ahogy gondolod… - t�rta sz�t a karj�t Sirius. Lassan elindult, hogy k�rbes�t�lja az asztalon �lõ nõt, mik�zben szem�t le sem vette r�la. Amikor el�rt az asztal t�ls� fel�re, megtorpant, majd �lbe kapta a nõt �gy, ahogyan volt, �s megk�rdezte. – Fent, vagy lent? – sz�ja sz�les mosolyra h�z�dott, feh�r fogai kivillantak al�la. Szem�ben az �j t�ze �gett, �s az embernek valahogy olyan �rz�se t�madt, hogy nem �li t�l ezt az �jszak�t, ha nem engedelmeskedik neki.

- Fent… Harry m�r m�lyen alszik… Ne kelts�k f�l szeg�nyt. – mosolygott el Rose is.
Azzal Sirius, mint ahogyan a h�zass�g ut�n szok�s, �lben felvitte kedves�t a felsõ szob�ban. Aznap m�r vissza sem t�rt az asztal�hoz.
M�snap reggel, kor�n reggel fent volt Sirius �s Rose is. Rose �pp a reggelit k�sz�tette, Siriusnak meg m�r csorgott a ny�la a finomabbn�l finomabb �telek illat�t�l, amikor Harry betoppant.
Szeme alatt hatalmas, fekete karim�k voltak. Haja k�cos volt, karja csak �gy l�gott mellette. F�radtan nekidõl az ajt�f�lf�nak, majd egy hatalmasat �s�tott. Odaballagott az asztalhoz, kih�zta a sz�ket, �s felcs�cs�lt r�.
- J�l vagy Harry? – k�rdezte agg�dva Rose.
- Nagyon karim�sak a szemeid Harry… Nem aludt�l j�l? – ez a k�rd�s l�that�an nagyon megd�bbentette a gyereket.
- Hogy j�l aludtam-e? – k�rdezte szinte felh�borodottan. – Mondj�tok csak… Mit csin�ltatok ti az �jszaka kellõs k�zep�n az �gyon? Komolyan! Mintha h�bor� lett volna az emeleten.
Sirius �s Rose egym�sra n�ztek, �s mindketten egy kicsit elpirultak. A nõ v�g�l visszat�rt a fõz�shez, �s mag�ban mosolyogva hallgatta, amint Sirius megpr�b�lja kimagyar�zni mag�t a dologb�l.

- Tudod Harry… - kereste a megfelelõ gondolatot, amivel szabadulhat.
- Figyelj Sirius. – v�gott k�zbe Harry. – Nem kell magyar�zkodnod. – Sirius megd�bbent arc�t l�tva, a kisfi� elkezdte magyar�zni a saj�t verzi�j�t az est�rõl. – Gondolom, Rose nem akart aludni, ez�rt lebirk�ztad… Igazam van? – k�rdezett r� k�v�ncsian Harry.
- H�t, valahogy nem �ppen �gy volt… Az nyikorgott �s… - ekkor esz�be jutott valamit. – �n meg megjav�tottam, csak nem siker�lt elsõre… Sosem voltam j� jav�t�bûb�jok t�ren… - dõlt h�tra a sz�k�ben, az �js�got az asztalra ter�tve, �s maga elõtt �sszekulcsolva a karj�t. El�gedett volt, hogy ezt kimondhatta.
- Ok, ha m�r �gyis r�j�tt�l, hogy hogyan kell megjav�tani az �gyakat, akkor neki�llhatsz az eny�mnek is, mivel az is nyikorog. – azzal felkapta a t�ny�rj�t, amit Rose tett el� az im�nt, �s kis�t�lt az eb�dlõbõl.

Rose nem b�rta ki nevet�s n�lk�l.
- Sz�val, te leszel az �j lak�smester Sirius? – vette el az asztalr�l az �js�got. Az arca abban a pillanatban elkomorult, �s aggodalmat t�kr�z�tt.
- Mi a baj sz�vem? – tette le a vill�t a f�rfi.
- Olvasd el… - tette Sirius el� az �js�got. – Slach megsz�k�tt az �llatkertbõl. Tudod, az az oroszl�nszerû �llat, amivel nem szimpatiz�lt�l. �ll�t�lag elrabolt�k.
- De hogy tudnak egy ekkora, �s vesz�lyes �llatot „elrabolni”? Nem �rtem…
- H�t, szerintem sem rabolt�k el, hanem…
- Valaki megsz�ktette… - fejezte be Rose mondat�t Sirius. – De ki?