Sirius�k teh�t bel�ptek a nagykapun. Harry egyb�l odarohant az els� ketrechez, amit megl�tott. Ben�zett a r�cson, majd fanyarodva elfordult.
- Ez b�d�s. – ny�jtotta ki a nyelv�t, hogy m�g jobban t�lozzon.
- Szerinted te milyen lenn�l, ha h�rom h�tig nem f�r�dn�l? – j�tt oda Sirius, aki amint megl�tta az �llatot, �gyszint idi�ta pof�t v�gva megfordult. – Asszem t�vedtem. Igazad van Harry, menj�nk. – az �llat, ha egy�ltal�n annak lehet nevezni ugyanis, egy Telac volt, ami teh�n �s malac kever�kek�nt el�gg� b�d�s szagot �rasztott, a k�lsej�r�l nem is besz�lve.
Teh�t, a „csal�d” arr�bbment, �s sorra n�zegette v�gig az �llatokat.

Hamar el�rtek egy olyan ketrechez, ahova be is lehetett menni. Term�szetesen Harrynek mindenk�pp be kellett jutnia, hisz akkor nem lenne Harry. Persze, att�l m�g, hogy Harry Potter, nem engedhetnek meg neki mindent. De bementek, hisz ezt szabad.

- Wow! – �mult Potter, amikor bel�pett a r�cs ajtaj�n, �s egy teljesen �leth� dzsungelben tal�lta mag�t. Mindenhol ind�k, �s k�sz�n�v�nyek voltak. Papag�jok hangj�t�l volt zajos a hely. 8-9 tagos csoportokban lehetett bemenni, akiket egy gondoz� vezetett v�gig, mik�zben mondta az ott �l� �llatok tulajdons�gait.
- �s most j�jjenek a Majleonok. Ezek az �llatok a majmok �s a kam�leonok tulajdons�gaival rendelkeznek. Egy kis makimajom nagys�ga… - ekkor azonban Harry v�ll�ra ugrott egy kiscica nagys�g�, barna sz�r�, hossz, pikkelyes fark� �llat. Barna sz�ne volt, �s minden l�b�n csak h�rom ujj volt.

- Ez mi? – rettent meg Harry, majd csod�lkozva vette �szre, hogy az apr�cska �l�l�ny a haj�ban turk�l. Csiklandozta az �rz�s, hogy a haj�t piszk�lj�k. – De aranyos.
- Na igen, ez egy Majleon. – azzal megfordult, �s folytatta betanult dum�j�t.
Harry nem nagyon t�r�d�tt a n�vel, jobban lek�t�tte az �rdekl�d�s�t a kicsiny �llatka. Megtetszett neki.
- Nagyon tetszik neki az �llatka. – s�gta oda Rose Siriusnak.
- Tudom. De nem vihet�nk haza egy �llatot. Azoknak kint a hely�k.
- Te besz�lsz? Te is bent alszol! – mosolyodott el a n�.
- Haha… De akkor is…
- Ugyan m�r. Most lesz �gy is a sz�let�snapja. Legyen neki ez egy aj�nd�k t�l�nk.
- Egy�ltal�n meg lehet venni egy ilyet?
- Persze. Amib�l t�bb van, mint p�ld�ul ezek, egy�bk�nt ki volt oda �rva az ajt�ra is, azokat meg lehet v�s�rolni. – k�rlelte Rose Siriust, aki beadta a derek�t.
- Ok, ok… Meglesz.
- Mi lesz meg? – kapta fel a fej�t Harry.
- Milyen j� a f�led kis�reg. – nyomott barackot Harry fej�re, mik�zben elhaladt mellette.
- �s k�sz�nj�k, hogy ell�togattak hozz�nk. – fejezte be unalmas monol�gj�t a n�ci, azzal kinyitotta az ajt�t. Harry �pp b�cs�zni akart az �llatk�t�l, amikor Rose visszatartotta.

- Maradjon n�lad. – kacsintott a gyerekre, aki ugr�lva ment ki, m�g�tte a „sz�lei”.
- K�sz�n�m! – �lelte meg a n�t, akit m�ra m�r anyj�nak tekintett, amit meg is lehetett �rteni. Rose, rengeteg id�t t�lt�tt Harryvel, nem csak j�t�k t�ren, hanem tan�t�s �s a f�jdalmas m�lt felejt�se v�gett is.
- Ok, akkor mehet�nk tov�bb? – k�rdezte Sirius, miut�n v�gzett a Majleonnal kapcsolatos p�nz�gyi dolgokban. – T�nyleg. Mi lesz a neve? – mentek tov�bb egy m�sik ketrechez, amit �gyszint megn�ztek, persze azt m�r nem bel�lr�l, �s sz�pen sorban a t�bbit is v�gigj�rt�k.

- H�t, m�g nem tudom… - gondolkodott a fi�. – M�g nem d�nt�ttem el, de mire haza�r�nk, kital�lom. – mondta, majd odarohant egy hatalmas ketrechez, ami el�tt �ri�si t�meg gy�lt �ssze. Mindenki a benne lak� �llatot n�zte. Egyszer csak egy hatalmas l�ngcs�va csapott ki a ketrecb�l, �s a t�meg sz�tsz�ledt ott, majd vissza.
- Ott meg vajon mi lehet? – �rdekl�d�tt Rose.
- Nem tudom, de az ott szerencs�re csak egy t�racsapat. – igaza volt. A csapat �l�n egy fiatal f�rfi �llt, aki az �llatr�l mondott el tudnival�kat. Mikor befejezte a mond�k�j�t, intett a t�megnek, mire mindenki k�vette a pac�kot a k�vetkez� �llathoz.
- Harry, v�rj meg minket. – sz�lt Harrynek, aki meg is �llt, �s bev�rta „sz�leit”.
- J�l van kis�reg, akkor te most fel�lsz ide – kapta a nyak�ba Harryt Sirius. – �s �gy n�zz�k meg azt az �llatot rendicsek?
- Ok.

Majd sz�pen lassan k�zel�tettek a ketrechez, amiben az �llat lakozott. Az �rny�kban megb�jva alig lehetett l�tni, de amikor k�zel �rtek, kij�tt, hogy megmutassa eg�szben mag�t. Nem volt kicsi, az biztos. Olyan k�t m�ter marmagass�g� oroszl�nr�l volt sz� v�g�l is, aminek nagy, pikkelyes sz�rnyai volt, h�ts� fel�n pedig hossz� farkat viselt, amit term�szetesen sz�r bor�tott. Szemfogai ki�lltak a sz�j�b�l. Akkor�k voltak, hogy az ember m�g belegondolni is f�lt, hogy mi lenne, ha azok a 30 cm �tlaghossz�s�g� fogak a test�be m�lyedn�nek.

Ott �llt, teljes mivolt�ban, �s farkasszemet n�zett Siriussal. Egyik�j�k sem pislogott, csak m�regett�k egym�st, ahogyan az ellens�ges �llatok a szavann�n, amikor tavasz van, �s elj�n az id�, amikor a n�st�nyek�rt kell harcolni. L�that�an m�regett�k egym�st p�r percig, majd az �llat elindult Sirius fel�, aki csak �llt, mint egy c�vek. Majd a f�rfi levette Harryt a nyak�b�l. Harry adosonford�lt Rose-hoz, �s onnan figyelte az esem�nyeket.
- Most mi lesz? – k�rdezte f�l�nken a n�t�l.
- Semmi Harry, semmi. – nyugtatta a gyereket Rose.
Az teremtm�ny meg�llt a r�csn�l, k�zvetlen�l Sirius el�tt, majd egy f�lelmetes, hatalmas �v�lt�ssel jelezte a f�rfinak, hogy nem sz�vesen l�tja az � ter�let�n. Sirius vette az ad�st.
- J�l van - mondta h�rtelen, �s odal�pett Rose-hoz. – Szerintem menj�nk tov�bb. – azzal Rose �tkarolta Sirius karj�t, �s elhaladtak a vad�llat mellett, aki nem volt �pp j� kedv�ben. Amint megl�tta, hogy t�ls�gosan k�zel van Rose-hoz, aki az � szem�ben csak egy n� volt, egy n�st�ny, d�h�sen f�jtatni, �s f�ls�ket�t� hangon b�mb�lni kezdett.
- Ne f�lj, megjegyeztelek magamnak, te… te… micsoda…
- Slach a neve… - jav�totta ki Harry.
- Akkor Slach, engem nagyon nem �rdekel. Csak az, hogy nem szimpatikus.
- H�t, te se neki.
- J�l van, szerintem menj�nk haza. – javasolta Sirius.
- Ne, m�g ne… - k�rlelte Harry.
- Figyelj Harry. Kezd k�s�re j�rni, �s nem hiszem, hogy szeretn�l m�g egy ilyen f�lelmetes �llattal tal�lkozni… - guggolt le a n� a fi�hoz.
- �pp ez az, hogy igen.
- J�l van, de akkor ne engem okolj, ha a mumus ott fog rejt�zni az �gyad alatt, mert nem volt id�m kitakar�tani… - vetette be a mindig j�l bev�lt tervet Rose, mire Harry megtorpant.
- A mumus ott lesz az �gyam alatt? – k�rdezte f�l�nken.
- H�t, nem lesz id�m kitakar�tani, �s a mumus nagyon kedveli a piszkos, eldugott, s�t�t helyeket, ezt te is j�l tudod.
- J�, akkor menj�nk ink�bb haza… - egyezett bele r�gt�n Harry a hazamenetelbe, mire a „sz�l�k” elmosolyogtak.

Mire haza�rtek, Harry nagyon elf�radt. Rose gyorsan �gy tette, mintha t�nyleg kitakar�tan� az �gy alj�t, amit persze minden m�snap megtesz, most pont nem kellett, csak tettetni. A kisfi� �gy d�lt az �gynak, mint egy zs�k, �s azon nyomban el is aludt. Rose sz�pen elpakolt mindent, �s adott enni a kis Majleonnak is, akit Harry Gregnek nevezett el.
M�r �jf�l is elm�lt amikor Rose lement, hogy megn�zze, Sirius hogy halad a jelent�s�vel, amib�l m�g l�that�an sok h�travolt.