| 
 21.fejezet: Cseppenknt gyllniAmilyen rvid, olyan jelentõs fejezet. s n is csak azt tudom mondani: na vgre:)
 - n meglm. Megfojtom. Megmrgezem. Ksz, vge. Mortesszel fogom csinlni. Nem. Aegrotatioval. Mocskos sze…
 - Wallace, nyugodj meg, lgy szves.
 - Susan. –suttogom a semmibe. Majd oldalra fordulok s elveszek a stt szemekben. –Susan.
 - Akrhogy is, hagyd rm Pottert. Majd szp lassan visszafizetem neki. Cseppenknt…
 - De… risten! Hiszen…
 - rlk, hogy magadra talltl, Susan. –kezd visszatrni a termszetes gny a hangjba. Jt tett neki, hogy elmondott mindent.
 De nekem nem.
 
 - Tudja, mit? rlk, hogy meghalt! Voldemort helyben a puszta kezemmel fojtottam volna meg!
 - A Nagyr korntsem tpllt olyan intenzv rzelmeket senki irnt, hogy bemocskolja vele a kezeit.
 - De maga igen, ugye? Ugye maga is szvesen megtette volna? –krdezem akadoz nyelvvel.
 - Hogy szvesen megltem-e volna James Pottert?... Akrmikor. Mg most is. A nap brmely percben, vlogatott knzsokkal fûszerezve. De ez senkit nem rdekel, Susan. Legkevsb a fit.
 - De engem rdekel.
 - Mire megyek n azzal?... –shajtja keserûen.
 Teljesen oldalra fordulok a szken, hogy szembenzhessek vele. Csak nzem. Semmi ms. s gy is tl sokat mond a tekintetem.
 - Mi sohasem lesznk boldogok, ugye? –suttogom. –Mindig mi lesznk azok, akik… akiket meg lehet alzni. A fekete brnyok. Akikkel lehet szrakozni egy kellemes nap utn. Akiket le lehet kpni egy rossz nap utn.
 - Mit mondjak erre? –dnnygi halkan, s nem nz a szemembe. –Minden embernek Vgzete van, s ez a Vgzet mindenhol megtall. –hirtelen felkapja a fejt. –A szletsnk pillanattl kezdve a mink. Vagy inkbb mi vagyunk az v.
 
 Nem tudom mire vlni a szavai mgtt rejlõ erõs utalst. Mit akar ezzel mondani?
 
 Aztn mr nem is akarom tudni. gy is tl sokat tudok, s egyre tbbet, s gyûllm. Elg ebbõl az letbõl!
 Elveszek a szemeiben. sztns, kimarhatatlan szomorsg l mlyen a feketesg alatt; mint az enymben. A bensõmet geti az a fagy, amit a vilg irnt rzek. Dgljn meg mind, aki ezt tette velnk!
 Hihetetlen. Elmosolyodik.
 - Min trd a fejed, Wallace? –shajtja, hangjban az ismerõs ,,h, rajtad nem lehet vltoztatni”-z.
 - Susan. –morgom dacosan.
 - Elnzst. Susan.
 - Csak azon, hogy minden ilyen remnytelen? Tnyleg ennyire tehetetlenek vagyunk? –suttogom. –Nem tehetnk a sorsunk ellen semmit?
 - Semmit. –visszhangozza. tnyl a kt karfa alkotta akadlyon, s megfogja a kezem.
 - grd meg, hogy nem csinlsz semmit.
 - Mire gondol? –mosolyodok el gonoszul.
 - Nem zarndokolsz el idõsebb Potter srjhoz, hogy lekpkdd. s nem juttatod mell a fit. Pldnak okrt.
 - Mibõl gondolja, hogy ezt tennm?
 - Nem tudom… -feleli lassan. –Furcsa, de gy tûnt, hogy a szveden viseled azt, ami velem trtnik.
 
 Mosolyom õszinte lesz, s kiszlesedik.
 - des lesz a bossz. –grem. –s n segteni fogok.
 - NEM. Sajnos Potterre szksg van. s nem fogunk gyerekeket lni, brmennyire is unszimpatikusak. –kzli velem elhatrozst.
 - Ezt a Bibliban olvasta? –krdem gnyosan.
 - Susan, Susan… -jobb kezvel beletr a hajamba, majd megsimogatja az arcom. -Hihetetlen. Jobban hasonltasz rm, mint hittem.
 Erre mr csodlkozva felkapom a fejem.
 - Vegyem ezt bknak? –tallom meg vgl a hangom.
 -  igen. –suttogja mr egszen kzelrõl.
 A dh s a gyûllet tzszeresen lngol fel bennem, ahogy lassan megcskol. Hogy mertk Õt bntani? S hogy lehet az, hogy õ nem akar bosszt llni? S hogy… hogy lehet ilyen finom egy csk? Br honnan is tudhatnm, hisz nekem ez az elsõ... S csak annyit fûznk hozz: na vgre. Hazartem.
 
 Gyengden kezei kz fogja az arcomat, mg cskol. Ujjaimmal a hajba kapaszkodom, tarkjt simogatom, s nem engedem el, mikzben mr az õ kezei is hasonl szenvedllyel trnak stt tincseimbe. Nagyon erõs ember legyen az, aki most elszakt tõle! Mg õ maga sem lenne kpes r; nem mintha ilyet merne tenni. Tudja, hogy egybõl megtkoznm.
 
 
 
 
 
 
 
	            |