6. FEJEZET: CSALÁDI AFFÉR

-Micsoda? Ezt nem mondod komolyan, Trixi!-hüledezett Andromeda.-Apáék meglátogatnak minket? De minek?

-Jaj, Andro, ne hálálkodj ennyire! Igazán nem esett nehezemre elintézni.-nevetett Bellatrix.-Főleg, hogy az a drága jó házvezető tanárnénid segített... Az ő tömény jóindulatának köszönhető az egész!

-Emiatt a Lucius-ügy miatt, ugye?

-Bezony! Jó, mi? Látom, boldogságod határtalan.-az ifjabb Black-lány kérdőn nővérére nézett.-Miért ráz meg ez ennyire Téged? Nem Rád lesznek kiélezve, nyugi!

-Tök nyugodt vagyok.-Andromeda unottan a lépcsőkorlátnak dőlt-talán, hogy nyugodtságát bizonyítsa-és felsóhajtott.-Csak... tudod, reméltem, hogy karácsonyig nem kell találkoznom velük. Volt az a vitám apával, mielőtt eljöttünk és... és semmi kedvem folytatni!

-Aha! Arra a veszekedésre gondolsz, ami...

-Igen, ami a továbbtanulási terveim miatt robbant ki!-vágott bele húga szavába Andro ingerülten.-Egyszerűen nincs erőm még egyszer
végighallgatni azt a korlátolt, szexista szöveget, hogy...

-Andro! Légyszi ezt most azonnal hagyd abba!-intette le nővérét Bellatrix. Semmi kedve nem volt egy veszekedéshez. Márpedig ha ebbe a témába belementek volna, akkor abból bizony hatalmas balhé
kerekedett volna.

-Jól van. Amúgyis sietnem kell órára...-hadarta Andromeda és egy gyors puszit nyomott testvére arcára.-Légy jó!

-Oké, persze... Majd igyekszem!-Üres szavak... De legalább nem vesztünk össze.

Bellatrix büszke volt magára, amiért sikerült megőriznie a hidegvérét nővérével szemben. Ez ugyanis ritkán fordult elő. Többnyire óriási vitába torkolt minden pár percnél hosszabb beszélgetésük.
Tiszta jól elvagyunk együtt, amíg bizonyos témák fel nem jönnek... Bizonyos témák... Mint például szerelem, barátság, család, élet és halál... Meg efféle "lényegtelen" dolgok...-a Black-lány gúnyosan elmosolyodott magában. Hát igen, ő és Andromeda jóformán mindenről másképp gondolkodtak, teljesen más dolgokat tartottak fontosnak...

Bellatrix majdnem mindenben egyetértett apjával és az úgynevezett "családi tradíciókkal", míg Andromeda majdnem mindig ellenük volt.
Andro folyton húga szemére vetette, hogy "egy követ fúj" az apjukkal és "nincs saját véleménye", Bella pedig azzal vádolta nővérét, hogy "hűtlen lett a családjához" és "mindenben a mugli haverjait majmolja".
Ezek a vádak-azaz a "családárulás" illetve a "muglimajmolás"-fokozottan érvényesek voltak amióta Andromeda kinyilvánította továbbtanulási terveit, vagyis bejelentette, hogy egy mugli egyetemre szeretne járni, hogy ott irodalmat és művészettörténetet tanulhasson.

El nem tudom képzelni, mi vonzhatja ennyire ebben az alsóbbrendű "kultúrában"! Nem elég neki, hogy harmadik óta heti két órában mugliismeretet tanul?-Bellatrix néha komolyan kételkedett nővére épelméjűségében. A szüleik viszont csak szimpla lázadásnak minősítették a dolgot, múló szeszélynek könyvelték el, egy meglehetősen zavaró szeszélynek... "Nem szabad hagyni, hogy a fejünkre nőjjön! Le kell törni a szárnyait! Meg kell tanítani rá, hogy nem dőlhet be minden divathóbortnak!"-mondogatta gyakran apjuk, a szigorú és tekintélyparancsoló Pollux Black.

Bellatrix szívét mérhetetlen büszkeség töltötte el valahányszor apjára gondolt. Valósággal bálványozta őt. A világ legokosabb, legjelentősebb, legjobb képű és legnagyszerűbb emberének tartotta.
A gondolat, hogy csalódást okozott neki, végtelenül elszomorította.

Valahogy jóvá kell tennem ezt a Lucius-ös ügyet! Valamivel ellensúlyoznom kell!
Bellatrix elhatározta, hogy minden nap látogatni fogja az eszméletlen fiút a gyengélkedőn és minden tőle telhetőt megtesz, hogy az magához térjen még szülei látogatása előtt.
Mire apáék jönnek, Lucius már teljesen jól lesz... És akkor apa csak nevetni fog, hogy mekkora vészmadár ez a McGalagony és hogy nincs is semmi gond...-tervezgetett magában.-Csak nehogy Lucius emlékezzen arra, milyen átkot mondtam rá!

Ideális jövőképében a Malfoy-srác részleges amnéziában szenvedett, "balesete" körülményeire egyáltalán nem emlékezett, sőt, hálás volt neki, Bellának, amiért ott virrasztott napokon át mellette és... és a múlt apró részleteinek felidézése közben végzetesen egymásba gabalyodtak.

Oké, elég... elég a fantáziálásból! Elsődleges célom, hogy ne kapjak ki nagyon apáéktól. Aztán jöhet Lucius meghódítása...

Még aznap délután felment a gyengélkedőre meglátogatni "áldozatát".
De nem ő volt az egyetlen, aki aggódott a Malfoy-fiúért... Lucius ágya mellett állt már Rodolphus, Walden Macnair, valamint Bellatrix két "kedvenc barátnője", Mara és Vivienne is. A Black-lány megjelenésekor hirtelen abbamaradt a köztük addig folyó élénk beszélgetés.

-Miattam igazán ne zavartassátok magatokat!-vetette oda nekik könnyed hangon Bellatrix.-Nyugodtan szidhattok tovább...

-Honnan veszed, hogy rólad beszéltünk? Azt hiszed, nincs jobb témánk?-hangzott a csípős replika Vivienne szájából.

-Igen, azt hiszem!-a Black-lány büszkén felszegte fejét és a betegágy mellett álló éjjeliszekrényhez lépett, hogy áttanulmányozza az arra összezsúfolt ajándékokat.

-Egyébként csodálom, Bellatrix, hogy volt bőr a képeden idejönni...-folytatta a piszkálódást Vivi.

Megpróbál kikészíteni... De ahhoz ő kevés lesz! Buta liba, érdekel is engem, mit gondol ő Rólam!-Bella felöltötte lehető leggőgösebb arckifejezését és végigmérte "ellenfelét".-Nem értem, mit akar Lucius ettől a csajtól... Egyáltalán nem is szép! Én sokkal jobban nézek ki, mint ő!

Vivienne Carnal 16 éves kora ellenére jóval alacsonyabb volt a nála két évvel fiatalabb Bellatrixnál, viszont egyéb méreteit tekintve sokkal fejlettebb. Szépnek tényleg nem volt mondható, mégis figyelemreméltó jelenség volt hosszú, mézszőke hajával, kreol bőrével és karakteres, kissé szögletes arcával. Valami olyan erő sugárzott belőle, amit Bellatrix nem tudott szavakba önteni... Valami olyan erő, amivel ő nem tudta felvenni a harcot. Még nem.

Hiába kezdek vad szócsatába Vivivel, hiába győzöm le benne... Tudom, hogy okosabb vagyok nála... meg szebb... meg a családom is sokkal előkelőbb, mint az övé... De attól még nem lesz az enyém Lucius! Most az a legokosabb dolog, ha nem megyek bele semmiféle vitába, hanem higgadt maradok!

Bellatrix körbejáratta tekintetét a helyiségen és főként a vele szemben álló négy emberen. Egyedül Rodolphus pillantásában talált némi melegséget, a többiekből áradt a mélységes megvetés és a harag.

-Megértelek Titeket. Tök jogos a dühötök!-törte meg a köztük beálló rövid csendet a Black-lány.-Nagyon bánom már, hogy ezt tettem Lucius-szel, de... tényleg nem direkt volt! Akár elhiszitek, akár nem, tök véletlenül... azaz nem szándékosan tettem!

-Véletlenül kábító átkot küldtél rá?-kérdezte gúnyosan Macnair és cinkosan összemosolygott Vivivel.

-Nem kábító átok volt!-ellenkezett Bella.-Szó sem volt kábításról, én csak az "Obstructo"-t mondtam ki rá, amitől meghátrált és elesett! Nem tudhattam előre, hogy ilyen rosszul fog esni!

-Ja, tényleg! Honnan tudhatta volna?-kelt a lány védelmére Rod.
Egyértelmű állásfoglalását egyik "oldal" sem díjazta.

-Nem kértem a segítséged, Lestrange!-torkolta le a fiút Bellatrix.

Vivi és Mara a szemüket forgatták, Macnair pedig rosszallóan csóválta a fejét és a következő szavakat intézte haverjához:
-Ha reálisan nézed a helyztet, Rod, Neked is be kell látnod, hogy mekkora hülyeséget csinált a csaj! Itt most nem csak arról van szó, hogy kárt tette egy jó barátunkban! Tulajdonképpen egyben elintézte az egyik prefektusunkat, a kviddicscsapat kapitányát és a gólyaavatás fő szervezőjét! Jövő héten már edzeni szerettünk volna...

-És edzeni is fogunk!-jelentette ki Rodolphus.-Addigra biztos rendbe jön Lucius!

-Vagy nem... Nem tudhatjuk!-harsogta Macnair.-Nem tudhatjuk, mekkora kárt tett benne ez a kis... Na de mindegy, Te csak védjed őt, Rod! Megszokhattuk volna már Tőled, hogy a nadrágodban hordod az eszed...

-Éppenhogy nem!-tiltakozott a Lestrange-srác.-Nem erről van szó... Én csak... Szerintem nem kéne ilyen ellenségesen viselkednetek Bellával, elvégre, ha idejött, az már azt jelenti, hogy...

-Azt jelenti, hogy megbántam, amit tettem.-folytatta Bellatrix és lehajtotta a fejét. Akkor, abban a szituációban tényleg úgy érezte, hogy őszintén megbánta, hogy átkot küldött Lucius-re.

Helyre fogom hozni a dolgot! Mindent megteszek azért, hogy a többiek elfelejtsék, megbocsássák nekem ezt... és hogy Lucius is megbocsásson majd!-Arra, hogy Tom Denem naplójának mi lesz a sorsa, próbált nem gondolni. Nem akarta visszaadni a Malfoy-fiúnak, de már annyira a birtoklására sem vágyott-mióta a könyv nem állt vele szóba... Megkérdezem apát, hogy mit tud erről a "Voldemort"-ról, aztán... utána ráérek dönteni a napló sorsa felől!

Egyelőre fontosabb feladatnak látta társai kiengesztelését, minek érdekében ott helyben, a gyengélkedőn kijelentette, hogy hajlandó teljes egészében magára vállalni a gólyaavatás szervezését, valamint Lucius többi feladatát is a fiú felépüléséig.

-Tartozom Neki ennyivel...-indokolta meg felajánlását. A többiek egyetértően bólogattak. Sőt, volt, aki még ennél is "messzebbre ment"...!

-A kviddicscsapat újraszervezésében én szívesen segítek Neked!-ajánlkozott Rodolphus Lestrange lelkesen.

-Ki gondolta volna...-morogta rosszmájúan Mara.

-Biztos nehéz feladat!-kacagott fel Vivi és átölelte bosszankodó barátnőjét.-Ugyan már! Mi nem is sejthetjük, mennyire fárasztóak és összetettek ezek a FIÚS sportok!-a "fiús" szót direkt jól megnyomta és hozzá még gonoszul Bellatrixra is vigyorgott.

Fiús sport... Kit érdekel, hogy mi fiús és mi lányos! Én attól még, hogy kviddicsezem, nem vagyok kevésbé lányos vagy nőies, mint ők..."-ahogy a Black-lány Marára és Vivire pillantott, kénytelen volt felülbírálni iménti gondolatmenetét.-Na jó, oké... Tény, hogy ők nőiesebbek, mint én. Sokkal. De idősebbek is és... és... Biztos féltékenyek rám, amiért lány létemre bekerültem a kviddicscsapatba! Tuti, hogy féltékenyek, csak próbálják leplezni...

-Rendben, Rod!-fordult széles mosollyal a Lestrange-sráchoz.-Örömmel fogadom a segítséged!

Szavai hatására Rodolphus arca egészen felderült. Maráé ellenben elborult...

Bellatrixot azonban nem igazán érdekelték se Rod, se Mara érzései. Csak azzal foglalkozott, hogy minden feladatát a lehető legjobban teljesítse. Nekilátott a gólyaavatás megszervezésének; próbaedzést hírdetett a kviddicscsapatban az előző évben elballagott Mark Mancina hajtói posztjára, valamint minden nap legalább egyszer meglátogatta Lucius-t a gyengélkedőn.

Remélte, hogy a fiú magához tér még szülei érkezése előtt... Ám csalódnia kellett. A Malfoy-srácot szombat reggel ugyanolyan eszméletlen állapotban találta, mint amilyenbe egy héttel azelőtt ő maga juttatta.

-De azért van egy jó hírem!-jelentette be vidáman Madame Pomfrey.-Éjszaka mintha beszélt volna álmában a fiatalúr. Ez komoly javulást jelent az állapotában. Már csak néhány nap, legfeljebb egy-két hét és magához tér!

A javasasszony lelkesítő szavai sem tudták feldobni Bellatrixot.
Néhány nap, legfeljebb egy-két hét... Az rengeteg idő! Apáék pedig MA jönnek! És MA az a helyzet, amit a mellékelt ábra is mutat: Lucius ájultan fekszik az én hibámból! Szuper...

Lehangoltan, savanyú képpel
vonult le reggelizni és csak ide-oda tologatta a tányérján lévő finom falatokat. Nem volt étvágya.
Unottan ücsörgött az étel felett, amikor nem várt asztaltársaságot kapott Narcissa és két kis barátnője személyében.

-Szia nővérkém!-köszönt a "kishúg" és egy elragadó mosoly kíséretében helyet foglalt Bella mellett.-Ugye nem baj, ha ideülünk Syl-lel és Gertie-vel? Csak láttuk, hogy egyedül vagy és...

-Édibédik vagytok, hogy idejöttetek! Gondolom, most majd megpróbáltok felvidítani... Asszem jobb, ha előre szólok, hogy TÖK FELESLEGES próbálkoznotok, mert reménytelenül lehangolt vagyok és eszem ágában sincs kikecmeregni az önsajnálat mocskos tócsáiból!-az idősebb Black-lány kijelentését döbbent csenddel hallgatták "kis asztalszomszédjai", aztán pár másodperc elteltével Narcissa gyöngyözően felkacagott.

-Ó, Trixi, te olyan jópofa vagy! Olyan jókat tudsz mondani, mindig megnevettetsz!-a kislány megrázta szőke tincseit, majd nővérére mosolygott.-De biztos nem mondod komolyan, hogy depressziós vagy egy ilyen szép napon!

-Szép napoooon?-Bellatrix a mennyezeten gyülekező esőfelhőkre pillantott és megállapította magában, hogy húga kijelentésének többek közt az időjárást tekintve sincsen valóságalapja.-Mi szép van ebben a mai napban?

-Hát az, hogy jönnek anyáék! Mi más?

-Ennek Te így örülsz?

-Hát persze! Még szép! Szerintem ebben nincs semmi furcsálnivaló!-Narcissa csinos arcára a csodálkozás kifejezése költözött.-Én inkább azt furcsállom, hogy Te is meg Andro is ilyen mufurcok vagytok ma reggel! Az előbb találkoztam Vele és majdnem felöklelt! Pedig csak annyit mondtam Neki, hogy várhatnánk hárman együtt anyáékat az előtérben, reggeli után...

Hihetetlen! Úgy beszél, mintha a szüleink legalábbis valami kedélyes teadélutánra vagy egy vidám színielőadást megtekinteni jönnének, és nem engem lebaszni... meg jól kitárgyalni a tanárokkal! Cissie nem érzi át ennek a súlyát... Persze, miért is érezné! Neki könnyű! Ő a jókislány...

Bellatrix nem bírta sokáig hallgatni húga és barátnői csacsogását.
Magába döntött egy bögre tejeskávét, majd elköszönt a vidám társaságtól és visszatért a Mardekáros "részlegbe" tanulni.
Az egész délelőttöt házifeladat-írással töltötte: megoldotta az asztronómia órán Sinistra professzor által feladott összes csillagászati számítást, gyógynövénytanra esszét írt a ginzeng-gyökér és a keserű macskafű közti hasonlóságokról és különbségekről, Legendás Lények Gondozására összeállította egy süldő hippogriff ideális napi menüjét... és már éppen nekifogott volna egy nagyobb lélegzetű fogalmazás megírásának mágiatörire, amikor hátulról szabályosan ráugrott valaki.

-Megjöttek, megjöttek!-visította egy kislány-hang. Persze, hogy Narcissa volt az!

-Ciss, miért üldözöl engem egész nap?-fordult testvéréhez Bellatrix és lefejtette válláról a belécsimpaszkodó két kis praclit.-Épp tanulok. Azaz
tanulnék...

-Jó, jó, de itt vannak anyáék!

-És?-kérdezte lazán az idősebb Black-lány.-Ettől most nekem is be kéne zsonganom?

-Jaj, ne legyél már ilyen... IZÉ! Gyere már velem a szülői fogadószobába!

-Megy a halál! Ha akarnak tőlem valamit, jöjjenek ide!-Bellatrix csak kifelé volt ilyen laza. Belül rettegett. Nem akart találkozni a szüleivel, főleg nem az apjával! Félt megrovó tekintetétől, félt a jogos szidástól, a szemrehányásoktól, melyekkel a vele való találkozás kecsegtetett... De érzéseit nem akarta húga orrára kötni. Nemtörődömnek, flegmának próbált mutatkozni előtte...

-Trixi! Ne hülyéskedj már! Gyere velem!-erősködött Narcissa.-Tudod, hogy anyáék nem jöhetnek ide! A szülői fogadóban várnak. Megígértem, hogy odaviszlek. Sirius meg Andro is odajönnek.

-Oké, oké! De csak azért megyek, hogy nehogy elbőgd itt magad nekem!-Bellatrix úgy tett, mintha csak húga unszolásának tenne kelletlenül eleget, de valójában jól tudta, hogy mindenféleképpen lement volna. Nem merte volna ilyen nyíltan megtagadni szülei kérését.

Nem szabad szemtelenkednem velük most. Látniuk kell rajtam, hogy megbántam, amit tettem.-gondolta át magában "stratégiáját" a folyosón menet.-Csak tudnám, hogyan magyarázzam meg a dolgot! És... vajon apa beveszi ezt az "Obstructo"-mesét? Ő mindig átlát rajtam, félek, hogy most is így lesz... és...-Elmélkedéseiből felzavarta a tény, hogy megérkeztek a "célhoz", a szülői fogadószobába.

A helyiség bútorzatát vidám mintás fotelek és kanapék alkották, az egyik ilyen kanapéban a lányok megpillantották édesanyjukat. A karcsú, szőke nő egyedül volt, kezében a "Szombati Boszorkány" legújabb számával. Gyermekeit látván halvány mosoly szaladt át az arcán.

-Anya! Meghoztam Bellát!-csicseregte Narcissa.

-Igen, látom, Cissie.-mondta halk és nyugodt hangon Mrs Black.-Csak azt nem értem, miért nem képes köszönni az édesanyjának!

-Helló anya!-próbálta mulasztását helyrehozni az említett.-Én... én csak meg voltam lepődve, hogy egyedül jöttél!

-Nem egyedül jöttem, Belle. Édesapátok is itt van, természetesen. A házvezető tanároddal beszélget az irodájában.

-Aha. Az fasza...-nyögte Bellatrix, aztán anyja megrökönyödését látva kijavította mondandóját.-...akarom mondani, nagyszerű, pompás, fantasztikus, hihetetlenül jó...

-Nagyon nem tetszik a beszédstílusod, Belle. Közönséges.-jelentette ki egy undorodó fintor kíséretében Mrs Black.

Nekem meg az nem tetszik, hogy következetesen Belle-nek szólítasz!-dühöngött magában a lány.-Már ezerszer elmondtam, hogy gyűlölöm...
Tudta, hogy hiába mondaná meg anyjának újból, hogy mennyire utálja ezt a megszólítást, semmiféle hatást nem érne el vele.
Mrs Black, született Callista Emerald anyai ágról francia felmenőkkel büszkélkedhetett, annak idején a Beauxbatons-ban tanult és amikor csak tehette, fitogtatta francia műveltségét.
Tuti, hogy nagyzási mániából csinálja! Szörnyen finomnak és előkelőnek akar tűnni... De arra aztán várhat, hogy én "Maman"°-nak vagy "Chére Mére"°-nek hívjam!-Bellatrix éppen azt fontolgatta magában, hogy megossza-e anyjával eme gondolatmenetét vagy sem, amikor az ajtóban megjelent a család két Griffendéles tagja, Andromeda és Sirius.

-Szia anya!-köszönt unottan Andro. Bella gondolatban megállapította, hogy nővére elég nyúzottnak látszik. Ugyanúgy "fel van dobva", mint én...

Sirius szája viszont szokás szerint fülig ért.
-Csók' néni!-bömbölte és indiánszökdeléssel nagynénjéhez sietett.-Hoztál valamit nekem?

Bellatrix arra számított, hogy unokaöccse is alapos szidásban részesül majd "közönséges beszédstílusa" és követelőzése miatt, de számításai nem jöttek be. Mrs Black arcán épphogycsak átvonult egy kisebb meglepettség, aztán a mellette nyugvó fekete retiküljéhez fordult és kinyitotta.

-Igen, Sirius. Van itt Neked valami...-a nő egy óriási zacskót húzott elő a táskájából.-Hoztunk egy kis édességet Roxmortsból. És még egy levélke is van itt Neked Regulustól!

A kisfiú lelkesen "rácsapott" a cukrokra és csokikra, öccse levele nem különösebben keltette fel az érdeklődését.

-Akkor majd én elolvasom, mit írt Regi!-mondta Bellatrix, akit viszont érdekelt a kis iromány.

-A levél csak a feladójára és a címzettjére tartozik.-oktatta ki kíváncsi lányát Mrs Black, majd felsóhajtott.-Hihetetlen, milyen hiábavaló volt minden, amit a neveltetésedre fordítottunk! A francia nevelőnő, az etikett- és zeneórák, meg az a rengeteg idő...

Most erre mi a faszt mondjak? Akkor minek szültél meg...!?
Még mielőtt Bella nagyon felhúzta volna magát a dolgon és visszaszólt volna, anyja "áttért" Andromedára.

-Andromeda, Te meg rémesen rosszul nézel ki! Sápadt vagy, beesett az arcod és... és ez a csapzott hajzat!

-Keveset aludtam.-suttogta a legidősebb Black-lány.-Sokáig tanultam tegnap este.-tette hozzá a további kérdéseket megelőzendő, és közben jelentőségteljes pillantást vetett húgára, Bellatrixra. Igazán jelentőségteljeset, csak éppen Bella nem értette a jelentését, nem értette, mit akar vele mondani testvére.

-Ilyen megjelenéssel nem fogsz egyhamar elkelni!-folytatta Mrs Black Andro kritizálását.-Pedig lassan befejezed az iskolát... Közeleg a Te időd!

-Tényleg?-kérdezett vissza szemtelenül Andromeda.-Jó, hogy mondod...

-Apropó idő! Remélem megkaptad a szülinapi ajándékodat, amit a múlt héten küldtünk.

-A "Bűbájos Boszik Kis Kalauzá"-ra gondolsz, anya? Igen, azt megkaptam! Köszönöm szépen, átfutottam már és igazán... hasznos és elmés!-a legidősebb Black-lány hangjából kiszűrődő tömény irónia és gúny hangos nevetésre késztette mind Bellatrixot, mind Siriust. A kisfiú szabályosan pukkadozott a röhögéstől, de Bella sem fogta vissza magát!

-Nem értem, mi olyan vicces! A "BBKK" rendkívüli könyv, egy valamirevaló boszorkány könyvespolcáról sem hiányozhat!-folytatta a burkolt élcelődést Andromeda.-Annyiféle szépítő, frissítő és regeneráló bűbáj található benne, hogy... fú ha! El sem tudjátok képzelni!

-Ahogy mondod.-helyeselt Mrs Black. Hangja továbbra is nyugodt volt. Vagy nem tűnt fel neki a lánya szavaiból áradó gúny, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyta.-Érdemes gyakran forgatni azt a könyvet! Viszont... természetesen más meglepetést is tartogattunk legidősebb lányunk 17. születésnapjára! Tessék!-a nő egy apró, fehér, aranycirádákkal díszített borítékot nyújtott át Andronak.-Ez egy meghívó. Pontosabban a meghívó az első bálodra!

-Andro első bálozó lesz?-kiáltott fel Narcissa, majd megilletődve szája elé kapta a kezét.-Bocsánat!

-Semmi baj, Cissie!-mosolygott legkisebb gyermekére Mrs Black.-Mindnyájunknak nagy öröm ez. Persze főként Andromedának! Én élénken emlékszem még az első bálomra... Ott ismertem  meg apátokat.

...És innentől már mindannyian jól ismerjük a történetet! Anya vagy ötszázszor elmesélte már. Hogy milyen édes levendulaszínű szatén dísztalár volt rajta... Meg ahogy apa odalépett hozzá és "határozott, mégis gyengéd" hangon felkérte táncolni... Annyira nem nagy sztori, hogy ennyiszer el kelljen mondani! Bár én is büszke lennék magamra, ha apához hasonló pasit sikerülne kifognom magamnak...-merengett el Bellatrix. Míg ő gondolatainak tengerében úszkált, anyja és testvérei Andromeda báli öltözetét tervezgették, Sirius pedig édességgel tömte a fejét és átrágta magát Regulus levelén.

-Regi mindenkit "szeretettel üdvözöl"!-hirdette ki az olvasás befejezése után a fiú.-Plussz még azt is írja itt, az utóiratban, hogy "Sipor millió puszit küld Bellatrixnak"!

-Fúj! Ez ugye nem igaz?-kérdezte reménykedve az érintett leányzó.

-De, de, abszolút igaz! Nagy hatást tettél a csúnya, dilis házimanónkra!-röhögött fel Sirius.-Hidd csak el! Tetszel neki! Miért nem hiszel a saját vonzerődben, Trixi?

-Bekussolsz vagy pofán vágjalak?-fenyegette meg tréfásan unokaöccsét Bellatrix.

-Senki nem fog pofán vágni senkit.-zendült fel egy kissé gúnyos, mély férfihang a lány háta mögött.

-Itt van Pollux bá!-üvöltött fel lelkesen Sirius.

-Apa!-suttogta Bellatrix és megfordult, hogy szemügyre vegye és illendően köszöntse édesapját. Az ajtóban álló Pollux Black olyan tekintélyparancsoló és lenyűgöző jelenség volt, hogy Bella önkéntelenül is megborzongott a látványtól.-Szia apa!-mondta teljes odaadással.

-Sziasztok ördögfiókák!-köszönt nevetve a férfi és megpaskolta előbb Sirius, majd Bellatrix arcát. Aztán másik két lányához lépett és homlokcsókkal üdvözölte őket.

Annyira fantasztikus! Varázslatos ember az édesapám!-ámuldozott magában Bellatrix és megbabonázva kémlelte "nemzőjét".-Mindig tudja, mit kell mondani; mindenki csodálja őt és... és még jóképű is! Nem csoda, hogy kiskoromban hozzá akartam menni feleségül. Meg Andro is... Össze is verekedtünk miatta!-az emlék mosolyt csalt a lány arcára.-Kis idióták voltunk...

-Felettébb furcsának találom, hogy Bellatrix Black kisasszonynak ilyen jó a kedve!-jelentette ki a "varázslatos édesapa".-Én egy bűnbánó lányra számítottam. Egy bűnbánó lányra, aki...

-Én bűnbánó vagyok!

-Ne vágj bele a szavamba!-torkolta le Bellát a férfi.-Ezzel csak rontasz a helyzeteden, ami már így se rózsás...-Pollux Black körbejáratta tekintetét családtagjain, feleségén, lányain és unokaöccsén, akik mind érdeklődva hallgatták őt; aztán így szólt.-Jobb' szeretnék kettesben beszélni Bellatrix-szal, ha megbocsájtotok.

-Persze, Drágám. Addig mi kimegyünk és sétálunk egyet a parkban.-mondta Mrs Black és már neki is látott Sirius, Narcissa és Andromeda "kiterelésének". Ez persze nem volt egyszerű művelet, mivel a kissrác például kifejezetten vágyott arra, hogy végighallgathassa, ahogy jól leszidják unokanővérét és nem kívánta elhagyni a terepet. Csak miután Bella megfenyegette, hogy őt is Lucius sorsára juttatja, volt hajlandó követni nagynénjét és kuzinjait.

-Ez egy elég szánalmas megnyilvánulás volt Tőled, ugye tudod?-fordult lányához Pollux Black Sirius távozása után.-A folytonos fenyegetőzés egyértelműen a gyengeség jele. Nem azért van a varázserőnk, hogy lépten-nyomon megátkozzunk mindenkit.

-De én most ezt nem mondtam komolyan! Eszem ágában sem volt átkot küldeni Siriusra!

-Akkor meg miért mondtad? Őszintén szólva, nekem úgy tűnik, hogy roppantul büszke vagy magadra, amiért ilyen állapotba juttattad Lucius Malfoy-t és azért hozod fel minden adandó alkalommal!-a férfi rövid hatásszünetet tartott, majd szigorúan Bellatrix szemébe nézve folytatta mondandóját.-Pedig ez egyáltalán nem olyan dolog, amire egy 14 éves, jó családból származó, aranyvérű kis boszorkány büszke lehet! Az ilyen féktelen, vadóc viselkedés inkább szégyellnivaló.

-De apa! Akkor Siriust miért nem szidjátok le? Cordelia néniék miért nem jöttek el látogatóba? Sirius már az első napon megátkozta az egyik évfolyamtársát!-Bella próbálta kicsit elterelni a szót saját tettéről, hogy ezzel valamennyivel jobb színben tűntesse fel magát, de igyekezete hiábavaló volt. Apja csak még jobban elkomorult e szavak hallatán.

-Bellatrix! A 11 éves unokaöcséd tetteivel takarózol? Ez nagyon méltatlan dolog! Sirius egy eleven kisfiú, ellenben te...

-Én meg egy eleven kislány vagyok!-Bellatrix felvette legártatlanabb arckifejezését és rebegtetni kezdte hosszú szempilláit, hátha meghatja vele a férfit.

-Hiába próbálkozol, nem fogsz levenni a lábamról!-Pollux Black megcsóválta a fejét.-Nem vagy már gyerek, felelősséget kell vállalnod a tetteidért! A viselkedéseddel szégyent hoztál nemcsak magadra, de az egész családra is.

-Tudom, nagyon jól tudom...

-Azt is megérdemelnéd, hogy eltiltsalak a kviddicsezéstől...

-Csak azt ne, apa, légyszi!-Nem, ezt nem teheti meg velem! A kviddics az egyetlen dolog, amiben kiemelkedően jó vagyok és amit egyben élvezek is.-Én... a csapatnak szüksége van rám!

A férfi hangosan felnevetett.
-Hidd el nekem, boldogulnának nélküled is! Nem vagy nélkülözhetetlen. Biztos találnának valakit a helyedre!

Bellatrix úgy érezte, hogy egy világ omlik össze benne. Apja szavai alaposan megtépázták önbizalmát, letépték lelkesedését és összezúzták álmait.

-Azt hittem, büszke vagy rám...-motyogta reményvesztetten.-Régen azt mondtad, büszke vagy rám, hogy lány létemre bekerültem a ház csapatába és hogy... azt is mondtad, hogy ügyes terelő vagyok... Mi változott meg azóta?

-Már más nézőpontból figyelem a dolgot. Bellatrix, lassan kész nő leszel és... talán jobb lenne nőiesebb sportot űznöd vagy vehetnél zeneórákat megint. Túlságosan vad vagy és fiús! Te még biztosan nem érted, hogy miért aggódunk emiatt anyáddal, de hidd el, jó okunk van rá!

-Apa, én...-a lánynak elcsuklott a hangja. Fel akart hozni valami komoly mentséget, valami komoly érvet maga mellett, de nem jutott eszébe semmi. A hallottak egészen lesújtották. Tisztára debil vagyok. Mindenkinek csak csalódást okozok és...-az önostorozás már kezdte teljesen kiszorítani minden más gondolatát, amikor hirtelen apró fény gyúlt agyában.-Apa, ismersz Te egy bizonyos "Voldemort"-ot?

-Voldemort?-Pollux Black addig fölényesen mosolygó, magabiztos arca látványosan elsápadt, de hangja továbbra is nyugodt maradt.-Mit tudsz Te Róla? Mi van Vele?

-Voldemort szerint életrevaló vagyok. Azt üzeni Neked, hogy elismerését küldi, amiért ilyen életrevaló lányt neveltél belőlem!

-Azt üzeni?

-Ő azt mondta, Te érteni fogod!

-Értem is, azt hiszem.-bólogatott a férfi.-Kezd összeállni a kép... Ugye Nálad van a naplója, Bellatrix?

A Black-lány nem látta értelmét a titkolózásnak, a hazudozásnak. Örült, hogy némileg sikerült elterelnie a témát és hogy valami titkos, közös "ügye" van az apjával.
Még a férfi kérésének, hogy hozza le a naplót, is eleget tett. Elszaladt a hálószobájába a könyvért és jó negyed óra múlva már együtt ültek felette a szülői fogadóban.

-Ismertem őt.-jelentette ki múltba révedő tekintettel Pollux Black.-Ismertem Tom-ot, vagy ahogy ő szerette, ha hívtuk: Voldemortot. Zseniális koponya volt...

-Meghalt?

-Nem, de eltűnt. Nagyon régóta nem hallottam már Róla. Zseniális elme volt... Ezt a  naplót 16 évesen készítette különféle személyiséglenyomatoló meg emlékmegkötő varázslatokkal. Nem ismertem még Nála tehetségesebb varázslót! Viszont...-a férfi fekete köpenye belső zsebébe dugta a könyvet.-...nem tartom jó ötletnek, hogy Nálad legyen a naplója.

-De miért, apa?

-Mert Tom legkevésbé sem a megfelelő társaság a számodra! Rossz hatással van Rád!

-Nem is!-tiltakozott Bellatrix.

-Igen? Tagadod talán, hogy miatta mentél neki Lucius Malfoy-nak?

-De apa, ezt...-Nincs kiút, átlát rajtam!

-Hogy honnan tudom? Ez egy egyszerű magyarázat lesz: a napló tudomásom szerint Abraham Malfoy tulajdonát képezi már vagy 20 éve... Könnyen Lucius-höz kerülhetett... Azt viszont kizártnak tartom, hogy ő önszántából Neked adta volna.

Nem igaz! Miért ilyen okos? És én miért vagyok olyan buta, hogy felhoztam ezt a Voldemortos-témát? Ha most elviszi a naplót, akkor felettébb kínos helyzetbe hoz Lucius-szel szemben... És Tom-mal se beszélgethetek többet... Miért mondtam el apának? Hogy lehettem ilyen hülye? És egyáltalán Tom miért akarta, hogy átadjam ezt az üzenetet? Vajon tudta, hogy ez lesz apa reakciója? És...

-Hidd el, így lesz a legjobb, Bellatrix!-szakította félbe a lány belső vívódását Pollux Black.-A naplót visszajuttatom Malfoy-hoz, Te pedig mostantól nyugodt, balhé- és Tom Denem-mentes diákéletet fogsz élni és igyekszel a korodnak és a nemednek megfelelően viselkedni. Rendesen tanulsz és rendesen viselkedsz. Világos?

-Hogyne.-Úgy csinál, mintha én direkt mindig keresném a balhét. Pedig nem is! Mégsem tudok megfelelni Neki... Ő biztos azt várná tőlem, hogy soha semmit se csináljak, csak üljek a seggemen és belehaljak az unalomba... Csak mert lány vagyok! Kezdem megérteni Andromedát... Apa tényleg rémesen régimódi és vaskalapos tud lenni bizonyos kérdésekben!

Pár óra múlva, a szülők távozása után Bellatrix megpróbált beszélgetést kezdeményezni nővérével e témában, de az valami mondvacsinált indokkal kimentette magát és otthagyta őt.

-Nekem úgy tűnik, hogy haragszik Rád valami miatt.-állapította meg Narcissa.-Ezt abból gondolom, hogy egész délelőtt olyan mufurc volt, főleg, ha Te is jelen voltál és mondjuk megszólaltál... Neked nem tűnt fel?

-Nem. Abszolút nem!-rázta meg a fejét Bellatrix.-El nem tudom képzelni, Neki mi baja van velem! Bár már kezdhetném megszokni, hogy mindenki neheztel rám és mindenkinek csalódást okozok és... Ah! Elegem van!-a Black-lány dühösen elviharzott, ezáltal ő is faképnél hagyta húgát.

Elegem van a családomból! Bárcsak árva lennék és egyke... Nem baszogatna senki, nem várnának tőlem semmit...-Elhamarkodott kívánságát gyorsan visszaszívta és hogy lelkiismeretén enyhítsen és közérzetén javítson, célba vette a gyengélkedőt.-Megnézem az én gonosz kis ájult angyalomat!

Arra nem számított, hogy Lucius ágyát üresen találja majd. Pedig ez történt!

Itt meg mi van? Hová tűnt?

-Madame Pomfrey, Madame Pomfrey!-próbálta szólongatni a javasasszonyt, de válasz nem érkezett sehonnan. Egyedül volt a helyiségben.

Vajon Lucius már teljesen felépült és elhagyhatta a gyengélkedőt? Vagy épp ellenkezőleg: súlyosbodott az állapota és a Szent Mungóba szállították? Jó lenne tudni...

Pár percig még sétálgatott fel-alá az ágyak között, aztán indulni készült.

Nem tudok mit csinálni! Majd csak kiderül, mi lett Vele... Megyek inkább és befejezem a mágiatöri leckét...

Ám az ajtóban "akadályba" ütközött: Lucius Malfoy-ba, aki sápadtan, papucsban és sötétzöld köntösben elállta a kiutat.

-Szia Bella! Kedves Tőled, hogy meglátogattál?-duruzsolta ravaszkásan mosolyogva.-Remélem nem gondolod komolyan, hogy máris távozol.-a fiú szürke szemei lázasan csillogtak a Black-lány zavara okozta kaján örömtől.

-Látom, már jól vagy, Malfoy... Nincs szükséged ápolásra...

-Arra nincs is!-susogta Lucius és megragadta Bellatrix karját.-De van egy-két tisztázatlan ügyünk...