Azon kaptam magam, hogy pár nap múlva a Francia Riviérán kötöttünk ki. Élveztük a forró napsütést, tömtük magunkba a fagylaltot. Soha nem gondoltam, hogy valaha is ilyen jól fogom magam érezni.
A francia férfiak elragadóak voltak. Eljött a nap, amikor először mentünk vadászni itt, a tenger mellett. Bruce magamra hagyott, és a távolból figyelte, hogy cserkészem be áldozatomat.
A tengerparton voltunk. Éjfélre járt már, mégis fülledt meleg vett körbe. Még ilyenkor is voltak strandolók. Fekete csipkés bikinim feszesen simult karcsú testemre, gömbölyded idomaimra. Bezsebeltem néhány elismerő pillantást, még Bruce is jól megnézett, megnyalta az ajkát, én mire én csak mosolyogtam. Bevetettem magam a habok közé, élveztem a hullámokat. Kiszemelt áldozatomra szegeztem éjkék szemem, és úszva közelítettem felé. Egész nap figyeltem, így megtudtam, hogy facér volt. 20-as éveiben járhatott. Szemrebbenés nélkül kezdtem flörtölni vele. Valamennyit értett angolul, úgyhogy megértettük egymást.
Tudtam, hogy Bruce figyelt, ezért még jobban igyekezetem. Nem kellett sokat várjak, egészen beindult. Ajakaimat finoman harapdálta, vizes testemet simogatta, és buja hangon érzéki szavakat suttogott a fülembe. Izmos combomat, a lábai közé nyomtam, és finoman, de erőteljesen dörzsöltem őt. Behunyt szemmel élvezte játékomat. Mielőtt végképp eszét vesztette volna, a szemembe nézett, engedélyt kérve arra, hogy a magáévá tegyen. Ez az alakalom kapóra jött, hogy hatalmam alá vonjam, elkábítsam.
Mikor elaludt, a karjaimba vettem, és a partra vontam magammal épp egy szikla mögé, ahol nem látott minket senki. Persze Bruce-t kivéve, ő mindent látott.
Mikor végezetem az evéssel, otthagytam a sziklára dőlve. A sebét beforrasztottam, úgy ahogy mesterem mutatta. Ha felébred, azt fogja gondolni, hogy csak álmodta az egészet.
- Szédítő voltál! Fantasztikusan csináltad! –lelkendezett.
- Köszi, igyekeztem. –válaszoltam mosolyogva.
- Menjünk. –mondta, de nem repültünk. Én csak néztem, ahogy tenyérrel egy irodaház falányak támaszkodik. Sejtettem, mire készül…
Tenyerei, mintha hozzátapadtak volna a házhoz. A lábával segítette magát följebb. Félelmetes volt.
- Gyere te is! –kiáltotta le nekem.
- Hogy kell?
- Csak kövess, utánozd a mozdulataimat! –utasított.
Tenyeremet a hideg falnak nyomtam, majd feljebb húztam magam. Az elején nehéz volt, de mire felértem az épület tetejére, megszoktam a dolgot. Fenn a levegő tisztább, hidegebb volt, a tenger hullámait is erősebben hallottam.
Tetők. Ez a tényező úgy látszik az életemet végig fogja kísérni…
- Nézz szét! –kérte Bruce.
Teljesítettem a kívánságát. Koncentrálnom sem kellett, ha akartam úgy láttam, mintha távcsőbe néznék. Egy erős, és jó minőségű távcsőbe.
Nagyon buli volt. Egész addig, míg meg nem láttam két verekedő férfit. Mind a kettő vámpír volt. Éreztem rajtuk. Bruce is észrevette őket. Leintett, hogy maradjak csöndben, és hallgatózott. Én is így tettem. Nagyrészt zihálást, és hangfoszlányokat hallottam. Mindenesetre annyit megértettem, hogy: - Te rohadék! Nem engedem, hogy azt a francia férfit!
Bruce a kezébe kapott ismét, olyan gyorsan mozgott, hogy nem láttam. Arca dühös volt, feldúlt. Háztetőről, háztetőre ugrált velem, majd az utolsó házról elrugaszkodott, és macskaügyességgel, teli talppal érkezett az aszfaltra, a két vámpírtól nem messze.