A démon rám nézett gonosz fehér szemeivel, és elindult lebegve felém. Nem tehettem semmit, akármerre indultam követett.

- Csináljatok már valamit! Nem hagy békén! – nyüszítettem Bruce-éknak, akik segítettek volna, de nem tudtak. Elkapták mindkét kezem, és a magasba szálltunk. A démon követet.
Hideg fuvallatot éreztem a hátamon, majd a hideg bekúszott a gerincem alá, át a mellkasomba. Nem tudtam hátranézni, csak annyit tudtam, hogy valami nagyon rossz történt. Elmenekültünk, de már késő volt.
Mikor végre hazaértünk, nem bírtam tovább, a padlóra rogytam. Éreztem, egyre gyengülök, és nem bírom soká.
- Ez nem lehet igaz! –szólt csalódottan Bruce.

- Mi van? –kérdeztem önkívületemben. Már alig fogtam fel a körülöttem történteket.

- Megszállt téged a démon.

- Hogy mi?

- Nem tehetünk semmit. Ide egy felszentelt pap kell a sötétség egyházából.

Már alig voltam magamnál, és nem értettem ezt az egyházas dolgot. A padlón hevertem, szaporán vettem a levegőt, belülről szorított a démon. Át akarta felettem venni az irányítást. Ha nem teszünk valamit, örökre az övé leszek. Azt hittem meghalok.
- Nem bírom ki!

- Az emberek jobbam bírják, de te vámpír vagy. A démonok ellensége. Ezért ilyen kellemetlen. –mondta idegesen Bruce.

- Kellemetlen?! Nézz már rá! Haldoklik! Siess! Keríts egy papot! Menj! –ordította Gebriel, nagyon ideges volt. Letérdelt mellém, hűvös kezét a homlokomra tette, majd a karjaiba vett, és könnyedén a kanapéhoz vitt, letett rá. Nagyon féltem.

Mintha hallotta volna, amit gondolok, nyugodt, mély hangon megszólalt.

- Ne félj! Veled vagyunk, nem esik bántódásod. Azt nem hagyom.

–lehelet finom puszit nyomott a kobakomra, és kiment a konyhába.
Nagyon jól esett a gyengédsége. Elkapott a hányinger, a szédülés, már alig voltam eszméletemnél. Azt szuggeráltam magamba, hogy erősnek kell lennem, nem adhatom fel!

Gebriel hamarosan visszatért, egy pohár jéghideg vízzel, és borogatással. Kicsit jobban lettem. Kezébe vette ernyedt kezemet, már ettől kissé megnyugodtam. Légzésem egyre lassabb lett, de hirtelen magamban éreztem a gonoszat.

Éreztem a jelenlétét a tudatomban, lelkemben. Fel akart emészteni, hogy megkaparinthassa a testemet. Úgy érzetem semmi esélyem ellene. Őrjítő gondolataim támadtak. Ölni akartam, igen. Marcangolni, tépni, a vérben lubickolni. Hirtelen elrántottam a kezem Gebrieltől, mire ő furcsán nézett rám.

- Majd megmagyarázom. Menj ki! Különben… megtámadlak. Menj!

–suttogtam erőtlenül. Ő bólintott, és szép lassan kisétált a nappaliból.

Amint elment, rám tört a hiánya. A dühöm elszállt, de nem nyugodtam meg teljesen. A Sátán szolgája, a démon rám akarta kényszeríteni bűnös vágyait. Hol ölni támad kedvem, most meg…

Hiányzott Gebriel. Kívántam. Ebben a pillanatban érkezett meg Bruce, és egy fekete hosszú ruhába öltözött férfi.

Reverendája lobogott mögötte, egyenesen hozzám rohantak.
- Jobban vagy? –kérdezte Bruce aggódva.
- Igen, de már kezdi átvenni az irányítást. Érzem a dührohamokat, a gyilkolás vágyát, és…
- Mit és? Mi van még?
- Azt akarom, hogy megfarkalljon valaki! – csúszott ki a számon. Ez nem, én voltam. A hangom is sokkal mélyebb lett.
A pap tátott szájjal bámult rám, Bruce elfordította a fejét.

- Üdvözlöm Atyám! Bruce nyilván már elmondta önnek a történteket. Tudna segíteni? –kérdezte Gebriel.

- Elmondta. Egy kis segítséget kérnék. Gyertyák kellenek, jó sok, valamint egy Biblia, és egy régi tőr.

- Hozom őket. –szólt Gebriel, és vele ment Bruce is.

- Remélem sikerülni fog. –mondtam, mire a pap bólintott.

- Majd ha végeztünk, mesélne nekem egy kicsit a Sötétség Egyházáról?
- Hogyne, de azt tudnod kell, gyermekem, hogy ez nem lesz egy rövid szertartás. Több napba is beletelhet, mire sikerül kiűznöm belőled a gonoszt.

- Atyám tartja a Cölibátust?
- Igen, az önmegtartóztatás alapfeltétel az egyházi személyeknek.
Ettől vérszemet kaptam. Legszívesebben az örökkévalóságig paráználkodtam volna vele. Elvenném azt a gyermeki ártatlanságát. Ezt megláthatta rajtam, mert távolabb húzódott tőlem.

- Tán fél tőlem a papbácsi?! –kérdeztem gúnyosan.
- Jobb félni, mint megijedni… -mondta tartózkodóan.
- Félhet is! – felé eresztettem a legbájosabb mosolyom, majd lassan lemásztam a kanapéról, és négykézláb vonaglottam felé.

Egy fotelben ült, és láthatóan riadtnak látszott. Megálltam a lába előtt, és kezeimet felcsúsztattam a térdén, de nem álltam meg a combjainál. Pár pillanat múlva már az ágyékát dörzsöltem, majd az ölébe ültem. Egész testében remegett, és ez tetszett. Felbátorodtam.
Arcom a nyakába fúrtam, nyelvemmel cirógattam, mellkasát simogattam. Nedves csókban forrt össze ajkunk, fogaimmal ajkát karcolgattam. Éreztem, hogy mindenét elborítja a vér, és a forróság. Egyre vadabbul csókoltam, majd gombolni kezdtem a nadrágját.
Lehúztam a cipzárját, és bokáig szaggattam róla a feleslegessé vált ruhadarabot. Ágyéka lüktetett a vágytól, ahogy játszadoztam vele. Ebben a pillanatban Bruce jelenlétét éreztem a szobában.
Ültömben hátrafordultam, és egyenesen a szemébe néztem. Édesen elmosolyogtam, és játékosan intettem neki, hogy jöjjön közelebb.
- Tetszik a műsor? –kérdeztem búgó hangon.

- Igen, tetszik. –vallotta be.

- Akkor csatlakozz hozzánk! – mikor elénk ért, a pap kezdett magához térni, a vágy ködfátyla lehullott bódult elméjéről, és szabadulni akart a szorításomból, de nem hagytam.

Bruce csípője pont egy vonalba került az arcommal.
- Akarod? –kérdeztem ismét.

- Akarlak. –mondta keményen.

- Ezt már szeretem. Akkor mire vársz?

A hátam mögé állt, nyakamból félresöpörte a hajamat, majd csókolgatni kezdte a puha bőrt. Rezelős sóhaj hagyta el számat, hátravetettem a fejem, miközben, a papot kényeztettem.

- Mi a jó büdös franc folyik itt?! –Gebriel hangja úgy csikordult gerincemen, akár villa a tányéron. Bruce eltámolygott mellőlem, és leszálltam a papról, és Gebrielhez sétáltam. Ő figyelte ringó derekamat.

- Csak kicsit szórakoztunk, már ez is baj?

- Nem tudod miket beszélsz! A démon irányítja a tetteid.

- Na és akkor mi van? Nekem jó így! Ez az, amire mindig is vágytam.
- Tévedsz! –mondta ellentmondást nem tűrően. – Mire vártok.

Bruce, segíts lefogni, maga meg öltözzön föl, és kezdjük már!

Lefogtak. Letepertek a földre, bár nem szexuális céllal, s ezt sajnáltam. A pap fölém térdelt, és elkezdett latinul motyogni.