- Ez hihetetlen! Élvezettel kotyvasztott ott lenn, a pincében! Azt tervezi, hogy megöli az apját valami sorvasztó fõzettel! Éjfélkor táncot lejtett az éjszakában, aztán a Holdat bámulta! –hadarta dühösen Sirius. A Rend minden egyes tagja jelen volt, kivéve Mundungust és Billt, akik a lányt vigyázó õrjáraton voltak.
- Ne légy ilyen… -Tonks elharapta a mondat végét; nem talált megfelelõ jelzõt társa viselkedésére, mert titokban valahogy õ is így érzett a lánnyal kapcsolatban.
- Hogy néz ki? –kérdezte izgatottan az egyik rendtag. Mindannyian kíváncsian fürkészték a két hírhozót.
- Mit számít az? –horkantott Sirius megvetõen. Sokan megmosolyogták; tudták, hogy csak ez a két ember nem lett felvilágosítva a lány származásáról és a halálfalók által neki szánt szereprõl –vagyis semmirõl nincs tudomásuk Snape elõzõ jelentésébõl. Dumbledore ugyanis azonnal elküldte Blacket és Tonksot õrjáratra, miután Severus négyszemközt beszámolt neki a gyûlésen történtekrõl. Csak pár órával késõbb hívták össze a Rend legfontosabb tagjait és jelentettek be mindent. De persze e találkozó idején Siriusnak és Tonksnak épp Queen-számokat volt szerencséje hallgatni a Crash-birtokon…

- Na? –dõlt elõre kíváncsian Mr Weasley.
- Ha tudni akarod, kissé egyhangúan. –jelentette ki Sirius. –Fekete haj, fekete szem, fekete ruhák. Ja és persze holtsápadt bõr. Mint ennek a pojácának.-vetette oda félvállról Snape felé. Az elhúzta a száját, de nem reagált a megjegyzésre.
- Azt nem tudhatjuk. –vágott bele Tonks, remélve, hogy még ma õ is szóhoz jut.
- Mit? Hogy hogy néz ki ez a denevér? –vigyorodott el Sirius csúfondárosan.
- Ha nem vetted volna észre, Black, nem egy egyfõs komikuselõadásra jöttünk. Arra nekem ott vannak a bájitalórák a jó tehetségû keresztfiaddal. Na, AZ vicc, amit õ produkál az óráimon. –vágott vissza Snape hasonlóan kellemetlen éllel.
Sirius arcára egy halloween-i maszkhoz illõ fintor tolult.

- AZT nem tudhatjuk –folytatta rezignáltan Tonks –hogy milyen a bõre a lánynak. Csak holdfényben illetve halvány gyertyafénynél láttuk, az nem mutatta az igazi árnyalatát.
- Majd Billék megmondják, hogy igazam van. –morogta Sirius.
- Ki a fenét érdekel ez a maszlag? –vágott bele Snape bársonyos hangja a hirtelen támadt zajba, amibe halk kuncogások és félhangos beszélgetések vegyültek. –Igazgató úr, a körülményeirõl még nem is hallottunk semmit, ezek meg a bõrének az árnyalatáról vitatkoznak!
- Téged senki sem kérd… -kezdte Sirius, de Dumbledore közbeszólt:
- Igazad van, Severus (itt Snape diadalmas-flegma képet vágott Black felé), néhány dolog még homályos elõttünk. Azt már tudjuk –fordult a többi tag felé- hogy egy eldugott falu közelében élnek egy nagyobbfajta birtokon. De hogyan? Feltûnõ a fényûzés és a mágia jelenléte? Hogy bánik a lánnyal a halálfaló házaspár?

Tonks a homlokára csapott. Persze a sajátjára.
- MUGLIK MÓDJÁRA ÉLNEK! –harsogta. –A pincén kívül semmi nem utal varázsló származásra! Be van vezetve az áram, vezetékek, izé, szóval szó szerint egy csepp mágiát sem használnak… Vagyis pont csak cseppeket… a bájitalok. De azok is eldugva egy kis szekrénybe a fürdõben. És a pincében is csak hozzávalók, üst, bájitaltan-könyvek… Semmi más! Se egy pálca, se egy Reggeli Próféta! A lány kulcsot használt az ajtókhoz Alohomora helyett! Sõt mi több, úgy tûnik, a bájitalfõzéssel is csak õ foglalkozik, az õ felségterülete a pince!

A közönség remek volt. Szinte mindannyian hüledeztek, felhördültek és fennhangon elcsodálkoztak a megfelelõ részeknél. Kivéve szegény Severust, aki összefonta karjait, és igyekezett nem kimereszteni a szemeit a sokk hatása alatt.
- Van egy olyan érzésem, hogy Nemesis sose járt a Durmstrangba. –emelte fel a hangját Dumbledore. –Voldemort tévedett. A bukása után az álszülõk valószínûleg csak annyit tettek meg, hogy megtartották a gyereket. Sõt mugli módjára tették ezt, hogy jobb hatásfokkal bujkálhassanak elõlünk. Ez egyértelmû, hisz 16 éve körözés alatt álltak, napjainkban pedig már az eltûntek listáján. Biztosra veszem, hogy Nemesis mugli iskolába jár, mugli módjára él, sõt nem is tud a származásáról, nem tud a varázsvilágról!

Szavait áhítatos csönd követte.
- De –szólalt meg bátortalanul Tonks –akkor honnan tud a bájitalfõzésrõl? A szemünk láttára készített el egy nagyon bonyolult, fekete mágiára épülõ fõzetet!
Néhányan meglepetten hümmögtek.
- Megkockázatom, hogy szinte profi. Legalábbis nagyon úgy tûnt. –folytatta felbátorodva. –könnyedén, rutinosan dolgozott, és ráadásul élvezetbõl! Azt hiszem, ez a hobbija… -motyogta hitetlenkedve.
A hozzá közelebb ülõk felkuncogtak.
- Ha belegondolunk, a gyógyításnak a mugliknál is nagy kultusza van. –tûnõdött Dumbledore. –A házaspár nem akart lemondani teljes mértékben a mágiáról, legalábbis egyikük nem, és a lány elõtt úgy tüntette fel, mint gyógynövényekkel való munkát. Nemesis meg akarta tanulni a szülõ tudományát, végül valahogy szabad kezet kapott. Csak így történhetett.
- Azt akarja mondani, hogy a lány bájitalokat készít hobbiból, de fogalma sincs a varázsvilágról? –kérdezte megdöbbenve Arthur Weasley.
- Pontosan azt. –hunyorgott az igazgató.
Snape lehunyta a szemét.