Az úton végig kérdezgettek, s csak annyit árultam, amennyit jónak láttam. Eléggé titokzatosra fogtam a figurát. Nagyon tetszettem nekik. Lám, lám, szereztem néhány havert. Már haladás!

A temetőben megkerestem a nagyszüleimet. Nagyon kevés hiányzott hozzá, hogy elsírjam magam… Eszembe jutottak a szüleim. Emlékek rohantak meg…

A 15. szülinapom, anyáék évfordulói, a karácsonyi boldogság…

Miközben a sírok közt sétálgattam, egyre ezen gondolkodtam. A végére már direkt ezzel gyötörtem magam. Nagyon fájt. A hűvös szél, mely halálszagot hozott magával, kicsit kitisztította az elmém. Megálltam egy málladozó kőangyal előtt, és gyönyörködtem benne. Mikor felocsúdtam az elmélkedésből, visszamentem a bandához.

- Még nem mutatkoztam be. Samanta Cruel vagyok.

- Helló! Bill vagyok. –mondta a legidősebb.

Sorban kezet fogtam velük. Elég kedvesek voltak, s látszólag tiszteltek.

- Sosem gondoltam, hogy léteztek, csak remélni tudtam! –lelkesedett Flora nevű rocker lány.

- Remélem örömöt szereztem. –mosolyogtam. – Nos, nekem lassan mennem kell.

- Ne már! Máris? Messze van még a reggel!

- Sajnálom. Kevés időt adtak a Mestereim. Mára csupán ennyi időm volt.

- És… Mikor találkozunk újra? – kérdezte reménykedve Bill.

- Még nem tudom. –feleltem őszintén.

- Mindegy. Minden éjjel megtalálsz minket a parkban, vagy a közelében. Várunk ám!

- Rendben, igyekszem majd jönni mihamarább! Sziasztok! –búcsúztam.

Komótosan baktattam hazafelé, nem siettem el a dolgot. Egy tetováló szalon előtt haladtam el. Éjjel-nappali nyitva tartás.
–olvastam egy táblán. Gondoltam egyet, és benyitottam.

Nem tudtam, hogy komolyan gondolom-e a dolgot, mindenesetre jól hangzott.

- Szia! Miben segíthetek? –kérdezte a tetováló-pasi. Mindene tele volt piercinggel.

- Gondoltam csináltatok egy tetkót, és fontolgatom a piercing dolgot.

- Milyen mintára gondoltál? És hová?

- Az, az igazság, hogy még fogalmam sincs.

- Akkor itt van pár katalógus. Nézegesd meg őket, és ha találsz valami kedvedre valót, szólj! –azzal fogta magát, és kiment a bolt elé, rágyújtani.

Szebbnél-szebb mintákat találtam, végül kiválasztottam kettőt.

- Döntöttem! –szóltam neki.

Az egyik, egy szögesdróthoz hasonlított, eldöntöttem, hogy azt a nyakamra szeretném varratni, a másik, pedig egy vastag kígyót ábrázolt. Az a lábamra fog felcsavarodni, a feje pedig az ágyékomnál lesz.

- Ez nagyon sokáig fog eltartani, pláne, ha egyszerre kéred őket.

- Menni időbe? –kérdeztem.

- Úgy 5-6 órába. –felelte egykedvűen.

- Akkor lássunk hozzá mihamarább, pirkadatra otthon kell legyek. Mennyibe fog kerülni?


Úgy döntöttem, bevállalom, nagyon sok pénz volt nálam, bőven elég rá.

A nyakammal kezdte. Nagyon fájt, ahogy a puha bőrömet szurkálta tele, de elégedettség öntött el, mikor megláttam a végeredményt! Gyönyörű lett! Mondtam is a srácnak, aki mosolygott, mint a tejbetök. Aztán következett a lábam, ami – hála a vámpírságomnak –valamilyen oknál fogva, teljesen csupasz volt.

Tényleg sokáig tartott. A tetovált területek teljesen felpüffedtek, bár tudtam, pár óra, és regenerálódni fogok. Fizettem, majd boldogan távoztam. Mondtam a pasinak, lehet, hogy a héten még beugrok egy piercingre.

Alig bírtam hazavánszorogni, annyira fájt a lábam. A fejemet pedig nem tudtam forgatni, mert a bőröm húzódott. Ráadásul kezdett világosodni. Nagy fájdalmaim ellenére megszaporáztam lépteim, ennek hála gyorsan hazaértem.

Otthon már aludtak. Én is kimerültem a sok szenvedéstől, ezért nyöszörögve bebújtam Gebriel mellé. Rögtön elaludtam.

Reggelre a kötéseim lehámlottak rólam, és a tetovált területeim teljesen rendbe jöttek. Nagyon sokáig aludtam. Csak a gyomrom kordúlására ébredtem fel.

Még a tegnapi ruháim voltak rajtam, ezért kényelmesebb viseletbe öltöztem, de úgy, hogy a nyakam, és a combom rendesen kilátszódjon.

Nappaliban a Dimmu Borgir nevű banda zenéjét ismertem fel.

- Jó estét! –köszöntem.

- Végre felébredtél! Na, hogy telt a tegnap estéd? –kérdezte Bruce, de láttam, hogy Gebrielt is érdekli a dolog.

- Mindjárt elmesélem. –mondtam. Óriási „reggelit” rittyentettem össze, majd az ebédlőasztalhoz mentem a tányérokkal. Láttam, hogy észrevették a tetoválásaimat. Annyira meglepődtek, hogy percekig nem jutottak szóhoz.

- Az nem hogy került a lábadra? Te jó ég! A nyakadon is van! Mit műveltél magaddal?

- Semmit. Betértem egy tetováló szalonba, és még vissza fogok menni.

- Hogyhogy? És… Egyáltalán miért kell ez neked?

- Mert tetszik, és mert viszonylag olcsó volt.

- Honnan volt rá pénzed?

- A saját pénzemből csináltattam, nyugodjatok meg. És amúgy is! Még pár hónap, és felnőtt korú leszek!

- Meséld el, mi volt! –kért Gebriel.

És én elmondtam. Szóról szóra. Bruce mérges volt, amiért felfedtem magam egy csapat „suhanc” előtt, de biztosítottam róla, hogy nem fognak köpni. Tegnap megfenyegettem őket, hogy aki el meri árulni a titkom, annak elvágom a torkát. Ez hatott. Nagyon betojtak, szóval pánikra semmi ok. –megnyugtattam Bruce-t.

- Mondjátok meg őszintén? Nem szép? –kérdeztem őket a
tetoválásaimról.

- De, nekem tetszik! –vélekedett vigyorogva Gebriel.

- Igen, szép, csak…

- Mit csak? –csattantam fel dühösen.

- Nagyon egyedi, meg minden, de nekem ez túl vad. Nincs benne semmilyen nőiesség! –mondta ki végül a véleményét.

- Ez tény! Nem is azért csináltattam, hogy még nőiesebb legyek! Csak, mert megtetszett! Ennyi.

- Te tudod. –motyogta orra alá Bruce.

Odamentem Bruce-hoz, aki a bárpultnál ücsörgött. Kedvesen rámosolyogtam, és átöleltem. Szinte éreztem, ahogy meghökken, d e a reakciójára már nem számítottam. Karajait a derekamra csúsztatta, éreztem, ahogy teste elernyed, megnyugszik.
- Nincs harag? –leheltem nyakába a szavakat.

- Persze, hogy nincs! –lehelte vissza. Megszorított, aztán elengedett. Én hátráltam egy lépést, és ránéztem. Arca nyugodt, mosolygós volt.

- Köszi, hogy megértettél.

Ő bólintott egyet. Gebrielre néztem. Ő megdöbbenve állt az ajtóban, és minket nézett. Szerintem nem értette, hogy mit ölelgetem a legjobb barátját. Kivonultam a nappaliból. Ahogy elhaladtam, a fekete hajú férfi (Gebriel) mellett, lassan végigsimítottam meztelen hátát, mintegy megerősítés képen, hogy őt is szeretem. Hisz kimaradt az ölelésből… Ahogy megérintettem, összerándult. Vajon ez jelent valamit?

Eszembe jutott, a pár nappal ezelőtti vallomása. Komolyan gondolta, hogy tetszem neki, vagy csak a véremre pályázott? Nem tudtam eldönteni, és nem mertem erről beszélni neki. Rólunk -már ha fogalmazhatok így… Kissé összezavarodtam…