Mi történt Velem? És hol vagyok?
Bellatrix a sötét semmi közepén találta magát. A nagy feketeségben csak két piros pont világított...
-Mit akar Tőlem?-nyögte a lány kétségbeesetten.-Mit csinált Velem?

-Én semmit, Bella.-felelte Voldemort.-Elájultál. Bevallom, ez nem szerepelt terveim közt. Keresztülhúztad a számításaimat.

-Most azt gondolja, hogy gyenge vagyok... Igaz?-Mit érdekel Engem, hogy mit gondol Ő?

-Nem, Bella. Tévedsz. Azt gondolom, hogy ha öntudatlanul is, de sikerült kivonnod hatásom alól a testedet. Ilyen módon védekeztél az "Imperius"-átok ellen... Sikeresen megtagadtad a parancsomat, nem engedted, hogy a tested kiszolgáltassa magát Nekem.-a férfi fagyos hangján felnevetett.-Még szerencse, hogy nem a testedet akarom!

-Hanem? Mit akar?

-A lelkedet, a gondolataidat, a szenvedélyedet, az indulataidat... Téged, Bella! Azt, ami az elmédben lakozik! Amit nem zárhatsz el Előlem! Ismerlek... Tudom, mit akarsz, mire vágysz...

-Hagyjon békén! Fogalma sincs róla, mire vágyom...

-Fogadjunk?-a vörös szempár felizzott, ezúttal még eszelősebb lánggal.-Nos, lássuk csak... Alantas kívánságaid, óhajaid vannak. Nem akarsz mást, csak végre kielégíteni buja vágyaidat. Kéjsóvár kis ringyó vagy!

-Nem igaz! Én...-Bellatrix vadul kapálózni kezdett, de nem tudott elszabadulni. Pedig se bilincs, se kötél nem kötötte meg...-Azonnal eresszen el! Hagyjon békén!-üvöltötte.

-Kínos, hogy belédlátok, nem igaz? Én viszont szörnyen élvezem!-sziszegte Voldemort és a sötétség leple alatt nem látszódó karjait a lány nyaka köré fonta.

-Ne nyúljon hozzám! Ne nyúljon hozzám! Hagyjon... eresszen...-kiabálta egyre erőtlenebbül Bella. Nem bírt ellenkezni, a férfi karjai szinte gúzsba kötötték. Sírni akart... Becsukta szemét, s úgy állta tovább az "ostromot"... Azazhogy állta volna! Nem történt ugyanis semmi. A szorítás elmúlt és Bellatrix úgy érezte, mintha hirtelen valami nagyon puhára, mondjuk egy felhőre ejtették volna le.

Elmúlt. Most már minden rendben lesz...-ismételgette magában.
Aztán lassan és óvatosan kinyitotta a szemét...
-Apa!-ejtette ki száján az első megpillantott személy "nevét".-Apa! Hogyhogy? Mi történt?-körbenézett és azt tapasztalta, hogy saját szobájában, saját ágyában fekszik.

-Elvesztetted az eszméletedet, Bellatrix. Elájultál és... azt hiszem, rosszat álmodtál.-válaszolta Pollux Black és gépiesen megsimogatta lány arcát.-De most már megnyugodhatsz! Nincs semmi gond.

-De... De Apa! És Voldemort? Vele mi lett? Hol van most?-Nem, lehetetlen, hogy ez csak egy álom lett volna! Ijesztően valóságos volt...

-Voldemort?-a férfi meglepetten nézett Bellára.-Hogyhogy mi lett vele? Hogy jön Ő ide?

-Voldemort ott volt, amikor elájultam!

-Nem, Bellatrix. Teljesen egyedül voltál. Senki nem volt ott az előcsarnokban.-jelentette ki Pollux határozottan.-Nyilván csak álmodtad az egészet...

-NEM!-csattant fel a lány és felült ágyán, de a hirtelen mozdulattól rögtön vissza is szédült.Miért nem hisz Nekem Apa? Nem vagyok őrült, nem képzelődtem... Tényleg ott volt!-Apa, nem hazudok. Voldemort megszólított és megpróbált irányítani. Sőt, még...-...A gondolataimba is belelátott.

-Ugyan kislányom, mit akarna Ő tőled?

-Én... Én nem tudom, Apa! Reméltem, hogy Te majd tudni fogod... Elvégre a Te barátod! Tényleg, mit beszélgettél Vele és Mr Malfoy-jal?

A férfi arca kezdett ijesztő kifejezést felvenni.
-Semmi olyanról, ami rád tartozna!-mondta ingerülten.-Azok után, ahogy Malfoy-éknál viselkedtél, csodálom, hogy van bátorságod szemtelenkedni!

-De én nem is...

-Bellatrix, azonnal fejezd be! Nem tartozom magyarázattal neked semmivel kapcsolatban!-kiabálta kezét fenyegetően rázva Pollux.

Bellatrix jobbnak látta, ha tényleg elhallgat. Nem értette ugyan, hogy miért borult ki ennyire az apja, de nyilvánvaló volt számára, hogy nagyon érzékenyen érinti a téma.
-Bocsáss meg, Apa! Én csak össze vagyok zavarodva...

-Persze, elhiszem. A legjobb az lesz, ha gyorsan elfelejted ezt az egészet! Akár úgy történt a dolog, ahogy mondod, akár nem, Voldemort semmiképp sem kell, hogy foglalkoztasson téged. Ne gondolj rá! Az az ember...!-a férfi felsóhajtott.-Nem is ember már... Ah, hagyjuk! A barátom számomra meghalt... Nem akarok hallani, nem akarok beszélni róla. Te se hozd szóba sehol senkinek. Megértetted, Bellatrix?

A lány bólintott. Kár lett volna tovább feszegetni a témát.
Még így is örülhetek, hogy nem cseszett le jobban amiatt, hogy kutakodtam Mr Malfoy irodájában... Meg sem büntetett!-Bellatrix értetlenül nézett a szobából hirtelen távozó apja után.-Még sosem láttam ilyennek! Tisztára zavaros a tekintete és tök ideges... Szörnyen kiborította ez a Voldemort-dolog... De én... én egyszerűen nem értem ezt az egészet! Ezzel a nagy jelenettel, amit itt levágott nekem, csak azt érte el, hogy még jobban érdekel a "pasi"! Voldemort... Voldemort... Annyira zavaros minden! Azt egészen biztosan nem csak álmodtam, amkor Malfoy-ék előcsarnokában megszólított... És azt sem, hogy elájultam... De ami utána történt... Fogalmam sincs, hogy valóság volt-e vagy sem! Azt sem tudom, mit akar ez a Voldemort-fazon!

Bella nem szeretett volna egész éjszaka eme rejtélyen agyalni, nagyon fáradt is volt, így hát egy kis könnyű álompor segítségével megnyugtatta háborgó lelkét és elaludt.

Reggel arra ébredt, hogy hollója, Shadow puszta szórakozásból az ablaküveget kocogtatja.
-Szemét szárnyas!-sziszegte a lány a nem túl kellemes ébresztésre reagálva és odacsoszogott az ablakhoz, hogy beengedje madarát.-Nagyon önző és gonosz vagy, Shadow! Rossz kis madárka vagy!-gügyögte álmatagon.

Bágyadtságát gyorsan elűzte az ablakon beáramló csípős levegő-és az étvágyát is meghozta, ezért úgy döntött, lemegy reggelizni.
Odalent, az ebédlőben kiderült, hogy nem kell magányosan étkeznie, mivel anyja és húga már az asztalnál ültek és valami hihetetlenül ínycsiklandó illatú omlettet ettek.

-Nekem is! Kaját akarok!-nyöszörögte Bellatrix és levetette magát az egyik székre.

-Na de Belle! Viselkedj!-csattant fel Mrs Black, aki egyébként a korai órát meghazudtolóan kifogástalan öltözékben, sminkben és hajjal fogyasztotta reggelijét. Megrovó pillantást küldött lánya felé, aki kócosan, előző napi ruhájában érkezett az étkezéshez.-Szörnyen nézel ki!

-Oh, bocs! Remélem az étvágyadat azért nem vettem el...-felelte gunyorosan a megjegyzés "címzettje".

Mrs Black rosszallóan megcsóválta a fejét, majd csettintett a család étkeztetéséért felelős konyhatündérnek. Az illető tüstént meg is jelent a maga törékeny, virgonc valójában és rögvest tálalta a finom falatokat az újonnan érkezettnek.

Bellatrix, akit általában végtelenül idegesített ide-oda repkedő szakácsnőjük, ezúttel őszintén örült a gyorsaságnak, mivel farkaséhes olt.
Meg kell vallani, Betty irtó finom omlettet készít!

Betty-t, a konyhatündért Franciaországból hozta magával a lányok anyja az esküvője után. Ott ugyanis-ellentétben a britt mágusháztartásokkal-házimanó helyett inkább ezeket az édes, vígan sürgölődő, mindig mosolygós kis kék lényeket alkalmazták a módosabb családok. Mrs Black, született Callista Emerald pedig nagy híve lévén a francia kultúrának, büszkén hódolt eme divatnak.

-Anya! Apa és Andro még alszanak?-törte meg a reggeli közben beállt néhány perces csendet Narcissa.

-Igen, Ciss. Tudod, nagyon későn érkeztek haza a bálból.-válaszolta a nő.-Állítólag nagyon jól szórakoztak. Andromeda hajnalig táncolt...

-Apa még visszament Malfoy-ékhoz miután hazahozott Engem ?-csodálkozott Bellatrix.-Olyan állapotban?

-Visszament, még szép! Nem hagyhatta gardedám nélkül Andromedát!-magyarázta Mrs Black. A férje előző esti "állapotáról" szóló kérdést látszólag figyelmen kívül hagyta.-Csodálatos estély volt! Legalább egy tucat fiatalember csapta a szelet Andromedának! Ő volt a leggyönyörűbb! Tudtam, hogy jó választás lesz az a krémszínű szaténruha, és szerintem a csábító pézsmaparfüm is megtette a hatását!

De az is lehet, hogy a fejében lévő gondolatok emelték ki Androt a többi lány közül, és nem csak a külseje miatt nyomultak rá a srácok!-bosszankodott magában anyja felszínességén Bella.-Méghogy a pézsmaparfüm! Andro értelmes és érdekes, nem az illatával bódítja el a pasikat! Hanem a kisugárzáásval és... Hát igen, én is besegítettem neki...

-Anya! És Andro is jól érezte magát a bálon?-érdeklődött Bellatrix.

-Természetesen! Melyik lány ne érezné jól magát valahol, ahol tucatnyi ifjú teszi neki a szépet?-felelt kérdéssel a kérdésre a lány édesanyja.-Úgy hallottam, pompásan mulatott! Apátok persze nem szólt neki arról, hogy te elájultál. Még elrontotta volna a kedvét!

-Jól tette.-helyeselt Bella. Legalább Andronak jólt telt az éjszakája! remélem összejött valamelyik kiszemeltemmel! A jóképű és jólnevelt Dorian-nel vagy a bohém Orlandoval...

Délután ki is faggatta nővérét a történtekről és nem kellett csalódnia!

-Hááát... Orly eléggé szimpi...-somolygott Andromeda húga többszörösen ismételgetett "Dorian vagy Orlando?"-üvöltésére válaszolva.

-Szimpi? Szóval bejön?

-Jaj, hát... Igen, végülis. Nagyon izgalmas egyéniség, olyan művészlélek-féle, kicsit elvont... De nekem pont az ilyen fiúk tetszenek!-mondta kissé zavart mosollyal az idősebb Black-lány.-Azt nem állítanám, hogy belezúgtam, de... elég... szóval elég szexi!

-Szuper!-nevetett fel Bellatrix és idióta ugrálásba kezdett nővére ágyán. Sikerült!!!

-Trixi, nyugi! Nem értem, miért ajz fel téged ez ennyire.

-Örülök, hogy találtál egy hozzád illő srácot! Egy olyat, aki méltó hozzád és nem...

-Trixi, ha most az jön, amire gondolok, akkor... akkor... nem vagyok rá kíváncsi! Ne szidd Tedet! Bármi is lesz, ő a múltam része marad örökké és...-Andromeda hangja elcsuklott.-Nem mindig abba szeretünk bele, akibe kéne... Az élet szemétsége, hogy a szívünk könnyen legyőzi az eszünket!

-Hát az enyémet aztán nem! Én mindig észnél vagyok! Majdnem mindig... Legalábbis az ilyen "szívügyekben" igen...-Ha hagynám magam, ha átadnám magam az érzéseimnek... akkor már vagy százszor letepertem volna Lucius-t és... Ah! Inkább bele sem gondolok!-Szerintem kordában kell tartani az ösztöneinket és nem szabad, hogy a szenvedélyeink irányítsanak minket! "Egy Black elsősorban nem a testének él." Hisz tudod!

-Jaj, Trixi, olyan kis értetlen vagy! Úgy beszélsz, mintha a szerelem csak a testiségről szólna! Nem, nem... Annyival több, annyival nemesebb...

Ha ez így van, akkor Én nem is vagyok szerelmes Lucius-be! Én azt hiszem, semmi "nemesebbet" nem érzek iránta, Én csak... "Nem akarok mást, csak végre kielégíteni buja vágyaimat!" Igaza volt Voldemortnak-akár igazából mondta, akár csak álmodtam... Tényleg nincsenek magasztos érzéseim Lucius-szel kapcsolatban. A szennyes lelke helyett sokkal inkább a testére vágyom és arra, hogy...

-Hé, Trix! Figyelsz, vagy a falnak beszélek? Hahóóó! Nagyon elrévedtél...-szakította meg húga gondolatmenetét Andromeda.-Csak nem...? Kin jár az eszed?

-Senkin.-hazudta Bellatrix.-Tényleg! Csak elbambultam...

-Értem. Hát akkor... Én most megyek és megfürdöm. Hajnalban, mikor megérkeztünk, nem volt már erőm hozzá.

-Oké.-motyogta Bella és kisétált nővére szobájából. A feje tele volt kusza gondolatokkal szerelemről, szexről, fiúkról, Lucius-ről... de nem tudta megosztani ezeket senkivel sem. Szülei előtt szégyelte volna magát, hogy egyáltalán eszébe jutnak ilyesmik 14 évesen, Cissie túl fiatal volt az efféle témákhoz, Andromeda pedig gyűlölte Lucius-t.

Nem mondhatom el senkinek. Nem értenének meg... Csak Marion ismeri az érzéseimet, de ő mostanában csak Alan-nel foglalkozik... Magamra maradtam a titkommal.
Persze, Lucius már biztos sejti... Látszik rajta, hogy tudja, nem közömbös számomra, mindig érezteti is a fölényét Velem szemben! Tisztában van vele, hogy kell Nekem és ezért játszik Velem... Bárcsak tudnám, hogy mit gondol Rólam! Hogy legalább egy icipicit tetszem-e neki, hogy gondol-e néha Rám "úgy", hogy többet jelentek-e neki, mint a többi lány, hogy akar-e, kíván-e Engem... Jaj, beleőrülök ebbe! Megőrjít ez a fiú! Bárcsak elfelejteném...

Bellatrix félt, hogy a téli szünet viszonylagos nyugodtsága és eseménytelensége miatt majd még jobban belelovalja magát a "Lucius-imádatba", de várakozásait magasan felülmúlták a következő napok váratlan történései. Nem sok ideje maradt álmodozni...

Az egyik meglepő esemény Karácsony előtt néhány nappal következett be és légi úton érkezett. Egy hatalmas fülesbagoly repült be Bella szobájának félig nyitott ablakán és lepottyantott egy csomagot a lány ágyára. A csomag egy régi, kopott könyvet és egy borítékot tartalmazott.
Természetesen a boríték került "terítékre" előbb, melynek már a címzése és a hátulján lévő VIGYÁZAT CSÖPÖG!-felirat is vonzotta a tekintetet. A címzés a következő volt: MISS BELLATRIX BLACK, REMÉNYBELI MRS LESTRANGE RÉSZÉRE

Rod meg mi a francot akar Tőlem? Hogy van képe zaklatni Engem azok után, hogy... szóval az "Álmatlanság Szobájában" történtek után?!

A lány minden ellenérzése ellenére a levél mégiscsak elolvasásra került.

BELLA! ÉLETEM EGYETLEN SZÉPSÉGE!

REMÉLEM LEVELEM JÓ EGÉSZSÉGBEN TALÁL... NEM, EZ ÍGY NEM MEGY.
ISZONYATOSAN SZENVEDEK.
A BÁLON, AMIKOR BESZÉLTÜNK, OLYAN ERŐSEN ÉREZTEM AZ ELUTASÍTÁSODAT, OLYAN RIDEG VOLTÁL VELE, HOGY CSAKNEM  MEGFAGYTAM.
NEM AKAROM, HOGY GYŰLÖLJ!
AZT MONDJÁK, A KARÁCSONY A SZERETET ÜNNEPE... PONT JÓ ALKALOM ARRA, HOGY MEGBOCSÁSS NEKEM! AZT, HOGY MEGBÁNTAM, AMIT TETTEM, SEMMILYEN SZÍN ALATT NEM MONDANÁM VAGY ÍRNÁM NEKED, UGYANIS NEM BÁNTAM MEG AZT AZ ÉJSZAKÁT. HA CSAK ILYEN MÓDSZERREL TUDTAM ELÉRNI, HOGY LEGALÁBB NÉHÁNY ÓRÁRA A KARJAIMBAN TARTSALAK, AKKOR EZ NEM VOLT BŰN. LÉTSZÜKSÉGLET VOLT.
CSÓKJAID EMLÉKE VÉGIG FOG KÍSÉRNI EGÉSZ NYOMORULT ÉLETEMEN. TÖRTÉNHET BÁRMI, SZERETNI FOGLAK. DE UGYANAKKOR MEGÍGÉREM, TÖBBÉ NEM LESZEK OLYAN TOLAKODÓ VELED, MINT EDDIG.
HOGY MIELŐBB SZEMÉLYESEN IS MEGTAPASZTALHASD ÚJ VISELKEDÉSMÓDOMAT, EZENNEL ÜNNEPÉLYESEN MEGHÍVLAK A "SKIZOFRÉNEK"-EGYÜTTES SZILVESZTERI KONCERTJÉRE. MELLÉKELVE KÜLDÖM A MEGHÍVÓT, AMIN RAJTA VAN A PONTOS HELY ÉS A KEZDÉS IDŐPONTJA.
REMÉLEM OTT LESZEL!
A NŐVÉREDET IS HOZZAD EL, ORLANDO NAGYON ODAVAN ÉRTE!

üDVÖZLETTEL, SZERETETTEL ÉS TISZTELETTEL:
       RODOLPHUS LESTRANGE

U.I.: A CÍMZÉST KÉRLEK NÉZD EL NEKEM! ENNYI KELLETT...

Az ajándékként mellékelt könyvben is volt még egy rövid kis üzenet... APÁM RÉGISÉG-GYŰJTEMÉNYÉBŐL CSÓRTAM EL. TETSZENI FOG NEKED, BIZTOS VAGYOK BENNE! ÉN ELOLVASTAM ÉS TISZTÁRA BELESZERETTEM A NŐBE. NEM NEHÉZ KITALÁLNI, MIÉRT...

Bellatrix egyre növekvő kíváncsisággal belelapozott a könyvbe és a belső borítóján az alábbi feliratot találta: "Mathilde Black emlékiratai"
Mathilde Black? Hűha, valami rokon! A lapok sárgaságából ítélve egy elég régen élt ősöm lehet a nő... Na, majd utánanézek a "Varázslók származástaná"-ban! Mindenesetre kedves gesztus Rodtól, hogy elküldte Nekem...

A szilveszteri koncertre való meghívást-már csak az "Andro-Orlando"-projekt sikeres végkimenetele érdekében is-komolyan fontolóra vette és arra jutott, hogy semmi nem szól ellene. Talán csak az, hogy az Óév utolsó éjszakáját a családi tradícióknak megfelelően mindig együtt töltötte a család, megvoltak a rituális szertartásaik erre az ünnepre és még nem volt példa rá, hogy bármelyikük is az otthontól távol szilveszterezett volna.
Apa nagyon nem szereti az ilyen "bulikat". Hihetetlenül kicsi az esély rá, hogy elengedjen. Anya se támogatná az ötletet, hogy "gardedám nélkül" menjünk el valahová... Félek, hogy minden erőfeszítés, amit a meggyőzésükre fordítanék, hiábavaló lenne...

-Nem, Trixi, nem lenne hiábavaló!-jelentette ki Andromeda, miután húga egyik nap délután megosztotta vele ilyetén gondolatait.-Valahogy biztosan el tudnánk érni, hogy elengedjenek!

-Ennyire menni akarsz?-kérdezte meglepetten Bellatrix.

-Naná! Biztos fantasztikus buli lesz! Meg... nem is tudom... elég hülyén jön ki, hogy 17 és fél évesen itthon szilveszterezem...

-Én szeretek itthon lenni!-vágott bele testvére szavába szenvedélyesen Bella.-Szerintem mindig nagyon érdekes dolgokat csinálunk szilveszterkor!

-Jól van, na! Ne durcáskodj már, Trix! Te is akarsz jönni, nem?

-De igen. Szeretnék. De attól még nem kell leszólnod az itthoni ünneplést! Én például imádom, hogy minden évben elhívjuk Cleopatra-jósnőt és jövendől nekünk az Újévre! Igaz, hogy tisztára túljátsza magát a nő, de azért jópofa... Nekem hiányérzetem lenne, ha idén lemaradnék róla!

-Hát, akkor majd úgy szervezzük meg az estét, hogy itthon is legyünk egy kicsit, meg ott is!-tárta húga elé kompromisszumos megoldási-javaslatát Andromeda.-Így Apáékat se bántjuk meg annyira, és a Lestrange-fiúkat sem. Jó lesz így?

-Ja.-suttogta fintorogva Bellatrix.-De ezt a "Lestrange-fiúk" gyűjtőnevet légyszi hanyagold a jövőben. "A Black-lányok és a Lestrange-fiúk együtt mennek bulizni"... Annyira égő!

Andromeda és Bellatrix szolíd, édes-kedves stílusban megkörnyékezték apjukat, hogy elfogadtassák vele tervüket, de "első körben" nem jártak túl nagy sikerrel.

-Hadd nézzem csak a meghívót... Aha! Szóval a "Woodoo" nevű klubban lesz...-mondta lányait szigorúan méregetve a férfi.-Hallottam ezt-azt arról a helyről. Londonban, a Zsebpiszok-köz közelében van, ha jól tudom... Nem túl bizalomgerjesztő...

-De Apa! Egy csomóan ott lesznek a suliból!-érvelt Adromeda.-És Orlando Lestrange is ott lesz...

-Értem. De akkor sem tetszik ez nekem!-jelentette ki Pollux Black.-Mindazonáltal még nem mondok végleges "Nem!"-et. Fontolóra veszem a dolgot...

-Jó jel!-csillant fel Bellatrix szeme apjuk távozása után.-Ez a "fontolóra veszem" eléggé bíztatóan hangzik!

-Bizony!-bólogatott egyetértően az idősebb lány.-Egy önfeledt pillanatában simán rábeszélhetjük majd!

-És most, hogy itt a Karácsony és jönnek Castor bácsiék, Apa többet lesz vidám és önfeledt. Tehát nagyon nagy az esély az enyhülésre!-fűzte tovább nővére szavait Bella.

Végül ebben is maradtak. Mindketten tudták, hogy a közös, nagycsaládi ünneplés mennyire fontos, mennyire sokat jelent az apjuknak.
Pollux Black, egy ikerpár egyik tagja lévén sokkal jobban kötődött testvéréhez, Castorhoz, mint az átlagos testvérpárok egymáshoz, de mivel egyikük a délnyugat-angliai Lyntonban, másikuk pedig Londonban élt, viszonylag ritkán találkozhattak. A Karácsony ezen ritka alkalmak közé tartozott.
Ilyenkor összegyűlt a két család Polluxék kúriájában és néhány napot együtt töltöttek-hazugság lenne azt állítani, hogy zavartalan békében és szeretetben, de annyi bizonyos, hogy többnyire jó hangulatban.

Kisebb-nagyobb konfliktusok persze előfordultak, főként Pollux és öccse zsarnoki természetű felesége, Cordelia közt, de ezek nem voltak igazi harcok, csak amolyan "Nehezen fér meg két dudás egy csárdában."-alapú kis csatározások.
A fontos dolgokban, a nevelési alapelvekben mind a négy felnőtt egyetértett, és ez volt a lényeg, az alapvetően meghitt légkör záloga.

Ám ebben az évben kicsit máshogy alakultak az események, mint általában. Valaki feltűnt a színen, aki jócskán megkavarta az "állóvizet"...

December 23.-án reggel-aznap, amikorra Castorékat várták-a várt vendégeket megelőzve egy furcsa fazon állított be a lynton-i Black-kúriába. Egy furcsa, lehetetlenül napbarnított arcú, szalmakalapot és Hawaii-inget viselő középkorú férfi.

-Merlinre mondom, ez képtelenség!-kapott homlokához Pollux Black.-Ez... ez... Te vagy az, Alphard?

-Si, si!-vágta rá nevetve a különös, váratlan vendég.-Tegnap érkeztem haza a szépséges Itáliából és az jutott eszembe, mi lenne, ha meglátogatnám drága öcsikémet?! Ezer éve nem láttalak, Polli!

-Maradjunk a Polluxnál, ha megkérhetlek.-torkolta le bátyját szárazon a férfi.-Nem vagyunk ennyire jóban. Talán nem emlékszel már rá, talán a rengeteg ostoba divathóbortod kisöpörte a fejedből a régi dolgokat... Mindenesetre én tudom, hogy nyomós oka van annak, hogy miért nem találkoztunk évekig...

-Ő az az Alphard bácsi, aki...-szólalt fel az addig a háttérből figyelő Bellatrix.-...akit Cordelia néni eltűntetett a falikárpitjukról?

-Igen, szerintem én vagyok az!-helyeselt vidáman Alphard.-Jó húsz éve már, hogy "kitagadtak" drága, megboldogult szüleink. Te még meg sem születtél akkor, kis szépségem!

-Ő Bellatrix, a középső lányom.-mondta Pollux és odalépett Bellához.-Mert, tudod, amíg Te elmerültél a nagyvilági bűnök mocsarában, Én családot alapítottam, hogy továbbvigyem a Black-nevet és erkölcsös, hagyománytisztelő fiatalokat neveljek a jövőnek!

-Bella, Bella...-ízlelgette frissen megismert unokahúga nevét Alphard.-Mondtam én, hogy "kis szépségem"! Tökéletes névadás! A többieket hogy hívják?

-A nővéremet Andromedának, a húgomat pedig Narcissának.-felelte készségesen Bellatrix. Látta apja arcán, hogy nem tetszik neki ez az Alphard-dal szembeni barátságos hangvétel, de...
Lehet, hogy Ő a család "fekete báránya", de attól még rokon... és egész szimpatikus! Leszámítva a cikis mugli cuccait...

A Black-lány nem sokat tudott nagybátyjáról, szinte semmit, csak azt, hogy életstílusa nem fért bele a család által megszabott keretek közé, ezért kitagadták.
Nem nehéz rájönni, mi nem tetszett benne a Nagyiéknak! Tisztára mugliimádónak tűnik, meg... biztosan nem tisztelte eléggé a családi tradíciókat...

Múltbeli vétségei és "persona non grata"-státusza ellenére Alphardot egyszerűen nem lehetett utálni! Olyan kedves volt mindenkivel, olyan szépen bókolt Mrs Black-nek, hogy végül nem küldték el, sőt! A ház asszonya kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy velük töltse a Karácsonyt!

Esküszöm, nem értem, mi van Anyával! Máskor már azon felháborodik, ha csak szóba hozunk valakit, akit nem ismer el az "elit társaság", most meg...! Napokra befogadja Apa kitagadott bátyját!-összegezte magában gondolatait Bellatrix értetlenül.-Mi lesz még itt ebből...?!

Délután, a "valóban várt vendégek" megérkezésével aztán még jobban elszabadultak az indulatok. Cordelia néni sikítófrászt kapott a "Bukott férfi! Gaz áruló! Szégyentelen bitang!"-azaz Alphard-láttán, ellenben Castor már-már boldog nosztalgiával üdvözölte bátyját.

A gyerekek egytől-egyig örültek a "furcsa nagybácsinak", mert zsebe tele volt ajándékokkal, feje pedig izgalmas történetekkel a világ szépségeiről. Mesélt a helyekről, ahol járt-Egyiptomtól Japánig, a Szaharától az amerikai Nagy Tavakig-, az emberekről, akikkel megismerkedett és megosztotta velük életfilozófiáját.
-Nagyszerű dolog, hogy Mi olyan szerencsés adottságokkal születtünk, hogy képesek vagyunk varázsolni! De, tapasztalatból mondom Nektek, hogy nem kell túlértékelni ezt a képességet! A legfantasztikusabb, a legnagyobb csodáknak sokszor semmi köze a varázslathoz!

Andromeda imádta Alphard életigenlő szemléletmódját, a többiek-az élen Sirius-szal-inkább csak a bácsi ajándékaira "utaztak". Mágikus torzítótükrök, robbanóslabdák, átváltozós-babák, vicces, trágár dalocskákat éneklő dobozok és hasonló-értelmesnek semmiképp sem nevezhető-, szórakoztató holmik lapultak feneketlen bőröndjében.
Legnagyobb érdeme mégsem ez lett-Bellatrix szemében legalábbis biztosan nem. Hanem az, hogy segített megfűzni apjukat a szilveszteri bulival kapcsolatban.

Egy alkalommal, amikor Pollux éppen a fiatalok féktelen szórakozási szokásainak veszélyeiről beszélt, Alphard kedvesen, de kissé lekezelően félbeszakította  a monológot és így szólt:
-Pollux, Pollux! Nem hiszem el, hogy így beszélsz! Ha hallanád magadat, rosszul lennél! Mintha drága, megboldogult apánk visszatért volna közénk... Nem kéne ilyen szigorúnak lenned! A lányok csak szórakozni akarnak egy kicsit!

-Alphard, tudtommal ők az én gyerekeim, hadd neveljem őket úgy, ahogy Én akarom. Rendben? Ha neked lennének lányaid...

-De nincsenek.-mosolyodott el a család "fekete báránya".-Sajnos nincsenek. Valahogy sosem azok a kifejezett anya-típusú nők vonzottak...

-Milyen szépen fogalmazol!-nevetett fel gúnyosan Pollux Black.-Úgy is mondhattad volna, hogy gyakorlatilag végigkurváztad az életedet!

-Na de Pollux! Hogy beszélsz?!-kezdett felháborodott sipítozásba a lányok édes, finomlelkű szőke édesanyja.

-Bocsáss meg, szivem! Elragadtattam magam. Alphard felidegesített.-a férfi dühösen villogó szemeit Bellatrixra és Andromedára emelte.-Van egy olyan érzésem, hogy a kisasszonyok állnak ennek a "rábeszélő-hadműveletnek" a hátterében... Szép kis dolog, mondhatom! Összefog ellenem a család. Na de mindegy! Úgy döntöttem, bebizonyítom, nem vagyok olyan vaskalapos és szigorú, mint gondoljátok. Elengedlek titeket szilveszterezni abba a "Woodoo" nevű klubba-egy feltétellel!

-Köszi Apa! Nagyon köszönöm!-hebegte hálásan Andromeda.

-És mi az az egy feltétel?-kérdezte kétkedő arckifejezéssel Bellatrix.

Vajon mit talált ki...?

-A feltételem az, hogy veletek kell, hogy menjen egy megbízható, józan, felelősségtudó fiú...

Ezt bebuktad Apa, mert ilyen csak a mesékben létezik...

-Én Lucius Malfoyra gondoltam!