Az évnyitó ünnepség olyan hosszúra nyúlt, hogy a hálókörletbe érve Bellatrix szabályosan beledőlt ágyába és nyomban elaludt.
Álmában Lucius Malfoy-t próbálta Imperius-átokkal rávenni arra, hogy csókolja meg őt-de ez nem sikerült, mivel a vonatúton nem figyelt eléggé oda a fiú előadására az átok sikeres alkalmazásáról... Csak idétlenül csapkodott össze-vissza a pálcájával a levegőben és azt motyogta: Csókolj meg, Lucius!. A Malfoy-srác meg persze csak fölényesen mosolygott rajta... Hangos nevetés zendült körülötte-körbenézett és többek között Sirius, Anton Badger, Narcissa, Marion és Albus Dumbledore nevető arcát látta... Nem érdekel, ez nem a valóság-állapította meg magában Bellatrix a tudatosság és az ösztönösség határán tengődve.-Ez csak álom!-kiabálta a képébe röhögő Siriusnak, akinek alkja erre-a többiekével egyetemben-szertefoszlott... A Black-lány a Nagyterem közepén találta magát fején a Teszlek Süveggel. Hallotta a Süveg hangját: Hova is osszalak be Téged? Nem, a Hugrabugot egyből kizárom Veled kapcsolatban, mert lelked nyugtalan, hábrgó, értékítéleted szélsőségek felé hajló... Viszont bátorság... az van Benned! Bellatrix érezte, hogy szíve egyre hevesebben ver... A Mardekárba kell, hogy kerüljek. A Mardekárba...-motyogta. Az egész családja tekintetét magán érezte-rokonai köréből különösen élesen kirajzolódott egy magas, fekete hajú, őszülő halántékú férfi alakja, akinek arcán arisztokratikus gőg ült. A Mardekárba kell kerülnöm. Nem hagyhatom, hogy apa bennem is csalódjon...-mondta a Süvegnek. Értem... Mégsem vagy olyan bátor, mint gondoltam... Akkor legyen: MARDEKÁR!

Bellatrix felébredt. Felült ágyában és belebámult a szobában honoló sötétségbe. Rémesen érezte magát. Ugyanolyan rémesen, mint azon a három évvel azelőtti estén, amikor a valóságban élte át ugyanezt. Sokszor visszatértek álmaiban azok érzések, melyek akkor megszállták: a félelem, a megfelelni-vágyás, a bizonyítási-kényszer...

Nem bírt visszaaludni, ezért úgy döntött, lemegy a társalgóba olvasni. Magához vette az éjjeliszekrényen nyugvó pálcáját, elsuttogta a Lumos-t, majd az így keletkezett fénynél kihalászta egyik csomagja mélyéről a Természetes nemesség-A varázslók származástana című vaskos kötetet és levonult vele a Mardekár klubhelyiségébe. Ott belevetette magát az egyik fekete bőrfotelbe és a kandallóban égő tűz fényénél olvasni kezdett. Annyira elmerült az aranyvérű családok történetének tanulmányozásában, hogy észre sem vette a hajnal eljöttét. Csak akkor eszmélt fel az olvasás okozta kábulatból, amikor az első hangokat meghallotta maga körül.

-...és erre odasúgja, hogy hozott valami kis meglepit nekem Kairóból, ha éjszaka átszököm hozzá, odaadja!-csacsogta egy lányhang.

-Erre Te?-így egy másik.-Átmentél?

-Nagyon hulla voltam, nem bírtam fennmaradni. Remélem nem lesz megsértődve...-felelte a vékonyabb hang.

Bellatrix nem kívánta tovább hallgatni Vivienne Carnal és Mara Sainte-Gilles-mivel ők voltak a beszélgetők-elmésnek nem nevezhető eszmecseréjét. Felállt a fotelből és a lányok szemébe nézett.

-Csá Bellatrix!-köszönt oda neki az alacsony, szőkésbarna hajú Vivienne.-Miért lapultál itt?

-Olvastam.-mondta higgadtan a Black-lány.

-Olvastál? Éjszaka?-csodálkozott Mara, akinek arcáról le lehetett olvasni elítélő véleményét: már kérdése első felét is abszurdnak találta, nemhogy a kettő egyvelegét!

-Igen, olvastam. Csodás a helyzetfelismerő képességed, Sainte-Gilles!-gúnyolódott Bellatrix.-A varázslók származásanáról olvastam egy rettentő érdekes könyvet...-Vivienne látványos ásitozása sem tántorította el attól, hogy végigmondja, amit elkezdett.-A legősibb aranyvérű családok családfái is benne vannak. Apropó, se a Carnal, se a Sainte-Gilles famíliáról nem írnak egy szót se!

-Juj, és szerinted ez érdekel valakit még rajtad kívül?-kérdezte gonoszkodva Mara.

-Igen. Vannak, akiket érdekel.-jelentette ki teljes meggyőződéssel Bellatrix. Például apa... Meg Lucius...

-Figyelj, Bellatrix!-Vivienne a Black-lányhoz lépett, csípőre tette kezét és felöltötte legellenszenvesebb arckifejezését.-Lehet, hogy a családodat az ókorig vissza tudod vezetni, de attól még ugyanolyan szerencsétlen dilinyós maradsz!

-Nem adok a véleményedre, te büdös ribanc!-harsogta Bellatrix és nagy hévvel elindult a hálószobákhoz vezető lépcső felé. Nagy sietségében nekiszaladt a társalgóba tartó álomittas Rodolphus-nak és Lucius-nek.

-Szép jó reggelt, Bella!-üdvözölte őt a Malfoy-fiú.-Hát ilyen hatással van Rád a jöttünk? Már menekülsz is vissza az ágyikódba előlünk?

-Esetleg Veled tarthatok?-érdeklődött Rodolphus ravaszkásan mosolyogva.

-Ja, naná! Gyere Lestrange! Ha ki tudod játszani a lépcsőt...-a Black-lány flegmán megvonta a vállát.-Amennyiben ez minden vágyad...-Bellatrix gúnyosan felnevetett. Rod provokálása jó viccnek tűnt számára. Tudta, hogy a Lestrange-srác odavan érte, ezért gyakorlatilag bármit megcsinálhat vele. Élvezte, ahogy a fiú vörösödni kezdett...

De ekkor valami-pontosabban valakik-keresztülhúzták számításait.
Mara és Vivienne a srácokhoz léptek és üdvözlésként három-három puszit nyomtak az arcukra.

-Akkor megyünk reggelizni?-búgta Vivienne és Luicus-be karolt. Bellatrix legnagyobb megrökönyödésére a Malfoy-fiú nem ellenkezett, sőt, kifejezetten elégedettnek tűnt.

-Ha megbocsátasz Bellatrix, mi most itt hagyunk.-duruzsolta szívélyes hangon és színpadiasan meghajolt. Vivienne és Mara felnevettek. Láthatóan egyedül Rodolphus nem érezte jól magát a szituációban-Bellán kívül persze-, de ő sem tett semmit annak feloldása érdekében, hagyta, hogy Mara rácsimpaszkodjon.

Gusztustalan... Ez egyszerűen gusztustalan... Leállnak ezekkel a picsákkal! Soha többé nem szólok hozzájuk!-a Black-lány undorodó pillantást vetett a négyesre, majd felszegett fejjel elvonult.-Ezerszer különb vagyok ezeknél a cafkáknál. Malfoy-ék ezt még nagyon megbánják!-először az jutott eszébe, hogy beszámol a leghátsó kupéról mindenkinek, hátha a hír eljut Dumbledore-hoz és kirúgja Lucius-t-de aztán rájött, hogy egy ilyen aljas esküszegést nem tudna megbocsátani magának.
De valahogy muszáj megszivatnom őket! Főleg Malfoy-t... Azt hiszi, bármit megtehet!-Bellatrix magában dühöngve elindult a hálókörlete felé.

-Baby! Merre csatangoltál?-rohanta le Marion rögtön.

-Erre-arra...-dünnyögte kelletlenül a Black-lány és levetette magát az ágyára.-Na jó! Olvastam a klubhelyiségben.

-Egész éjszaka?-kérdezte elképedve Marion.-Jem mondta, hogy felkelt fél 4 körül és nem voltál az ágyadban. Holdkóros vagy?

-Jaj, hagyjál már békén! Ne károgj itt nekem! Úgy zúg a fejem...

-Persze, hogy zúg, ha nem aludtál egész éjszaka!

-Mondd Marion, mióta vagy ennyire... pattogós picsa?

-Amióta Te titkolózol előttem!-az afrocopfos Whalin-lány hangja egyszerre csengett szomorúan és mérgesen.

-Mit titkolok előtted, áruld már el nekem!-méltatlankodott Bellatrix.

-Figyelj... Tudom, hogy van valami közted és Luc között! Tegnap a vacsinál, mikor odaült melléd, még nem gondoltam... De Jem mesélte, hogy... szóval Luc áthívott a szobájába éjszakára...

-Mi van? Miket terjeszt rólam Jemima?-Jemima Duerre a lányok szoba- és évfolyamtársa volt. Bellatrix sosem kedvelte igazán a vékony, cserfes, csupafül Jem-t; ebben a pillanatban pedig egyenesen gyűlölte.

-Tényleg nem Luc-nél voltál?-kérdezte Marion kissé megkönnyebbülve.

-Még jó, hogy nem! Basszus! Mit képzelsz Te rólam?

-Én... Mittudomén! Minden egybevágott: hogy nem aludtál a szobában meg Jem infója...

-Malfoy nem engem invitált meg az ágyába, hanem biztos valaki mást.-mondta ingerülten a Black-lány. Vivienne Carnalt, azt a ribancot..-gondolta, de nem akart túlságosan jól informáltnak tűnni, ezért magában tartotta.

Marion kezét ölében tartva ült az ágyán.
-Bocs Baby...-suttogta.

-Felejtsük el...-felelte Bellatrix.-Spongyát rá!-Fáradt volt ahhoz, hogy ténylegesen összevesszen Marionnal és a témát se kívánta tovább vesézni. Pedig lenne mit felhoznom magam mellett! Mentségemre szól például, hogy Malfoy egy hegyi jetit előbb környékezne meg, mint engem...-A kép, ahogy Lucius egy jetinek udvarol, kissé felvidította. Szája erőtlen mosolyra húzódott.

-Menni kéne kajolni.-váltott témát a Whalin-lány.-Daphne-ék már negyed órája elmentek...-Daphne Wilkes a másik szobatársuk volt. Bella őt sem bírta különösebben.

-Akkor indulj.-vetette oda Marionnak nyeglén.-Én nem vagyok éhes...

-Oké. Szia!-a néger lány villámgyorsan kitűzött a szobából.

Bellatrix úgy érezte, minha kitéptek volna egy darabot a szívéből. Még sosem érezte ilyen távol magától legjobb barátnőjét...

Reggeli után Marion, Daphne és Jemima visszatértek a szobába, hogy összekészítsék könyveiket és irkáikat az előttük álló, első tanítási napra. Az időközben csaknem elszundító Bellatrixot is erre buzdították.

-Azt se tudom, milyen óráim lesznek ma!-nyöszörögte a Black-lány álmosan.

-Én elhoztam a Te órarendedet is!-mondta lelkesen Jemima és átnyújtotta a szóban forgó lapot Bellatrixnak.-Átváltoztatástannal kezdünk, aztán lesz egy Legendás Lények Gondozása óránk és... ugye Te idén is felvetted a Jóslástant? Mert történetesen az is lesz ma ebéd előtt! Délután meg...

-Oké, oké Jem! Én is el tudom olvasni az órarendet!-állította le vég nélkül szövegelő szobatársnőjét Miss Black, miközben magára rángatta hétköznapi egyenruháját, vagyis egy fekete talárt. Egész idő alatt direkt kerülte a többiek pillantását, főleg Marion-ét.

A fagyos hangulatot egyedül Jemima próbálta oldani. Míg a Whalin-lány Bellatrixéhoz hasonló sértettséggel pakolta össze holmijait, Daphne pedig a szoba egyik sarkában álló tükörnél sminkelte magát, addig Jem csak beszélt és beszélt és beszélt...

-...szóval azt hallottam, hogy Flatstone-nak Dumbledore parancsára le kellett mondania az egyik tárgyáról, merthogy fárasztó lehet neki ennyi órát tartani meg minden...-a szóban forgó Flatstone professzor a Mardekár ház vezető tanára volt.-...tudjátok a duma, hogy az ő korában, bla-bla-bla... De állítólag a módszereivel volt a gond... Azért kellett átadnia az SVK-t, mert túlságosan elméletiek voltak az órái!

-Ha új tanár fogja tanítani az SVK-t, akkor hogyhogy nem mutatta be őt Dumbledore tegnap a vacsora előtt?-érdeklődött Marion. Hangjából érződött, hogy nemigen hisz a Duerre-lánynak.

-Fogalmam nincs, miért! Csak ezt hallottam...

-Mint ahogy azt a vad éjszakai randevút Lucius és köztem?-kérdezte gúnyosan és egyben számonkérőn Bellatrix.

-Bocs, Bella! Azt sem én kezdtem el terjeszteni! És én nem is hittem ám el...

-De azért továbbadtad! Undorító pletykafészek vagy, Jemima Duerre! Máskor kérlek majd gondolkozz el, mielőtt kinyitod a szádat!-azzal minden további szócséplés csírában elfojtása érdekében a Black-lány felkapta cókmókját és kiviharzott a szobából.

Az úgynevezett Bagoly-toronyba ment, hogy lehozza kis házi kedvencét Átváltoztatástanra. Könnyen észrevette madarát a többi közt, mivel az nem bagoly, hanem egy koromfekete holló volt, aki színével eléggé kirívott környezetéből.

-Shadow! Gyere a mamához!-gügyögte a szárnyasnak. Az válaszként szélesre tárta és párszor meglengette szárnyait, majd éktelen rikácsolással gazdája vállára repült.
Bellatrix gyengéden megsimogatta hollója csőrét és fejbúbját.

-Ha megígéred, hogy veszteg maradsz, nem hozom a kalitkádat!

Shadow károgott egy utolsót, aztán mély csendbe burkolózott.

-Jól van, okos vagy!-mondta teljes elragadtatással a Black-lány.-Okos kis madárkám! Több eszed van, mint egyes embereknek! Te tudod tartani a csőröd, ha a helyzet úgy kívánja...

Bellatrix elindult Átváltozatástanra vállán a nyugodt madárral. Lassan, méltóságteljesen haladt végig a folyosókon, nem sietett. Távol állt tőle a kapkodás egy tanóra miatt-meg aztán Shadow-t sem akarta felzaklatni.
Komótos menetelésének köszönhetően McGalagony professzorral egyidőben ért a terem ajtajához. Jól tudta, hogy a szigorú tanárnőnél ez már késésnek számít, ezért bűnbánó arcot öltött magára és udvariasan maga elé engedte belépésnél a hegyes, lila süveget viselő nőt.

A tanterem már tele volt diákokkal. Bellatrix csak egy szabad helyet látott: Rabastan Lestrange mellett, a harmadik sorban. Választási lehetősége nem lévén letelepedett a fiú mellé.

-Jóreggelt mindenkinek!-McGalagony éles hangja betöltötte a helyiséget.

-Jóreggelt tanárnő!-köszöntek vissza kórusban a diákok.

McGalagony körbejáratta szigorú tekintetét az osztályon, majd megszólalt.
-Örülök, hogy majdnem mindenkinek sikerült időben megérkeznie az órára. De sajnos egyesek még mindig nem jegyezték meg a szabályokat.-itt jelentőségteljes pillantást vetett Bellatrixra.-Miss Black például nemcsakhogy elkésett, de még a madarak órára szállításával kapcsolatban többször nyomatékosan elmondott szavaimat is figyelmen kívül hagyta!

Ez hihetetlen! Rögtön belém kell kötnie! Ki nem bírta volna, hogy ezegyszer békén hagyjon!-háborgott magában a lány.

-Az a baja, hogy nem kalitkában hoztad a hollód!-súgta a fülébe Rabastan.

-Fú, köszi a felvilágosítást! Magamtól rá nem jöttem volna!-szólt vissza ingerülten Bellatrix.

-Jó, csak olyan meglepett arcot vágtál, gondoltam...

-Miss Black, Mister Lestrange! Hagyják abba a beszélgetést!-McGalagony az asztaluk előtt állt és megrovóan nézett le rájuk.-Hallatlanul orcátlan a viselkedése, Miss Black! Óra után kérem jöjjön oda hozzám és kitalálunk valami büntetőfeladatot magának, ahol kellő alázatot tanulhat!

Bellatrix kénytelen-kelletlen tudomásul vette a dolgot és az óra további részében próbálta meghúzni magát. Ebben Shadow sajnos nem volt partnere: többször belekárogott a professzorasszony beszédébe, sőt, egy ízben csaknem megtámadta a nőt. 

-Néha úgy érzem, hogy az én elfojtott vágyaimat ő éli ki helyettem...-suttogta padtársának a Black-lány, miközben a McGalagony enyhe hátráltató átkától elbágyadt hollóját igyekezett helyretenni.

-Ha tudod, hogy közveszélyes, akkor miért nem kalitkában hoztad? De komolyan?-érdeklődött Rabastan. Bellatrix elkerekedett szemekkel bámult a fiúra: hogy lehetséges, hogy pont az a személy osztogat neki undorító, stréber stílusban tanácsokat a biztonságról meg az elővigyázatosságról, aki előző délután a Roxfort Expresszen a leglelkesebben kínozta azt a muglit? Hogy lehet ilyen álszent? Kicsi különbség van azért egy madár kiengedése és egy ember kínzása közt. És őt az utóbbi érdekes módon nem zavarta... Ja persze, hogy is felejthettem el: hiszen akkor ott volt a nagy és erős "Én-mindent-elintézek, a-fél-világ-a-zsebemben-van"-Malfoy!-lenéző mosolyt küldött a Lestrange-srác felé, aztán elővette varázspálcáját és nekilátott az órai anyag gyakorlásának. Aznap a színváltoztató bűbájokat vették: önálló feladatként mindenkinek minél színesebbre kellett varázsolnia háziállatát.

-Bocs, Shadow!-mondta halkan Bellatrix, amikor a madárnak először a csőrét színezte rózsaszínra, majd az egyik lábát hupikékre.
Az önérzetes holló ezt nem vette jónéven, hangot is adott nemtetszésének éles károgással-amit pedig McGalagony professzor nem vett jónéven...

-Miss Black, a következő órára lesz szíves a kalitka mellett még egy csőrcsipeszt is hozni ennek a neveletlen madárnak!-javasolta.

-Shadow nem neveletlen! Csak túl erős az igazságérzete!-vágott vissza Bellatrix sértetten.

-Feltételezem, hogy önnön szemtelenségét is hasonlóan magyarázza, Miss Black!-a tanárnő arcán gunyoros félmosoly suhant át.-Igyekszem majd olyan büntetőfeladatot adni, ahol át tudja értékelni téves meglátásait!

A Black-lány ott maradt óra után a teremben, ahogy McGalagony kérte, és várta az "ítéletet". De csak azt az utasítást kapta a professzorasszonytól, hogy este 7-re menjen az irodája elé.
Alaposan mérlegelnie kell, hogy mivel szivathat meg a legjobban.-állapította meg magában Bellatrix a folyosóra kiérvén.

-Na, mit kaptál az öreglánytól?-érdeklődött Rabastan, aki egy másik Mardekáros sráccal együtt az ajtó előtt várta Bellát.

-Ágytálakat kell pucolnod minden bűbáj nélkül?-kérdezte a másik fiú, bizonyos Christopher Drake.

-Nem. Még nem született végleges döntés.-felelte kimérten a Black-lány. Nem tudta eldönteni, hogy évfolyamtársai pillantása miről árulkodik inkább: együttérzésről vagy kaján kárörömről, ezért nem kívánta folytatni a társalgást e témában. Helyette nekilátott órarendje böngészésének.

-Hollóhátasokkal leszünk leglényeken.-nyögte be Christopher.

-Hú, hát az fasza!-dünnyögte Bellatrix.-Úgyis imádom azt a társaságot!

-Kicsit fújni fognak Rád szerintem, most, hogy megverted Badgert.-mondta vigyorogva Rabastan.-Mert hogy hallottunk ám a vonatos sztoridról! Kár, hogy nem láttam, ahogy beverted a randa képét!

-Biztos éppen nagyon el voltál foglalva valamivel...-susogta a Black-lány sejtelmesen. Vajon Christophe tud az Imperius-akcióról?

-Ja, igen...-a Lestrange-fiú hangja kissé megbicsaklott és egész viselkedése zavarttá vált. Bellatrix ebből arra következtetett, hogy Christophe nincs beavatva, mitöbb Rabastan nem is szándékozik elmondani neki a történteket. A tudat, hogy őt beavatták, míg a Drake-srácot nem, furcsa módon olyan nagyon boldoggá tette, hogy gyorsan elterelte a témát-ezzel enyhítve "cinkostársa" zavarát.

-Hallottátok, hogy felpofoztam Badgert? Hihetetlen, milyen gyorsan terjednek a hírek a Roxfortban!-adta a csicsergő csajszi figuráját.-De ugye azért nem hisztek el minden pletykát rólam?

-A Malfoy-osra gondolsz? Azt én nem hittem el Rólad! Mondtam is, hogy szerintem Te nem vagy olyan lány...-kezdte Christophe a magyarázkodást. Szemmel láthatóan semmilyen jelentőséget nem tulajdonított Bellatrix előbbi titokzatos megjegyzésének. Legendás Lények Gondozása órára menet végig azt fejtegette, hogy ő mennyire nem figyel a pletykákra meg hogy ismeri már annyira Bellát, hogy tudja, mit higgyen el róla és mit ne...

Vicces, ahogy mentegetőzik... Biztos fél, hogy bedühödök...-kuncogott magában a Black-lány.-Néha jól jön a rossz hírem...

Olyan mámoros jókedve kerekedett, hogy a Hollóhátasok ellenséges pillantásain is csak nevetni tudott.
Mit érdekel engem, hogy testületileg utálnak? Utáljanak, ha nekik az jó! Nézzenek rám "csúnyán", valahogy csak túlélem!-összegezte gondolatait, majd teljes fogyelmét Ebschont professzor andalúziai macskamangusztákról szóló előadására terelte.

-Túl vagyunk az első tannapon, hála Merlinnek!-sóhajtott fel délután öt táján a 3-as üvegházból kifelé jövet Christopher Drake.

-Ez a dupla gyógynövénytan durván taccsra vágott.-kontrázott rá Rabastan és hatalmasat ásított.-Majd' megfulladtam abban a meleg, poshadt levegőben!

-Őszintén szólva engem a melegnél jobban bágyasztott Bimba szövege.-szólalt meg Bellatrix is.-Hogy valaki képes legyen ilyen unalmasan beszélni az ördöggyékényről! Felháborító, hogy egy csomó mindent kihagy, egy csomó felhasználást nem is említ!

-Például?-érdeklődött Christophe.

-Például hogy az ördöggyékény füstje az egyik legerősebb kábító hatású füst... A buzogánya csúcsán elhelyezkedő kis tüske pedig rengeteg bájital és méreg fontos hozzávalója.-suttogta átszellemülten a Black-lány.-Persze Bimba csak a gyógyászati felhasználásáról beszélt...-tette hozzá ingerülten.

-Honnan tudsz ennyi mindent a növényekről?-kérdezte őszinte csodálattal  hangjában a Drake-fiú.

-Az ördöggyékényről speciel olvastam az Egy démon feljegyzései-ben. De amúgy a nagybátyámék nevelenek ezt-azt, van egy ilyen kis botanikus kertjük! Tök durva gazok vannak, némelyiket még locsolni sem lehet közvetlen közelről, mert annyira veszélyesek. Az egyik húsevő virág egyszer majdnem leharapta Castor bácsi hüvelykujját!

-Büszkélkedj el Bimbának ezekkel az élményeiddel!-javasolta Rabastan és felnyerített.-Biztos értékelné!

-Fú, teljesen kikészülne!-nevetett fel Christophe is.

-Az száz, hogy hülyét kapna! Szerinte már a butykor is veszélyes növény!-mondta gunyorosan Bellatrix.-Ezért is tanít csak hasztalan dolgokat. Tülkös nárcisz, aloe vera, verbéna meg effélék... Ezzel az erővel taníthatna virágkötészetet is, annak se lenne kevesebb értelme!

Már majdnem visszaértek a kastélyhoz, amikor Christophe hirtelen megtorpant.

-Hé, figyeljetek!-tekintetét mereven egy távoli pontra szegezte és elhallgatott. A másik két gyerek is abba az irányba nézet és hamar rájöttek, mit bámul annyira a Drake-srác: tőlük jó 30-40 méterre egy hatalmas, göcsörtös törzsű, vadul rángatózó fa állt.

-Ez eddig nem volt ott...-öntötte szavakba gondolatait Rabastan.

-Hmmm... Figyelemre méltó észrevétel!-gonoszkodott Bellatrix.-Biztos nyáron ültették!

-És pár hónap alatt ekkorára megnőtt?-hitetlenkedett Christophe.

-Úgy tűnik...-dünnyöge a Black-lány.-Biztos valami gyorsító tápoldatot adtak neki... Érdekes...

Az óriásfa továbbra is vadul rázta ágait: főként csak a levegőben körbe-körbe, de néha a földre is lecsapott velük.

-Ez a fa elmebeteg!-kiáltott fel Rabastan lelkesen.-Menjünk oda és...

-Ezt nem tartom túl jó ötletnek!-zendült fel egy rettentő mély hang a hátuk mögött. Megfordulván az iskola gondnokával, Apollyon Pringle-lel találták magukat szemben. A férfi nagy, kerek feje ijesztően vörös volt, seszínű haja égnek állt, szemei pedig vérben forogtak.-Tilos közel menni ahhoz a fához! Aki mégis megteszi, súlyos büntetésben részesül-feltéve, hogy túléli a találkozást ezzel a bestiával!

-Ennyit arról, hogy a Roxfortban csak unalmas, ártalmatlan növényeket termesztenek...-súgta oda Bellának a Lestrange-fiú, miközben Pringle-lel a sarkukban kényelen-kelletlen elindultak befelé a kastélyba.

-Mr Pringle!-fordult hátra a gondnokhoz a Black-lány.-Ezt a fát...

-Dumbledore igazgató úr parancsára ültettük Bimba professzor, Ebschont professzor és én.-dörmögte a férfi.-A diákoknak tilos közel menni hozzá...-és újra belekezdett monológjába.

Vajon miért ültették el ezt a fát? És egyáltalán milyen fa ez?-töprengett magában Bellatrix.-Biztos nem ok nélkül ültették. Ez nem vallana Dumbledore-ra! Bimbára meg pláne nem... Lehet, hogy valamiféle gyakorlatozáshoz kell? Önvédelmi tanfolyamot indítanak vagy... vagy talán az odújában rejtett el valamit Dumbledore...-efféle gondolatok jártak a fejében még akkoris, amikor már Pringle-től és két évfolyamtársától elköszönve, egyedül rótta a Roxfort folyosóit. nem nagyon figyelt maga elé, csak a belső elmélkedésre koncentrált, így történhetett meg, hogy az egyik lépcsőfordulóban egyenesen beleszaladt valakibe.

-Jaj, bocsesz!-riadt fel és zavartan szemügyre vette az illetőt. Az egy 17-18 év körüli, egészen rövid, sötétbarna hajú srác volt, akit Bellatrix-hiába kutatott vadul az emlékeiben-még sosem látott.

-No problem.-mondta lazán a fiú és segített a lánynak felvenni szanaszét szóródott irkáit és könyveit.-Örülök, hogy összefutottunk!

-Köszönöm szépen!-hadarta Bellatrix és sután a srácra mosolygott. Aztán még mielőtt továbbment volna, végigmérte annak ruházatát. Az idegen muglicuccokat viselt: farmernadrágot és egy Doors feliratú pulcsit.
Hogy mászkálhat valaki mugliruhákban itt? Mindenkinek kötelező a fekete, hétköznapi talár!-dohogott magában a Mardekár klubhelyisége felé menet a Black-lány.-Ki ez a srác, hogy neki szabad ÍGY mászkálnia?

Még aznap vacsoránál választ kapott erre a kérdésére-méghozzá kitől mástól, ha nem a minden lében kanál Jemimától!

-Az a pasi, kérlek, a mugliismeret tanárnő, Mallory Martin segédje! A Hollóhátas barátnőm, Hella mondta, hogy nekik már volt órájuk vele és tiszta jófej!

-Persze, Te jársz mugliismeretre, el is felejtettem...-Bellatrix elhúzta a száját.-Biztos naggyon izgi tantárgy lehet... Hogyan és mivel helyettesítik a varázslatot azok a nyomorékok...

-Ne mondj már ilyeneket, Bella!-méltatlankodott kacarászva Jem.-Én úgy bírom a muglikat, olyan murisak!

-Akárcsak a nővérem... De nem, ő nem csak bírja őket, egyenesen beléjük van esve!-harsogta a Black-lány, miközben egy hatalmas szelet húst trancsírozott késével.-Amúgy miért kell segéd a mugliismeret tanárnőnek? Annyira bonyolult a tananyag, hogy ketten kellenek az elmagyarázásához? Vagy a srác csak amolyan szemléltetőeszköz?

-Nem, nem, dehogy!-vihogott a Duerre-lány.-Martin professzornak babája lesz, ezért csak decemberig tanít, aztán kicsit visszavonul!

-Mallory Martin gyereket vár? De édi!-csatlakozott a társalgáshoz Daphne Wilkes is.-Tök cukik lesznek Molkoval meg a bébivel hárman!

Ralph Molko-aki egyébként a Bájitaltant tanította a Roxfortban-és Mallory Martin két éve házasodtak össze és olyan szépen, harmónikusan éltek együtt, hogy mindenki számára az eszményi párt jelentették.

-Szerintem is tiszta jó, hogy gyerekük lesz!-lelkendezett Jemima.-És az is szupi, hogy decembertől ez a tökhelyes srác lesz a tanárunk. Edward Tonksnak hívják egyébként...

-Hmmmm... Micsoda szexi név!-susogta gúnyosan Bellatrix.-És Tonks professzornak kell majd szólítanotok? Max 4-5 évvel lehet idősebb nálunk...

-Huszonegy éves.-vágta rá Jem.-Pont az azelőtti évben végzett, hogy mi idejöttünk elsőbe!

-Nyomoztatsz utána vagy mi?-kérdezte a Black-lány megvető fintorral arcán.-Ez olyan szánalmas!

-Nem nyomoztatok, csak egy felsőbbéves barinőmtől tudom és... Jaj, de annyira helyes! És tiszta izmos meg laza...

...Bla-bla-bla! Mondjad csak, Jem, mondjad! Ne zavarjon, hogy egyáltalán nem érdekel!-Bellatrix próbálta átmenetileg kikapcsolni a hallását és teljes figyelmét szobatársnője szövege helyett a vacsorának szentelni.-Vajon Jem hogyan tud enni, ha egyfolytában beszél? Arra sincs ideje, hogy lenyeljen egy-két falatot!

A Black lány vacsora után egyenesen McGalagony professzor szobájához sietett, hogy jelentkezzen büntetéséért. Nem a legkellemesebb esti program büntetőfeladatot végezni, de még mindig jobb annál, mintha most a klubhlyiségben kéne hallgatnom Lucius és Vivi enyelgését...-a gondolattól kicsit ideges lett, ám még mielőtt teljesen behergelte volna magát, megjelent McGalagony.

-Á, Miss Black! Most milyen pontos volt! Úgy látom máris tanult valamit!-a tanárnő ezúttal szemet hunyt a lány halk morgása és szemforgatása felett, és nyugodtan folytatta.-Úgy döntöttem, a könyvtár hátsó, raktári részének kitakarítása lesz a feladatuk!

Feladatunk? Vajon kit rendelt még ide a vén perszóna?

-Elnézést tanárnő, kit várunk...-öntötte volna akusztikus formába gondolatait Bellatrix, de a kérdés közepén már meg is pillantotta a választ: Siriust, aki kedélyesen közeledett feléjük.

-Itt jön a másik jómadár is!-kommentálta a fiú érkezését gúnyos mosollyal McGalagony.-Azt hiszem okvetlenül írnom kell a szüleiknek...

-Ne, kérem, tanárnő!-kiáltott fel kétségbeesetten a Black-lány. Heves reakciójával nem csak unokaöccsét és a professzorasszonyt, de saját magát is meglepte.-Úgy értem... nem kéne ezzel idegesíteni őket! majd rendesen viselkedem ezentúl... És Sirius is!-az említett arcán furcsa, kétkedő arckifejezés jelent meg és szeméből Bellatrix egy szemtelen "Igen???"-t olvasott ki.

-Majd én eldöntöm, hogy mivel kell "idegesíteni" kedves szüleiket és mivel nem, Miss Black!-pirított rá a lányra McGalagony.-Ami pedig szenvedélyes ígéretét illeti: el is várom, hogy rendesen viselkedjék! De elragadtatott fogadkozások helyett inkább tetteivel bizonyítsa elhatározását... Most pedig jöjjenek utánam!

Sok-sok folyosón és megannyi lépcsőn át vezetett útjuk.

-Azt hittem, a könyvtárba megyünk, tanárnő...

-Nyugodjon meg, Miss Black! Oda megyünk. Csak máshogy közelítjük meg!

-Így legalább megismerjük a suli összes részét!-mondta lelkesen Sirius, aki hihetetlenül lazán kezelte a helyzetet és folyamatosan azzal szórakozott, hogy a falon lévő képek lakóit bökdöste, cikizte, cukkolta. Pofákat vágott rájuk, sértő szavakkal illette őket... Egy békésen szunyókáló öregúrra még rá is kiáltott, hogy Ébresztő, tata!.

-Mr Black, amennyiben mind a hét hátralevő évét büntetésben kívánja tölteni, csak nyugodtan folytassa ezt az éretlen idétlenkedést!-szólt hátra a fiúnak McGalagony.

Miután a nő tekintetét visszafordította előre, haladásuknak megfelelő irányba, Bellatrix némán parodizálni kezdte őt: szigorúan összepréselt ajkakkal és tágra nyitott orrlyukakkal unokaöccsére nézett, aki alig bírta visszafojtani a röhögést az előadást látva.

A könyvtár raktárához vezető út további részében a két fiatal egészen jól szórakozott: McGalagonyt figurázták ki a háta mögött és hangtalanul kuncogtak.

-Nos, megérkeztünk!-állt meg hirtelen egy kissé rozoga faajtó előtt a professzorasszony.
Siriust-aki éppen azzal mulattatta unokanővérét, hogy úgy tett, mintha belerúgna a tanárnő hátsójába,-olyan váratlanul érte ez a megtorpanás, hogy hatalmasat ugrott hátra, majd felnevetett.

-Nem értem, mi lelte.-dünnyögte ártatlan képpel Bellatrix és megpróbált minnél alázatosabb hangszínben beszélni. Ha azt hiszi, meghunyászkodtam, nem fog keménykedni.-Egyébként miért kapott büntetést a kuzinom?

-Nem dicsekedett el vele?-kérdezte válaszra nem várva, mintegy költőien McGalagony és először Siriusra, majd Bellatrixra pillantott.-A kedves unokaöccse durván inzultálta egy évfolyamtársát a folyosón! Az a szegény fiú a gyengélkedőn van, mert Mr Black-nek köszönhetően két nyaláb zöldhagyma nőtt ki a bal füléből! Nem véletlenül mondjuk mindig, hogy nem varázsolhatnak kiskorú varázslók tanári felügylet nélkül! Egy egyszerű rontás helytelen alkalmazása most több órás munkát okoz Madame Pomfrey-nak!-a tanárnő megrovóan nézett a Black-fiúra.-De most majd tanul egy kis fegyelmet a büntetőmunka alatt!

-Mit kell csinálnunk?-érdeklődött Sirius.

-Madame Cvikkernek fognak segíteni a raktári könyvek leporolásában és átrendezésében. Ne húzza száját Mr Black, ez egy nagyon szép és nemes feladat, pont jó lesz magának. Közben talán elgondolkozik és átértékeli az iskolatársaival való viselkedést!

McGalagony átadta őket Madame Cvikkernek, majd távozott. De még mielőtt elment volna, kedvesen felajánlotta a könyvtárosnőnek a gyerekek segítségét akár egész hétre.

-Ó, köszönöm, Minerva! El is kell a segítség!-hálálkodott Cvikker, aztán a tanárnő távozása után újdonsült beosztottjaihoz fordult.-Egy kis átszervezésre van szükség a könyvek közt. Míg a lexikonokat egyszerűen csak le kell porolni, addig a kézikönyveknél radikális változtatásokra van szükség: a kiadás éve szerinti besorolás helyett ábécé-sorrendbe kell kerülniük. A régi tanmeneteket pedig...

Bellatrix próbálta követni a nő szavait, de hiába! Összes fizikai és lelki ereje kevésnek bizonyult figyelme rögzítéséhez. Szerencsére mielőtt tényleg elaludt volna, Madame Cvikker befejezte monológját és kiadta első konkrét utasítását: mégpedig azt, hogy gyűjtsék össze az összes A-betűs írójú művet a Kézikönyv Részlegből.

-Még jó, hogy McGalagony felvilágosított róla, hogy ez egy szép és nemes feladat! Ha nem mondja, még azt hinném, hogy tök felesleges és unalmas kulimunkát végeztetnek velünk...-mondta Bellatrix halkan unokaöccsének, miközben leemelt az egyik polcról egy Anselmus-művet.

-Lehetne rosszabb is!-vigyorgott Sirius.-Jeremy azt mesélte, hogy neki egyszer a gyengélkedőn kellett az ágytálakat kiürítenie...

-Ki az a Jeremy?-érdeklődött a Black-lány.-Csak nem valami jófej Griffendéles haverod?

-Egy harmadikos srác... Jó arc. Griffendéles, na ja!-felelte lazán a kisfiú és a kezében lévő két-három könyvvel elindult a Madame Cvikker által az A-betűs szerzőjű műveknek kijelölt átmeneti tároló asztal felé. Bellatrix követte Siriust és ő maga is letette "terhét" az asztalra.

-Hát... őszintén örülök, hogy jól érzed magad a Griffiben és remélem sok hű pajtásra teszel majd szert az évek során, kicsi Siri!-gügyögte kedveskedően a lány.

-Jaj, Trixi! Hagyj már!-csattant fel a Black-srác.-Igazságtalan tőled, hogy engem cseszegetsz a Teszlek Süveg döntés miatt!

-Mintha csak Andromedát hallanám... Ugyanolyan ostoba és naív vagy, mint ő! Egyértelmű, hogy Dumbledore manipulálja azt az idióta, szószátyár fejfedőt!

-Neked üldözési mániád van, Trixi! Szerintem kezeltesd magad!-röhögött fel Sirius.-Nem értem, miért liheged túl ezt a beosztás cuccot!

-Nem lihegem túl! Szerintem tényleg...

-Valld be, hogy igazából még mindig a sakk-győzelmem miatt fújsz rám!

-Ja, persze! Csak amiatt...-vetette oda nyeglén Bellatrix.-Amúgy meg hálás lennék, ha nem vágnál bele a szavamba!

-Ilyet tettem volna? Ezer bocsánat!-adta az ártatlant a kisfiú és esdeklően unokanővérére pillantott.-Sosem akarnám megszakítani becses gondolataid fonalát...

A Black-lány egy félig gúnyos, félig dühös fintort küldött válaszul erre.
-Kis hülye vagy. Nem értesz semmit!-jelentette ki és nagyot sóhajtott.

-Mit nem értek?-kérdezte értetlenül Sirius.-Utálsz, mert berágtál rám a varázslósakk meg a beosztás miatt! Tiszta sor. Csak azt nem tudom, mit tehetnék ezellen?!

-Semmit... azaz... mindegy! Nem akarok belemenni ebbe az egészbe!-Bellatrix ingerülten lecsapta az asztalra Agrippa Elmélkedés-eit. A könyvön ülő több évtizedes por a csapódás hatására felszállt és beterítette a lányt.-Jaj, még ez is...-felületesen leporolta magát, aztán unokaöccse szemébe nézve folytatta mondandóját.-Azért szar nekem ez az egész... hogy Te is Griffendéles lettél... mert... szóval nem akarom, hogy két részre osztódjon a család. Nekem szörnyű érzés, hogy Androval is így megromlott a kapcsolatom és... Szóval érted!

-Aha. Asszem.-válaszolta halkan Sirius.-Azt hiszem, értem... Nem akarsz elveszíteni!-a kisfiúból felszabadult kacagás tört elő.

Hogy lehet ilyen dög? Őszintén megnyílok neki, erre kiröhög!-dühöngött magában Bellatrix, de tudta, hogy igazán nem haragszik Siriusra. A kissrác nevetésében nem volt sem gúny, sem ártó szándék. Csak éretlenség és értetlenség.