A november, a rengeteg kviddicsezés és tanulás hónapja villámgyorsan elszaladt és Bellatrix egyszercsak azon kapta magát, hogy már javában a decemberben járnak és hogy iskolatársaival egyetemben London felé robog a Roxfort Expresszel. Eljött a téli szünet ideje!

Bella lenyűgözve bámulta az ablaküveg mögött elsuhanó hófehér tájat és csak néha-néha pillantott a vele szemben ülő Perselus Pitonra.
Csak ő és a kissrác voltak a kupéban-Marion bizonytalan időre lelépett Alan Lovegood-ot meglátogatni, Cissa és barátnői pedig már vagy negyedórája a "mosdóban" voltak...

-Jó ez a kis csend!-sóhajott fel Bellatrix.-Már kezdett elegem lenni Cissie-ék vég nélküli fecsegéséből! Hihetetlen, hogy arról fél órán át képesek eldumálni, hogy valaki áthaladóban benézett a fülkébe!

Piton furcsálkozó pillantást vetett a Black-lányra az ölében nyugvó hatalmas könyv mögül, majd zavartalanul folytatta az olvasást.

-Értem... Nincs kedved beszélgetni...-mondta-inkább csak saját magának-Bella és lemondóan visszafordította tekintetét a vonat mellett szaladó havas hegyormokra. Bármennyire pozitívan is nyilatkozott a csendről az imént, valójában halálra unta magát. A kis Perselus nem volt túl szórakoztató útitárs.
Én is sokat olvastam kisebb koromban, és még mostanában is gyakran hódolok eme nemes tevékenységnek... De amit ez a gyerek csinál az már rémesen durva! Ez egy könyvmoly! Nem csoda, hogy nincsenek barátai... Ez legfeljebb csak akkor kezd majd el kommunikálni másokkal, ha már kiolvasta a világ összes könyvét!

Bellatrix vágyakozva gondolt a "leghátsó kupéra" és utasaira... Már bánta, hogy olyan durván visszautasította Lucius aznap reggeli invitálását, de ugyanakkor tudta, hogy muszáj volt így tennie. Ne higgye azt, hogy jóban vagyunk! Távolmaradásommal kívánom tudtára adni, hogy mennyire gusztustalannak tartom őt és a társaságát! Viszont, ha arra gondolt, hogy most talán egy hónapig nem fogja látni a fiút, hihetetlen üresség költözött a lelkébe és legszívesebben rohant volna, hogy még pár órát Vele lehessen...
Talán ott lesz a Bálon... A szülei biztosan ott lesznek. Lehet, hogy Őt is elrángatják, elvégre ez egy igen jelentős esemény. Bárcsak eljönne...

Bellatrix Lucius-ről szóló ábrándjait váratlan társaság érkezése zavarta meg: Sirius és kis bandája állított be hozzájuk!

-Csáó Trixi, jöttünk, hogy felrázzunk téged egy kicsit!-hirdette fenhangon Sirius, majd körbenézett a kupéban.-Hűha, látom, durva a helyzet...-tette hozzá Pitonra mutogatva.

-Igen, valóban durva a helyzet!-vágta rá Bella.-Négy kis nyomoronc megszállta a fülkét!

-Hah, én csak egyet látok. Egy randa csótányt!-nevetett fel a Black-srác.

-Nem is csótány, ez egy nyeszlett denevér!-fordult haverjához a-Bellatrix emlékezete szerint-James névre hallgató fiú. Aztán másik két barátjukkal-köztük Lupinnal is!-tudományos értekezésbe kezdtek arról, hogy miféle állat is a fekete hajú, Mardekáros srác.

Ez hihetetlen! Pofátlan kis dögök!-hőzöngött magában Bellatrix.-Ha két percen belül nem mennek ki, kirugdalom mindegyikőjüket!

Piton ellenben halálos nyugodtsággal állta a sértések záporát, csak egyszer-kétszer pillantott fel könyvéből és küldött lesajnáló fintort az őt szidalmazók felé.

Esküszöm, nem értem, hogy bírja! Rám mernének egy rossz szót szólni, én kivájnám a szemüket!
-Siri-baba! Fárasszatok másokat, légyszi!

-Ne má' Trix, mi csak azért jöttünk, hogy megmentsünk téged!-Sirius vigyorogva Pitonra mutatott.-Ha sokat vagy ezzel kettesben, a végén még elkapod!

-Vállalom a  felelősséget!-felelte gunyorosan a lány és felugrott helyéről, hogy kihessegesse a "zavaró elemeket".-Viszont veletek addig nem vagyok hajlandó egy légtérben lenni, amíg nem tanultok meg normálisan viselkedni! Egyáltalán nem menő dolog ez a "négy az egy ellen" cikizési mód.

-Te most a denevérember mellett állsz, szóval "négy a kettő ellen"!-állapította meg hihetetlen éleslátásáról tanúbizonyságot téve James.

-Huh, tényleg!-csapta össze a tenyerét színpadiasan Bellatrix.-Akkor hívok még két embert és egymásnak esünk, oké? Úgy jó lesz?

-Na, rendben van. Akkor lépünk.-vette a célzást Sirius.-További jó szórakozást, Trixi! Ja, még annyit akartunk kérdezni, hogy Narcissa merre van?

-Ciss? Elvileg velünk utaznak, mármint ő és a barátnői, csak egy időre leléptek. Miért keresitek?

-Remus szeretne mondani neki valamit!-röhögött fel James.

Az említett srác apró, piros szégyenpír-foltocskával az arcán igyekezte kitolni haverjait a fülkéből és láthatóan zavarban volt a beszólás miatt.

-Ha visszajön Cissa, mondd meg neki, hogy Remus millió csókot küld neki!-üvöltött hátra Sirius, még mielőtt a Lupin-fiú végérvényesen becsukta volna utánuk a kupé ajtaját.

-Nyomorékok...-morogta rosszallóan Bellatrix.-Hogy én mennyire gyűlölöm az unokaöcsémet és a kis kreténeket, akiket maga köré gyűjtött!

-Mennyire?-szólalt meg váratlanul Piton és fekete szemeit a lányra szegezte.-Mennyire gyűlölöd? Képes lennél meggyilkolni őt?

A Black-lánynak a lélegzete is elállt a kérdés hallatán.
-Én... Nem, dehogy! Hogy kérdezhetsz ilyet?

-Azt mondtad, gyűlölöd. A szavaknak súlya van.-jelentette ki a kis Perselus halálos komolysággal.

-Ja, a tieidnek biztos, mivel félnaponta max. egyszer szólalsz meg!-vetette oda a kisfiúnak lekezelően Bella.-Úgy könnyű!

-Én mindent komolyan gondolok, amit kiejtek a számon. Te viszont nem. Nem gyűlölöd Sirius Black-et, legfeljebb idegesít téged. Én viszont tényleg gyűlölöm! Meg tudnám ölni...

-Hmmm... Ahhoz képest az előbb semmit sem csináltál, még csak vissza sem szóltál neki!

-Visszaszólni... Jellemző!-horkant fel Piton.-Tipikus Black-hozzáállás! Egyfolytában járatni a pofánkat, nagy szavakkal dobálózni... Ugyanolyan vagy, mint Ő!

Bellatrix elhűlve bámulta a vele szemben ülő kissrácot.
Még sosem hallottam ennyit beszélni egyfolytában! És ilyen szenvedélyesen... Ez a gyerek iszonyú beteg, tényleg valami kattanása van!
-Perselus-babucikám! Nyugodj meg!-csitítgatta a fiúcskát széles bájvigyorral az arcán.-Ne velem szívózz az unokaöcsém miatt!

-De... Idegesítően hasonlítotok!-fakadt ki Piton.-Ugyanaz az arc, ugyanaz a beszédstílus, ugyanaz a feltűnési mánia... Nem tudlak kedvelni téged, ha egyszer Őt gyűlölöm!

-Akkor ne kedvelj!-vágta rá sértetten Bellatrix és látványos duzzogásba kezdett, volt ajakbiggyesztés is meg minden... Még Narcissa is megirigyelhette volna! De Perseluson nem fogtak az efféle "női praktikák és fortélyok"... A lány elnémulása csak arra késztette, hogy "visszabújjon" óriási könyvébe.

-Hasonlítok Siriusra! És?-nyitotta meg kisvártatva a veszekedés második felvonását Bella, kiverve Piton kezéből a vaskos kötetet.-Hasonlítok hozzá, vagyishogy ő hozzám... Érthető, mivel rokonok vagyunk! Ráadásul, ha tudni akarod, nem csak szimpla kuzinok vagyunk, mivel az ő apja és az én apukám egypetéjű ikrek!

-Tényleg?-kérdezte szenvtelenül a kisfiú és lassan felvette a lány által a padlóra juttatott "legjobb barátját".-Ezt nem is tudtam.

-Pedig így van. Apa és Castor bá egypetéjű ikrek, tökre hasonlítanak egymásra. És így, mivel az ő génjeik csaknem teljesen egyformák, Sirius és én kábé olyanok vagyunk egymásnak, persze csak genetikailag, mintha féltesók lennénk. Szóval ezért hasonlítunk ennyire. Vilu?

-Ez sok mindent megmagyaráz. Érdekes...-felelte elgondolkozva Piton.

-Igen, tudom, hogy az!-bólintott rá Bellatrix.-Érdekes családom van! Nem cserélném el semmi pénzért, még akkor sem , ha egyes rokonaim az agyamra mennek!-a Black-lány Perselushoz hajolt és bizalmasan odasúgta neki.-Azt viszont nem szeretném, ha pusztán a vérségi kötelék és a hasonlóság miatt azonosítanál Sirius-szal. Én nem ő vagyok! Nem vállalok felelősséget a tetteiért. Ne engem szidj miatta, ne rajtam vezed le a feszültségedet, oké?

A fiúcskától már csak egy "Oké!" tellett ki, mert időközben megérkeztek Narcissáék-azaz Narcissa és két barátnője-és hangos, élénk beszámolóba kezdtek élményeikről.

-Hihetetlen, mennyi izgalom éri az embert a WC-re menet!-gúnyolódott Bellatrix.

-Hát igen!-helyeselt szép, szőke fejét bőszen rázva a kishúg.-Még Sirius-ékkal is találkoztunk! Olyan kis idétlenek!

-Azt mondták, hogy...-szólalt meg Narcissa egyik barátnője vihogva.-...hogy Remus Lupin szerelmes Cissie-be!

-Jaj, nem is igaz!-méltatlankodott pironkodva az érintett.-Csak cikizték szegényt, zavarba akarták hozni...

-De Cissie, Te tényleg annyira szép vagy! Biztos Beléd van zúgva! -erősködött a másik kis barátnő is.-Szerintem egy csomóan Beléd vannak!

-Jaj, Sylvie, Gertie! Ne csináljátok mááár!-nyávogta Narcissa.

Ez volt az a pont, amikor Bellatrix-követve Piton példáját-elővette a Roxmorts-ban vásárolt "Átkok Bibliáját" és olvasni kezdett. Egészen Londonig ennek a tevékenységnek hódolt így megkímélve magát a Narcissáékkal való értelmetlen, felszínes beszélgetéstől...

A King's Cross pályaudvaron Bellatrix-ék szülei várták a négy Black-csemetét.

-Anyáék hol vannak, Pollux bá?-érdeklődött Sirius nagybátyjától.

-Ők otthon készülődnek fogadtatásotokra!-felelte mosolyogva a férfi és egy "barackot" nyomott a kisfiú fejbúbjára.-Most mi vagyunk a titeket váró delegáció büszke tagjai!

-Cordelia mennyei vacsorával vár benneteket!-tette hozzá a lányok édesanyja.-Ciss, Belle, Ti most a Grimmauld térre mentek apátokkal és Sirius-szal, én pedig "elrabolom" Andromedát...

-Hová mentek, Anya?-kíváncsiskodott Narcissa.

-Oh, az titok!-válaszolta a nő sejtelmesen mosolyogva és legidősebb lányába karolt.-Indulhatunk, Andromeda? A csomagjaidat majd apádék elviszik...

-Jaj, vajon hová mennek... Nem igaz, hogy nem tudhatom!-nyafogott Cissie.

-Biztos ruhát néznek Andronak a Bálra.-nyögte be unottan Bellatrix, akit húgával ellentétben cseppet sem izgatott ez a "rejtély". Inkább örült, hogy kevesebben lettek, így nem kellett annyit küzdenie azért, hogy Ő mehessen apja jobbján. Általában anyja foglalta el ezt a "pozíciót"... De most, az ő távollétében Bella lelkiismeretfurdalás nélkül csimpaszkodhatott a csodált férfi karjába.
-Ugye nagyon hiányoztam, Apa?-affektálta édibédi pici lányos stílusban.

-Rendkívüli mértékben! Bár "szerencsére" gondoskodtál róla, hogy gyakran halljunk rólad.-felelte tréfásan, de ugyanakkor számonkérően Pollux Black.-Értesüléseim szerint szinte több időt töltöttél büntetésben, mint azon kívül!

-Jaj, ez nem is igaz!-ellenkezett Bellatrix.-Én tök jó gyerek vagyok! Múltkor például úgy megdícsért Pearson professzor, tudod ő az új SVK-tanár... Azt mondta, hogy én vagyok a legszorgalmasabb, a legjobb diákja!

-Csak azért mondta, mert jársz hozzá délutáni szakkörre!-röhögött fel Sirius.-Azt akarta mondani igazából, hogy egy stréber buzgómócsing vagy!

-Hahaha, nagyon poénos vagy, Siri-baba!-rivallt rá unokaöccsére Bella.-Kár, hogy a hülye vicceiden csak a hülye haverjaid tudnak nevetni...

-Elég legyen ebből! Ne veszekedjetek!-torkolta le a vitatkozókat a férfi és szigorúan összehúzta szemöldökét.-Sirius, ne piszkáld Bellatrixot! Bella, Te pedig viselkedj kicsit érettebben! Apropó, milyen szakkörre jársz?

-"SVK-Extra" néven fut és nagyon érdekes dolgokat tanulunk rajta.

-Ez a... Pearson tartja?

-Igen.-helyeselt a Black-lány.

-Sötét Varázslatok Kivédése szakkör...-Pollux Black gúnyosan elmosolyodott.-Meglep, hogy ilyesmire jársz. Eddig folyton csak szidtad azt a tantárgyat!

-Persze, mert eddig tök unalmasan tanították. Flatstone óráin el lehetett aludni! Meg tisztára elítélően nyilatkozott a Fekete Mágiáról...

-Ez az új tanár nem?

-Nem, ő tök normán áll hozzá. Nem csak egy oldalról nézzük a dolgokat... Ő legalább megtanítja azt is, hogy mi ellen védekezünk, mit védünk ki! Írtó érdekesen oktat! Például...

-Mi a múltkori SVK-órán eljátszottunk egy kiméra-vadászatot!-üvöltött fel Sirius és vad ugrándozásba kezdett.-Én voltam a gonosz bestia!!! Mindenkit megtámadtam, azt a pipogya Pitont is!

A kisfiú előadását nem csak az utcán mellettük elhaladó járókelők nézték megbotránkozva, hanem Bellatrix is.
Muszáj mindig beverekednie magát a középpontba! Szánalmas...-dühöngött magában, és bosszankodva állapította meg, hogy apja immáron Sirius élménybeszámolóját hallgatja.-Olyan pofátlan, egoista és idegesítő! Meg tudom érteni Perselust, hogy szívből gyűlöli!

De ő maga sajnos képtelen volt igazán utálni a kissrácot. Bármennyire is idegesítette sokszor, végtére is az unokatestvére volt! És gyönyörű kölyök... Értett hozzá, hogyan lehet lekenyerezni valakit pusztán egy mosollyal vagy egy ártatlan pillantással. A Black-család felnőtt-tagjai éppen ezért sosem tudtak haragudni rá semmiért, sokkal ritkábban büntették meg, mint például Bellatrix-ot... Egy szó, mitn száz: Sirius igencsak el volt kényeztetve. Hiszen ő volt az első fiú a családban, ő és öccse, Regulus jelentették a biztosítékot, hogy tovább öröklődik, nem hal ki a Black-név...

Regulus a maga kilenc évével a család legifjabb tagja volt, mindenki kis kedvence. Bella is imádta őt. Amikor a Grimmauld tér 12.-es számú házának küszöbét átképve meglátta a kicsit fiút, egészen elérzékenyült tőle.

-Csókolom Pollux bácsi! Sziasztok!-köszönt a kissrác illedelmesen mindenkinek és szégyenlősen elmosolyodott.

-Szeva Regi!-kiáltott rá válaszként Sirius, majd látványosan végigmérte öccsét.-Miért vagy ünneplőben?

-Anya mondta, hogy vegyem fel a dísztaláromat Pollux bácsiék tiszteletére...

-Hát, te debil vagy!-röhögött fel Sirius.-Úgy nézel ki, mint egy bohóc!

-Nem is! Nagyon fess.-jelentette ki Narcissa ellentmondást nem tűrő hangon.-Ugye, Trixi?

-Ja, naná!-vágta rá Bellatrix.-De azért szerintem öltözz át, Regi!-súgta oda a kisfiúnak.-Mert sürgősen össze kell, hogy ziláljalak és nem biztos, hogy ez a cucc a legalkalmasabb erre...

-Oké.-vigyorodott el Regulus és már rohant is a szobájába. Pár perc múlva már hétköznapi ruhában lógott Bella nyakában...
Kedvenc közös játékuk az volt, hogy Bellatrix eszeveszett tempóban pörögni kezdett karjában unokaöcsikéjével és addig pörgött vele, amíg rosszul nem lettek. Ezúttal azonban ezt a stádiumot nem érhették el, helyette Cordelia néni "rosszulléte"-vagy inkább iszonyatos ordibálása-tett pontot a móka végére. A fiúk anyja a ház berendezését féltve állította le őket.

-Majd ha Karácsonykor eljöttök hozzánk, akkor nálunk a kertben zavartalanul mehet a pörgés!-lelkesítette Regulust Bella.

A Karácsonyt ugyanis a két család mindig együtt töltötte Pollux-ék délnyugat-angliai birtokán. A lynton-i Black-kúria hatalmas, már-már kastélynak nevezhető épület volt jókora kerttel, halastóval, gyümölcsössel és saját temetővel. Az egész egy erdő közepén állt, egy muglik számára gyakorlatilag megközelíthetetlen és feltérképezhetetlen helyen.

Bellatrix rettenetesen szerette az otthonát. Amikor aznap este Hpp-porral hazamentek, első dolga volt, hogy egy nagy sétát tett a kertben. Meglátogatta kedvenc ezüstfenyőjét, amit szülei még az ő születése tiszteletére ültettek és ami már csaknem háromszor akkora volt, mint ő; aztán pedig betért a családi temetőbe...
Valami furcsa, megfejthetetlen okból rajongott minden sírkertért. Talán, mert a halál csendjét hallva, a múlandóság gondolatával találkozva jobban tudta értékelni az életet, az életét... Talán... De az is lehet, hogy csak szerette azt a mélabús hangulatot. Őseinek kőbe vésett nevei azzal a nem túl boldogító, de biztos tudattal töltötték el szívét, hogy van múltja és jövője, és hogy majd az ő emlékét is ugyanígy ápolják egyszer a leszármazottjai...

A megholt ősök szellemével való csendes együttlétét apja kellemes, mély hangja szakította félbe.
-Mit csinálsz itt, Bellatrix? Anyádék az előbb jöttek meg. Hoztak fagylaltot Florean Fortescue-tól. Gondoltam szólok, hogy gyere be és csatlakozz hozzánk a Hallban!

-Mindjárt...-felelte elhaló hangon Bella.-Csak olyan jó itt.

-Rémesen hideg van.-állapította meg Pollux Black.

-Nem is... Én nem fázok. Én... Apa!

-Igen, Bellatrix?

-Apa, mondd, Rám is így fognak majd emlékezni az utánunk jövő generációk, mint ahogy mi Regina nénire, Horatius dédnagyapára meg a többiekre?

A férfi lányához lépett és gyengéden megsimogatta az arcát.
-Igen, Bellatrix. Ha Black-hez méltó életet élsz és nem hozol szégyent a családra, akkor Rád is ugyanígy fognak emlékezni az eljövendő nemzedékek.

-És ha nem? És ha rossz úton indulok el?

-Felesleges ezen aggódnod, Bellatrix! Inkább gyere be, mert ha megfagysz itt kint, akkor semerre nem fogsz tudni elindulni!-nevetett fel Pollux.-Sőt, mitöbb a jövő heti bálról is lemaradsz! Az pedig nagy kár lenne... Igazán impozáns estélynek ígérkezik, Malfoy-ék minden bizonnyal kitesznek majd magukért!

-Malfoy-ék?-kapta fel fejét a Black-lány.-Hogyhogy? Csak nem ők...?

-De, de! Az ő wiltshire-i kúriájukban lesz megtartva a nagy esemény!

Tehát egész biztosan ott lesz Lucius! Újra láthatom Őt és az otthonát is és... Jaj, nagyon szépnek kell lennem, hogy lenyűgözzem Őt és felkérjen táncolni és...-Bellatrix hirtelen ráeszmélt, hogy gondolatmenete vészesen kezd hasonlítani az általa olyannyira megvetett, anyja-féle, "gyomorforgatóan nyálas" gondolatmenetre, ezért gyorsan "összekapta magát" és elindult apjával be, a házba.
Odabent egy Andromeda csodaszép báliruhájának örvendező család és egy jókora adag Vérfagyi várta...

A Bál napján nagy volt az izgalom a Black-házban.
Mrs Black legidősebb lányát csinosítgatta beteges elszántsággal, az ezt elszenvedni kénytelen Andromeda magában füstölgött, Narcissa az apját nyaggatta, hogy hadd maradhasson a megbeszéltnél egy kicsivel tovább, legalább éjfélig az estélyen, Bellatrix pedig... Bellatrix egész ruhásszekrénye átkutatása után arra a megállapításra jutott, hogy "Nincs egy normális cucca sem".

Szeretett volna különlegesen jól kinézni, de anyja nem volt hajlandó új ruhát venni neki, mondván: "Ez nem a te estéd lesz, hanem a nővéredé!"
Így végülis egy hosszú, fekete bársonyruha mellett döntött, amire rávett még egy szintén fekete, csipkés köpenyt.

-Hé, nem temetésre megyünk!-jegyezte meg az indulás előtt az édes, rózsaszín szatén dísztalárban pompázó Narcissa.

-Hagyd! Nekem tetszik Trixi öltözéke!-jelentette ki Andromeda.-Tökéletesen passzol a hangulatomhoz...

-Nem értem, mit izélsz, Andro! Csodás este vár Rád!-fordult nővéréhez gunyorosan Bellatrix.-Pezsgő hangulat, andalító zene, jóképű és jónevű férfiak, 'kik csak Téged akarnak...

-Jaj ne! Ne csináld ezt az "anya-paródiát"! Bőven sok az eredeti is...-sóhajott fel a legidősebb Black-lány.-Képzeld, az előbb valami "ragyamegelőző bűbájt" mondott rám, hogy nehogy kihajtson rajtam egy pattanás az este folyamán...

-Hát ez... Igazán édes tőle!-Bellából kirobbant a röhögés.
Vidámsága ragályosnak bizonyult, Andromeda sem bírta ki nevetés nélkül. A két lány együtt kacarászott és-Narcissa rosszallása ellenére-édesanyjuk megszállott viselkedéséről anekdotázgatott az indulásig.

A Black-család egy megviselt, fekete esernyő formájú zsupszkulcs segítségével jutott el Wiltshire-be, mivel Bella és Cissie még nem tudtak hoppanálni.

A Malfoy-kúria gyönyörű franciakertjébe érkeztek. Este hét körül járt az idő, de a kertben néhány hatalmas fáklya fényének köszönhetően egészen világos volt.

-Ez gyönyörű!-kiáltott fel elragadtatottan Narcissa.-Olyan, mint egy mesebeli palota!

-Nos igen, Malfoy-ék mindig is adtak a külsőségekre...-hagyta jóvá Pollux. Hangjából mintha egy kis megvetés szűrődött volna ki...

-Nekem nem tetszik.-mondta-főként csak húga bosszantására-Bellatrix.-A mi házunk sokkal szebb! És ezek a giccses sövény-alakzatok egyszerűen nevetségesek, főleg az ott, az a...-a kert növényzetének ócsárlásában egy túlságosan is jól ismert köhintés zavarta meg a lányt: Lucius Malfoy és hozzá hasonlóan szőke, fakó arcú apja állt mellettük.

-Jó estét Pollux!-köszönt ridegen Mr Malfoy.-Jó estét hölgyek!

-Nektek is szép estét, Abraham, Lucius!-viszonozta a gesztust Pollux.-Köszönjük a meghívást erre az impozáns bálra!

-Részünkről az öröm.-felelte az öröm leghalványabb jele nélkül az idősebb Malfoy.-Kicsit korán jöttetek, még szinte senki nincs itt... De nem baj, úgyis beszélnem kell veled, Pollux. Hálás lennék, ha velem tartanál a dolgozószobámba! Addig Lucius körbekíséri a hölgyeket a házban. Igaz, fiam?

-Persze. Boldogan.-susogta nyájasan a fiú és egy szívdöglesztően gonosz vigyort küldött Bella felé.

A két családfő tehát elvonult beszélgetni, Lucius pedig bekísérte Mrs Black-et és a lányokat a Malfoy-kúriába.

Az előcsarnok egy tágas, fehér márványlapokkal lerakott helyiség volt tele szobrokkal-a Malfoy-família múltjának legprominensebb képviselői voltak megjelenítve. Lucius készséggel mesélt mindegyikükről néhány mondatban...
Bellatrix inkább úgy mondta volna, hogy egy valóságos kiselőadást tartott a Malfoy-ok nagyszerűségéről a sárkányszelidítő George ük-ük-üknagyapjától kezdve, a XIX. század közepén ténykedő, nagy méregkeverő Cirus Malfoy-on át egészen a jelenkor nagy alakjaiig-ezalatt a fiú természetesen saját magát is értette...

Az előcsarnokon átjutva Lucius a bálteremnek kialakított Hallba kaaluzolta őket, ahol Mrs Black-et és Andromedát elragadta "pár szóra" a Malfoy-srác édesanyja.

-A "pár szó" nála azt jelenti, hogy bemutatja őket mindenkinek és minimum egy fél óráig nem engedi ki őket a karmaiból!-magyarázta a mellette maradt két lánynak Lucius.-Úgyhogy szerintem nem érdemes várni rájuk. Folytassuk nélkülük az "élménytúrát"!

-Rendben, de kérlek ne álljunk meg minden festmény előtt fél órát elmélkedni!-öntötte szavakba kívánságát Bellatrix.

-Mi van Bella, talán nem élvezted az előbbi rövid összeállításomat családi históriákból?

-Röviiiid? Egy örökkévalóságnak tűnt!

-Trixi, ne legyél ilyen udvariatlan!-torkolta le nővérét Narcissa, majd a Malfoy-fiúhoz fordult.-Én érdekesnek találtam, igazán!

-Köszönöm az elismerést, Miss Black!-duruzsolta Lucius és színpadiasan kezet csókolt a kisebbik Black-lánynak, aki egészen belepirult ebbe a meglepő gesztusba.

-Jaj, úgy látom, zavarok!-ironizált Bellatrix.-Ha akarjátok, lelépek...

-Ne tedd, Bella! Még alig láttál valamit az otthonomból!-Lucius sejtelmesen elmosolyodott.-Még sok szép dolgot tudnék mutatni Neked!

-Oh, igazán? Mégis mire gondolsz?

-Mit szeretnél megnézni?

-Én... én...-Basszus, csak ne az igazat! Hazudj, ne mondd meg az igazat, Te szánalmas, perverz perszóna!-Én kíváncsi lennék mondjuk a Te szobádra!-Nem hiszem el, hogy ezt mondtam! Most azt fogja gondolni, hogy... hogy be akarok mászni az ágyába! És milyen jól gondolja...

-A szobámra? Kíváncsi vagy a szobámra?-kérdezett vissza kajánul Lucius.-Nem, nem, inkább megmutatom nektek a Zene-termet! Az emeleten van, gyertek utánam!-A lépcsőn felfelé menet azért még odasúgott valamit Bellatrixnak, direkt úgy, hogy Narcissa ne hallja...-Hidd el, annak is eljön még az ideje...

Bella úgy érezte, hogy a fiú-és saját maga-jóvoltából megint sikerült szörnyen megalázó helyzetbe kerülnie.
Hogy lehettem ennyire idióta? Mégis mit vártam? Hogy Narcissára ügyet sem vetve felkap és becipel a szobájába? Vagy esetleg Ciss is jött volna velünk és... Jaj, ebből elég! Nem szabad ilyesmikre gondolnom! Nem szabad!-
De nem tehetett róla, egyre csak olyan dolgok jártak a fejében, amik legkevésbé sem passzoltak az "Egy Black elsősorban nem a testének él."-jelmondathoz.

Valahányszor Lucius-re nézett, az jutott eszébe, hogy milyen felszabadító érzés lenne rátapadni az ajkaira és csak csókolni ájulásig...
Amikor a srác a Zene-teremben leült négykezesezni Narcissával egy nagy, hófehér hangversenyzongorához, Bellatrix kábultan figyelte kecses, hosszú ujjainak könnyed mozgását a billentyűkön és elképzelte, vajon milyen érzés lenne, ha ezek az ujjak az ő bőrét simogatnák...
Nem, nem, ez nem vezet sehová! Ezt abba kell hagynom! Abba KELL hagynom!-győzködte magát.-Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha eltűznék most innen...-Halkan elköszönt húgától és Lucius-től, majd kiviharzott a szobából.

Rögtön le akart menni a lépcsőn, a bálterembe, de aztán meglátott egy félig nyitott ajtót... és nem bírt ellenállni!
Lehet, hogy pont ez Lucius szobája!

Amint belépett, elvetette ezt a gondolatot. A helyiség bútorzata-néhány könyvesszekrény, egy hatalmas íróasztal és két sötétzöld karosszék-nem háló-, sokkal inkább dolgozószobára engedett következtetni.
Ha ez Mr Malfoy dolgozószobája, akkor hol van ő és Apa? Azt mondták, ide jönnek beszélgetni!

Bellatrixnak hirtelen megakadt a tekintete egy, az íróasztalon heverő méretes, barna bőrkötéses könyvön, melyen a következő felirat állt: "Roxfort 1944".

Jé, ez biztos egy évkönyv! Tök izgi! Ezt meg kell néznem!
Semmi kivetnivalót nem talált a dologban, elvégre "Egy évkönyv nem titkos akta! Épp ellenkezőleg! Annál publikusabb könyv nincs is!"

Természetesen rögtön a Mardekáros részhez lapozott és boldog volt, mert sok ismerős arcot talált ott.
Pollux Black... És Castor Black! Te jó ég, milyen idétlenül nézett ki Castor bá ezzel a lenyalt frizuráva! És Apa de helyes volt! Hmmm... Itt meg... itt van Abraham Malfoy! Nem is tudtam, hogy pont egyidősek Apával! Milyen érdekes, hogy mennyire hasonlít Lucius az apja fiatalkori képére és mégis... Sokkal helyesebb! Sokkal szexibb... Sokkal... Te jó ég, ez meg ki???-Bellatrix pillantása egy fekete hajú, beesett arcú fiú fotójára tévedt, aki valahogy... nagyon ismerősnek tűnt neki.-Tom Rowle Denem.-olvasta el a kép alatt lévő nevet.-Szentséges ég! Ez Tom! Mennyire... mennyire furcsa... Pont így képzeltem el Őt...-megbabonázva nézte a szinte lányosan finom, ártatlan arcot és az ennek tökéletesen ellentmondó titokzatos, már-már ördögien csillogó szemeket.-Tom Rowle Denem... Voldemort... Aki Apa szerint nem megfelelő társaság számomra... Vajon mi van benne, ami olyan veszélyes? Egyáltalán nem tűnik félelmetesnek, sőt! Nagyon is vonzó...

Bellatrix olyannyira elmerült gondolataiban, hogy tökéletesen figyelmen kívül hagyott olyan, egyáltalán nem elhanyagolható, egyáltalán nem érdektelen zajokat, mint: lépések a folyosón, ajtónyikorgás, illetve beszélgetésfoszlányok... Mire észbekapott már három férfi állt vele szmben, három szempár szegeződött rá: egy rideg szürke, egy borús-bosszús fekete és egy... bármilyen óriási képtelenségnek is tűnt, egy vörösen izzó szempár.

-Apa! Mr Malfoy! Mr...-nyögte a lány, mivel a harmadik személy kiléte nem volt egészen világos előtte, egyszerűbben mondva: nem ismerte őt. Volt ugyan egy tippje rá, hogy ki ez a magas, szikár alak, de az hatalmas butaságnak tűnt...

-Pollux, Ő a te lányod?-kérdezte szenvtelenül az idegen.

-Igen, ő Bellatrix.-válaszolt a kérdezett helyett Mr Malfoy.-Pollux lánya. Csak azt nem tudom, mit keresett itt a szobámban?!

-Én csak... izé... eltévedtem!-suttogta Bella, majd rekordsebességet futva kisietett a fojtogató hangulatú helyiségből.
Na ne! Még egy órája sincs, hogy megérkeztünk, de máris sikerült lejáratnom magam Lucius apja előtt, meg ezelőtt a... démoni ismeretlen előtt... Ezért még kapok Apától, annyi szent!

Elég hülyén érezte magát. Tudta, hogy nem csak saját magát, de édesapját is kínos helyzetbe hozta meggondolatlan, illetlen viselkedésével.
De mivel ezen már nem változtathatott, úgy döntött, hogy további szobákba való "betörés" helyett ezúttal tényleg csatlakozik a bálozókhoz.

Le is sietett a Hallba és megkereste Andromedát.
-Merre jártál, Trixi?-érdeklődött a lány, aki egyébként éppen néhány roxfortos iskolatársával társalgott.

-Megismertem ezt a fantasztikus házat!

-Igen? Lucius és Ciss már vagy tíz perce visszajöttek. Te merre jártál?

-Ne akard tudni!-"javasolta" nővérének Bellatrix. Apa otthon úgyis emiatt fog üvöltözni velem egy hétig... Majd akkor megtudja mindenki!-Inkább mesélj, mi jó történt eddig ezen a pompás "partyn"!

-Semmi különös.-legyintett Andromeda.-Daphne Wilkes sírógörcsöt kapott, mert egy másik lánynak majdnem ugyanolyan a dísztalárja, mint neki... Egyébként semmi, tényleg!

-Méghogy semmi?!-csatlakozott a beszélgetéshez Andro legjobb barátnője, Berenice.-Van itt egy szörnyen csinos rác, aki már egy fél órája Andromedát stíröli!

-Oh, igen?-Bellát egészen felvillanyozta a hír. Újból beindult benne az "Aranyvérű pasit az eltévelyedett nővéremnek!"-projekt gépezete.-És hol van?

-Mindjárt mondom, de nem bámuld meg nagyon...-suttogta Berenice.-Ott áll a zenekari emelvény... szóval a színpad mellett és... Most megy oda Lucius-höz! Hát nem helyes?

-Nem rossz.-állapította meg Bellatrix. A szóban forgó fiú szőke volt, elegáns és daliás-pont az a típus, amilyet Andronak szánt! Ráadásul Lucius-szel társalgott, ami Bella szemében külön értéknek számított.-Tudjátok, hogy ki ő?

-Nem, de nem is érdekel.-vonta meg a vállát Andromeda.
Azzal azonban nem számolt, hogy húgát nem olyan anyagból faragták, hogy ilyen könnyen feladja a dolgot. Minden tiltakozás és lebeszélési-kísérlet ellenére odament a "szőke herceghez" és bemutatkozott neki.
A fiút Dorian Wilkes-nek hívták, Daphne bátyja volt és egyben Lucius elsőfokú unokatestvére. Udvarias, kellemes srácnak tűnt.

Egyszerűen tökéletes! Egy ilyen álomlovag mellett Andronak eszébe se fog jutni többet az a korcs Tonks! Szuper!
Bellatrix nagy lelkesedésében egészen merész húzásokra ragadtatta magát: például előre belopózott a vacsora helyszínére és megbabrálta az ültetési rendet. Kicserélte a névkártyákat... Nővére jobbjára az öreg, zsémbes Mrs Travers helyett Dorian Wilkes-t "ültette", baljára pedig egy másik jóképű esélyest Andro szívére: Lestrange-ék unokabátyját, Orlando-t, aki arról volt híres, hogy a "Skizofrének" nevű rockbandában dobolt...
Tökéletes egyveleg: egy kifinomult, előkelő szőke és egy vad, szenvedélyes zenész! Andromeda a kedvére valót választhatja. Tisztára elkényeztetem.

Bellatrix rendkívül elégedett volt kerítői képességével.
Mondjuk Androt nem nehéz összehozni valakivel... Olyan szép, hogy bármelyik pasi szívesen ráhajtana! Én csak megadom a kezdő lökést...

Egész vacsora alatt az általa létrejött "szerelmi háromszöget" figyelte a szeme sarkából, leszámítva azt a néhány röpke pillanatot, amit Rodolphus feléje küldött, megbűvölt, szárnyas szalvéta-szivecskéinek széttépésére áldozott.

Merthogy Rod is ott volt ám a bálon! Bizony!
Még fel is kérte táncolni Bellatrixot! De a lány "legmélyebb szomorúságára" pont akkor, amikor apja azt közölte vele, hogy öt perc múlva az előtérben kell lennie útra készen.

-Micsoda pech!-sóhajtotta a Black-lány.-Mennem kell.

-Hová?-csodálkozott Rodolphus.

-Haza.

-Ilyen korán? Még éjfél sincs!

-Ez van...-suttogta Bellatrix lemondóan, majd hirtelen felkacagott.-De nyugi, Lestrange, ha itt maradnék se táncolnék veled! Egyszer már megtettem egy gyenge pillanatomban és azóta is bánom!-mondta, s meg sem várva a fiú reakcióját, kirohant az előtérbe. Ott rajta kívül még senki sem volt...
...De nem sokáig maradt egyedül!

-Jó estét Bella!-köszönt rá egy fagyos hang a helyiség egy kevésbé jól megvilágított sarkából.

-Ki az?-kérdezte a lány és körbenézett az előcsarnokban. A temérdek szobron kívül nem látott senkit és semmit.

-Én vagyok az.-zendült fel újra a hang, ezúttal Bellatrix háta mögül.

A Black-lány megfordulván a Mr Malfoy dolgozószobájában látott idegen férfivel találta magát szemben.
-És ki maga?-kérdezett vissza merészen Bella.

-De hiszen tudod, ki vagyok!-felelte az idegen és összefonta karjait mellkasa előtt.-Ismersz Engem. Persze közelről sem annyira, amennyire Én téged...

Bellatrix úgy érezte, mintha a vörösen izzó szempár minden csepp erejét egy csapásra elszívta volna. Ostoba, összefüggéstelen, kusza emléktöredékek rémlettek fel agyában: a Cruciatus-átkot mondja Lucius Malfoy-ra... verekedik a fiúval egy fekete könyvért... szavak, mondatok tűnnek el egy fehér lapon... Mr Malfoy dolgozószobájában Tom Denem fotóját nézegeti...
-Te... Te... azaz maga... maga Tom Denem!

-Nem szeretem ezt a nevet.-jelentette ki a férfi.-Ha ízetlenkedni akarnék, azt mondanám, szólíts nyugodtan Tom bácsinak... De valójában azt kívánom, hogy Voldemortnak hívj!

-Voldemort...-ízlelgette a nevet a Black-lány.-Voldemort... És mit akart maga az apámtól?

-Ejnye Bella, ejnye!-csóválta meg fejét a férfi halvány mosollyal sápadt arcán.-Hová lett a tisztelet, a jómodor? Üdvözölj illendően! Üdvözölj csókkal!

Ez mégis mit képzel magáról? Velem ezt nem csinálhatja, én...

-De, nagyon is megtehetem veled, Bella. Azt akarom, hogy alázatot tanulj!

-Maga nem az apám, nincs joga hozzá, hogy...Mihez nincs joga?-Bellatrix elméjére mintha egy puha fátylat borítottak volna. Eltűntek a gondolatai. A testét is hirtelen egészen könnyűnek érezte.

-Csókolj meg, Bella!-suttogta Voldemort, mire a lány bambán odalépett hozzá és erőtlen csókot nyomott az arcára-ehhez persze lábujjhegyre kellett állnia, mivel a férfi jóval magasabb volt nála...
-Jól van, Bella! Most pedig csókold meg a talárom szegélyét!

-Igenis, uram.-motyogta Bellatrix és már hajolt volna le, hogy teljesítse a parancsot, amikor... amikor egyszerre teljesen elveszítette a hatalmat teste és elméje felett... Belezuhant egy sötét és mély szakadékba... És csak zuhant, zuhant az abszolút sötétségbe...

Bellatrix elájult.